Elemzést közölt a New York Times Hruscsov és Tito szeptemberi találkozójáról. Az amerikai lap szerint 1956 őszén szemmel látható ellentétek mutatkoztak a kelet-európai csatlósállamokkal kapcsolatos szovjet és jugoszláv politika között. A jugoszlávok nagyobb demokratizálódásra biztatták a lengyeleket, Magyarországot illetően pedig a jugoszláv lapok arra céloztak, hogy nem tartják elegendőnek Rákosi Mátyás nyári menesztését.

A délszláv állam sajtója Nagy Imrét, a volt miniszterelnököt támogatta, akivel szemben Moszkva enyhén szólva kegyetlenül járt el. Bulgáriával kapcsolatban pedig a jugoszlávok arra céloztak, hogy Valko Cservenkov sztálinista pártvezető és miniszterelnök leváltása inkább csak látszatváltozást jelent. Nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy Jugoszlávia megkísérli nagyrészt átvenni Kelet-Európa erkölcsi és politikai vezetését, amit Moszkva a saját monopóliumának tart.

Nem csoda tehát, hogy Hruscsov szükségét érezte annak, hogy Jugoszláviában töltse a „szabadságát”. Valószínűnek látszik, hogy „pihenését” arra akarta felhasználni, hogy rávegye Titót, hozza jobban összhangba Belgrád politikáját Moszkva kívánságaival – ismertette szigorúan bizalmas jelentésében az MTI a New York Times cikkét.

A német újraegyesítésről beszélt Konrad Adenauer német kancellár belgiumi látogatásán. A német kormány vezetője a belga miniszterelnöknek, Achille Van Ackernek kijelentette, hogy Németország megosztott helyzete a világban fennálló egyik legfontosabb feszültség.

Adeanauer azt mondta, először a feszültségek okait kell megszüntetni, mielőtt el akarják érni a megegyezést. Németország békés szabad egyesítése jelentékenyen hozzájárulna Európa jövőjének és a világ békéjének biztosításához – idézte Adenauer szavait szigorúan bizalmas jelentésében a DPA-ra hivatkozó MTI.

Új koprodukciós filmek forgatásáról beszélt az MTI-nek Újhelyi Szilárd, a Népművelési Minisztérium Filmfőigazgatóságának vezetője. Az egyiket szovjet partnerekkel tervezték Zalka Mátéról, a spanyol polgárháborúban elesett magyar kommunistáról. Francia filmesekkel szintén tárgyaltak, a közös mozi részleteiről azonban a minisztériumi tisztségviselő még nem beszélt.

A harmadik, Visszatérés munkacímen futó alkotást olasz együttműködésben képzelték el magyar és olasz színészekkel. A forgatás kezdetét 1957 tavaszára tűzték ki. A forgatókönyvet a francia Jacques Rémyre és egy akkor még ki nem választott magyar társszerzőre akarták bízni. A tervbe vett első közös magyar-olasz film főszereplője egy Olaszországban élő magyar mérnök, aki családi örökségéért Magyarországra utazik, a vasfüggöny mögé.

Az MTI híre szerint a koprodukciók megkönnyítik majd a magyar filmek bejutását a kapitalista országok piacaira. Olaszországban és az Egyesült Államokban például egyáltalán nem játsszanak magyar filmeket, és a többi tőkés országban is csak nagyon kis számban – tette hozzá a távirati iroda.

A budapesti utazóközönség a villamoson olyan idegen nyelvű táblácskákkal találkozhatott 1956 őszén, amelyeket addig csak egyes boltok kirakataiból ismerhetett – írta az MTI.

A kis táblák idegen nyelvet beszélő kalauzok és villamosvezetők kabátján voltak láthatók, hogy felhívja a külföldiek figyelmét az anyanyelvi információkérés lehetőségére. A Fővárosi Villamosvasútnál több mint háromszáz olyan kalauz, villamosvezető és ellenőr dolgozott, akik ismertek idegen nyelvet.

 

A legtöbben, mintegy százötvenen, a német nyelvet ismerték, sokan beszéltek azonban csehül, franciául, oroszul, románul, szerbül, angolul, olaszul is. Többen értették a görög, a bolgár, a holland nyelvet, sőt hatan – két kalauz és négy ellenőr – az eszperantó nyelvben is jártas volt – számolt be az új szolgáltatásról a távirati iroda.

(MTI)