2017. június 28., szerda, Levente, Irén, Iringó napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:54 Orbán szerint imádkoznunk kellene Merkel győzelméért, Soros pedig magyar22:14 Macron Párizsba hívta Trumpot21:45 Így ér össze a vonulgató buzerancia a még súlyosabb jelenségekkel: pedofil rohadék is előadást tart a köcsögfesztiválon21:30 Székely önrendelkezést követeltek Budapesten21:14 Müncheni állapotok: jegy nélkül utazó fekát távolítanak el az illetékesek, az utasok meg szurkolás helyett rasszistáznak vagy kussolnak20:59 Bassár el-Ászád és Putyin vezérkari főnöke látogatást tett az orosz légierő szíriai támaszpontján20:35 A vadászház-tolvaj fideszes nem akarja megmondani, miből fizeti vissza a 35 milliót20:17 Szerdán fokozódik a hőség19:50 A magas rangú képviselők visszahívhatóságáról döntött az Európa Tanács19:10 Megbetegedhetünk a klímaberendezésektől18:23 Könnyebb lesz vizsgázni ezentúl a megszállók nyelvéből Erdélyben18:02 Ukrajnai bankokat és állami vállalatokat támad Petya17:39 Egyelőre nem lesz függetlenségi népszavazás Skóciában16:55 Péntekig egyeztethetik adataikat a szolgáltatókkal a feltöltőkártyás mobilelőfizetők16:37 8,5 milliárdot tüntetett el egy "bróker" testvérpár - az ügyfelek zacskóban, benzinkutaknál adták át a pénzt
24 óra legolvasottabbjai

Tanulmányok :: :: Hozzászólások

Dr. Ilkei Csaba: Veress Péter külkereskedelmi miniszter mint hálózati titkos munkatárs és hírszerző szt-őrnagy

