Elöljáróban szögezzük le, hogy árjaként, érzelmi alapon, egyáltalán nem kell állást foglalnunk nem árja népségek belháborúival kapcsolatban. Az immár csaknem egy évszázada tartó arab-zsidó (palesztin-izraeli) viszálykodás egy szemita vallásháború, tehát elvileg semmi közünk hozzá. Az egymásnak okozott emberáldozataik nem a mi áldozataink, és pontosan annyira kell törődnünk velük, amennyire az arabok és a zsidók törődnek az árja belháborúk áldozataival – vagyis semennyire. Ebből a szempontból teljes közönnyel kell szemlélnünk a Közel-Keleten vagy a világ bármely nem fehér részén zajló háborúkat és mészárlásokat. „Fütyülünk a háborújukra!” Ez persze tetszetős érv, csak van vele egy kis bökkenő: nem így működik a világháború, és a nyugati világ igazi urai, akik ugyanahhoz a fajzathoz tartoznak, mint Zelenszkij és Netanjahu, éppen most próbálnak belerángatni minket, árjákat, a harmadikba is, miután sikeresen beleugrasztottak az előző kettőbe.

Szigorúan objektív (ténybeli) és pragmatista (hasznossági) alapon persze szimpatizálhatunk valamelyik oldallal, konkrétan azzal, amelyiknek a megerősödése vagy győzelme a hasznunkra válik. A nyugati országokban az általában cionista és filoszemita, tehát kóser parlamenti „szélsőjobboldallal” ellentétben az ún. disszidens (fehér nacionalista / nemzetiszocialista) jobboldal egyik célja a zsidókkal szembeni kritika normalizálása. Néhány éve még lehetetlen volt bármilyen apropóból kritizálni a zsidókat, de ma már van néhány olyan kontextus, amelyben ez megtehető anélkül, hogy az illető minimum elveszítené az állását, egyéb járulékos retorziókról nem is beszélve. Ma már társadalmilag elfogadható például egyes zsidó lobbikat bírálni, és egyre inkább azért is kritizálhatók, ahogyan a palesztinokkal bánnak. Mivel a cél a zsidók bírálhatatlan státuszának megszüntetése, ehhez kimondottan pozitív fejlemény lenne, ha a palesztinbarát mozgalom elérne egy bizonyos fokú támogatottságot a közvéleményben.

Ami a mostani Hamász kontra izraeli hadsereg (IDF) összecsapást illeti, hajlamosak vagyunk a gyöngébb félnek szurkolni, különösen egy ilyen arrogáns, beképzelt és gátlástalan féllel szemben, mint az izraeli. Ráadásul globálisan nézve a kérdést, nem az arabok, hanem éppenséggel a zsidók törekednek a fehér országok népességének színes bőrű tömegek (köztük arabok) importálásával történő lecserélésére, ők forszírozzák a hollywoodi filmekben, a fősodratú és a közösségi médiában, a reklámokban és hirdetésekben az általános fajkeveredést, ők uralják és korrumpálják a fehér parlamentáris demokráciák politikai rendszereit és teljes spektrumú politikusi kasztját, mindenhol szájzártörvényeket lobbizva ki a zsidóhatalom bírálóinak elhallgattatására, ők az éceszgéberei és a főkolomposai a modernitás összes degenerált anomáliájának (feminizmus, buzipropaganda, transzgenderizmus, antirasszizmus, wokeness stb.), és ők akarják előbb mentálisan kiherélni, majd fizikailag is megsemmisíteni ősellenségüket, a heteroszexuális fehér férfit, és vele együtt a fehér fajt en bloc.

A Nyugat-Európába özönlő arab és néger (főleg muszlim) megszállók persze kétségtelenül megkeserítik az őshonosok mindennapjait (no-go zónák, faji-etnikai gengbűnözés, társadalmi élősködés, fehér nők megerőszakolása, fehér fiatalok terrorizálása, vandalizmus stb.), de azzal tisztában kell lennünk, hogy már csaknem egy évtizede az afrikai és ázsiai bevándorlás legfőbb forrásai az Izrael érdekében folytatott amerikai háborúkkal destabilizált országok (Szíria, Líbia, Afganisztán, Irak, Szomália stb.). Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Izrael által támogatott nem kormányzati szervezetek minden módszerrel elősegítik és ösztönzik a katonakorú férfiak tömeges elvándorlását az USA és Izrael számára kockázati tényezőt jelentő arab országokból, nyilvánvaló geopolitikai stratégiaként, hogy a helyi sorkatonai és potenciális ellenállási harcosok számát jelentősen csökkentsék, és így ránk, európaiakra lőcsöljék az általuk teremtett problémát.⁽¹⁾

Érdemes megismerni, hogy napjaink két legolvasottabb és legbefolyásosabb fehér nacionalista / nemzetiszocialista véleményvezére miként vélekedik a Hamász-Izrael harcról. Az amerikai Andrew Anglin a The Daily Stormer, a francia Boris Le Lay a Démocratie Participative információs portál szerkesztője. Az előbbi ugyan „a történelem legcenzúrázottabb kiadványának” titulálja magát, de – nyilván tudtán kívül – az utóbbi időközben elhódította tőle ezt a címet. Míg ezek a honlapok állandó versenyfutást folytatnak a hatóságokkal, maguknak a szerkesztőiknek szó szerint menekülniük kellett előlük.

A 39 éves Andrew Anglin kb. 20 millió dolláros pénzbüntetés koloncát hordozza, amelyet különböző (polgárinak álcázott) politikai perekben akasztottak a nyakába, többnyire „rágalmazásért”, ebből bagatell 14 milliót egy zsidó nőnek ítéltek meg az általa elszenvedett online „zaklatás” fájdalomdíjaként. Mivel adós maradt a zsidósarc lerovásával, az USA-ban elfogatóparancsot adtak ki ellene, ezért már évek óta valahol Európában (talán Moldovában) dekkol, lényegében illegalitásban. Ahogyan legutóbb is írja: „Én olyan ember vagyok, aki szembeszállt a zsidókkal, és megnézhetitek, mit tettek velem. Még személyes folyószámlám sem lehet. Szó szerint nem tudok vásárolni az interneten, és a lakbért készpénzben kell fizetnem. Mert kigúnyoltam a zsidókat az interneten. Ezek a mocskos szörnyetegek a családodra is rá fognak szállni, és azzal fognak vádolni, hogy szexuálisan deviáns vagy. El fogják érni, hogy soha ne legyen munkád, soha ne keress pénzt. Megpróbálnak majd börtönbe juttatni. Minden szinten megtámadnak, ha csak megkérdőjelezed őket. Mindent megtesznek veled, amit csak el tudsz képzelni, és még annál is többet.”⁽²⁾

A 42 éves Boris Le Lay helyzete még drámaibb. Őt a francia zsidóbérenc törvényszékek eddig csaknem 12 év (!) börtönbüntetéssel sújtották pusztán az írásai miatt, az első 6 hónappal például azért, mert kijelentette, hogy szerinte „nincsenek fekete kelták”. Jelenleg Japánban él, Interpol-körözés hatálya alatt, és mivel a francia hatóságok érvénytelenítették az útlevelét, bárhová is utazna, azonnal letartóztatnák és kiadnák Franciaországnak, ahol a börtön egyenlő lenne számára egy halálos ítélettel.

