Olvasói kommentárként felmerült, hogy a saría szerinti kézlevágás még mindig jobb, mint meghurcolni azt, aki a tolvajlás ellen tesz, pl. áramot vezet a drótkerítésbe. 

Hogy a csonkításos büntetés - akárcsak a halálbüntetés - hatékony-e, az megérne egy önálló tanulmányt. Én egyelőre csak az állítás második részére szeretnék reagálni. 

Barna bácsi NEM vezetett áramot a kerítésbe; a vezeték a kert közepén, a veteményesnél volt. A cigány átmászott a kerítésen, begyalogolt a veteményeshez, ott hozzáért a vezetékhez, és ott vágta agyon az áram. Az áram alatti kerítés hazugságát a cigánypártoló média terjesztette el, mert azt akarta sugallni, hogy Barna bácsi érzéketlen ember, akit nem érdekel, hogy az utcán járó-kelő emberek véletlenül hozzáérhetnek a kerítéshez. 

A fenti kommentárból úgy tűnik, hogy az RTL Klub / TV2 / ATV által sugallt hazugság elérte célját. 

Az argumentum ad hominem (becsület megtámadása) logikai bukfenc 

Nem állítottam, hogy az afganisztáni háborúban az USA vagy úgy általában a Nyugat oldalán állna az erkölcsi fölény. Nem állítottam, hogy 9/11 úgy történt, ahogyan azt az USA kormánya előadta, hanem meghagytam mindenkinek, hogy kutassa az ellentmondásokat akár a hivatalos, akár a nem hivatalos magyarázatokban. Felhívtam a figyelmet arra, hogy Afganisztán ásványkincsei vonzóak több hatalmi tényezőnek is, ami egyből más árnyalatban tünteti fel a háború okait.

Amíg ezeket a sorokat írtam, addig sokak szemében rendes ember voltam, viszont amikor több szempontból is rámutattam arra, hogy a tálibok sem jobbak a Deákné vásznánál, „eretnekséget” követtem el, és többektől megkaptam a „magamét”, sőt az egyik olvasó egyenesen azt írta, hogy elgurult a Cavintonom, és zájin (sic!) vagyok. 

Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az argumentum ad hominem (becsület megtámadása) az a módszer, amit akkor vetnek be, ha nincs logikai ellenérv. Néhány száz évvel ezelőtt ez úgy valósult meg, hogy a rossz hírrel való szembenézés helyett inkább megölték a rossz hír hozóját. 

Ugyanígy, azaz argumentum ad hominem módon szoktak reagálni a megmondóemberek azokkal szemben, akik a holokauszt „szent dogmáit” (Zyklon B--hatmillió--elégették) kétségbe vonják. Amikor a megmondóembert logikai érvek alapján szembesítik a holokauszt anomáliáival, amikor nem a saját szájíze szerinti magyarázatot kell végighallgatnia, akkor - érvelés helyett, a könnyebb utat választva - elkezdi az „Antiszemita! Holokauszttagadó!” rigmus skandálását.

Ha lehet, tartózkodjunk az argumentum ad hominem jellegű támadásoktól, illetve ismerjük fel azt, amikor az ellenfél azt alkalmazza! És, bár nem szorosan kapcsolódik ehhez a bekezdéshez, érdemes elkerülni azt is, hogy egymás után négy-öt felkiáltójelet írjon le az ember. Egy állítás még nem válik igazzá attól, hogy felkiáltójelerdő zárja. 

Nemcsak Afganisztán esetében, de más kérdésekben is előfordul, hogy rengeteg ember leegyszerűsített válaszokban, kizárólag ellentétpárokban gondolkozik. Ez azt jelenti, hogy ha valakit vagy valamit rossznak tart, akkor az azzal szemben álló felet automatikusan jónak vélik. Ha egy konfliktusban az egyik fél rossz, akkor a másik fél bizonyára jó - gondolja.