A Belügyminisztérium illetékes hírszerző osztálya (III/I-6) soron kívül jelentette, hogy 1981. szeptember 26-án a kuvaiti repülőtéren ismeretlenek rendellenes módon felnyitották Veress Péter külkereskedelmi miniszter bőröndjeit a repülőgép megérkezése és a csomagok kiadása között eltelt időben, ami kb. 45 perc volt. A Kuvaittal foglalkozó speciális szolgálatok „Kubala” nevű objektum dossziéjában fellelhető operatív iratok egyike szerint, a kuvaiti hatóságok  állandó megfigyelés alatt tartották a magyar követséget, akárcsak a többi szocialista országét, ám nem  volt kivétel az Amerikai Egyesült Államok, Irán, Irak, Egyiptom, Szíria és Afganisztán  külképviselete sem. (ÁBTL 3.2.5. O-8-649/a)
A hírszerzés rutinos értékelő tisztje némi derűvel kérdezhette: „Ezek tudnak valamit? Valamikor megjegyezték, s tán még ma is gyanakodnak a K-189-es őrnagyra? Nem kellene…”
A megjegyzés arra utalhatott, hogy Veress Péter külkereskedelmi miniszter (1979-1987), az MSZMP KB tagja (1980-88), a BM III/I-4, majd I-11 osztályának szigorúan titkos állományú, hírszerző főoperatív beosztottja, a „K-189” sz. őrnagy volt, de 1972-ben,  magasabb beosztásba kerülése miatt kötelezően leszerelte a belügyminiszter. Veresst akkor miniszterhelyettessé nevezték ki, ez a funkció hatáskörileg az MSZMP Központi Bizottsága Titkárságához tartozott. (ÁBTL 2.8.2.1.-973/94-815)
Zoom
A belügyminiszter kinevezési parancsa
 1967-ben vették szt-állományba, amikor a KKM Tengerentúli Országok Államközi Főosztályának volt a vezetője, de már beszervezésétől, 1957-től  hálózati személyként  eredményesen szolgálta nemcsak a hírszerzést, hanem a kémelhárítást is. Elismerték odaadó munkáját, megbízható, higgadt, megfontoltan döntő, határozottan cselekvő titkos munkatársnak, majd hivatásos állományú főtisztnek tartották, aki mindig a legmagasabb színvonalon igyekezett eleget tenni a vele szemben támasztott követelményeknek, és tartós sikerrel látta el feladatait.
Pedig nem akarták beszervezni, nem az állambiztonság jelentkezett nála, hanem ő az állambiztonságnál, valódi önkéntesként.
Ez 1956 elején történt, amikor a Külkereskedelmi Minisztériumban tévesen hozzá került a III/I csoportfőnökség egyik külföldön működő titkos munkatársának jelentése. Ő, a Tőkés Államok Főosztályának osztályvezetője nem jött zavarba, hanem „felkutatta” a KKM kémelhárításával foglalkozó tisztet és átadta neki a küldeményt az illetékesekhez való továbbítás végett. Ezt követően az elhárítás és a hírszerzés többször is igénybe vette segítségét, főként külföldi állampolgárok felől érdeklődtek.
Zoom
Saját maga kezdeményezte a kapcsolatot az állambiztonsági szervekkel
Tényleges beszervezésére 1957. december 20-án került sor. Csécsei Kálmán r. alezredes, a III/I csoportfőnökség beosztottja és Hegyi Ferenc r. főhadnagy, a III/II csoportfőnökség beosztottja hajtotta végre. A „Vági” fedőnevet kapta.
Tekintettel arra, hogy beszervezése után hamarosan kihelyezték külszolgálatra Damaszkuszba (1958-60), a III/I csoportfőnökség képezte ki és bízta meg feladatokkal. Szíriai tartózkodása alatt csak kémelhárító feladatokat teljesített, elsősorban a külképviselet védelmével kapcsolatosakat. Következő állomáshelyén, Tel-Avivban (1960-62) a védelmi teendők mellett politikai és gazdasági információk megszerzésére, beszervezési jelöltek felkutatására és megismerésére kapott megbízást.  Az angol és francia nyelvet tárgyalóképes szinten beszélte, megértette a románt és a németet, oroszul és spanyolul tanult. Hazatérése után a hírszerzés munkáját elősegítő feladatok megoldásában vett részt. (ÁBTL 2.8.2.1. – 37)
Az állambiztonság illetékes vezetői úgy értékelték, hogy Veress szakismereteinek növekedésével arányosan nőtt érdeklődése és kezdeményezőkészsége a bonyolultabb operatív teendők együttműködő végrehajtásában.  Mindenkor alapos körültekintéssel és lelkiismeretesen járt el. Az állambiztonság segítése belső meggyőződéséből fakadt. Mint írták:
„Különösen személyek megismerése, tanulmányozása során ért el jó eredményeket. Itthonléte óta is sok értékes, operatív szempontból figyelemre méltó tájékoztatást adott. Külföldre utazása előtt mindig operatív feladatokat kér. Hazatérése után azonnal jelentkezik és beszámol tapasztalatairól.”
Zoom
Külföldre utazása előtt mindig operatív feladatot kér…
1964-ben - hivatali beosztására és párttisztségeire  való tekintettel – átmenetileg nélkülözni kényszerülnek a hálózati munkában, egészen 1967-ig, amikor a hivatásos állomány szt-tisztjének nevezi ki a belügyminiszter. Az átmeneti időben Károlyi Gyula r. alezredes tartotta vele a kapcsolatot. Kinevezése után speciális hírszerzési operatív képzésben részesült.
Veress Péter 1928. június elsején született Erdélyben, Csik megyében, Gyimesközéplok községben (Lunca de Jos), amely a gyimesi csángók havasi szórványtelepekből álló települése, Csíkszeredától 39 km-re, a Tatros völgyében. Szülei parasztok voltak. Apja: Veress György sokat betegeskedett, ezért kiegészítő foglalkozást vállalt a községházán, pénztáros lett. Korán meghalt, 1940-ben, 39 éves korában. Attól kezdve anyja: Molnár Erzsébet (második férje után: Tankó Jánosné) tartotta el 1947-ig. Két testvére: Julianna és György, féltestvére Tankó Imre.
A négy elemi elvégzése után, 1939-től a csíkszeredai római katolikus gimnáziumba járt, ahol 1947-ben érettségizett, miközben a három gyermeket nevelő édesanyja egyre jobban elszegényedett. Csak azért fejezhette be a középiskolát, mert tanulmányi eredményei alapján fizetési kedvezményeket és pénzbeli segítséget kapott a gimnáziumban. Tanárai a papi pályát javasolták neki. 1947 nyarán azzal hagyta el Csíkszeredát, hogy Nagyváradra utazik és a Teológiai Főiskolán folytatja tanulmányait. Ehelyett egyik osztálytársával, András Imrével,  aki papnak készült, Szatmárnémeti közelében illegálisan átlépték a határt az ottani jezsuita rendház valamelyik lakójának segítségével.
1947 szeptemberében felvették a Közgazdasági Egyetemre, ösztöndíjat és kollégiumi ellátást kapott. Októberben belépett a Kommunista Pártba, mint önéletrajzában írja: nem meggyőződésből, hanem részben rábeszélésre, részben a kollégium kommunista igazgatója: Balázs Béla iránti tiszteletből.
Zoom
„Beléptem a Kommunista Pártba… nem meggyőződésből”
Tanulmányainak folytatása nem volt töretlen. A közigazgatási szakot, amelyiket választotta, áttették a jogi egyetemre, amihez nem volt kedve. A Külügyi Akadémiát – amire párhuzamosan járt – Rajk László letartóztatása után szélnek eresztették, az újrainduláskor pedig már nem vették fel. (Kísérte az a gyanakvás, hogy illegálisan jött át Romániából, az Államvédelmi Hatóság külföldre sem engedte utazni 1954-ig.) Egyetlen kiútként a Közgazdasági Főiskola kínálkozott, s mivel az csak kétéves volt, előző vizsgái beszámításával 1950-ben el is végezte. Júliustól októberig a NIKEX-nél dolgozott segédreferensként, majd a KKM káderképző tanfolyamára hívták szemináriumvezetőnek, két évet töltött ott.
1953 elején a KKM egyiptomi referatúrájára került. 1955-ben osztályvezetőnek nevezték ki az Államközi Főosztályon. Közben alapszervezeti párttitkár, a minisztérium pártbizottságának és végrehajtó bizottságának tagja.
1954 decemberében megnősült. Felesége: Schwarcz Erzsébet (1929, Kispest, Némedy Mária) az Idegen Nyelvek Főiskolája német szakának elvégzése után előbb az AGRIMPEX-nél, majd a Kereskedelmi Kamaránál dolgozott, onnan került a  KKM devizafőosztályára előadónak. 1948 óta volt párttag. Gyermekük, Mária 1960-ban született Damaszkuszban. (Első gyermekük négy éves korában meghalt.) Példásan kiegyensúlyozott családi életet éltek, káros szenvedélyük nem volt.
„1956 októbere kettős helyzetet teremtett. Megválasztottak a Forradalmi Bizottság tagjává és így párhuzamosan viseltem ezt a két – összeférhetetlen – funkciót. Novemberben megszűnt a Forradalmi Bizottság, de a VB tagjául újraválasztottak.” – írja önéletrajzában, 1967-ben.
1957 végéig változatlanul osztályvezető. 1958 februárjában Szíriába küldik a kereskedelmi kirendeltség vezetőjének. (Megválasztották a kirendeltség párttitkárának is.)  Onnan 1960 augusztusában tér haza, októberben pedig már indulhat Izraelbe, ahol a tel-avivi kereskedelmi kirendeltség vezetője 1962 júliusáig. Novembertől a Tengerentúli Országok Államközi Főosztályának helyettes vezetője.
1966. júniusában befejezte kétéves tanulmányait a pártfőiskolán. A kiváló eredmény mellé elismerő véleményt is kapott: külön kiemelték, hogy sok önálló gondolata volt az osztályfoglalkozásokon, a konzultációkon, különösen jártasnak bizonyult a nemzetközi politikai kérdésekben, fejtegetései hasznosak voltak az egész kollektíva számára.
Az ősszel lezajlott választásokon ismét alapszervezeti párttitkár és a minisztériumi pártbizottság  tagja lett.

