Lev Bronstejn Trockij, a bolsevista forradalom egyik vezetője 1920 környékén egy munkásgyűlésen hangzatos szónoklatot tartott. Előadásával magabiztosan uralta az őt hallgatók érdeklődését, majd miután meggyőződött róla, hogy senki nem mer ellenvetéssel élni, arra biztatta a jelenlévőket, hogy aki nem ért egyet a szocialista eszmékkel, nyugodtan menjen ki mellé az emelvényre és cáfolja meg az elmondottakat. Nagy csend uralta a teret, de egyszer csak mozgolódás látszott a tömegben, majd fellépett az emelvényre egy munkás, kezében sétapálcával.

A munkást néhány nap múlva kivégezték.

Aligha lehet a fenti pár soros jellemzésnél érthetőbben és a maga valóságában jobban megragadni, hogy mi annak a kísérletnek a lényege, amely a XX. század legtöbb áldozatot követelő terrorjaként vonult be a köztudatba és amelyet kommunizmusnak hívunk.

Történelmi távlatból ma már látható: a bolsevizmus csak egy lépcsőfoka volt annak a tervnek, amely most, jelenkorunkban halad a végkifejlet felé.

A világ egyik részében a bolsevizmus kíméletlen terrorral semmisített meg mindent, ami az útjába került, a Föld másik felén pedig a liberális mézesmadzaggal foszlatták szét az egészséges társadalmi szöveteket. Ezzel párhuzamosan a vadkapitalizmus álcája mögött kiépítették azokat a multinacionális cégeket, amelyek ma már minden kormányt kézi vezérléssel irányítanak, ha kell, a saját népük ellen. Jó példa volt erre a közelmúltban levezényelt covidterror és a rá épülő emberkísérleti oltási program. A liberális mintaállamokban, mint például Kanada vagy Ausztrália, a szabadság eszméje lényegében ugyanolyan diktatúrává változott, mint a bolsevizmus az egykori Szovjetunióban.

Mára a vörös kommunizmus színt váltott, vörösről zöldre, és képviselői a klímamozgalmak céljait hirdetve akarják ismét megmenteni az emberiséget, ahogy tették ezt korábban.

Légy környezettudatos, mondj le mindenről, fogadd el a digitalizációval járó totális kontrollt és olvadj össze a számítógéppel, a transzhumanizmus majd biztosítani fogja az örök életet, hiszen minden gondolatod fel lesz töltve egy nagy földi szerverre. Nem lesz semmid és boldog leszel – hirdeti a zöld kommunizmust koordináló Világgazdasági Fórum a nagy utópiát, amely a koronavírus-járvánnyal vette kezdetét és az úgynevezett Nagy Újraindítással, a Great Resettel folytatódik. Az emberek ma már tapasztalhatják, fogytán a pénzük, minden társadalom elindult a lejtőn.

És nincs fék! Mert az az egyensúly, mely korábban reményt adott arra, hogy a beteg és utópisztikus eszmék megvalósulhassanak, azok sem tudták visszatartani azt a kataklizmát, mely, mint egy szökőár, árasztotta el a XX. századot. A korábbi politikai elitek és az értelmiségi körök, a klérus nagy része tisztában volt azzal, hogy ha a kommunizmus kísérlete megkezdődik, annak végzetes következményei lesznek Magyarországon is. Nem véletlen, hogy őket erőszakkal távolították el a második világháború után a szovjet érdekszférába került térségekben. Helyükre jöttek a „fegyencek”, gondos szelektálással ezekből a körökből termelődött ki a mai politikai elit: a globalisták végrehajtói csapata.

A politikai marketinget megfordították: gondolkodj lokálisan és cselekedj globálisan. Ennek a következménye, hogy mára Magyarország is az egyik megszállt gyarmatává vált az új világrend törekvéseinek.

Mára megvalósult a tömegek uralma, az, amit a legsötétebb jövőképnek festettek le a nagy filozófusok.

A „rendszer” kézben tart mindent. A „rendszernek” nincs ellenfele. A „rendszer” még a társadalmi elégedetlenségek hullámain is gondtalanul tud szörfözni. Megosztott társadalom, félelemben tartott sokaság, csúcsra járatott társadalompszichózis – a legideálisabb adottság a Mattias Desmet által megjövendölt totalitarizmus megvalósulásához.