Alább felsorolok számos példát. Remélem, hogy mindenki talál legalább egyet, melyből megérti, hogy a „jó vs. rossz” ellentétpárban való gondolkodás miként vezet hamis választáshoz, miként eredményez logikai bukfencet: 

A közeledő tatárok rosszak, ergo a velük szemben álló kunok jók. IV. Béla ötlete, hogy 1238-ban - a tatárjárás előestéjén - hívjuk be őket Magyarországra, az ország megerősítése céljából, jó ötlet. Azonban a nomád kunok nem ismerték a földművelést, ezért szerteszét kóborolva megkárosították a vetést, és a köznépet is fosztogatták, ami miatt rövidesen összetűzések kezdődtek a magyarok és a kunok között. Amikor a magyar főurak 1241-ben megölték Kötöny kun vezért, a kunok pusztítva, déli irányban kivonultak az országból, tovább gyengítve az ország erejét. (IV. Béla a tatárjárás után, 1243-ban visszahívta a kunokat, akiket akkor sikerült végleg letelepítenie Magyarországon.)

A Budát ostromló osztrák sereg rossz, ergo a vele szemben álló török sereg jó. Fráter (Utyeszenovics, Utyeszenics, Martinuzzi) György javaslata, hogy hívjuk be Magyarországra, Buda várának felmentésére a török szultánt, jó ötlet. A török had elűzte az osztrák hadat, de ha már itt volt, elfoglalta Buda várát, Erdélybe kényszerítette János királyt és anyját, Izabella királynét, több magyar nagyurat - köztük Török Bálintot - fogságba vetett, három részre szakította az országot, és még 150 évig hazánkban állomásozott. 

A bolsevikok rosszak, ergo a velük szemben álló antant és egyéb intervenciós erők jók.
Az antant és az egyéb intervenciós erők rosszak, ergo a velük szemben álló bolsevikok jók. 

Az amerikai kormány rossz, ergo a vele szemben álló tálibok jók.
A tálibok rosszak, ergo a velük szemben álló amerikai kormány jó.

Az amerikai Bush és Obama rosszak, ergo a velük szemben álló iráni Khamenei és Ahmedinadzsad jók.
Az iráni Khamenei és Ahmedinadzsad rosszak, ergo a velük szemben álló amerikai Bush és Obama jók.

A zsidók rosszak, ergo a velük szemben álló muszlimok jók.
A muszlimok rosszak, ergo a velük szemben álló zsidók jók.

A NATO rossz, ergo a vele szemben álló kommunisták jók.
A kommunisták rosszak, ergo a velük szemben álló NATO jó.

Kádár János rossz ember volt. Biszku Béla szemben állt vele, ergo Biszku Béla jó ember.
Biszku Béla rossz ember. Kádár János szemben állt vele, ergo Kádár János jó ember volt.

Az MSZP rossz, ergo a vele szemben álló Fidesz jó.
A Fidesz rossz, ergo a vele szemben álló MSZP jó.

A cigány rossz, ergo a vele szemben álló rendőr jó, tehát jó ötlet behívni a faluba, hogy rendet tegyen. Azután, amikor a behívott rendőr - a cigánybűnöző üldözése helyett - a magyarokat „gárdistázza”, „traffipaxozza”, „láthatósági mellényezi”, és egyéb módon zaklatja, akkor már késő így sóhajtani: „Én nem ilyen lovat akartam!”

Az „Alien” rossz, ergo a vele szemben álló „Predator” jó, és szeret engem.
A „Predator” rossz, ergo a vele szemben álló „Alien” jó, és szeret engem. 

Ezek tipikus példái annak, hogy az „ellenségem ellensége a barátom” gondolkodás hova vezethet. Ezek tipikus példái annak, amit a CIA „blowback”-nek, „unintended consequence”-nek, azaz hátulütőnek, nem szándékolt következménynek nevez.  

Olvasói kommentárként Afganisztán témájában felvetődött: az arabok vajon máshol is így élnek? 