A Magyar-Román Társaság ügyvezető elnöke, mellette Glatz Ferenc ül
1967 márciusában, szt-állományba vétele előtt a belügyi szervek így foglalják össze szakmai pályájának eredményeit:
„Szakmailag a külkereskedelem elméleti és gyakorlati kérdéseiben kiemelkedően képzett, nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik. Rendszeresen részt vesz államközi tárgyalásokon, gyakran, mint delegációvezető. Munkáját példás fegyelemmel végzi. A hozzá tartozó közel-keleti országok gazdasági helyzetét igen alapos felkészültséggel, egy-egy esetben tudományos elmélyültséggel vizsgálja. (Pl. a közelmúltban magas színvonalú tanulmányt készített Izrael gazdasági helyzetéről, külkereskedelmi tevékenységéről.) Sok szakirodalmat olvas, főleg angol nyelven.”
A Külkereskedelmi Minisztérium minősítése  is egyöntetűen pozitív volt, egyebek között megállapította:
„Jelentős tapasztalatai vannak a külkereskedelmi munka itthoni és külső területein. Feladatait eddig igen jól látta el, tehetséges, nagy szorgalmú és munkabírású, áldozatokra mindig kész, művelt és önmagát folyamatosan képező, sokoldalúan érdeklődő elvtárs, akinek munkatársaihoz való viszonya igen jó, őszinte, véleményét kimondó, amellett kiváló, kritikusan gondolkodó, állandóan fejődő és vezetői képességekkel, gyakorlattal rendelkező elvtárs.”
A szakemberek kiemelték szíriai teljesítményét: vezetése alatt nőtt a forgalom, személyes közreműködésével vetette meg lábát és alapozta meg szíriai üzleti kapcsolatait a KOMPLEX és a BUDAVOX külkereskedelmi vállalat, igen aktív kapcsolatokat épített ki a fogadó ország gazdasági, kereskedelmi és politikai köreivel.
Izraelben sokkal nehezebb dolga volt. A leváltott kereskedelmi tanácsos: Szendrő László („Gandhi” fedőnevű titkos munkatárs) távozása után, zavaros személyi viszonyok és feltűnően elhanyagolt biztonsági körülmények között csaknem két évig egyedül dolgozott a szétesett  kirendeltségen.  
A magyar követség 1950 tavaszán nyílt meg Tel-Avivban, az akkori nemzetközi helyzetnek megfelelő ellenséges légkörben. Az izraeli elhárítás erőteljes tevékenységének eredményeképp (is), már 1951 novemberében menedékjogot kért Liebermann Albert magyarországi kereskedelmi tanácsos.
Veress érkezése – 1960. október – előtt, 1958-tól sűrűsödtek  a magyar hírszerzés gondjai. Az izraeli származású alkalmazottak szinte zavartalanul teljesíthették a belső elhárítástól kapott feladataikat, szabadon jártak-keltek a követségen és a kirendeltségen, hozzáfértek a rejtjelező berendezéshez, a takarítónő benyúlhatott a páncélszekrénybe, a már régóta hírszerzőgyanús, mindenbe beleszóló tolmácsra sokáig senki sem gyanakodott,  az sem volt feltűnő, hogy a gépkocsivezető menyasszonya az izraeli hadsereg tisztje, s a minden nap bejáró angoltanár túlbuzgó igyekezettel érdeklődik a rezidentúra tagjai felől.
 1959 májusában be is törtek a kereskedelmi kirendeltség épületébe, feszítővassal próbálták kinyitni a páncélszekrényt, feldúlták az íróasztalokban és a szekrényekben talált iratokat, behatoltak a lakásba is, még a matracok alá is benéztek. A kertben lévő két egyenruhás rendőr először héberül szólt a kirendeltség helyszínre érkező munkatársához (Vermes Róbert, „Bárány” fn. tm.), majd tökéletes magyarsággal folytatták a beszélgetést, miközben két civil ruhás társuk észrevétlenül távozott. (Budapesten a hírszerző főnök (II/3) Tömpe András r. vezérőrnagy úgy értékelte a történteket, hogy az izraeli elhárítás átlátszó akciójáról volt szó.)
 Veress nemcsak a kereskedelmi tárgyalásokat vezette önállóan a politikai és gazdasági érdekek gondos mérlegelésével, hanem sikeres piackutatást is végzett, a kirendeltségen rendbe hozta a pénztári és leltári ügyeket, a titkos iratok kezelését, s rendezte a megromlott kapcsolatokat a legfontosabb üzleti partnerekkel. Szervezettséggel és rendszerességgel, következetes személyi építkezéssel sikerült javítani a kirendeltség helyzetén.