Nem akárkikről van tehát szó, hanem kimondottan „fajsúlyos” személyiségekről, a cionista megszálló rezsim szemében napjaink két legveszélyesebb „gondolatbűnözőjéről”. Az ő véleményük tehát mérvadó lehet számunkra is, ahogyan mérvadó az olvasóik számára szerte a világon.

„Izrael létezése a holokauszt-narratíva kiterjesztése és a zsidó világösszeesküvés koronája. Teljes mértékben ellenzem a cionista állam létezését. Én nem "gyűlölöm mindkét oldalt". Az arab bevándorlók hordáit mint fogalmat nem szeretem, de ennek semmi köze ahhoz, ami Palesztinában történik – azon kívül, hogy amit a zsidók csinálnak, az még több arab bevándorlóhoz fog vezetni. A BLM-es és a Palesztina-párti tüntetők egyaránt "dühös színesbőrűek, akik felvonulnak és követelnek valamit". De itt véget is érnek a hasonlóságok. A BLM-nek nem volt jogos panasza. A Palesztina-párti tüntetők azt követelik, hogy az USA ne segítse Izraelt a gyermekgyilkosságokban. Lehetetlen volt teljesíteni a BLM követeléseit, vagy akár csak megérteni, hogy melyek voltak azok. Nem tudtunk megállítani egy nem létező rasszista összeesküvést. Frusztráló és kimerítő volt. Ezzel szemben az USA nagyon könnyen meg tudta volna állítani Izraelt abban, hogy ártatlan embereket gyilkoljon. Ezt megtehetné az elnök vagy a Kongresszus. A mészárlást 48 órán belül le lehetne állítani. A zsidókkal és Izraellel kapcsolatos panaszaim nagyon messzire túlmutatnak azon, ami Palesztinában történik, és nagyon messze túlmutatnak bármelyik Palesztinát támogató baloldali megértésén. Ha azonban egy baloldali (még egy transzi is) támogatja Palesztinát Izrael ellen, akkor helyesen cselekszik. Ez már csak így van. Ezen soha semmi nem változtathat. A Hamász a jó fiúk.”⁽³⁾

„A fehér forradalmár csak akkor hatékony, ha teljes mértékben ismeri az ellenséget, tehát a zsidóságot, az egyetlen valóban szervezett szellemi erőt, amely döntően befolyásolja a nyugati kormányokat, pártokat és médiát. A muszlimok csak egy külső, világosan azonosítható történelmi fenyegetést jelentenek, ellentétben a zsidó méregkeverővel, aki az árja társadalmak társadalmi és kulturális kódjait évszázadokon át utánozva beszivárog, és belülről rombolja a fehér faj immunrendszerét. Ha a parazitát semlegesítjük, az európai szervezet gyorsan visszanyeri az egészségét és megteszi a szükséges védelmi intézkedéseket (az iszlámmal szemben). Nem szabad tehát összekeverni az AIDS-et, amely a zsidóság, az AIDS-eseket alkalomszerűen megölő betegséggel, amely a nem fehér (iszlám vagy nem iszlám) bevándorlás. A saját indokaink miatt, amelyek különböznek a muszlim tömb indokaitól, a palesztinai kérdés maximálisan érdekel minket. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök volt az, aki a legjobban megfogalmazta ennek a fiktív héber államnak a szerepét. Ennek a holokauszt mítoszára épített bálványnak a lerombolása Európa szellemi felszabadításának az előfeltétele. Izrael funkciója az, hogy nemzetközi szinten jelképezze a zsidó parazita hatalmát. Ezzel szemben Izraelnek mint a zsidó szellemi erő szimbolikus székhelyének bármilyen veresége globálisan gyengíti a zsidóságot. Csak meg kell nézni a zsidók egyetemes reakcióját (a Hamász-akcióra) minden országban, ahová beszivárogtak, hogy felmérjük ezt az igazságot. Mi a magunk részéről fenntartjuk azt a védelmi vonalat, amelyet Adolf Hitler képviselt Palesztinával kapcsolatban. A Führer gyakran elítélte a zsidók kegyetlenségét Palesztinában, és számtalanszor leleplezte a cionizmus szélhámosságát, amely a világuralomért harcoló világzsidóság másodlagos kisugárzása. Az árja világ számára létfontosságú a zsidó gyarmat felszámolása, párhuzamosan a zsidóság semlegesítésével a fehér világban. Ez nem lehet alku tárgya.”⁽⁴⁾

Mindenképpen szégyenletes, sajnálatos és szánalmas a fehérekre nézve, hogy manapság már csak a palesztinok merészelnek (legalább alkalmanként) odacsapni a zsidóknak, pedig a fehéreknek, mint láttuk, sokkal több okuk lenne rá, csak éppen belőlük már hiányzik ehhez a bátorság és az elszántság, mindenekelőtt pedig a zsidóveszély érzékelése.

Létezik azonban egy sajátságos történelmi párhuzam, amely indokolja, hogy a magyarok, legalábbis a nemzeti radikális / fajvédő magyarok a palesztinokkal szimpatizáljanak. Rajtuk kívül ugyanis a második világháború óta csak nekünk, magyaroknak sikerült (legalább némileg) móresre tanítani a zsidókat mérhetetlen történelmi bűneik miatt. Mert azt tudni kell, ha máshonnan nem is, David Irving Felkelés! c. könyvéből, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc valójában zsidóellenes lázadásként indult (amint azt maga Pongrátz Gergely is megerősítette e sorok írójának). Ez utóbbi tényt persze a politikailag korrekt fals történetírás igyekszik letagadni vagy bagatellizálni, és az „antiszemitizmus” billogától félve még az 56-os szervezetek is hajlamosak elsumákolni, a forradalom emlékének a „bemocskolását” látva benne, holott éppen ellenkezőleg: „szégyenbélyeg” helyett ez inkább dicsőségforrás, mert azt bizonyítja, hogy az akkori magyarokban még volt elég kurázsi ahhoz, hogy fegyvert ragadjanak az elnyomóik ellen akkor is, ha azok történetesen zsidók voltak. A gázai gerillák most ugyanúgy a gátlástalan zsidóuralom és a féktelen zsidóterror ellen harcolnak, ahogyan a pesti srácok is tették 1956-ban. Mellesleg a korszak magyarországi kommunista pártvezetése, a hírhedt „héber trojka” (Rákosi-Rosenfeld, Gerő-Singer, Farkas-Lőwy, Révai-Lederer) nagyon is tisztában volt vele, hogy egy pogrommal áll szemben. Nem véletlenül aggatta a korabeli magyarországi és szovjet-zsidó propaganda a „fasiszta briganti” címkét a magyar felkelőkre.

