Győri Nemzeti Hírlap, 1942. május 28., eredetiben itt olvasható

Német katona orosz sebesültet itat

csak elgondolni is azokat a pillanatokat, melyeknek megtörténtét egy, a kercsi félszigeten csatát nyert németek fogságába esett bolseviki ápolónő vallomása is megerősít.

Azt vallotta a vöröscsillagos ápolónő, hogy felsőbb parancsra minden csapatnál meg kellett gyilkolniok a sebesülteket, mielőtt menekülni kezdtek a csapatok a német támadás elől.

Tehát a vörös horda megtagadja a saját vérével szemben, harcban megsebesült katonái bajtársaival szemben is az emberiesség legkisebb érzését is. A sebesült már nem harcos, a sebesült gyámolításra, segítségre szoruló szenvedő ember. Mi magyarok mindig testvérként bántunk a foglyokkal, de különösen a sebesülttel. A bolseviki vadállat egyszerűen és szemrebbenés nélkül agyonlövi a sebesültet. Micsoda borzalmas pillanat lehet annak a szenvedő embernek, mikor mint a gyermek, segítségért sóhajt, látja a puskacsövet feléje fordulni. Saját bajtársa kezéből!

Borzalmas elgondolni, mi várt volna ránk magyarokra, ha ezek a fenevadak idejutottak volna!

Hős honvédeinknek sohsem lehetünk elég hálásak.

(Kuruc.info)