Megnyitja a Külker S.C. verőcemarosi sportnapját
Belügyi megbízatása legalább ilyen nehéz és főként új feladatok elé állította. A BM II. (Politikai Nyomozó) Főosztályának 3. osztálya (hírszerzés) nemcsak a kutatómunka és az információszerzés területén várt el tőle eredményeket, hanem meghatározott részt szánt neki az új központi munkaterv alapján indult átfogó feladattervből, amely az izraeli magyar emigráció feldolgozását tűzte ki célul. A szigorú határidőkhöz kötött feladatok elsősorban az izraeli magyar származású, lojális lakosok feltérképezésére és felhasználására vonatkoztak, új kategóriák szerinti csoportosításban és a korábbi adatforrások és tájékozódási bázisok kibővítésével a rezidentúra és a budapesti központ közös ütemterve és végrehajtási vonala szerint.
A BM Politikai Nyomozó Főosztályának eredeti 8/1961. X. 4 „I” hírszerző utasítását kétszer is módosították, először novemberben, majd 1962. január 3-án. Az izraeli magyar emigráció feltérképezésének kategóriáit fokozatosan szűkítették, azok fontossági sorrendjét megváltoztatták. A végső változat a következőkre vonatkozott:
1., Fegyveres testületek:
a., aktív szolgálatban lévő rendőrök, katonák
b., a biztonsági szolgálat beosztottai, ügynökei
c., hírszerzők, illetve hírszerzőgyanús személyek
2., Politikusok:
a., a politikai pártok függetlenített funkcionáriusai, a MAPAJ és a MAPAM párt vonatkozásában a nem függetlenített beosztású funkcionáriusok is
b., a nemzetközi és a hazai cionista szervezetek funkcionáriusai
[MAPAJ: Mifleget Poóalé Erec Jiszráél: „Izrael földjének Munkáspártja” 1930-ban alapított baloldali párt.
MAPAM: Mifleget Poalim Meuchedet: „Egyesült Munkáspárt”, 1948-ban alakult, a MAPAJ-nál baloldalibb párt.
Az eredeti változatban még a következő szervezetek szerepeltek:
- HOH: Hitachdut Ole Hungaria. „Magyar Bevándorlók Szövetsége”
- Hisztadrut: Izraeli Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének Szövetsége
- B’nai B’rith: „A Szövetség Fiai”nemzetközi zsidószervezet, 1843-ban alakult az USA-ban a szabadkőműves hagyományok szellemében
- Szochnut: The Jewish Agency For Israel, eredetileg az Izraelben letelepedni kívánók segítő szerve, ma a zsidó identitás megőrzését szolgáló oktatási és információs központ, elsődleges célja a kapcsolat teremtés Izrael és a diaszpóra zsidósága között. Megj.: I. Cs.]                                                                                                
3., Írók:
a., újságírók
b., a fontosabb területek szakírói
4., Állami tisztviselők:
a., a fontosabb szakminisztériumok munkatársai
b., a nagyobb pénzintézetek munkatársai
c., a tudományos intézetek munkatársai
d., az izraeli hírszerző és kémelhárító szervek fedőszerveiként szolgáló intézmények munkatársai
5., A rezidentúra társadalmi kapcsolatai
A felsorolt kategóriákon belül meghatározták az egyes személyekről szükséges adatokat: neve (korábbi neve), lakcíme, családi állapota, foglalkozása és anyagi helyzete. Lehetőség szerint be kell szerezni a kinti és az itthoni kapcsolataira, politikai nézeteire és egyéb fontos körülményeire vonatkozó adatokat is.
Az információs források és az adatbázisok frissített és összevont felhasználása:
1., A saját ügydossziékban előforduló személyek adatainak összesítése.
A hírszerző alosztály ügydossziéi, a rezidentúra év végi beszámolói, a titkos munkatársak beszámolói stb. igen sok nevet és jellemzést tartalmaznak, amelyek összesítése révén önmagában is nagyszámú személyről nyerhető ellenőrzésre alkalmas anyag.
2., A tel-avivi követségen lévő nyilvántartás adatainak folyamatos felterjesztése.
A követségen elfekvő nyilvántartás tartalmazza mindazon személyek neveit, adatait, esetenként bővebb jellemzését is, akik hazatérés, beutazás, különböző jogi ügyek intézése stb. okok miatt a követségen bent jártak. A központ olyan utasítást küld a rezidentúrának a nyilvántartási anyagok folyamatos felterjesztésére, amely futáronként 100 személy adatainak és jellemzésének megküldését írja elő.
3., A KEOKH - Útlevél Osztály anyagai
A KEOKH és az Útlevél Osztály nyilvántartása tartalmazza az olyan magyar származású izraeli állampolgárok adatait is, akik nem a tel-avivi követségen kértek beutazási engedélyt, hanem más országokban tett utazásaik során valamelyik nyugati országban működő magyar követségen kaptak vízumot. Az Útlevél Osztály Operatív Csoportja útján szükséges ezen adatok összeállítása.
4., A napi „K” ellenőrzés anyaga
A rendszeres napi „K” (levél) ellenőrzés során általában 20-25 levelet küld a II/13. Osztály (levélellenőrzés) a II/3 osztálynak (hírszerzés), amely eddig csak az operatív szempontból érdekesebb anyagokat fotóztatta le és tartotta nyilván. Az utóbbi időben azonban kísérletet tett  valamennyi izraeli címzett, illetve feladott levélből kivehető adatok gyűjtésére. Minden izraeli viszonylatú levél hasonló feldolgozása napi 80-500 darabos forgalmat jelent. Az osztály a lehetőségeitől függően tervezi rendszeresíteni évente többször is a kéthetes-egy hónapos teljes ellenőrzést.
5., A legutóbbi két évben és a következőkben Izraelből hazatért személyek kihallgatása.
Azok az Izraelből hazatért személyek, akiket eddig kihallgattak, közölték személyes ismerőseik nevét, címét és a hírszerzés számára fontos körülményeit. Ezen munka kiterjesztése az utóbbi két évben hazatért kiválasztott személyek újbóli kihallgatására, újabb adatokat eredményezhet. Ez a vonal különösen alkalmasnak látszik a „K” anyagokból sok esetben csak címük szerint ismert személyek egyéb fontos körülményeinek megismerésére.
6., A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Rádió levelező kapcsolatainak névsora.
A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Rádió több év óta kiterjedt levelezést folytat az izraeli magyarokkal. Ezek címeinek és adatainak megszerzése szintén jelentős mennyiségű új információval fog szolgálni.
7., Az adminisztratív futár útján és a 13. osztálytól érkező legális sajtó és egyéb kiadványok feldolgozása.
A hírszerzés megállapítása szerint, az Izraelben megjelenő lapok, - különösen az „Új Kelet” – rendszeresen foglalkoznak a magyar származású izraeliek eredményeinek dicsekvő méltatásával, így például a pénteki számokban megjelenő „Egymás közt” c. rovatukban gyakran közölnek írásokat különböző magyar származású személyek pártokban, minisztériumokban, egyéb intézményekben elnyert funkcióiról, ismertetve egész korábbi pályafutásukat, kivándorlás előtti foglakozásukat, stb. E lapok rendszeres feldolgozása szintén komoly bázisa lehet a feltérképező munkának, - állapítja meg a BM II/3-„I” alosztálya.
Veress Péter a tel-avivi kereskedelmi kirendeltség vezetője napi hivatali teendői mellett kellő konspirációval végzi állambiztonsági feladatait hálózati személyként: a „Vági” fedőnevű titkos munkatárs jelentései nem mindig „katonásak” (soha sem volt katona), de mindig értelmes, lényegre törő „civil” megfogalmazásúak, amelyek kellő támpontot nyújtanak a „Központnak” a további lépések megtervezéséhez. Felidézve a tel-avivi éveket, a példa kedvéért bemutatjuk néhány jelentését, alig változtatva azok eredeti szövegén.
 Az eredeti  jelentések végén „Vági” aláírása alatt olvasható  láttamozó „Darvas” fedőnév Rossz Gyula r. őrnagyot takarja, aki 1960 és 1964 között volt tel-avivi rezidens. (Londoni tevékenységét a Várkonyi Péter külügyminiszterről írt tanulmányomban említettem már.)
„Vági” tm. jelenti Tel-Avivból,
1961. április 28.
Tárgy: Efron mérnök („Kocsis”)
„Kocsissal való ismeretségem az ide érkezés utáni hetekben kezdődött egy ismerkedési-szakmai megbeszélésen. Akkor még formális volt. Konkréttá a TECHNOIMPEX kábelgépeinek eladásai, illetve Bálint Elemér mérnök ezzel kapcsolatos március eleji itt tartózkodása tette. Az áprilisi postában hazaküldött jelentésemben leírtam, hogy „Kocsis” nemcsak a formális beszélgetések során volt kedves, hanem effektív segítséget nyújtott azáltal, hogy eljött velünk itteni üzemekbe, látogatásunkat ő maga készítette elő, s a velünk való kapcsolat mellett foglalt állást ezen üzemekben, hivatkozva az addigi jó tapasztalatokra műszaki vonalon és a minisztérium, illetve az izraeli kormány azon politikájára, hogy velünk a kapcsolatokat kereskedelmi vonalon szélesíteni kell.
Ebéd és vacsora meghívásunkat azonnal elfogadta. A világháború alatti viselt dolgairól, katonáskodásáról szívesen és elég sokat beszélt.
„Kocsis” egész megjelenése, beszédmódja egy jóindulatú, megértő, konfliktusokat kerülő bácsira emlékeztet. Eddigi tanácskozásaink során nyomát sem észleltem rajta valamilyen aktív, cionista politikát képviselő állami tisztviselőnek (ha az a meggyőződése, nem propagálja).
Lehetőségei annyiban vannak a mi szempontunkból, hogy csoportvezetője annak a mérnök csoportnak, amely a tel-avivi kereskedelmi körzetben elbírálja a nehézipari beruházási igényeket és javaslatot tesz a jeruzsálemi központnak egyes igények teljesítésére, illetve visszautasítására. Ennek konkrét hatását legutóbb Rosenbaum, az Egyesült Izzó jól dolgozó képviselője esetében láttam. Rosenbaum ugyanis behozatali kérvényt adott be kis opál lámpákra. Nagy cikk a piacon, de helybeli gyártás van, ezért behozatalát nem engedélyezik. A magyar gyár azonban valamilyen márkát nyomott az árúra és a csomagolásra, ami nem fejezi ki, hogy lényegében opál lámpákról van szó. „Kocsis” pedig igazolta, hogy ezt az árút nem gyártják Izraelben. Az árút beengedték. Rosenbaum szerint, „Kocsis” tudatosan volt elnéző, illetve „jóindulatú” régi barátságuk alapján.
Ezek azt bizonyítják, hogy „Kocsis” elfogad kisebb-nagyobb honoráriumokat, akár vacsorameghívásról, akár egyéb juttatásról van szó.
A kábelgépekkel kapcsolatos megbeszéléseink alkalmával több ízben hangsúlyozta, hogy bármikor szívesen segítségünkre van. Az ő esetében nem áll fenn a magyarokkal való intenzív kapcsolat gyanúja, sem származási országa, sem amiatt, hogy korábban gyakori lett az érintkezés közte és kirendeltségünk között. A kapcsolat most sem sűrű.
Azt tapasztaltam, hogy „Sólyom” is szívesen veszi, ha van mögötte egy ilyen fedezet, mint „Kocsis”. Mikor mentünk Haifára üzemet látogatni, az arra haladó „Sólyom” a fülembe súgta: „Az a fontos, hogy ezt az embert megnyerjék az ajánlott gépek ügyének, mert akkor sikerre számíthatnak…” „Kocsis” szívesen vonta be a közös programba „Sólyomot”, részben tolmácsként, részben társként a vacsora meghíváshoz.
Javaslatok:
1., Kiegészíteni a „Kocsis” személyére vonatkozó adatokat olyan mértékben, hogy szükség esetén ellenőrizni lehessen háború alatti, illetve előtti időben viselt dolgait (menekülés a Szovjetúnióba, ott tartózkodása 1943-ig, a Lengyel Légió tagjaként harcolt Olaszországban).
2., Megtudni, hogy fűzik-e valamilyen eszmei szálak hozzánk (a náci ellenesség ténye biztosan fennáll a kislánya meggyilkolása miatt).
3., Megtudni, milyen kapcsolatai vannak a kereskedőkkel, köztük Rosenbaummal.
4., Megfelelő körültekintéssel rendszeressé tenni vele a kapcsolatot.
5., Ilyen kapcsolaton keresztül elérni azt, hogy „Sólyom” bátorítást, fedezetet, esetleg feladatokat kapjon tőle magyar ügyek intézésében.
6., Perspektívában megvizsgálni, hogy sötéten fel lehet-e használni rendszeres információk szerzésére. Ő is 60 körül jár, ügynökként nem igen jön számításba.”
                                                                                                                 „Vági”
 