Ma az izraeli és demokratikus-zsidó propaganda a „náci terrorista” címkét aggatja a Hamász-harcosokra. Naftali Bennett volt miniszterelnök a brit Sky News tévéadón kijelentette, hogy „nácik ellen harcolunk”, és a „következő lépésünk az, hogy eltöröljük ezt a náci típusú Hamászt”.⁽⁵⁾ Az RT orosz állami hírtévében a likudnyik Amir Weitmann „nácinak” titulálta a Hamászt, majd megfenyegette Oroszországot, amiért „nácikat támogat, akik népirtást akarnak elkövetni ellenünk, és Oroszország meg fogja fizetni ennek az árát. Nem felejtjük el, amit tesznek, nem felejtünk, mi fogunk jönni, gondoskodni fogunk róla, hogy Ukrajna nyerjen.”⁽⁶⁾ Israel Katz energiaügyi miniszter a Hamász október 7-i támadását „náci támadásnak” nevezte, és a folyamatban lévő ellenségeskedést „a radikális iszlám elleni harmadik világháborúnak” minősítette.⁽⁷⁾ Dror Ejdar, Izrael volt olaszországi nagykövete a Mediaset tévéadón kijelentette, hogy Izrael „nem egy normális entitással áll szemben, hanem egy náci entitással”, ezért „mi, Izraelben, nem vagyunk érdekeltek a racionális vitákban”, hanem „mindenképpen el kell pusztítanunk Gázát teljesen”, hogy „elkerüljünk egy új holokausztot”, egyébként pedig „a világon mindenkinek, aki egy zsidót (megöléssel) fenyeget, meg kell halnia”.⁽⁸⁾ Amihaj Elijahu, az izraeli nemzeti örökség (időközben kirúgott) minisztere lehetséges opciónak tartja Gáza atomfegyverrel való elpusztítását, és ellenzi az oda irányuló humanitárius segítséget is, mert az szerinte „náciknak” nem jár, és Gázában egyébként sincsenek „ártatlanok”.⁽⁹⁾

További magyar-palesztin párhuzam, hogy az erőviszonyok ismeretében valószínűleg a mostani gázai felkelés is ugyanúgy fog végződni, ahogyan az 1956-os magyarországi felkelés végződött. A magyar szabadságharcosoknak nem volt semmi esélyük az elsöprő szovjet túlerővel szemben, a palesztin szabadságharcosoknak sincs semmi esélyük az elsöprő izraeli túlerővel szemben. Külső támogatók híján a küzdelmük egyaránt vereségre kárhoztatott. 1956-ban a Szovjetunió rettentette el a nyugati világot attól, hogy beavatkozzon a magyarok oldalán, ma az amerikai Szovjetunió (alias USA) rettenti el a muszlim világot attól, hogy beavatkozzon a palesztinok oldalán. 67 éve a szovjet hadsereg volt a magyarországi zsidóság pitbullja, jelenleg az amerikai hadsereg az izraeli zsidóság pitbullja.

Ha így nézzük, 1956. október 23. és 2023. október 7. – ugyanaz a harc!

Azt se feledjük, hogy a cionista entitás illegális atomarzenáljával a világot közvetlenül fenyegető zsidók (vö. Seymour M. Hersh, The Samson Option, 1991) hatalmának csökkentése egyértelmű előnyökkel járna, különösen most, hogy izraeli tisztviselők és nyugati zsidók ismételten azzal fenyegetőznek, hogy bevetik azokat.⁽¹⁰⁾ A nemzetközi kémkedésre⁽¹¹⁾, zsarolásra⁽¹²⁾ és orgyilkosságokra⁽¹³⁾ használt, a kíváncsi gojok szemeitől elzárt palesztinai zsidó kalóztanya felszámolása azonnali változást okozhatna a világ dolgaiban, az amerikai zsidógyarmatot is beleértve. A külső izraeli befolyás és a fehér országok fölötti zsidóhatalom kollaborációs stratégiája hirtelen megvakulna az egyik szemére, és az olajozottan működő gépezet, amely uralkodik rajtunk, gyengébb lenne, mint korábban.

Mindezek ismeretében kell értékelnünk az október 7-én történteket.

Ezen az immár történelmi jelentőségű napon gázai „vadak” egy csoportja könnyűgyalogság által végrehajtott, kombinált fegyveres offenzívát indított a szentföldi latorállam ellen drónokkal, kétéltű partraszállással, kibertámadásokkal, sárkányrepülőkkel és 20 perc alatt kilőtt mintegy 5 ezer rakétával, amelyek jórészt kicselezték a Vaskupola „áthatolhatatlannak” reklámozott védelmi rendszerét, megsemmisítve a „legyőzhetetlen hadsereg” helyi parancsnoki struktúráit, és tetemes veszteségeket okozva az izraeli katonáknak és a telepes milíciának a saját bázisaikon.

Mint az mára már kiderült, a legalább 1200 izraeli halott jóval több mint egyharmada katona és milicista volt, köztük 2 tábornok, 5 ezredes, egy alezredes és egy őrnagy, valamint 30 rendőr és a Sin Bet katonai kémszolgálat 13 ügynöke. Figyelemre méltó, hogy az IDF nyolc különleges egységéből hat legalább 50 fős veszteséget szenvedett (köztük az Egoz 3, a Duvdevan 4, a Maglan 11, a Saldag 4, a Sajetet-13 5-20, a Szajeret Matkal 7 főt), ahogyan az is, hogy néhányukat a családjukkal együtt likvidálták. Ez a Hamász-lojalisták felderítő egységeinek a lehetséges előzetes bevetésére utal, amelyek már október 7-én reggel lecsaptak az IDF helyi parancsnoki állományára, megbénítva ezzel a védelmi koordinációt Izrael déli részén. Valószínűleg ez magyarázza az izraeli hadsereg kezdetben feltűnő hadműveleti fejetlenségét. Szinte naponta felbukkan egy újabb likvidált magas rangú katonatiszt neve, és a számuk már meghaladja a megölt őrmesterek és hadnagyok számát, frappáns válaszként az izraeli kémszolgálatok által az utóbbi években különböző beosztású iráni tisztségviselők ellen végrehajtott gyilkos merényletekre. Kászem Szolejmáni megbosszulva! Mert bár CionDon Trump végezte el a piszkos munkát, Bibi Satanjahu volt az éceszgébere.