Szeretném megismételni, hogy Afganisztánban NEM arabok élnek, hanem pastuk, tadzsikok, hazarák, üzbégek, és még vagy tucatnyi kisebb-nagyobb nemzetiség. Afganisztánban az arabok vagy arab származásúak aránya kb. fél százalék, és ők is csak a VII. században kerültek oda. Fontos megérteni, hogy a muszlim és az arab szó nem rokon értelmű szavak, mert kis számban ugyan, de vannak keresztény arabok is. A muszlim és az arab szó szinonimaként való használata ugyanolyan hiba, mint a kommunista és az orosz szinonimaként való használata, ugyanis a muszlimok - akárcsak a kommunisták - minden színben megtalálhatóak: barna, fekete, fehér, sárga. A legnépesebb muszlim állam Indonézia, ami nem arab lakosságú. Ugyanígy muszlim ország, vagy jelentős muszlim népességgel rendelkező ország, de nem arab ország például Törökország, Albánia, Irán (Perzsia), Pakisztán, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán vagy Nigéria. 

Ugyanakkor azt is szeretném leszögezni, hogy nincs tradicionális, illetve megreformált Korán, csak Korán van; nincs mérsékelt, illetve radikális iszlám, csak iszlám van; nincs mérsékelt, illetve szélsőséges muszlim, csak muszlim van. A muszlim felfogás szerint a Korán maga Allah, azaz Isten szava, amit nem lehet átértelmezni vagy megváltoztatni, azaz ami benne van, az úgy igaz, ahogy ott áll. Lehet, hogy bizonyos muszlim országokban a Korán nem minden előírását kényszerítik ki ugyanolyan erővel, mint egy másik muszlim országban, de attól ez még ez nem jelenti azt, hogy azok az előírások hatályukat veszítették.

Afganisztán - saría vagy Pastunváli? 

Olvasói kommentárként felvetődött, hogy a tálib társadalmi szabályok alapja nem az iszlám törvény, a saría, hanem a Pastunváli, azaz a pastun törzsi szokásjog. 

A Pastunváli (a pastuk útja) egy íratlan erkölcsi szokásjog, és ősibb, mint az iszlám, illetve az iszlám szent könyve, a Korán. A pastuk, a pastu diaszpóra, valamint az egyéb nemzetiségek, akik a pastukhoz közel élnek, és átvették szokásaikat, alkalmazzák ezt a szokásjogot. Bár való igaz, hogy Afganisztánban a Pastunváli iránymutatásai erősek, és sok szabálya hasonlít az iszlám szabályaira, ennek ellenére nem lehet kijelenteni, hogy a tálibok a Pastunváli alapján szervezték meg saját uralmukat.

Először, a Pastunváli a pastu nemzetiség útja, illetve egyéb, más nemzetiségű embereké, akik tőlük átvették azt. Ezzel szemben a tálibok által lefektetett szabályok mindenkire vonatkoztak, függetlenül az adott ember nemzetiségétől. 

Másodszor, a tálibok saját államukra úgy hivatkoztak, hogy Afganisztáni Iszlám Emirátus (Da Afghanistan Islami Amarat), nem pedig úgy, Afganisztáni Pastunváli Emirátus. 

Harmadszor, amikor a tálibok valamilyen tevékenységet betiltottak (pl. sárkányeregetés), azt azzal indokolták, hogy ellentétes az iszlámmal, nem pedig azzal, hogy ellentétes a Pastunválival. 

Negyedszer, ha megnézzük például az arabok lakta Szaúd-Arábia társadalmi szabályait, akkor ugyanazt, vagy majdnem ugyanazt az eredményt kapjuk a muszlimok és a nem muszlimok, a férfiak és nők viszonyára vonatkozóan, illetve egyéb társadalmi kérdésekben, mint amit Afganisztánban kapunk, annak ellenére, hogy a két ország között nemcsak földrajzi távolság, hanem faji eltérés is van. Az egyetlen közös felület az iszlám. 

Olvasói kommentárként felvetődött, hogy 1000 évvel ezelőtt a magyar pogányoknak is voltak hasonló hajlamaik. 