Zoom
Jelentés Tel-Avivból Efron mérnökről
Zoom
 
„Vági” tm. jelenti Tel-Avivból
1961. április 30.
Tárgy: Weisz Tibor („Sándor”)
 
„Az izraeli Kereskedelmi és Ipari Minisztérium nehézipari osztályán dolgozik, mint szakértő és tanácsadó (Barbash osztálya).
Tevékenységi köre hasonló „Kocsiséhoz” és „Sólyoméhoz”, azzal a különbséggel, hogy a központban lévén, behozatali engedélyekhez is hozzászól, illetve lényegesen befolyásolja a pozitív vagy negatív elintézést. „Fenyő” jó ismerősei közé tartozik. Az említett opál lámpa ügyben egyik találkozásunk alkalmával sokat sejtetően jegyezte meg „Fenyő” felé: „Láttam a behozatali engedély kérését és tovább engedtem.”
Kora kb. 35-40 év között lehet. Magyarországi születésű, valamelyik vidéki városból. A háború alatt került Budapestre, ott bujkált. A háború végén kivándorolt Izraelbe. (Ezek a saját közlései, nem tudtam még ellenőrizni.)
Hivatali funkciója mellett nem deklarált üzlettársa Kemény Gábornak és a Techno egyik fontos vevőjének: Polláknak. Ezért személyes érdeke a magyar szerszámgépek behozatala, mert az után kap ő is jutalékot. Mesterségét tekintve technikus, de ügyes, életrevaló és mérnöki szerepkört tölt be.
Eddig egyszer találkoztunk személyesen, partnerének: Polláknak az irodájában, olyan alkalommal, hogy én kértem Pollákot, hogy üzletét meglátogathassam. Pollák odahívatta Vándort is, hogy megismerkedjünk. Vándor nemcsak jó képességű, de beképzelt is. Magabiztos, ellenvéleményt nem tűrő kijelentései és mindenről határozott véleménye jól tükrözi ezt. Ugyanakkor viszont nagyra értékeli, ha tudását elismerik és ő maga is felajánlotta, hogy bármikor szívesen áll a rendelkezésemre, ha meg akarok vele beszélni egyet, s mást az itteni helyzettel, vagy munkával kapcsolatban. De megjegyezte, hogy: „…hivatalon kívül, mert az kötetlenebb formát biztosít…” Kért, hogy jó előre jelezzem neki Pollákon keresztül, hogy mikor akarok vele összejönni, mert elfoglaltsága mellett csak így tud zavartalanul időt biztosítani.
Lényegében ezen kijelentéseire és a „Fenyőtől” hallottakra építem a vele való foglalkozás célszerűségét. Kapcsolatunk annyira a kezdeti stádiumban van, hogy egyelőre a fokozottabb megismerésén és személyi adatai felderítésén túlmenően nem tudok más javaslatot tenni vele kapcsolatban.”
                                                                                               „Vági”
 
