Az 1994. évi országgyűlési választások évében – mintha nem is abban az évben szavaznák meg az átvilágítási törvényt – a politikai pártok gátlástalanul tovább viszik az állambiztonsági múlt embereit. Tettükben egyfelől változatlanul ott van a hanyagság és a felelőtlenség: négy év nem volt elég az alapos tájékozódáshoz, másfelől döntésük egyszerűen kihívó politikai kalandorság, amely nem számol a következményekkel. Például:

 Az MDF a III/III-as Tóth Istvánt („Faragó János” tmb.) viszi a parlamentbe a Szolnok megyei lista éléről;

az MSZP a szintén III/III-as Vankó Magdolnát („László Péter” tmb.) Pest megyéből és egy volt állambiztonsági tisztet Baranya megyéből, Lusztig Péter személyében, aki 1982-ben elvégezte a KGB Központi Hírszerző Főiskoláját is Moszkvában.

1998-ban sem különb a helyzet:

Az FKGP Boros Imre D-8-as SZT-tisztet, III/II-es főoperatív rendőr századost viszi be listán, s még abban az évben az első Orbán kormány tárca nélküli minisztere is lett. 2001-ben kilépett az FKGP-ből, de 2002-ben már az MDF színeiben szerzett újra mandátumot, ősszel azonban hálózati érintettsége miatt kizárták a frakcióból.

A Fidesz Szita Károlyt („Krakus Péter” tmb.) a Somogy megyei III/II-es kémelhárítót 1998-ban és 2002-ben is beviszi listáról, de 2002 végén „Krakus” lemond az országgyűlési képviselőségről, marad kaposvári polgármester.

Szitának ismert a története, ezért inkább egy eddig feldolgozatlan példával szolgálok alább: Polonyi Kornélt („Tóth József” informátor) tanulmányoztam, aki III/II-es állambiztonsági múltja ellenére a Fidesz Veszprém megyei listáján került be a parlamentbe 1998-ban és 2002-ig volt országgyűlési képviselő.

 [Más, sikerrel felkaroltak közül eddig csak azt tudtuk, hogy állambiztonsági nyilvántartó kartonjuk van, de mint nemrég kiderült, szerepelnek a megnyitott mágnesszalagok hálózati adattárában is. (ÁBTL 2.3.2. H-adattár)

Így például az első ciklusra (1990-94) emlékeztetve tűnik fel a mágnesszalagok H-adattárában az eddig csak 6-os kartonjáról ismert Pásztor Gyula („Pákozdi” informátor), FKGP, akit a nyilvántartás szerint a katonai elhárítás szervezett be 1967-ben, majd leszerelése után 1968-ban átvette a Csongrád megyei politikai rendőrség, a III/III. A mágnesszalagok most feltárt hálózati adatai visszaigazolják Raffay Ernő („Kocsis Lajos” tmb.), MDF, állambiztonsági nyilvántartó kartonjának adatait, ami szerint a Csongrád megyei III/III. hálózatához tartozott 1980 és 1986 között. Szintén a Csongrád megyei politikai rendőrség hálózata volt Annus József („Csanádi” tmb.), MSZP., aki 1979-től 1986-ig működött együtt titkosan 6-os kartonja és a mágnesszalagok hálózati adatai szerint.

1998-ban a Fidesz Nógrádi Lászlót, - ahogyan az állambiztonsági nyilvántartás és a mágnesszalagok hálózati adattára tanusítja - a katonai elhárítás „Sziklay” fedőnevű volt informátorát jelöli a Zala megyei Lentiben sikerrel.

De 2002-ben is akad példa: Fazakas Szabolcs („Stefán” tmb) MSZP, 1976-tól kémelhárító, az MSZP országos listájáról került az országgyűlésbe, 2004-ben beválasztották az Európai Parlamentbe, ezért országgyűlési mandátumáról lemondott.