Így van. Azután megismertünk más kultúrákat, és csiszoltunk a sajátunkon: a házasság alsó határát felemeltük 14, majd 16 évre, az apának pedig azt a jogát, hogy az engedetlen gyerekét megölje, az öröklésből való kitagadásra korlátoztuk. 

Volt például olyan időszak, amikor az európai emberek meg voltak győződve arról, hogy a tehén tejét a rontó szándékú boszorkányok apasztják el, csak egy idő után rájöttek / rájöttünk, hogy ennek nincs racionális alapja, és az ilyen büntetőeljárásokat elvetettük. 

Vagy például volt olyan időszak, amikor Európában halálbüntetés járt azért, ha valaki a szent dogmát megkérdőjelezte. A XVI. századi, katolikus-protestáns vallásháború után a felek odáig voltak képesek eljutni, hogy „Cuius regio, eius religio”, azaz akié a terület (aki ott a szuverén), az határozza meg a vallást, és akinek ez nem tetszik, ki ugyan nem végzik, de el kell költöznie. Ez az a pont, ahol mi, magyarok a szabadságjogok terén lepipáltuk a világot: az 1568-as tordai országgyűlés kimondta, hogy minden közösség saját prédikátort fogadhat, az Írást saját maga értelmezheti, mégpedig nem kettő, hanem négy felekezet (katolikus, református, evangélikus, és unitárius) hitelvei alapján. Az egész Európában üldözött unitáriusok így leltek békére Erdélyben. Ha jelen korunkban egy nyugati megmondóember leckéztetni akarná Önt, a magyar embert a szabadságjogokkal kapcsolatban, ezt a tordai példát felhasználva nyugodtan visszalőhet neki.

Az az ember ugyanis, aki megfelelő intellektusú, és rájön, hogy valami nem helyes, magától is képes fejlődni, magától is képes változtatni a dolgokon. 

Olvasói kommentárként felvetődött, hogy korán halnak, ezért nősülnek fiatalon.

Lényeges különbség van a között, amikor egy fiatal férfi és egy fiatal nő, 16-24 évesen, szerelemtől vezérelve összeházasodik, nemi életet él, meg a között, amikor egy afgán család (vagy családfő) a 8-12 éves lánygyermekét arra kényszeríti, hogy egy javakorabeli, 40-60 éves férfihoz menjen hozzá, aki azután nemi életet él vele. Ezeknek a 8-12 éves afgán kislányoknak úgy hiányzik az, hogy egy 40-60 éves férfi rájuk másszon, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Nem véletlen, hogy mind a nemzetközi segélyszervezetek, mind az afgán kormányzat Nőügyi Hivatala menhelyeket tart fenn, hogy az ilyen házasság elől elmenekült lányoknak oltalmat nyújtson.

Olvasói kommentárként felvetődött, hogy ott nincsenek buzik (sic!).

Először is ennek az olvasónak érdemes lenne átnéznie a bacsa bazira vonatkozó részt.

Másodszor, mi is a tapasztalat azzal kapcsolatban, ha egy közösségben elválasztják a nemeket: a homoszexuális kapcsolatok száma vajon csökken, stagnál, vagy növekszik? Mi erről a magyarországi tapasztalat a fiatalkorúak javító-nevelő intézetei vagy a felnőttkorúak börtönei és fegyházai kapcsán? Azt hiszem, értjük egymást. A férfiakat és nőket nemcsak szerelmi, hanem hétköznapi társas érintkezés terén is elválasztó muszlim országokban sokkal több a homoszexuális, mint az európai, a fekete afrikai, vagy a távol-keleti kultúrkörben.

A bacsa bazi valósága 

Olvasói kommentárként felvetődött, hogy azért a bacsi bazizást sem kell teljesen elhinni.

Olvasói kommentárként felvetődött, hogy Magyarországon sem jobb a helyzet, mert nincs szólásszabadság (a holokauszt a mi „Koránunk”), nincs törvény előtti egyenlőség (cionisták, szabadkőművesek, politikusok, bírósági végrehajtók, rendőri vezetők fölénye).