Ami az ilyen súlyos izraeli kudarc okait illeti, a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a Hamász rendkívül komoly előkészületeket tett. Egy ilyen eredmény elérése érdekében hírszerzési tevékenységek egész sorát hajtotta végre, hogy megteremtse a sikeres akció feltételeit. Egyes elemzők azon spekulálnak, hogy a támadást megelőzően az izraeli fegyveres erőkön belül lehetett egy ügynök, aki valószínűleg jelentette a magas rangú tisztek tartózkodási helyét.

Ez tehát nem egy szimpla „terrortámadás” volt, amelyek során magányos farkasok öngyilkos merényleteket követtek el buszokon, vagy véletlenszerűen civileket lőttek le. Célszerű ugyanakkor röviden kibontani a Hamász ellen hangoztatott „terrorista” vérvádat. A terrorizmust általában katonai taktikaként definiálják, amely civilek szándékos megtámadásából áll, hogy félelmet keltsen és politikai célt érjen el, és pontosan ez az, ami Izrael: egy terrorista szervezet. A cionista terroristák azóta támadják és terrorizálják az általuk megszállt Palesztina polgári lakosságát, amióta csak odaérkeztek. A különböző cionista terrorcsoportok annyira megrészegültek a terrorizmustól, hogy még egymást is terrorizálták, valamint agresszor és megszálló társaikat, a briteket is, egy olyan véres terrororgia keretében, amelynek nincs párja a második világháború utáni történelemben (vö. Thomas Suárez, State of Terror: How Terrorism Created Modern Israel, 2016).

Ma a cionista terroristák továbbra is szándékosan célba veszik és tömegesen gyilkolják a palesztin civileket bosszúból, az ún. Dahija-doktrínának megfelelően, ahogyan a 2006-os libanoni háború során is tették, amikor megpróbálkoztak ugyan egy bágyadt invázióval, de egyetlen libanoni kisvárost sem voltak képesek „pacifikálni” (ld. pl. Bint Zsbejl-i csata), ezért tovább folytatták a civilek bombázását és öldöklését bosszúból, és csak azt követően kötöttek fegyverszünetet, miután elérték az egy zsidó halott kontra tíz nem zsidó halott arányt. A Dahija-doktrína szellemében az izraeli légierő eddig több mint 25 ezer tonna bombát dobott le a Gázai övezetre, amely két hirosimai atombombának felel meg.⁽¹⁴⁾

Ráadásul az al-Aksza Áradatban megölt civilek jelentős hányadát is az izraeli hadsereg ölte meg, akár véletlenül kereszttűzben, akár szándékosan a Hannibál-irányelvnek megfelelően, amely a túszejtők és a túszok likvidálását javasolja, hogy az ellenség ne használhassa a túszokat alku tárgyaként. A Hamász-akció izraeli túlélői közül maguk is többen elkottyintották, hogy a saját hadseregük tankokkal és rakétákkal lőtte az izraeli otthonokat, sőt a saját támaszpontjait is, amikor a Hamász fegyveresei elözönlötték őket. Sok izraeli, akiről azt mondják, hogy „élve elégett”, valójában ún. baráti tűzben halt meg, amint azt különböző zsidó és nem zsidó források is állítják.⁽¹⁵⁾

Már a támadás napján Daniel Hagari, az IDF szóvivője bejelentette, hogy az egységeik 22 helységben állnak harcban a Hamásszal, köztük „különleges erők magas rangú parancsnokokkal”. Azt is elmondta, hogy az izraeli légierő csapásokat hajtott végre „több helyszínen”, amelyek eredményeként „több száz halott van, köztük sok terrorista” (logikus módon ezzel burkoltan elismerve, hogy a légicsapások többi áldozata izraeli civil). Az IDF fő törekvése az volt, hogy „likvidálják” mindazokat, „akik beszivárogtak Izraelbe, és megpróbálnak visszatérni a Gázai övezetbe”, és ezért „mindenekelőtt a levegőből fogunk csapást mérni, majd nehéz szárazföldi eszközökkel is” – tette hozzá. A túszhelyzetekre ilyen elsöprő tűzerővel való reagálás azt jelentette, hogy a túszok biztonsága nem volt prioritás.⁽¹⁶⁾ Ugyancsak a támadás napján Becalel Szmotrics pénzügyminiszter egy kormányülésen sürgette a hadsereget, hogy „brutálisan csapjon le a Hamászra, és ne vegye tekintetbe a foglyok ügyét”.⁽¹⁷⁾

Az az egyszerű tény, hogy az izraeli áldozatok közül sokakat nem lehet DNS-azonosítani, szintén azt bizonyítja, hogy kivételesen nagy tűzerővel ölték meg őket. Maradványaik elszenesedtek, összeolvadtak, néha csak bőrdarabok vagy csontok maradtak a teljes testből, 1000º C-os hőmérsékleten égtek el, amihez ipari minőségű gyorsítókra lett volna szükség. A maradványok pusztulásának mértéke azt bizonyítja, hogy nem a Hamász ölte meg őket, hanem egy olyan robbanóerőben, energiában és hőmérsékletben rendkívül magasan kiemelkedő tűzerő, amellyel csak az IDF rendelkezik.⁽¹⁸⁾ A cionistákkal ellentétben a Hamász elsősorban az IDF-et vette célba, és bár előfordult, hogy palesztinok zsidó civileket öltek, a fényképes bizonyítékok azt mutatják, hogy a legsúlyosabb vérengzést – a nehéztüzérségi kereszttűzbe került zenei fesztiválozók lemészárlását, a házak és kibucok tankok és tüzérségi lövedékek általi lerombolását – az IDF követte el. A Hamász harcosai, akik csak könnyűfegyvereket viseltek, nem tudtak volna ekkora károkat okozni és ilyen sok embert megölni. Szinte biztosra vehető tehát, hogy az izraeli katonák közül legalább 50 fővel maga az IDF végzett vagy tévedésből, vagy a Hannibál-direktívának megfelelően, ahogyan a civilek legalább a felével is.