 Mivel azonban az ÁBTL-ben jelenleg nem találhatók meg a hálózati személy ismérveinek megfelelő azon iratok, amelyeket a ma is hatályos (de elavultnak tartott) 2003. évi III. tv. 1.§. 5 tartalmaz, nem tekinthetők érintettnek. Lásd a sorozat előző részének „A törvény vagylagos, a 6-os karton önmagában kevés” c. fejezetét és jelen tanulmányom ide vonatkozó megjegyzését a Vankó Magdolnáról szóló alcím alatt.]

[Amint a sorozat előző részében már említettem: a ma is hatályos törvényi rendezés 3 feltétellel vagylagosan határozza meg az állambiztonsági hálózati személy fogalmát. Mindegyik feltétel megvalósulása külön-külön, önmagában is elegendő ahhoz, hogy valakit ügynöknek, titkos megbízottnak, titkos munkatársnak tekintsünk.

„5. hálózati személy: az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztető szervezetek számára titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy ilyen tevékenységért előnyben részesült;”

Tehát, aki az állambiztonsági szervezetek számára titokban, fedéssel, fedőnévvel

(Az utóbbi legtöbbször költségtérítés elszámolását, jutalmat jelentett.)

A beszervezési nyilatkozat aláírása és elfogadása után a beszervező szervezet állambiztonsági nyilvántartó kartont állított ki, ami kellő kontroll után került az állambiztonsági nyilvántartóba.]

A Fővárosi Bíróságon Dr. Öcsödi Ágnes bíró 1998. február 16-án tárgyalta a fellebbezést és a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben elutasította Vankó Magdolna keresetét. (Fővárosi Bíróság, 2.TK. 9981/1997/4.)

 Indoklásában megállapította, hogy Vankó Magdolna az átvilágító bírák előtt elismerte „László Péter” fedőnéven fenntartott kapcsolatát a BM III/III. csoportfőnökséggel, a Nógrád-, és Pest megyei RFK. állambiztonsági osztályaival, miután elé tárták 6-os kartonját és két munka dossziéját, bennük saját kézzel írt jelentéseivel (ÁBTL 3.1.2. M-40934; 3.1.2. M-41477). Mivel az említett dokumentumok megtekintésekor érdemi észrevételt nem tett, azokat kétségbe nem vonta, törvényi érintettsége a beszervezési nyilatkozat és a pénztárbizonylatok hiányában is fennállt. Újabb észrevételét, miszerint a jelentések nem tőle származnak, a 6-os karton adatai nem valósak, figyelembe venni nem lehetett.

A Pest megyei RFK. ÁB szerve kötelékében végzett hálózati munkájának (1983-84) jelentéseit az M-40934 dosszié őrzi. A III/III. osztályon ebben az időszakban Gábor Tamás r. százados volt a kapcsolattartója (korábbi beszervezője), az osztályvezetők: Dr. Budai János r. alezredes, majd Dr. Molnár László r. őrnagy felügyelete alatt.

Amint az átvilágító bírák határozatának indoklása is utalt rá, a jelentések meghatározó témaköre volt:

 a Béke Dialóg Stúdió, a John Lennon Klub, a Kontroll csoport és a pusztavacsi Béke Találkozó; az alternatív szervezetek személyi összetétele, perspektivikus tervei, működésük, külföldi kapcsolataik; a tervezett demonstrációk, rendbontások és egyéb provokációk.

Március 21-i beszervezése után már 24-én jelentett „László Péter” a Béke Dialóg csoport belső megosztottságáról, alapvetően Ruzsa Ferenc és Kőszegi Ferenc eltérő módszereiről, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Budafoki úton lévő „Új-vár” klubjában fellépő „Kontroll-csoport„ nevű együttes (öt fiú, egy lány) sokkoló és ellenséges műsoráról.

[Mint kapcsolattartó tisztje megjegyezte: a tmb. március végéig megismerte a konspirációs szabályokat, a találkozók lebonyolításának rendjét, az önellenőrzést, a fedőnév használatát, a telefonszámok rögzítését, a jelentésírás tartalmi és formai követelményeit.]