Zoom
Jelentés Tel-Avivból Weisz Tiborról
 
1961 májusában a hírszerzés budapesti központja (BM II/3) Vadász Tibor r. őrnagy és Károlyi Gyula r. őrnagy  helyszíni ellenőrzése után értékeli az izraeli rezidentúra tevékenységét, különösképp információs munkáját és a társadalmi kapcsolatok építését.
Megállapítják, hogy a fejlődés igen lassú, különösen a társadalmi kapcsolatok építése:
„Idáig ez a terület meglehetősen ösztönösen volt kezelve, s megközelítőleg sem kapta meg a fontosságát megillető helyet. Csak a széles, élénk társadalmi élet ad lehetőséget arra, hogy néhány jelölttel a dekonspiráció nyilvánvaló veszélye nélkül foglalkozzanak.”
Budapesten arra a következtetésre jutottak, hogy a bezárkózással és a kényelmességgel szemben, a célobjektumok feldolgozása, s az objektumi elv alapján történő hálózatépítés kezdeményezése a soron következő egyik legfontosabb feladat. Ám a követség (ügyvivő: Nyerki Gyula) még a kézenfekvő lehetőségeket sem használta ki, noha sok meghívást kaptak társadalmi szervezetekhez és izraeli lakosokhoz egyaránt. Például: nem képviseltette magát a követség a magyarszimpatizánsok április 4.-i ünnepi megemlékezésén Jeruzsálemben, a tel-avivi összejövetelről - amelyen több százan voltak - pedig még mindig nem jelentettek semmit. „Az ellenőrzés óta felterjesztett jelentésekből nem tűnik ki, hogy az ügyvivő elvtárssal történt megbeszéléseknek mik az eredményei…”.
Elégedetlen a „Központ” a felterjesztett információk mennyiségével és minőségével is. 1960 szeptemberétől mindössze 18 információs jelentést kapott. „Azok nagy részét azonban tájékoztatásra nem tudtuk felhasználni, annyira általánosak és a felszínen mozgók voltak. Megvizsgáltuk az utóbbi időben a Külügyminisztériumnak küldött jelentéseket és megállapítottuk, hogy azok között viszont volt néhány olyan anyag, amit a Központ jól fel tudott volna használni. Állandó feladatul kapták az elvtársak az Eichmann perről való tájékoztatást. Ezen a téren ugyancsak megmagyarázhatatlanul rossz a helyzet. Korábban „Vági”-tól még jött egy-két információ, de az utóbbi időben ez is teljesen leállt.”
A II/3 szeretné elkerülni a korábbi rezidentúrák azon hibáját, hogy jóformán csak azokkal foglalkoztak jelöltként, akik valamilyen módon alkalmilag  odacsapódtak a követséghez, többnyire a fogadások és rendezvények közönségeként. Hiányzik a határozott operatív kezdeményezés és feldolgozás a célcsoportok és az objektumok körében. A beutazókról küldött jelentések pedig kizárólag száraz adatokat tartalmaznak, melyekkel az elhárítás sem tud mit kezdeni.
 
Zoom
„Idáig ez a terület meglehetősen ösztönösen volt kezelve”
 
A budapesti „Központ” azonban most is részben elméleti  és ideologikus célokat kerget munkaterv szerint, s mint már korábban nem egyszer, most sem veszi eléggé figyelembe a különleges izraeli terepviszonyok  valóságos belbiztonsági tényeit:
a., Noha a magyar anyanyelvű izraeliek száma kb. 150 ezer (közülük mintegy 60 ezer érkezett Magyarországról), s ott vannak a zsidó állam majd minden fontos területén: a politikában, a gazdaságban, a tudományos és művészeti életben, sőt, a hadsereg, a rendőrség és a titkosszolgálatok vezetői között is, a budapesti hírszerzésnek mégsem sikerült hálózatot kiépítenie körükben.
b., ennek oka mindenekelőtt a szigorú izraeli állambiztonsági törvény, amely megtiltotta miden állami alkalmazottnak, államtitkot kezelő intézmény dolgozójának, hogy idegen hatalom megbízottjával kapcsolatot létesítsen.
c., a törvényt kíméletlenül végrehajtó belbiztonsági szolgálat, a Sin-Bét a legszélesebb körű felhatalmazással rendelkezett bármilyen ellenintézkedésre, operatív akcióra, az azonnali őrizetbe vételre. (A szankciók elsősorban a volt szocialista országokat érintették.)
d.,a Sin-Bét az állami és társadalmi élet egészét teljes ellenőrzése alatt tartotta nemcsak hivatásos állományával és hálózatával, hanem önkénteseivel is, akik közé tartozott minden olyan állampolgár, aki értesülést szerzett a törvény által tiltott tevékenységről és hazafias kötelességének tartotta arról haladéktalanul értesíteni a hatóságot.
e., minden minisztériumban, országos hatáskörű szervnél, állami intézménynél állambiztonsági kirendeltség működött;  az elhárítás beidézte azt, aki kapcsolatot létesített a külképviselettel (követség, konzulátus, kereskedelmi kirendeltség), felkereste azt, vagy a külképviselet kereste meg őt személyesen, levélben, telefonon, lakásán vagy nyilvános helyen. Ilyenkor az illető elé tették a külképviseleten dolgozók fényképeit, s rá kellett mutatnia arra, akivel beszélt,  részletezve beszélgetésük tárgyát;  ha a hatóság megtudta valakinek a hazatérési szándékát, igyekezett lebeszélni róla, akár nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel is, vagy például azzal, hogy behívta katonának.
f., a Cenzúra Hivatal ellenőrizte a követség izraeli állampolgárokkal folytatott levelezését és azok külföldre irányuló postai küldeményeit
g., az izraeli elhárítás a követséget a szemközti házból rendszeresen megfigyelés alatt tartotta, embereit időnként beküldte az ügyintézésre várakozók közé tájékozódás vagy provokálás céljából; bármilyen meghibásodás esetén a külső szerelőket, karbantartókat (akik véletlenül magyarul is beszéltek) az elhárítás irányította a helyszínre, az operatív technika beépítését automatikusan alkalmazták, természetesnek tartották.
h., azok az izraeli állampolgárok, akik bejártak a külképviseletre, vagy a városban találkoztak annak a dolgozóival, de sohasem rendelték be őket elszámoltatásra, azok az elhárítás ügynökei voltak, akik a fogadásokon, rendezvényeken hosszan lekötötték a magyar tisztviselőket, hogy ne jusson idejük az új vendégekkel való érdemi beszélgetésre.
i., ha a magyar külképviselet emberei vidékre indultak magyar ügyfelek felkeresésére, mozgásukat követték, ha a gépkocsi hosszabban várakozott valahol, a hálózat már jelentette koordinátáit az elhárításnak.
Ha mindehhez hozzászámítjuk, a rezidentúra szervezetlenségét, konspirációs hibáit, a létszámhiányt, a nyelvtudás hiányát, a kiképzetlen és műveletlen kiküldöttek amatörizmusát, azt a „szocialista jellemhibájukat”, hogy pártos éberségből és gyanakvásból többet foglalkoztak egymással, mint az izraeli elhárítással, akkor jobban megértjük és értékeljük azt a kevés eredményt, amelyet egyesek - például „Vági” - mégis felmutattak.
 