Summa summarum, ami október 7-én történt, az egy profi fegyveres testület által végrehajtott briliáns hadművelet volt, amely a stratégiai meglepetés erejét kihasználva az övcsatjánál fogva ragadta meg a cionista fenevadat, és többször is alaposan tökön szúrta. Most az egész világ válaszokat keres a történtekre. Miért mondott csődöt a Moszad legendás és ünnepelt „szaglószerve”? Miért nem volt az IDF-nek semmilyen előzetes sejtése arról, ami bekövetkezett? Hogyan tudtak a gázai gerillák ilyen gyorsan és könnyen hatalmukba keríteni különböző katonai előőrsöket?

Jelenlegi és leszerelt izraeli katonatisztek „katasztrofális” felderítési hibáról beszélnek. Chuck Freilich, Izrael volt helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója: „Világos, hogy teljesen felkészületlenek voltunk erre. A Gázáért felelős hadosztály főhadiszállását (a hamászosok) elfoglalták, ott teljes a zűrzavar, és így az egész válasz késlekedett.”⁽¹⁹⁾ Amos Jadlin, az IDF volt hírszerzési főnöke az október 7-i rajtaütést a jom kippuri háború emlékezetes hírszerzési kudarcához hasonlította. Eli Marom, az izraeli haditengerészet volt parancsnoka: „Ez egy kolosszális hiba, a védelmi vezetés egyszerűen hibázott, mérhetetlen következményekkel.”⁽²⁰⁾ Peter Beaumont, brit napilapok volt izraeli tudósítója: „A Hamász gyilkos támadására úgy fognak emlékezni, mint az izraeli hírszerzés örökre szóló kudarcára.”⁽²¹⁾

Tudni kell azt is, hogy a jelenlegi izraeli hadsereg nem az 1960-as és 1970-es évek harcedzett nemzedéke. Most a legénység jórészt harci tapasztalat nélküli tartalékosokból áll. Csak néhány főtiszt hivatásos katona. Az IDF az utóbbi 30 évben nagyon kockázatkerülővé vált, akárcsak a jelenlegi amerikai hadsereg. A 2006-os libanoni invázió jól példázta ezt, amikor sok katona nem volt hajlandó elhagyni a tankjait, és nagyon kevés gyalogsági harc folyt, ahogyan egyébként a mostani gázai invázió során is. Az utcai harc nem a kockázatkerülőknek való, és ezt az izraeli főparancsnokság is tudja. Sokkal egyszerűbb kórházakat bombázni vagy civileket péppé zúzni tüzérséggel.

Az IDF egyik nyugalmazott tábornoka szerint „elvesztettük a képességünket, hogy hatékony hadsereget állítsunk fel, és egydimenziós légi hatalommá váltunk, amely nem képes egyedül megnyerni egy háborút”. Jichak Brick még ennél is tovább ment, és azt mondja: „A szárazföldi erők jelenlegi helyzete tragikus, nem állnak készen a háborúra. A vészhelyzeti ellátmányok nem állnak rendelkezésre, a hadgyakorlatok leálltak, és a zászlóaljakat évek óta nem képezték ki. Nincs fegyveres kiképzés és oktatás sem, és a hadsereg nem képes támadást végrehajtani.”⁽²²⁾ Az IDF nem is igazán egy „profi” hadsereg, hanem egy rakás zsidó, akik szórakozásból civileket bombáznak, az átlagos IDF-katona pedig egy megdicsőült rendőr, aki szórakozásból kiskorúakra lövöldöz.

Mostanra az is teljesen egyértelművé vált, hogy az izraeli atrocitáspropaganda csaknem összes lózungja valótlan, amit egyébként a józan ítélőképességű kevesek eleve is tudtak. A hamászosok természetesen nem öltek meg, nem fejeztek le és nem sütöttek meg csecsemőket, nem erőszakoltak meg nőket csoportosan⁽²³⁾, nem vágták le a melleiket, nem hasították fel terhes nők hasát, nem zártak gyerekeket ketrecbe, nem kínozták meg a foglyaikat, nem csonkítottak meg holttesteket. Ősrégi történelmi hagyományaikhoz híven a zsidók ez alkalommal is gátlástalanul hazudoztak. Miért is ne tették volna? Elvégre a végtelenségig hiszékeny gojok időtlen idők óta valósággal falják a fantasztikusnál fantasztikusabb agyrémeiket, legyen szó a „náci” szappan- és lámpaernyőgyárakról vagy az onnan csodálatos módon megmenekült 100 éves holokauszttúlélők delíriumos halandzsáiról.

Ezek a bombasztikus és obszcén Hamász-rémtörténetek mára ugyan többé-kevésbé eltűntek a zsidó és cionista médiából, ezzel is bizonyítva a kamu mivoltukat, mielőtt azonban eltűntek volna, valószínűleg mélyen beleivódtak a goj népesség nagy részét kitevő, minden vallásos csodára, kísértethistóriára, hírlapi kacsára fogékony „lelki szegények” (értsd: átlagemberek) emlékezetébe, és így elérték nyilvánvaló propagandisztikus céljukat azzal, hogy a Hamász harcosait bestiális csecsemőgyilkos szörnyetegekként tüntették fel tartósan. Annál is inkább, mert az esetleges és igencsak félénk cáfolatok már távolról sem élveztek akkora nyilvánosságot, mint maguk a rémhírek.

Egy valós atrocitás eltúlzásának az előnyei felülmúlják a hátrányait. Tegyük fel például, hogy a Hamász szándékosan civileket vett célba október 7-én. Mivel a Hamász civileket ölt, miért ne vádolhatnák őket azzal is, hogy csecsemőket erőszakoltak meg? Végül is, még ha a vád hamisnak is bizonyul, a Hamász ettől függetlenül már bűnös. A már bűnös elkövető bűneinek eltúlzásával kapcsolatos kalkuláció az, hogy a közvélemény előítéletes a bűnelkövetővel szemben, függetlenül a bűneinek mértékétől. Más szóval, ha valaki egyszer „átlépte a határt”, akkor másodlagossá válik, hogy milyen messzire lépte át azt.

Vitathatatlan, hogy a Hamász megtámadta Izraelt. Valószínű, hogy a Hamász civileket ölt meg. Ezért a fent vázolt számítás szerint a Hamász akár csecsemőket is megölhetett volna. Izraelnek nem sok vesztenivalója van, ha ezt a vádat megfogalmazza, mert a hazugság „bűnét” a közvélemény előtt felülmúlja a civilek megölésének „bűne”, függetlenül a koruktól. A „zsidó mint áldozat” átverésnek pofonegyszerű a sémája: 1) Kitalálsz egy történetet szegény kis zsidók ellen elkövetett karikaturisztikusan borzalmas kegyetlenségről. 2) Az emberek hisztérikusan felháborodnak, és megdöbbennek a szörnyűségtől.