A Béke Dialóg Stúdió összejövetelei látogatásainak tapasztalataiból lassan összeállt a meghatározó személyiségek: Kőszegi Ferenc, Oláh Mónika, Kassai Melinda, Ruzsa Ágnes és Ruzsa Ferenc profilja, amelynek leírását a megyei politikai rendőrség értékesnek minősítette. A csoport tervek és a rendezvények, akciók megszerzett információi megegyeztek a központi osztály adataival.

Visszatérő vonása a mozgalomnak, hogy sokat vitatkoznak a meghatározó egyéniségek, de nem tudnak megnyugtató, egységes koncepciót kialakítani a szervezet jövőjéről. Április 13-án Ruzsa Ferenc és Kőszegi Ferenc egyre élesebb ellentéteiről a következőket jelentette:

 Közben figyelemre méltó jelentést adott a titkos megbízott dr. Elekes Mihály pedagógusról, aki egy romániai társas kiránduláson botrányt okozott nacionalista kijelentéseivel, provokatív magatartásával és Botlik István, valamint Botlik Tibor jehovista hittérítők szervező tevékenységéről. „László” tmb. még a pusztavacsi Béke Találkozó előtt járt a helyszínen, tájékozódásának információs kivonatát a megye elküldte a BM. III/III-2 osztály (ifjúságvédelmi elhárítás) részére.

Miután az állambiztonság sikeresen bomlasztotta és megzavarta a Béke Dialógus Stúdió működését „… és nincs senki a háta mögött”, Oláh Mónika a VIII. kerületi KISZ Bizottság égisze alatt és sokoldalú támogatásával megszervezte a „John Lennon Békeklubot” a Reviczky utcában. A titkos megbízott ott volt az első rendezvényen. Novemberben már arról számolt be, hogy 35 középiskolás gyűlt össze a klubban és politikai tiltakozó plakátokat rajzoltak, festettek, ezek „nyílt nacionalista tartalmú plakátok voltak…nagy-magyarország határai berajzolásával” Romániával és Lengyelországgal összefüggésben. Az erdélyi székelyek helyzetéről szólt Vicze Zsuzsa és Gedei Péter; „A magyarországi spontán mozgalmak” címmel készített tanulmányt dr. Rácz József orvos-pszichológus, aki egyébként szociológiával is foglalkozott. Közben október 28-án „László” részt vett az ELTE Jogi Karán tartott politikai rendezvényen, ahol több száz hallgató kérdéseivel zavarba hozta a megjelent miniszter-helyettest, válaszaival hangosan elégedetlenek voltak.

„László” decemberben a Gödöllői Városi Művelődési Ház tevékenységének  figyelésére is utasítást kapott, szűrő-kutató munkájában segítségére volt Varga Matild, a veresegyházi Művelődési Ház vezetője. 1984. januárjában azonban még a Reviczyi utcai Lennon Klub egyik decemberi estjéről jelentett, amelyen Nagy Attila, a Magyar Rádió külföldi szekciójának munkatársa dél-amerikai éveinek tapasztalatairól tartott előadást. Ennek során méltatta az összetartó magyar kolóniák hazafias rendezvényeit, igazi nemzeti érzelmeket sugárzó összejöveteleiket, ahol díszmagyarban ünneplik történelmünk jeles napjait, míg „…itthon teljesen el fogunk oroszosodni, szétszabdalták határainkat, szétvágták ezt a szép kis országot.”

A titkos megbízott leírja jelentésében, hogy a nagy klubhelyiségen kívül a kisebb szobákban 8-10 fős kis csoportok verődnek össze és kötetlenül politizálnak, „ez gyakorlatilag abban merül ki, hogy általában szidják a rendszert, kihangsúlyozzák annak valós, vagy vélt hibáit.”A klubnap elején „kalapoznak”, a pénzből vásárolnak, zsíros kenyeret kennek és bort, vermutot isznak.