A puding próbája az evés. Az olvasót megkérem, hogy tegye meg a következőket: vegyen elő egy táblát, írja rá, hogy a katolikus vallás egy bohócság, hogy Jézus ostoba volt, Isten pedig nem létezik, majd a táblát feltartva, álljon ki egy magyarországi város főterére. Ezután menjen el egy muszlim országba, a táblára írja rá, hogy az iszlám egy bohócság, Mohamed ostoba volt, Allah pedig nem létezik, és a táblát feltartva, álljon ki egy város főterére. Sok sikert…

Az, hogy Magyarországon valakit el lehet ítélni azért, mert feltart egy táblát, hogy „Nem volt soá”, szégyenletes, és ezzel kapcsolatban csak ismételni tudom magam: „First Amendment for Hungary!”. Azonban azt mondani, hogy ugyanaz az ítélet született, mintha az adott személy egy muszlim országban, „Allah és Mohamed nem létezik és nem létezett!” feliratú táblával állt volna ki, enyhén szólva meredek. Van ugyanis némi különbség egy három évre felfüggesztett, egy év hat hónapnyi börtönbüntetés, valamint az istenkáromlásért és a Próféta gyalázásáért kiszabott halálbüntetés között.

Nézzük meg a törvény előtti egyenlőség kérdését! Melyik magyar jogszabály írja elő azt, hogy egy férjnek joga van élelmiszer-megvonással büntetnie a feleségét, ha a feleség visszautasítja a szexet? Melyik magyar jogszabály írja elő azt, hogy ha egy nő ki akar lépni a lakásból, akkor családja vezető férfitagjától kell engedélyt kérnie? Melyik magyar jogszabály írja elő, hogy aki a katolikus vallásról más vallásra tér át, vagy aki nem hisz a szentekben vagy a Bibliában, azt halálbüntetéssel kell sújtani? Vagy van-e olyan magyar jogszabály, ami előírja, hogy a köztársasági elnöknek katolikus vallásúnak kell lennie, tehát például egy református vagy egy ateista nem töltheti be ezt a tisztséget? Nincs ilyen jogszabály, ellenben a jelenlegi, „demokratikus” afgán alkotmány 62. cikkelye előírja, hogy csak olyan személy lehet Afganisztán elnöke, aki muszlim. 

Ha az olvasó felvetette a végrehajtók ügyét, akkor nézzük meg a különbséget a magyar (európai), illetve a muszlim jogi eljárás között! Egy fiatal özvegyasszony feljelentést tett, hogy a végrehajtó zsarolással kényszeríttette szexuális együttlétre. A rendőrség felvette a tanúvallomást, és az alapos gyanú alapján jár el.

Hogyan történt volna mindez egy muszlim országban? A tanúvallomás után a rendőr első kérdése az lett volna, hogy van-e négy becsületes muszlim férfi, aki alá tudja támasztani, hogy a nő szexuális kényszerítés áldozata lett. Mivel nincs, és mivel a nő bevallotta, hogy szexuális kontaktusban érintett, ezért őrizetbe vették volna, az ügyész vagy paráznasággal, vagy prostitúcióval vádolta volna meg, a nőt pedig - a saját feljelentésében elmondottak alapján - a bíróság elítélte volna. A kiszabott büntetés vagy megkorbácsolás, vagy kövezéssel végrehajtott halálbüntetés lett volna.

Mi van akkor, ha a fent említett nő az alapügy, azaz az adósság ügyében, bírósághoz fordul a végrehajtóval szemben egy muszlim országban? Rögtön elveszíti a pert, mivel egy nő tanúvallomása csak a felét éri egy férfi tanúvallomásának.