Ha azt hisszük, hogy a zsidó propaganda arról szól, hogy megváltoztassa az emberek véleményét, vagy megnyerje őket Izrael álláspontjának, akkor túl sokat gondolunk róla. Próbáljunk meg néhány lépcsőfokot lejjebb ereszkedni az evolúciós létrán. Képzeljük el a zsidót egy gorillának, aki varázslatos módon megtanult beszélni és hazudni. Miért hazudik a gorilla? Azért, hogy megváltoztassa mások véleményét? Nem, mert nincs meg az az intellektuális képessége, hogy elképzelje mások gondolatait. Azért hazudik, hogy élvezze a hatalmát, hogy megússza a hazugságot. Ilyenek a zsidók, így működik a zsidó hazugságkultúra. Izrael számára a hazugság nem az emberek befolyásolásáról szól, hanem az emberek uralásáról. Azzal demonstrálja a mások feletti dominanciáját, hogy képes az arcukba hazudni, és megúszni. Izrael számára így működik a társadalmi interakció. Hazudik, aztán a világ arcába bámul egy szaros vigyorral, mintha azt akarná mondani – most mit fogtok csinálni? Izrael számára az a legtekintélyesebb zsidó, aki a legnagyobb hazugságokat tudja mondani anélkül, hogy bárki is rá merne szólni. Paradox módon minél nyilvánvalóbban valótlan a hazugság, annál magasabb státuszt jelent a zsidó uralmi hierarchiában.

E színjáték célja, hogy elhallgattassanak és megszégyenítsenek mindenkit, aki megkérdőjelezné az állítás igazságtartalmát, mert aki ezt tenné, az maga is cinkosságot vállal az elkövetőkkel. Minél nagyobb és nevetségesebb a hazugság, annál kevésbé valószínű, hogy a normális emberek megkérdőjelezik. A józan ész gondolatmenetét követve: miért találnának ki ilyen felháborító dolgot? Erre mutatott rá Hitler és Goebbels is, amikor a „(zsidó) nagy hazugságot” emlegették, elvégre a normális emberek képtelenek elképzelni egy ilyen erkölcstelen embert, aki csak úgy kitalál ekkora hülyeséget, ezért a történetnek nyilván valósnak kell lennie. „Hihetetlen, de tényleg megtörtént.”

Sok goj csak most fedezi fel azt, amit kevesen közülük már eddig is tudtak a zsidókról, nevezetesen a teljes gátlástalanságukat, a patologikus törzsi exhibiCionizmusukat és a tömegek manipulálására irányuló törekvésüket az állítólagos áldozati státuszukra való állandó hivatkozással. A sárga csillagos cirkuszi mutatványuk az ENSZ-ben ismét megmutatta hazug természetüknek és a „holokauszt” piacosításának valódi mértékét, amely egy kamu államot, korlátlan bevételi forrást és a fehér országok zsarolással történő uralásának jogát eredményezte számukra. A zsidó számára ez egy olyan csoda, amely nem érhet véget, és amelynek nem is szabad véget érnie. Idővel azonban még lustábbá válik, mint amilyen szokása szerint, és már a hitelesség látszatára sem ad. „Végül is, ha 80 éven át működött, működni fog még 800 éven át, miért fárasztanám magamat”, mondja magának, és előveszi a sárga csillagát, hogy emlékeztesse a propagandája által kondicionált gojt, hogy ebben az állítólagos demokratikus rendszerben kié a legfelsőbb hatalom. A sárga csillagának köszönhetően arra számít, hogy felszabadíthatja magát mindattól, amit megkövetel a gojoktól, és amit rájuk kényszerít. A zsidó tehát az állítólagos egyetemes áldozati státuszát reprezentáló sárga csillagának teátrális kitűzésével szándékozik végrehajtani a bűntetteit, és megúszni azokat.

Minden zsidó vádaskodás puszta kivetítés, mert a zsidók alapvetően nőneműek (ld. Otto Weininger Nem és jellem c. művének a zsidóságról szóló fejezetét), tehát náluk genetikailag predesztinált, hogy az ellenségeikre vetítsék ki azt, amit ők maguk követnek el. Ugyanakkor B-csoportos pszichopaták és nárcisztikusok. Minden nő többé-kevésbé nárcisztikus, egyfajta biológiai programozásként arra, hogy a lehető legjobb társat kapja meg azáltal, hogy önmagát a lehető legmagasabbra értékeli. Maga a héber szó az egyiptomi bandita (apiru) szóból származik. A zsidók ősei sivatagi banditák voltak, akik kifejlesztettek egy szociopata túlélési stratégiát, amely a kizsákmányoláson / utánzáson / hazugságon alapul. Stratégiájuk nemcsak a gazdatest kizsákmányolására, hanem a kiirtásra is kiterjed. A zsidó nárcizmus a genetikából, a beltenyésztésből és a pszichopata kultúrából / vallásból ered.

Amint azt az ószövetségi meseszövésük és a holomemoár-ponyvairodalmuk is eklatánsan bizonyítja, a zsidók verhetetlenek a nagyotmondásban, a fantáziálásban, a konfabulálásban, olyannyira, hogy Schopenhauer a „hazugság nagymestereinek” nevezte őket. Ezt a faji karakterjegyüket tükrözik a Hamász-akció által ihletett szenzációs haszbaralufijaik is, amelyek egymással versengve dagadnak-dagadnak, mielőtt ki nem durrannak. Ilyen a „40 lefejezett bébi” fantasztikus rémmeséje is, az angolszászok által mindkét világháborúban nagyipari szinten űzött atrocitáspropaganda iskolapéldája. Akárcsak a holokauszttúlélők visszaemlékezései esetében, erre sem lehet bizonyítékot követelni, mert az úgymond sérti az áldozatok emlékét, de tagadni sem lehet, mert az meg antiszemitizmusnak számít, tehát egyszerűen hinni kell benne, mert a zsidók mondják, és hogy jövünk mi ahhoz, szemét gojok, hogy kétségbe vonjuk Jahve „kiválasztottjainak” a szavait – a Pinocchió-hírük ellenére, amely genetikailag átörökítve az orruk méretében is megnyilvánul (ld. a zsidó „kampós orr” toposzt).