Január 5-én a klub „szabad foglalkozásán” a tmb. szerint a kötetlen politikai vitában kitűnt Budai Levente, aki a vitát vezette és a hozzászólásokat összegezte. Őt idézte is a jelentés: „… országunkban az a probléma, hogy az állami vezetésben van egy olyan generáció, amelyik félti a posztját… ezeket kellene elsöpörni, s akkor lehetne valamit kezdeni ezzel az országgal. Az oktatási rendszerünk csapnivaló. itt van például a „közgáz” egyetem, ahol mindenki utó-utó vizsgákkal megy át. Vagy például sok egyetemre pénzért lehet bejutni. A SOTE-ra való bejutás például 20 ezer forintba kerül… - mondta B. Levente.” Aztán ismét plakátkészítés szerepelt a programban. „László” leírja, hogy kettétört Magyarországot, darabokra tépett magyar határokat, nyomorgó Romániát ábrázoló plakátokat festettek, s helyeztek el a klub falára.

Gábor Tamás r. százados a klubban elhangzott „nacionalista, rendszerellenes kijelentésekről, az ottani hangadókról” szóló „operatív szempontból értékes információt” megküldte a BM. III/III-2 Osztályának is, s további hálózati felderítésről intézkedett.

Február 10-i jelentésében januári és februári eseményekről számol be „László Péter” tmb.

 Január 26-án a Műszaki Egyetem „R” Klubban jöttek össze a fiatalok, mert a Reviczky utcából átmenetileg kitiltották őket. Budai Levente játszott gitáron, de eléggé ideges volt a hangulat, többen szóba hozták, hogy Holder Csabát még december 20-án elvitte egy rendőrautó, mert Dialóg-jelvény volt rajta a fáklyás béke felvonuláson. Mivel pedig a klub nem a kijelölt útvonalon haladt a tömeggel, a VIII. kerületi KISZ Bizottság minden további támogatást megtagadott tőlük.. (Noha Vicze Zsuzsáék már másnap mentek a kiszesekhez visszakönyörögni magukat.)

Február 3-án a Szilágyi fasor 3. szám alatt, Révész Judit lakásán jött össze Oláh Mónika, Ruzsa Ágnes, Miklós Dezső és Ruzsa Ferenc. Arról beszélgettek, hogy a Dialóg eszméket ki kell terjeszteni a kisebb klubokra is (John Lennon, ANC, Indigó.)

Február 9-én ismét megkapták a Reviczky utcai klubhelyiséget. Ötven ketten tanácskoztak a „hogyan tovább”-ról. A vezér egyéniségek – élükön Vicze Zsuzsával – azt javasolták, hogy függetlenítsék magukat a KISZ-től, legyen önálló magyar békeszervezet. A jelenlévők egyetértettek. Vicze elkészítette a Lennon klub jelvényét, amely kísértetiesen hasonlított a Dialóg jelvényéhez, szövege:

Ezután megérkezett a „Muzsikás Együttes”, amelynek tagjai – a jelentés írója szerint – rokonszenveztek a független magyar békemozgalom eszméjével. A társaság azzal vált el, hogy március 8-án nőnapi tüntetést tartanak a „Gödörben” (Kerepesi úti játszótér), az eseményre akcióterveket kértek két héten belül.

A tmb. a kapcsolattartó tisztjével történt találkozáskor elmondta: megfigyelte, hogy az összejöveteleken megjelenő Dialógus tagok egy szót sem ejtenek Kőszegi Ferenc újságíróról, ha valaki mégis szóba hozza a nevét, furcsán kikerülik a vele kapcsolatos véleménynyilvánítást.”Az volt a benyomásom , hogy valamiért haragszanak rá, azért nem beszélnek róla…”- vélekedett „László”.

Ismételten hangsúlyos feladatul kapta ismeretségének felújítását a gödöllői Művelődési Házban, választ várnak tőle arra: kik azok az ellenzéki, nacionalista beállítottságú előadók, írók, akiket beszerkesztenek a programokba, ki ad ilyen ötleteket a műsorok tervezésénél, s kik értenek egyet ezzel.

„László Péter”titkos megbízott másik munka dossziéját (ÁBTL 3.1.2. M-41477) 1985. szeptember 11-én nyitotta meg a Nógrád megyei RFK. ÁB szervének III/III. Osztálya. Karczagi Tamás r. százados lett Vankó Magdolna újságíró kapcsolattartó tisztje.

A százados elégedett a tmb. első jelentéseivel, mert azok „…helyi, állambiztonsági és belső elhárítási értékű információkat tartalmaznak.”

Jelent például Antal Károly gyanús honismereti tevékenységéről Szécsény község környékén: a II. világháborúban elesett magyar katonák emlékeit kutatja, családoknál érdeklődik a szovjet fogságban lévő, haza nem tért személyek után. Brunda Gusztáv könyvtáros városi értelmiségi klub létrehozását tervezi. A megyei Művelődési Központ „Dinnyés Klubjában” minden hónapban fellép Dinnyés József, aki az általa előadott versek közötti összekötő szövegben, ironikus formában „rendszeresen tesz nacionalista tartalmú kijelentéseket, …így a romániai és a csehszlovák magyarság nehéz, hányatott helyzetéről.” Tóth Tibor balassagyarmati tanár a Művelődési Központban sikeres jóga csoportot vezet, Bálint László indiai filozófiai áramlatokkal foglalkozik. „László” kollégája a megyei lapnál a pásztói Molnár László, aki Budapesten él, de a katonai szolgálat alóli kibúvás miatt vidéki laphoz jött, ezért felmentést kapott. Molnár a Szovjetúnióban járt felsőfokú iskolába, nyaranta Ausztriában dolgozott, bankbetétje van külföldön , számítógépekkel és elektronikai cikkekkel kereskedik, amatőr néprajzkutató, - valamiért felkeltette az állambiztonság figyelmét, a tmb. pedig szállítja róla az információkat. Akárcsak a megyei Művelődési Központban dolgozó Mezei István („Nyulas”) ifjúsági klubvezetőről.

 A nagyoroszi plébánián Tarnai Imre plébánost is felkeresi a titkos megbízott, az „Új Ember” külső munkatársaként mutatkozik be. Ír is róla egy rövid cikket, aztán egy alapos 10 oldalas jelentést 1986. áprilisában a megyei III/III osztálynak, amely úgy értékeli azt, hogy „A tmb. a feladatát jól oldotta meg, fokozatosan kerül közelebbi kapcsolatba a célszeméllyel.”A jelentés kivonatát megküldik az egyházi elhárításnak. (BM III/III-1-a)

Az M-dosszié legterjedelmesebb jelentései az 1986. augusztus 28-tól szeptember 3-ig tartó Jogász Szakkollégiumi Napok rendezvényeihez kapcsolódnak a salgóbányai KISZ táborban, amelyeken az ELTE Jogtudományi Karának és kollégiumának 35 hallgatója vett részt Lévai Anikó szervezésében. (Lévai Anikó, Orbán Viktor menyasszonya ekkor ideiglenesen Salgótarjánban lakott, ahol ügyvédjelölt gyakornok volt.) A rendezvény előzménye 1985-ben a szarvasi Országos Szakkollégiumi Találkozó volt.