„Vági” tm. jelenti Tel-Aviból,
1961. augusztus 31.
Tárgy: Vágó J. Ferenc társadalmi kapcsolat
„Nevezett rendszeres kapcsolatban áll a kereskedelmi kirendeltséggel, az AGRIMPEX ügynöke mezőgazdasági termékekben, elsősorban magvakban.
Egy korábbi beszélgetésben megemlítette, hogy a magyar rizsnek azért nincs piaca Izraelben, mert rizsszükségletüket Burmából fedezik. A burmai rizst Izrael fegyverszállítással egyenlíti ki. (Megjegyzem: Burma az egyetlen távol keleti ország, amelyikkel Izraelnek ennyire szoros kapcsolatai vannak. Állandóan tartózkodnak burmai tisztek Izraelben, ahol kiképzésben részesülnek. Az izraeliek nemcsak ilyen téren, hanem gazdasági területeken is meghívnak kiképzendő szakembereket és küldenek szakértőket Burmába.)
A mostani beszélgetés üzleti okokból jött létre. Tárgyalás közben politikai kérdéseket is felvetett a kirendeltség vezetője. Vágó szívesen hozzászólt ezekhez.
                                                                                                  „Vági”
[„Vági”  ugyanebben a jelentésében ezek után  még beszámol az izraeli belpolitikai helyzettel kapcsolatban elhangzottakról. A társadalmi kapcsolat megindokolta például, hogy a választásokon  miért szavazott a Liberális Pártra, hogy a MAPAJ nagyobb arányban is veszíthetett volna szavazatokat, majd a Goldmann-Ben Gurion-ellentéteket elemezte, aláhúzva saját véleményét: Goldmannak sokkal nagyobb a nemzetközi tekintélye, az arab országokkal meglévő rossz viszonyt csak ő tudná enyhíteni, mert szerinte „Ben Gurion - bár tehetséges ember - egy kiöregedett, merev diktátor.” Úgy vélte, Goldmannak azért is jobbak az esélyei, mert jó kapcsolatai vannak Kennedy elnökhöz, kölcsönösen megértik egymást. Szóba került a berlini válság is, amivel kapcsolatban Vágó kifejtette: Izraelben nem számítanak háborúra,  nincs náluk semmilyen riadalom, háborús hisztéria, vagy piaci korlátozás.]
 
„Vági” tm. jelenti Tel-Avivból
Szig. Titkos! (dátum nélkül)
Tárgy: Gross (Bank Leumi) „Forintos” társadalmi kapcsolat
„Ezelőtt egy évvel még a Bank Leumi deviza átutalási csoportjának vezetője volt és így került szoros kapcsolatba vele a kereskedelmi kirendeltség. Azóta egy távollévő kollégája helyettesítésére felvitték az igazgatóságra, tehát központi munkakörben kapott csoportvezetői beosztást. Lehetőségei most szélesebb körben vannak, mivel áttekintése van a Bank munkájáról és tudomást szerezhet bizalmas utasításokról.
„Forintos” kezdettől fogva nagyon szolgálatkész volt a kirendeltséggel szemben. Ezt a kirendeltség kisebb ajándékokkal honorálta. Így egyre szorosabb kapcsolat fűződött közte és a kirendeltség vezetője között.
Ebben az időszakban az általunk kért információk kizárólag normális bankügyletekre vonatkoztak. Ezeket „Forintos” mindig készséggel megadta. A képhez hozzátartozik, hogy összes átutalásunk, köztük a Layam és egyéb dollár vásárlásaink az ő kezén mentek keresztül.
Ez év áprilisában azzal a kéréssel állt elő Veressnek [az ügynökök gyakori módszere, hogy saját magukról egyes szám harmadik személyben írnak, - megj. I. Cs.], hogy nem tudna-e számára egy kis háztartási gépet vásárolni (értéke kb. 90 dollár), Veress megígérte, azonban eddig nem került rá sor, mivel a kérdéses cégnek eddig nem volt megfelelő típusa.
Ebben az időben már „Forintos” időnként feljárt a kirendeltségre, főleg magánbeszélgetésekre, beleértve vásárlási kérését is, de eközben hivatalos ügyeket is intézett a kirendeltségnek. Politikai kérdésekben, vagy bizalmasabb jellegű pénzügyi problémák megtárgyalásában tartózkodó volt.
Veress mostani visszaérkezése után egy szakmai ügyben felhívta „Forintost”, aki azonnal felajánlotta, hogy utána néz az ügynek és egyúttal megkérdezte, meglátogathatja-e Veresst a kirendeltségen munkaidő után.
Erre a látogatásra sor került szeptember első napjaiban. Ezúttal „Forintos” már sokkal közlékenyebb volt politikai és gazdasági kérdésekben. Főleg két témáról folyt beszélgetés: a belpolitikai helyzetről és az izraeli font helyzetéről.
A belpolitikai kérdésekben „Forintos” nem eléggé jártas, amolyan egyoldalú „szakbarbár” benyomását kelti. Ezzel együtt azonban van véleménye a választásokról és Ben Gurionról, amelynek lényege abban foglalható össze, hogy ma már az emberek felismerik: a bengurioni módszerekkel nem lehet eredményesen kormányozni és Ben Gurion népszerűsége erősen hanyatlóban van. Pénzügyi kérdésekben állásfoglalása önállóbb, megalapozottabb. Az a véleménye, hogy az izraeli font leértékelése az erős külső nyomás ellenére is nehezen vihető keresztül, mert számos izraeli tőkéscsoport ellenzi és ami a legfontosabb: a kormánynak rövidesen jelentős dollár-kölcsönöket kell visszafizetnie, s ha most megváltoztatja a dollár-izraeli font árfolyamot (pontosabban, ha a mostani 1.80 helyett 2.60-3.00 izraeli fontot kell egy dollárért fizetni), olyan költségvetési hiányt idézhet elő, ami komoly megrázkódtatást okozhat. Egyébként sincs jelenleg valójában felelős kormány.
A kölcsönök visszafizetésére vonatkozó álláspontot egyébként mai beszélgetésünknél a lengyel bank (PKO) itteni igazgatója is megismételte.
A beszélgetés során szóba került a dollár vásárlás és „Forintos” megemlítette, hogy szeretne egy kis tranzisztoros rádiót venni. Veress megígérte, hogy megveszi neki, ha akarja. „Forintos” megnézi a katalógust és eldönti, hogy melyiket választja.
Véleményem szerint a kapcsolat annyira megérett, hogy „Forintost” rendszeresen lehet beszéltetni különböző kérdésekben. Arra is felhasználható, hogy a bank kötelékében dolgozó magyarok kilétét megállapítsa, még akkor is, ha nem a tel-avivi fióknál dolgoznak. Mivel a Bank Leumi az ország legfontosabb magánbankja – azelőtt betöltötte a bankjegy kibocsátó állami bank szerepét – a banknál megjelenő utasítások, a bank politikája jellemző az egész pénzügyi életre.
 