Képzelhetjük, hogy mekkora orra lehet annak az izraeli mentősnek, aki állítása szerint a saját szemével látott egy háztartási sütőben megsütött zsidó csecsemőt.⁽²⁴⁾ Ezt a tipikusan zsidó fantazmagóriát a legolvasottabb brit bulvárlap az angolszász atrocitáspropaganda legszebb hagyományaihoz híven már úgy tálalta, hogy „a Hamász-gyilkosok "csecsemőket sütöttek meg egy sütőben" az október 7-i terrortámadás során”.⁽²⁵⁾ Ez is csak egy kivetítés, és egy dokumentált esetre utal, amely 1948-ban történt egy arab faluban, ahol egy zsidó milicista egy arab csecsemőt tett egy kemencébe, és így ölte meg.

Izrael egyébként időközben közzétette az október 7-én megölt zsidók listáját. Mit ad Jahve, csak egyetlen csecsemő van köztük, vagyis a tudomány mai állása szerint elég nehéz belőle negyvenet lefejezni, az anyja hasából kivágni és sütőben elevenen megsütni.⁽²⁶⁾ Ez talán még a cionista haszbara által lobotomizált mandineres félnótások számára is felfogható, de erre azért ne vegyünk mérget, elvégre szerintük a „nácik” és a „náci hamászosok” minden elképzelhető és elképzelhetetlen szemétségre képesek.

Most már tudjuk tehát, hogy egyetlen izraeli gyermek halt meg a Hamász támadásában, azóta viszont az izraeli bombák 6000 gázai gyermeket öltek meg, de a bombázás csak fokozódott. A hagyományos judaizmus szerint a zsidók élete végtelen értékkel bír, a nem zsidóké viszont értéktelen.⁽²⁷⁾ Ez talán segít megmagyarázni az izraeli vezetők mélységes felháborodását a Hamász-akció nyomán, valamint az általuk alkalmazott megtorlás teljesen aránytalan jellegét. Bár a legtöbb mai zsidó és az izraeliek többsége vallástalan, nem szabad elfelejtenünk, hogy az egy-kétezer éves vallási tanok mélyen áthatják a kulturális hagyományokat, még akkor is, ha a legtöbb mai ember ennek nincs tudatában.

Nekünk, fehéreknek viszont tudnunk kell, hogy a zsidók által szított, a legalább egyik oldalon zsidók által vezényelt és mindkét oldalon zsidók által kihasznált ukrán-orosz testvérháborúban legalább 400 ezer javakorabeli fehér férfi veszítette életét. Ennek ellenére a fehér országok politikuskasztja, lakájmédiája, sőt bizonyos mértékig a demokratikus birkanyája is a Hamász-Izrael összecsapásban meghalt alig ezer zsidóért hullat krokodilkönnyeket.

Egy dolog, hogy a zsidók szó szerint kutyába sem veszik a nem zsidók életét ószövetségi meseszövésük és talmudi szokásjoguk alapján, amelyek azt sulykolják beléjük, hogy Jahve „kiválasztottjaiként” csak nekik van lelkük, tehát számukra a nem zsidók az állatokkal egyenértékűek, vagyis ugyanolyan értéktelenek, mint az utóbbiak. Ez tehát egyáltalán nem számít újdonságnak. Más dolog viszont, hogy egyrészt az 1700 éve tartó biblikus agymosás, másrészt a 78 éve dübörgő holokauszttamtam eredményeként immár a fehérek közül is sokan értékesebbnek tartják a zsidók életét a sajátjuknál. Ennél a morbid etnomazochista késztetésnél nincs aggasztóbb és tragikusabb fejlemény a fehérek kollektív jövője szempontjából, mert ez arra ösztökéli őket, hogy a saját életük feláldozásával, akár az atomháborút és fajuk teljes megsemmisülését is kockáztatva, mindenáron megvédjék a zsidókat, akik így biztosak lehetnek a sérthetetlenségükben – egészen az utolsó fehér haláláig.

Valójában a zsidók önmagukban nem jelentenének problémát, vagy legalábbis korántsem akkorát, mint amekkorát jelenleg jelentenek, ha a kereszténység nem juttatta volna őket a jelenlegi privilegizált státuszukba, ahogyan azt már korábban többen is megállapították (Nietzsche, Renan, H. S. Chamberlain stb.). Az arányok érzékeltetésére: a zsidók mintegy 15-20 millióan vannak, az őket támogató keresztény cionisták több mint 600 millióan. Az evangéliumi (pünkösdista-karizmatikus) és más típusú, ún. újjászületett protestánsok a Sola Scriptura diszpenzacionalizmusuk miatt a cionizmus önkéntes propagandistái a közvéleményben, és minden áldozatra készek Izraelért, mert ez számukra vallási dogma. Minden evangéliumi keresztény gyakorlatilag egy szellemi háborút vív, amelyben bármi és minden igazolható, ha az segít megvédeni a zsidó entitást és etnostátuszt, amelyet ők Isten első szövetségének tekintenek, és ha sietteti az Armageddon lezajlását, ennek nyomán pedig a próféciák megvalósulását a modern korban és a „gonosz” világ végét. Ezek a biblikusan retardált csidócsahosok alkotják Izrael ötödik hadoszlopát világszerte, mert szó szerint azt hiszik, hogy Izrael, a „Dávid fiai” által irányított nemzet védelmének garantálása az ő örök lelki ügyük és az üdvösségük forrása, és hogy ők arra születtek, hogy biztosítsák a megiddói csata mielőbbi bekövetkeztét. A millenarista Biblia-hívők az Armageddont, az Isten és az Antikrisztus közötti végső csatát valódi katonai összecsapásnak tekintik, amely Izraelben fog lezajlani a (valóságban nem létező) Megiddó-hegynél. Ezután Krisztus második eljövetele (parúzia) és ezeréves földi uralma (millennium) következne, amely a végítélettel zárul, majd a halott keresztények feltámadnak és az élőkkel együtt felszállnak („elragadtatnak”) a mennybe, hogy találkozzanak a teremtőjükkel. Ez a groteszk zombi-apokalipszis az evangéliumi keresztények szociopata hitvilágának központi eleme, egész zavarodott lényük és az általuk a siralomvölgyének tartott Földön való létezésük legfőbb mozgatórugója.⁽²⁸⁾ Valószínűleg titokban Orbán Viktor is evangéliumi keresztény, mert csakis ez magyarázza a minden más európai vezetőnél elvakultabb, mert nyilvánvalóan biblikus gyökerű zsidóimádatát és Izrael-mániáját.⁽²⁹⁾

Emlékezetes módon az izraeli i24 News hírtévében Netanjahu azzal hencegett, hogy „mi (zsidók) vagyunk a világosság népe, ők (a palesztinok) pedig a sötétség népe, és be fogjuk teljesíteni Ézsaiás próféciáját”. (2023. 10. 25.)