Vankó közvetlen kapcsolatot létesített Lévaival, lakásaikon keresték fel egymást, újságíróként megígérte, hogy noha a megyében hivatalos sajtója nem lehet a tábori eseményeknek, de más lapnál szívesen beszámol róluk. Sőt, kifejezetten érdekli Anikó személye, meg a fiatal értelmiségiek helyzete, róluk is tervez egy cikket. Nyomban kapott egy példányt a Századvégből Lévaitól, aki egészen felvillanyozódott és kinyílt előtte, egyáltalán nem volt olyan zárkózott, mint ahogy kapcsolattartó tisztje jelezte „László”-nak a megyei III/III. osztályon. „És akkor felajánlotta nekem a barátságát olyan szinten is, hogy nagyon szereti a történelmet,- szóba került a francia forradalom is,- s ő nagyon szívesen átveszi velem a gimnázium négy évi anyagát az ő szemszögéből és látásmódjával.”

Anikó minden ellenzéki csoportot jól ismert, így a Dialógust is, de sohasem járt a rendezvényén, sem Ő, sem a vőlegénye Orbán Viktor, akivel hamarosan összeházasodnak, Viktor most ötödéves jogász, aztán Szolnokon lesz ügyvédjelölt gyakornok. Ő még egy darabig itt marad Salgótarjánban gyakornoknak, aztán megy Szolnokra. Tervezett házasságukról egyébként meglepő kijelentést tett Lévai Anikó, amiről egy 1986. szeptemberi jelentésében így számolt be Vankó Magdolna titkos megbízott:

Más jelentések a Salgóbányán elhangzott előadások tartalmáról szólnak, az előadók – Orbán Viktor, Fellegi Tamás, Lengyel László, Kéri László, Kövér Szilárd, Varga Tamás, Vass Csaba és mások – politikai nézeteiről, merész filozófiai gondolatairól, aktuális helyzet elemzéséről, de a magánbeszélgetéseket és a vitákat is igyekezett visszaadni Vankó a politikai rendőrség tájékoztatására. (Nem mindenkit ismert, s nem tudjuk eldönteni: ő volt teljesen tájékozatlan, vagy a kézzel írt jelentését legépelő állambiztonsági alkalmazott, amikor egy „Kukor Ellli”nevű előadóról olvashatunk a dossziéban Kukorelli István helyett. Igaz, Kövér Szilárd is csak, mint „egy Szilárd nevű úr”szerepel, akivel beszélgetett Vankó.)

 Beszélgetett Fellegivel is, aki meglepően új és merész dolgokat mondott „Fellegi Tamás nagyon okos fiú, zsidó, amire ő nagyon büszke, csillag van a nyakában. Nagyon sokat tud a tavalyi választásokról…”Az alkotmány és a jogrendszer megreformálásról idézte Konrád Györgyöt is valamelyik szamizdat kiadványból.

Lengyel László a gazdasági reformról mondott érdekes gondolatokat, szólt például arról – jelentette „László” -, hogy minden szakmának van elitje és ezek az elitek irányítják valójában a folyamatokat. Egyes mértékadó személyiségek viszont már be sem mennek a központokba, hozzájuk el kell menni, „…és állandóan Horváth Edére hivatkozott, Horváth Edéhez már le kell menni Győrbe, ő nem jön.”Amiből azt a következtetést vonta le, hogy „…a politikai vezetés demokratikus formája nagyon-nagyon formális… nagyon kevés ember irányítja az országot. Nincs beleszólási jog, az egész gazdaságban kialakult egy osztogató-fosztogató rendszer, ami személyi urambátyámságon alapul.”Lengyel azt is mondta: neki csak, mint fogyasztónak vannak jogai, mint állampolgárnak, politizáló embernek, - nincsenek.