Az elmúlt közel száz év oktatása generációk sokaságát termelte ki, akik értelmiségiként sem látnak semmilyen összefüggést, ezért rendszerben sem tudnak gondolkodni.

Minden iskolai tantárgy úgy van felépítve és beadagolva a társadalomnak, hogy abban a saját életünkkel való összefüggéseket nem lehet megtalálni. Generációk óta oktatói gárdák adják tovább ugyanezt, hiszen már ők maguk sem látnak és nem értenek semmit. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek. Külön könyvet lehetne írni a biológia, a kémia, a fizika területéről: nagyrészt olyan részinformációkból áll az egész iskolai tananyag, amelynek látszólag alig van köze az élethez. Mert ha lenne, hamar kiderülnének az összefüggések, például az, hogy betegségek özönét fillérekből lehetne ténylegesen gyógyítani. Csakhogy a profit nagy úr! A sok esetben káros gyógyszerfüggőség jobban jövedelmez, sőt majd el lehet adni valamit a mellékhatások kezelésére is...

Jelen esetben viszont sokkal inkább témába vág a történelmi összefüggések kérdése. Több mint fél évszázad kemény munkája van abban, hogy a történelmi tudat legkisebb szikráját is kiirtották a magyar emberekből. Generációk jöttek ki úgy az iskolákból, hogy sokuknak a leggyűlöltebb tárgya lett a történelem, és mellé vehetjük az irodalmat is. Végül is csak a történelmi tudatot radírozták ki a társadalom döntő többségéből, amely a magyar jövő alapfeltétele. Nyilván ezért törölték ki, és a nemzeti érzésnek egy primitív, lebutított változatát tartották meg a szavazói tömegek számára, akik nagy része valójában szellemi proletár.

Ezek azok a klasszikus tömegek, akikről Gustav Le Bon így írt A tömegek lélektana című könyvében: „A filozófia, minden növekvő befolyása mellett sem tudott a tömegeknek olyan eszményt adni, ami áthatotta volna őket. De minthogy nekik mindenáron illúziók kellenek, ösztönszerűleg, mint a rovarok a fényhez, a szónokok köré sereglenek, kik ezzel ellátják őket. A népek fejlődésének nagy mozgatója sohasem az igazság volt, hanem a tévedés. Hogy a szocializmus olyan hatalmas manapság, annak az az oka, hogy még eleven illúziót tartalmaz. Folyton tért hódít a tudományos bizonyítások ellenére. Fő ereje abban áll, hogy olyan emberek védik, kik annyira sem ismerik a dolgok valóságát, hogy vakmerően boldogságot mernek ígérni az embernek. A szociális illúzió uralkodik a múltnak fölhalmozódott törmelékein és övé a jövő. A tömegek sohasem szomjúhozták az igazságot. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak és inkább a tévedést istenítik, ha ez őket elkápráztatja. Aki illúzióba ringatja őket, úr lesz fölöttük, de áldozatuk az, aki megpróbálja kinyitni a szemüket, leleplezni az őket körülvevő hazugságokat. (…) Megjegyzendő, hogy a lelki fogyatékosság alapján elterjedt eszmék, miután a néptömeget magáévá tették, átragadnak a felsőbb társadalmi szintekre is. Ez az, amit napjainkban a szocialista tanoknál látunk, amelyek azoknál kezdenek hódítani, akik az eszmerendszer legelső áldozatának vannak kiszemelve. Olyan erős a lelki fertőzés mechanizmusa, hogy működése előtt minden személyes érdek megsemmisül.”

Milyen jó összefoglalása jelenkorunk lényegének! És hogy össze van kapcsolva a fenti mondatokban a múlt a jelennel! Ezeket ugyanis Le Bon 1895-ben írta. A könyvében pedig szerepel az összes olyan tömegmanipulációs technika, amellyel ma is úgy vezetik a társadalmakat, mint a birkákat.

Pont ez a demokrácia lényege! Aki ismeri a történelmet és a tömegek pszichológiáját, arra vezeti az embereket, amerre akarja. A hipnotizált sokaság az azonnal ölő mérget is beveszi, ha szép szavakkal kérik meg rá, vagy félelemkeltő pszichózisba hajszolják.

És ez visz magával mindent, mint az ár, ahogy ezt az elmúlt 1-2 évben levezényelt Covid-oltási terror is visszaigazolja. Egy törpe kisebbség nyomására a társadalom többsége kételyek nélkül oltatta be magát – sőt a gyerekeit is (!) –, egy olyan kísérleti szerrel, amelyről semmit nem tudott, amelyről messziről bűzlött, hogy mindenre jó, csak arra nem, amire adják. Hiszen életszerű az, hogy a törpe kisebbséget jelentő politikai és orvosi elit – amelyiket eddig a legkevésbé sem érdekelte az emberek egészsége, tétlenül nézte azt, hogy az élelmiszeripar, a gyógyszeripar a legdurvább mérgeket zúdítsa a társadalomra –, most hirtelen megváltozott?

Ma pedig velünk élnek az oltás következményei, a súlyos mellékhatások és a megmagyarázhatatlan halálesetek sokasága. És még senki nem tudja, mi lesz a vége…

Egy törpe kisebbség nyomására kezdődött meg a kommunista kísérlet is 1789-ben, a Nagy Francia Forradalom égisze alatt. Szabadság, egyenlőség és testvériség volt a programja, majd szinte perceken belül átváltozott azzá, ami valójában. A világtörténelem egyik legvéresebb tömeggyilkosság-sorozata vette kezdetét. Erről ma kevesen tudnak, hiszen az igazságot rég kitörölték a fejekből.

Magyarország 1918-1919-ben kapta meg az első és a második kommunista vakcinát. Az elsőnél azt ígérték, megmentik az országot, a másodiknál pedig azt, hogy felemelik a társadalmat. A kísérlet eredménye máig hat, mellékhatásaitól megnyomorodott az egész ország. 1945 után megérkezett a harmadik, immár kötelező kommunista védőoltás, ami mára szinte az egész társadalmat agymosott zombivá változtatta.

Mennyi tanulságtól, tapasztalattól lesz elvágva az ember, ha megszakadnak a múlt és a jelen szálai, ha csak részleteket látunk a múltból! Ha az ember nem érti az összefüggéseket, akkor bármit el lehet vele hitetni.

1926 nyara mindössze 7 évnyi távolságra volt az 1919-es hazai kommunista kísérlettől. Az Oroszországot megszüntető forradalmárok vegyi laborjában létrejött a Szovjetunió, az onnan ideérkező hírek pedig szörnyűbbek voltak bármilyen rémálomnál. Még annál is, mint amit korábban Trockij emelvényén ismertetett a később kivégzett munkás. A fegyencek minden képzeletet felülmúló kegyetlenséggel támadtak rá az egész társadalomra, a földi mennyország helyett a kommunisták olyan poklot teremtettek, amelynek módszereit talán még Lucifer is tanulmányozta. Tehát 1926-ban, amikor Magyarország próbált magához térni a korábbi kommunista kísérlet sokkjából, sok emberben tudatosodott az, hogy a történelem megismételheti önmagát, 1918 és 1919 szörnyű korszaka újra visszatérhet kelet felől. Aki csak tehette, az egész magyar társadalom számára megkezdte a felvilágosító munkát, és a maga valóságában ismertette azt az utópiát, amely könnyen rabul ejtheti a tömegeket.

A számtalan előadás és újságcikk mellett 1926-ban négy könyv is megjelent Magyarországon, amely igazi mélységében mutatta be a bolsevizmus úszó jéghegyét. Ezek közül az egyik Huszár Károly Az égő Oroszország című könyve.

A volt miniszterelnök kötete, mint a lármafa, úgy világította be a magyar vidéket, arra figyelmeztetve: jön a veszély, álljon mindenki készenlétben, az orosz bolsevizmus nem az orosz nép belügye, „hanem az egész emberiség válsága, és ebből a szempontból mellékes, hogy beteges agyú fanatikusok, ridegen számító tudósok, túlfűtött idegzetű demagógok csinálják-e.”