Mi lenne ennek a nő sorsa egy muszlim országban? A családtagjai meggyilkolnák, mert illegális szexuális kontaktussal szégyent hozott a család jó hírnevére. És mi lenne a családtagok büntetése? Nos, mivel bizonyítani tudják, hogy a család becsülete, jó hírneve miatt gyilkolták meg a nőt, ezért a bíróság vagy felmentené őket, vagy - mivel enyhítő körülmény van az ügyben, hiszen a család becsülete forgott kockán - legfeljebb néhány év szabadságvesztéssel sújtaná őket.

Azt hiszem, elég részletesen bemutattam a két kultúra, a két jogrend közötti különbséget. Aki ezek után sem látja a különbséget, az nem is akarja.

Olvasói kommentárként felvetődött, hogy a nyugati világ sem különb ezeknél a katolikusok pedofíliája miatt, tehát semmi jogunk elítélni őket az ő évezredes kultúrájuk miatt. 

A kettő azért nem egy kategória, mert míg az ilyen cselekményt Európában a társadalom megveti, a büntetőjog pedig bünteti, addig az Afganisztánban társadalmilag elfogadott, presztízsnövelő tevékenység. 

A kulturális relativizmus 

Kulturális relativizmusnak nevezik azt a hozzáállást, hogy egy kultúrát nem egy abszolút mérce alapján, hanem saját magához mérten kell megítélni, tehát egyik kultúra sem jobb vagy magasabb rendű a másiknál. A nyugat-európai országok, különösen Svédország és Hollandia, ezt az utat követte - az eredmény kézzelfogható. Aki pedig olvasóként elfogadja a kulturális relativizmust, az ne alkalmazzon kettős mércét, és fogadja el a Magyarországon megtalálható „eltérő kultúra” sajátosságait is. Elvégre kik vagyunk mi, hogy egy másik kultúráról rossz véleményt alkossunk… 

Szeretnék két fogalmat szétválasztani: az egyik a kultúrfölény, a másik a kultúraterjesztés. 

Magasabb rendű a mi európai kultúránk az iszlám kultúránál? Igen, és ezt ne szégyelljük kimondani! 

Egyrészről ennek szubjektív oka van, illetve kellene hogy legyen: az önbecsülés. A világtörténelemben nem volt és nem lesz olyan közösség, ami a Kovács László-féle, „Merjünk kicsik lenni!” hozzáállást követve fenn tudott vagy tud maradni. Ugyanez igaz a másik félre is: nem volt és nem lesz olyan muszlim, aki ne a saját kultúráját tartaná magasabb rendűnek és jobbnak a világ többi kultúrájánál, legyen az akár az európai keresztény, az indiai buddhista, a távol-keleti sintoista vagy a fekete-afrikai természetvallási kultúra.

Másfelől ennek objektív oka is van: az életminőség és a lehetőségek tárháza. Ha megnézzük, hogy az emberek honnan hová áramlanak, mit tapasztalunk? Az áramlás gyakorlatilag egyirányú, azaz más kultúrkörökből zajlik az európai kultúrkör irányába. Sok afgán, pakisztáni, jemeni vagy marokkói akar Nagy-Britanniába, Svédországba, Ausztráliába vagy az USA-ba bevándorolni, de nem sok brit, svéd, ausztrál vagy amerikai akar Afganisztánba, Pakisztánba, Jemenbe vagy Marokkóba bevándorolni. Sok százezer japán, koreai vagy vietnámi vándorolt be Észak- és Dél-Amerikába, illetve Európába - vajon miért nem inkább Észak-Afrikát vagy a Közel-Keletet választották új hazájuknak? Akármennyire is ellenérzést vált ki sokakban az, amit most leírok, a tapasztalat az, hogy az emberek többsége - ha választhat - szívesebben él egy olyan földrajzi területen, egy olyan kultúrkörben, ahol a kormányt szavazatával megbuktathatja, ahol szabadon szólhat és írhat, ahol gyakorolhatja saját vallását vagy vallástalanságát, és ahol a férfi és a nő szava a törvény előtt egyenlő. Akármennyire is nem tökéletes az európai kultúra, hiszen egyetlen ember alkotta rendszer sem lehet tökéletes, még is ez áll ahhoz a legközelebb.