„Forintosnak” módjában áll bizalmas szóbeli és írásbeli információkat szerezni. A vele való rendszeres foglalkozást célszerűnek tartom és Veress ennek megfelelően jár el.”
                                                                                                   „Vági”
 
Zoom
Jelentés a Bank Leuminál dolgozó társadalmi kapcsolatról
Zoom
„Vági” titkos munkatárs, az izraeli magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője 1962 júliusában befejezi munkáját Tel-Avivban és hazatér a Külkereskedelmi Minisztériumba.
Egy hónappal később megszűnik a BM II/3 hírszerző osztálya és megalakul a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége, amelyen belül a III/I Csoportfőnökség folytatja a hírszerző munkát, annak 1-i alosztálya pedig az izraeli felderítést. Ezen az alosztályon még 1963-ban is azokkal a beszervezési jelöltekkel, társadalmi kapcsolatokkal foglalkozik Ridinger Frigyes r. hadnagy, akikkel „Vági” kezdte meg a lépésről lépésre haladó állambiztonsági építkezést. 1963 februárjában és áprilisában többször is megemlíti jelentéseiben „Vági” egyik rá hagyott reményteljes beszervezési jelöltjét: Dr. L. S. Bors elektromérnököt és szintén mérnök feleségét, akik széles rokoni, baráti és szakmai kapcsolatokkal rendelkeznek idehaza.  Dr. Bors elismert szakember Izraelben, rendszeresen tart tudományos előadásokat, anyagilag rendezett körülmények között élnek, nem akarnak hazatelepülni, de szeretnének hazalátogatni. „Vági” tm. egyre jobban elmélyülő, közvetlen kapcsolatokat alakított ki a házaspárral, több szívességet tett nekik a kölcsönös előnyök alapján. A baráti gesztusok operatív érdekű együttműködés lehetőségeit érlelték meg, ezért a központ útmutatása alapján a rezidentúra átvette „Vági” szerepét. De hogy milyen sikerrel, azt nem tudjuk. (ÁBTL 3.2.5. O-8-089/1)
1967. június 10-én, a hatnapos háborúban aratott izraeli győzelem után, követve a Szovjetunió példáját, Magyarország is megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, megszűnt a rezidentúra is.
A még 1962 júliusában hazatért Veress Péter („Vági”) a Külkereskedelmi Minisztérium Tengerentúli Országok Államközi Főosztályának helyettes vezetője (egyúttal rábízták az afrikai osztály vezetését is), majd főosztályvezetője.
Benkei András belügyminiszter 1967. május 15-i hatállyal nevezte ki szigorúan titkos állományban a „K-189” sz. r. őrnagynak, aki főoperatív beosztottként került a BM III/I-4. Osztályára, amely a Vatikán, Izrael és az egyházi emigráció elleni hírszerzési feladatokat látta el. (Nyelvpótlékot is engedélyeztek neki, mert francia és angol nyelvből felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezett.) Az eskütételi jegyzőkönyvet 1967. június 5-én írta alá.
 
Zoom
A K-189-es szt-őrnagy eskűtételi jegyzőkönyve 1967-ben
 
Veress  hírszerző őrnagy titkos küldetésben kifejtett tevékenységével mindenki - hírszerzés és elhárítás – elégedett volt, mégis meg kellett szüntetni szolgálati viszonyát 1972. január 31-i hatállyal, mert külkereskedelmi miniszterhelyettessé történt kinevezése után már az MSZMP KB Titkárságához tartozott, ami akkor összeférhetetlenséget jelentett. A leszereléskor kötelező titoktartási nyilatkozatot 1972. február 25-én írta alá. (A III/I-11. Osztályról szerelt le, amely a harmadik országokban végzett hírszerzést: Kína, Izrael, Közel-Kelet.)
Zoom
Veress Péter titoktartási nyilatkozata
1971. március 15-től 1974. november 26-ig külkereskedelmi miniszterhelyettes, azt követően párizsi nagykövet 1979. március 30-ig.
[Nagykövetként sikeresen készítette elő Kádár János, az MSZMP KB első titkára és felesége párizsi látogatását 1978. november 15-17. között. A meghívás Valéry Giscard D’Estaing köztársasági elnöktől érkezett, de Kádár találkozott – többek között – Jacques Chirac polgármesterrel is. A delegáció hivatalos tagja is volt Veress nagykövet, Puja Frigyes külügyminiszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter és Katona István, az MSZMP KB osztályvezetője társaságában.]
A külügyi pályáról visszatér a külkereskedelmire:
Lázár György és Grósz Károly kormányának külkereskedelmi minisztere (1979. március 30. – 1987. december 16.), majd kormánybiztosként irányította az összevont Kereskedelmi Minisztérium megszervezését 1988. márciusáig. A Minisztertanács Tanácsadó Testületének titkára 1988-89-ben, tagja a Világgazdasági Tanácsadó Testületnek is 1989-90-ben.
Az MSZMP Központi Bizottságának 1980. június 27. és 1988. május 22. között volt tagja.
Az 1990 februárjában megalakult Magyar-Román Társaság ügyvezető elnökévé választotta. 1991-től a külkereskedelmi szakközépiskola tanára. Fő műve: „Nemzetközi gazdasági kapcsolatok” tankönyv, „Enterprise and Foreign Trade”.
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató



 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2017 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready