Győri Nemzeti Hírlap, 1941. augusztus 8., eredetiben itt és itt.

(B. É.) Jellemző a szovjetviszonyokra a tudományos élet sok szörnyű visszássága is. Maga a hivatalos Izvesztija beismerte, hogy a Szovjetunió egyetemein alig van egy-két tanszék kellően kvalifikált tanerővel betöltve. Minden tanerőnek és így a tudomány legfőbb művelőjének is a propaganda szolgálatába kellett állnia. A legelvontabb tudományokból is propagandaanyagot kellett gyártaniok és ha erre önként nem voltak hajlandóak kényszerítették őket rá, vagy az ellenkezőt - eltették láb alól. A GPU által végre tudták hajtani kitűzött céljaikat. Azt a tudóst például, aki csak a tudománnyal akart foglalkozni, elküldték rövid külföldi tanulmányútra, vagy külföldről jött tudósok mellé osztották be őket. Magától értetődik, hogy a külföldiek kérdéseket intéztek hozzájuk arra vonatkozólag, hogy milyen feltételekhez van kötve a Szovjetunióban a tudomány művelése. Akármilyen feleletet adtak, a GPU elegendő álérvet kovácsolt arra vonatkozóan, hogy az illetők bolsevista ellenes propagandát folytatnak s bíróság elé hurcolták őket.

Albrecht K. volt népbiztos hátborzongatóan írja le Syrrikov egyetemi tanár esetét, aki vele együtt sínylődött a GPU börtönében, ahol ki is végezték. Syrrikovnak az fájt a legjobban, hogy tanítványai között is akadtak besúgók, hamis tanúk, akik ráfogták, hogy szovjetellenes politikai elveket hangoztatott. A professzor pedig soha politikai kérdéseket nem érintett, csak tudományos problémákat fejtegetett tanítványai előtt. A hírneves professzor elfogatása és hazaárulási pere feltűnést keltett Oroszországban is. A GPU ezért szörnyű kínzásokkal arra akarta rávenni, hogy ismerje be a reá fogott hazaárulást. Mikor látták, hogy hiába minden kínzás, elfogták a tanár feleségét és gyermekeit, megkínozták azokat is, majd közölték a professzorral, hogy kivégzik családja valamennyi tagját, ha nem ismeri el a reá fogott bűnt. Syrrikov hosszas önmagával folytatott küzdelem után, családja megmentése érdekében magára vállalt mindent...

Albrecht K. leírja, hogy Syrrikov professzort egy olyan cellába tették, ahol megrögzött betörőket, gyilkosokat, tolvajokat őriztek. Ez a sok bűnöző valósággal gúnyt űzött a tisztes korú tudósból. Kiszolgáltatták magukat vele, leköpdösték, ütlegelték és mikor emiatt panasszal fordult a börtön vezetőségéhez, a politikai biztos még csak biztatta a gonosztevőket aljas cselekedeteik folytatására. Albrecht hangsúlyozza, hogy sok kivégzést látott a GPU börtönében, de egy sem hatott reá olyan lehangolóan, mint Syrrikov professzor meggyilkolása. Kegyelmet kapott volna, ha hajlandó lett volna tudományát kimondottan propaganda célok szolgálatára fordítani. Ezt azonban a tudomány megtagadásának tekintette és inkább a halált választotta.

A hóhér azt a nyelvet, amely évtizedeken át a tudományt hirdette, mélyen a nyelvfőnél acélfogóba csípte, hogy hangot ne tudjon adni és azután acélkorbáccsal verte félholtra. Ezután egy golyót röpített a fejébe, majd a GPU-alkalmazottak kihurcolták a halálra kínzott Syrrikovot az épületből s egy árokba földelték el.

Íme a tudós élete és halála a Szovjetunióban.

1942. augusztus 8., eredetiben itt.

Berlin, NTI. Leningrád helyzete katasztrofális. A foglyok és szökevények rémséges képet festenek a haldokló városban a télieket is elhomályosító borzalmakról. - Mint egy, a németekhez átszökött bolseviki őrmester előadta, az emberek Leningrádban szédelegve járják az utcákat, napi 2 óránál többet senki sem tud dolgozni. Nincs már kutya, macska és patkány a városban, mert mind megették. Az emberhúst a télen zugban árusították, ma nyilvánosan árusítják. A város borzalmas haldoklásáért a bolsevisták a felelősek!

A 900 napos leningrádi blokád, 1942

Kútásók

Vízhordók

(Kuruc.info)