Kell-e a mi európai kultúránkat erővel terjeszteni? Nem, mert nem a mi feladatunk, hogy mások életét éljük. 

Ha valaki át akarja venni az olyan értékeket, mint a szólásszabadság, a vallásszabadság, a törvény előtti egyenlőség, akkor tegye azt önmagától! Ha nem akarja, akkor ne tegye! 

Végezetül pedig mindazoknak, akik nem látnak különbséget az európai (keresztény) eredetű kultúra, illetve az iszlám kultúra között, azt tudom javasolni, hogy induljanak egyfajta tanulmányútra, azaz költözzenek oda közéjük, és szerezzenek első kézből tapasztalatot az iszlámról és a muszlimokról! Ne legyenek olyanok, mint a Budapest V. kerületében lévő kávéházakban esztétizáló értelmiségiek, akik onnan magyarázzák meg, hogy milyen jó és érdekes azoknak a magyaroknak az élete, akik a miskolci Avas lakótelepen élik meg a kulturális sokszínűséget! Tehát bőröndöket bepakolni, feleséget és gyerekeket kézen fogni, és irány Kabul, Iszlamabád, Teherán, Jakarta, Szanaa vagy Rijád! Aki esetleg Mekkát választotta volna, sajnos új várost kell keresnie, mert oda káfirnak (hitetlennek, nem muszlimnak) tilos a belépés. 

Olvasói kommentárként - igaz, csak közvetett módon - felvetődött, hogy a nincstelenség, a gyarmatosítás, a kilátástalanság következménye - egyfajta válaszreakcióként - a másik fél erőszakos fellépése és hajlama.

Erre a kérdésre szeretnék egy hosszabb és összetettebb anyagot szánni, ezért most csak néhány gondolatébresztő kérdést vetnék fel:

Pakisztán (volt Brit Nyugat-India) és India (az indiai szubkontinens) 1947-ig brit gyarmat volt egy adminisztrációs körzetben. A brit kivonulás és felosztás után két ország jött létre: a muszlim többségű Pakisztán és a hindu többségű India. Mindkét ország Nagy-Britannia gyarmata volt. Mindkét ország értelmisége ugyanabban az oktatási rendszerben, brit egyetemeken tanult. Mindkét ország zsúfolt és szegény. Az Európába bevándorolt hinduk mégis be tudnak illeszkedni a nyugati társadalmakba, az általuk elkövetett bűncselekmények száma alacsony, ellentétben a muszlimokkal.

Sem Svédország, sem Svájc nem gyarmatosított egyetlen muszlim országot sem. Svédországban, illetve Svájcban a muszlimok sokkal magasabb életszínvonalon élnek, mint eredeti országaikban. Miért van az, hogy ennek ellenére erőszakosan viselkednek és követelőznek? Például Svájcban a menekültként vagy bevándorlóként ott élő bosnyák, albán és egyéb muszlimok azt akarják, hogy a keresztet távolítsák el a svájci zászlóból, mert az sérti az érzékenységüket.

Ha igaz az az állítás, hogy a nincstelenség, a kiszolgáltatottság okozza az erőszakra való hajlamot, akkor nyilvánvaló, hogy ha pénzt adunk a szegényeknek, és megszüntetjük az előidéző okot, akkor a következmény, az erőszak is megszűnik. Hány milliárdot költöttünk a magyarországi cigányokra? Arra használták a pénzt, hogy kitörjenek a szegénységből? A kapott pénztől megváltoztak, elfordultak az erőszaktól?

Lehet, hogy mégsem a szegénység, a gyarmatosítás, a kiszolgáltatottság a kizárólagos oka az erőszakra való hajlamnak? Lehet, hogy a kulturális háttér is erősen közrejátszik? 

Mielőtt folytatnám az „Afganisztánról kendőzetlenül” c. tanulmányommal kapcsolatban felmerült, szerkesztőségi és olvasói kommentárok megválaszolását, csak annyit szeretnék mondani, hogy „First Amendment for Hungary!”