A vita részvevői szerint már most válság van, - szól az állambiztonsági jelentés - bármikor várható egy komolyabb fordulat, de nem tudni ki lép be, Kun Béla vagy Szálasi, minden elképzelhető az ország vezetéséről. Erre Kéri úgy vélte: most jön a szektásodás. Orbán hozzászólt: a lengyeleknél ezt meg lehetett állítani, mert ott a katolikus egyház nagy befolyással bír, de nálunk a vallásnak nincs központi szerepe. „Lesz szektásodás, lesznek kommunisták, szociáldemokraták, nyilaskeresztesek és nacionalisták, ez ki fog bontakozni.” Orbán azzal folytatta, hogy a szektásodás miatt szét fogunk hullani, készülődik a válság, de nem olyan, mint a 30-as években, mert most nem élelmiszert kezdünk gyűjteni, „hanem mindenki, mint az állat amit meg tud szerezni, azt gyorsan ide nekem, kocsit, meg pénz, meg ház, s ez annak köszönhető, hogy előre haladtunk a fogyasztásban és gyorsan mindent fel kell halmozni, amit csak lehet. Ez nem megoldás…a rendszer szép lassan elrohadt…egy komolyabb vezetésre vagyunk rászorulva.”

Kéri szerint ez a politikai vezetés a 70-es évekre elvesztette a hitelét és most a 80-as évek közepén úgy érzi, hogy nem tudja tovább kormányozni az országot. Kukor Elli (sic!) rámutatott: az emberek szeretnének valamihez, valakihez tartozni, ezért jönnek létre különböző félhivatalos formákban olyan kis civil szervezetek, mint a környezetvédők, városvédők, kerületi patrióták és mások, ahol politizálni lehet kötöttségek nélkül. Például a nyugat-németeknél a Zöldek, akik semleges programmal indultak, de amikor bent lesznek a parlamentben, elfelejtik a fákat és a bokrokat és áttérnek a politikára, erről van szó.

A Jogász Szakkollégiumi napok rendezvénysorozata 1986 augusztus-szeptemberében mindvégig az állambiztonság teljes kontrollja alatt zajlott. Lehallgatták az előadásokat, vitákat, akárcsak Lévai Anikó albérleti lakását, ahol vőlegényével is együtt volt. Megfigyelték a részvevőket, adatokat gyűjtöttek róluk, a megye szorosan együttműködött a BM III/III Csoportfőnökségének osztályaival, a főcsoportfőnök rendszeres tájékoztatást kapott.

Amikor 1990. január 18-án Horváth István belügyminiszter parancsára jogutód nélkül megszűnik a III/III., s szerveződik a III/II. helyett az új kémelhárítás: a február 14-én megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal, annak emberei Nagy Lajos ezredes vezetésével nemcsak a III/II.-ből vesznek át hálózati személyeket, hanem a III/III.-ból is átmentik azokat, akik vállalják a további szolgálatot. (A III/III.-asok közül az új kémelhárítás után elsőként szemezget a katonai hírszerzés és a bűnügyi hálózat is.)

Ezt a tényt így fogalmazza meg hivatalos tájékoztatásként Boross Péter belügyminiszter abban a „Szigorúan titkos”! „Különösen fontos” jelzésű levélben, melyet Kövér Lászlónak, az országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága elnökének írt 1991. július 5-én:

 A volt politikai rendőrséget kiszolgáló ügynökökből tehát így lett egyik pillanatról a másikra a rendszerváltás pluralista demokráciáját „hazafias meggyőződéssel” védő új hálózati személy. S miközben aktáikat válogatja a Nemzetbiztonsági Hivatal a BM Roosevelt téri székházának pincéjében, az egykori banktrezorban február 2. és 12., majd április 4. és május 15. között, magához véve eltüntet 17-18 ezer kartont, adatlapot az operatív és hálózati nyilvántartóból, melyekkel a mai napig nem tud elszámolni. Nagy Lajos III/I. ezredes, az NBH alkalmatlan és igen kártékony első főigazgatója (1990. február – 1990. október) előbb 2002-ben, majd 2007-ben két televíziós interjúban is bevallja a jól sejtett tényt: igen, egyes fontos hálózati személyek esetében igyekeztek eltüntetni a rájuk vonatkozó kompromittáló dokumentumokat.

Kapcsolódó: Besúgók, titkosügynökök, ÁVH-sok, kémek, hírszerzők, szt-tisztek szigorúan titkos dokumentumai