Nem könnyű kideríteni, akkoriban kapott-e még egy könyv ilyen nagy figyelmet, mint Huszár Károly munkája, hiszen alig találni olyan valamirevaló sajtóterméket, amelyben ne méltatták volna a kötetet, sőt rövid időn belül négy különböző nyelven is megjelent.

Huszár Károly, mint egy nagy szerkezetet, úgy szedi szét a bolsevizmus gépezetét, a teljes keresztmetszetét láthatjuk egy olyan ideológiai rendszernek, amelyik teljesen máshogy működik, és más célok felé halad, mint azt a tervezői hirdetik. „Oroszországban egy világ keletkezik” – idézi Huszár Károly Fülöp Miller Renét – „ahol senki nem találja örömét az életben, amelyben a képeknek nincs színük, a zenének nincs összhangja és melódiája, a világnézetnek nincs támasza a szellemben, egy mechanizált világ, amelyben már csak lelkevesztett gépek léteznek. A kommunista rend valóban mindenkit meg akar fosztani egyéniségétől s a »gépek paradicsomába« akarja bevezetni az emberiséget. A bolsevizmus saját szavai szerint »nyugdíjba szeretné küldeni a régi isteneket«, de új bálványokat állít a tömeg szemei elé, amely azokat máris leborulva imádja. A bálványszörnyetegek helyett a gépimádás a kommunista tömegek új vallása.”

Mennyire aktuális gondolat, az egykor megírt „gépek paradicsoma” ma az emberi agy és a gép „összeolvadásában” ölt új testet és lép új szintre. Ugyanis a transzhumanizmusnak az alapja a kommunizmus. Az új kísérlet diadalra juttatása megkezdődött. A totalitarizmus pszichológiájában (Mattias Desmet) megírtak szerint napról napra közelebb kerülünk ahhoz az új világrendhez, amelynek lelki és szellemi tényezőit a fenti bekezdésben Huszár Károly már 1926-ban megírta.

Huszár Károly könyve kulcsfontosságú a jelenkorunk megértéséhez, mert a jelenből sarjad ki a jövő.

Korábban utaltunk rá, hogy mennyi tanulságtól, tapasztalattól van elvágva az ember, ha megszakadnak azok a szálak, amelyek összekötik a múltat a jelennel. Akkor csak részleteket látunk abból a nagy tervből, melynek egyes elemei vonzónak és elfogadhatónak tűnnek, de ha kirakjuk a puzzle darabjait, ott lesz rajta a „rendszer” valóságos arca.

Huszár Károly könyvének másik aktualitását a mostani orosz-ukrán háború adja. Ugyanazok az amerikai pénzügyi körök, amelyek 1905-ben, majd 1917-ben rászabadították az oroszokra a forradalmi vírusokat, most ismét uralmuk alá akarják vonni a bolsevizmus alól kiszabadult országot és vele együtt egész Európát. „Színes forradalmakat” exportáltak a térségbe, az irányítást, a tömeggyilkos Lenin szerepét a puccsal hatalomba juttatott Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij ukrán elnök kapta meg.

Gustav Le Bon 1895-ben azt is megírta, hogy ha a szocializmus diadalra jut, azért nagy árat fizet majd az emberiség. A történelmi tapasztalatok alapján érdemes megítélni a hatalomba készülő zöld kommunizmust is. Ma már láthatjuk: a bolsevizmus csak egy láncszem volt a tervben, a végső cél most itt van előttünk, magának az embernek a megsemmisítése. A jövő társadalmában az ember már csak egy kis alkatrész lesz a Great Reset gazdaságában, egy géppel irányítható, folyamatos kontroll alatt tartott biorobot. Viszont az ehhez vezető történelmi folyamatok meg kell, hogy ismételjék magukat.

A „rendszer” nagy és megállíthatatlan, de ettől sebezhető. Sokszor elég a nagy gépek tönkretételéhez pár homokszem is.

Például ezt a „rendszert” pusztán azzal meg lehetne buktatni, ha a társadalom jelentősebb része elkezdene készpénzzel fizetni. A készpénz megszüntetése ugyanis olyan alap a Great Reset terveiben, amelynek meghiúsulása az egész elképzelésüket romba tudja dönteni.