Sokat beszélünk az iszlám fanatizmusról, de ez a fanatizmus sokkal kevésbé pusztító, mint a nyugati államokat, a bankjaikat és a médiájukat uraló zsidó fanatizmus. Ha legalább a gojok ismernék a Tórát, a keresztény biblia ótestamentumi részének első öt könyvét, akkor sokat megtudnának Ábrahámban zsidó testvéreikről. Valójában a Tóra nem más, mint a legvérszomjasabb frenetikus fantáziálások gyűjteménye, a zsidóság millenarista gojirtó programja.

Önelégült pökhendiségében „örökkévalónak” csak a zsidóság reméli önmagát, és „Jahve” csak az alapvető zsidó akarat megnyilvánulása, az a kép, amelyet a zsidók önmagukról és a történelmi céljaikról alkotnak maguknak. Az iszlám, noha maga is egy zsidó eretnekség, legalább elfogadja, hogy áttérés révén a világ nemzetei integrálódhatnak a rendszerébe, egyenlően a többi iszlám nemzettel. A judaizmussal ilyesmiről szó sem lehet, mert ez egy isteni jogú faji felsőbbrendűségtudat, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy szétzúzza és rabszolgaságba taszítsa az állítólagos Ézsaiás próféta által említett Edomot, amelyet a zsidó bibliamagyarázat és általánosságban a zsidó tudat Rómával, majd a kereszténységgel, manapság pedig Európával, vagyis kollektíve a fehér fajjal azonosít.

Itt a genetikailag kódolt héber fanatizmus ismét leleplezi önmagát. Netanjahu és a hozzá hasonlóan habzó szájjal átkozódó többi zsidó vezető retorikája azt mutatja, hogy a zsidók számára eljött az óra, hogy immár mindent kockára tegyenek abban a reményben, hogy mindent megnyerhetnek. Ehhez megpróbálják legyőzni önmagukban a Hamász-akció utáni poszttraumás stressz-szindrómát, amelyet annak a felismerése váltott ki bennük, hogy a gojoknak elég erejük van ahhoz, hogy mindnyájukat megöljék, mert az állítólagos „Isten kiválasztott népe” státuszuk nem több puszta önámításnál.

1)Revealed from archive: Israel’s secret plan to resettle Arab refugees, haaretz.com, 2013. 12. 19.
2) Hitler Was Right and You Filthy Rats Know Me and My Friends Would All Say It to Your Weasel Faces, dailystormer.in, 2023. 11. 17.
3) Just to be Clear: Yes, I Will Stand with BLM Against Israel, dailystormer.in, 2023. 10. 29.
4) Les combattants palestiniens font des prouesses contre les juifs, dempart.bond, 2023. 11. 03.
5) „We’re fighting Nazis”: former Israeli prime minister defends cutting off energy to Gaza strip, sky.com, 2023. 10. 12.
6) Israeli Official Issues Warning to Putin on Russian State TV, newsweek.com, 2023. 10. 19.
7) „Wir befinden uns im Dritten Weltkrieg”, bild.de, 2023. 10. 23.
8) Mediaset, Stasera Italia, 2023. 10. 25.
9) Far-right minister: Nuking Gaza is an option, population should „go to Ireland or deserts”, timesofisrael.com, 2023. 11. 05.
10) Israel MK says „use Doomsday weapons” against Gaza, middleeastmonitor.com, 2023. 10. 10.
11) Israeli spyware used to hack across 10 countries, Microsoft and watchdog say, reuters.com, 2023. 04. 11.
12) Jeffrey Epstein book claims he and Ghislaine Maxwell were „Mossad spies” who „filmed US politicians and power players having sex with underage girls to blackmail them”, dailymail.co.uk, 2019. 12. 05.
13) Israel Is the Only Country in the World Killing Iranians, Senior Israeli Minister Boasts, haaretz.com, 2019.07.21.
14) Rights group: Israel dropped equivalent to 2 nuclear bombs on Gaza, middleeastmonitor.com, 2023. 11. 03.
15) A growing number of reports indicate Israeli forces responsible for Israeli civilian and military deaths following October 7 attack, mondoweiss.net, 2023. 10. 22. ; October 7 testimonies reveal Israel’s military „shelling” Israeli citizens with tanks, missiles, thegrayzone.com, 2023. 10. 27.; Israelis Killed Their Own People During Fight With Hamas, infostormer.com, 2023. 10. 27.; Israeli Apache helicopters killed own soldiers, civilians on 7 October: report, new.thecradle.co, 2023. 11. 09.; Listen: Israeli officer admits air force targeted Palestinian and Israeli civilians in line with „Hannibal Directive”, redressonline.com, 2023. 11. 13.; IDF combat helicopter targeting Hamas fighters at Nova festival massacre shot some partygoers by mistake, says Haaretz, businessinsider.com, 2023. 11. 19.
16) Hamas says it has taken „dozens” of Israelis hostage, nbcnews.com, 2023. 10. 07.
17) „I fear the worst: Israeli man waits for news of 10 relatives caught in kibbutz attack, theguardian.com, 2023. 10. 11.
18) Israel-Hamas war: „For hours they slaughtered our people” – inside DNA lab for the dead in Israel, sky.com, 2023. 11. 05.
19) „Catastrophic” intelligence failure let Hamas wreak havoc, says former Israeli security official, politico.eu, 2023. 10. 07.
20) „A colossal failure” as Gaza’s Hamas terrorists infiltrate, catch Israel unprepared, timesofisrael.com, 2023. 10. 07.
21) Hamas’s murderous attack will be remembered as Israeli intelligence failure for the ages, theguardian.com, 2023. 10. 07.
22) „Israeli army not ready for war”: Yitzhak Brick, new.thecradle.co, 2020. 05. 12.
23) Amid war and urgent need to ID bodies, evidence of Hamas’s October 7 rapes slips away, timesofisrael.com, 2023. 11. 09. Az izraeli rendőrség vizsgálódik az állítólagos nemi erőszakok ügyében, de „nincsenek első kézből származó (tehát sértetti) tanúvallomásaik”. Vö. Israel investigates sexaual violences committed by Hamas as part of October 7 horror, cnn.com, 2023. 11. 19.
24) I saw a baby who had been baked in an oven, says Israeli emergency worker, thejc.com, 2023. 11. 01.
25) Hamas killers „roasted babies in an oven” during October 7 terror attack, Israeli first responder claims, dailymail.co.uk, 2023. 11. 02.
26) Israeli Death Tolls for the October 7 Hamas Attack on Israel, subtrack.com, 2023. 11. 11.
27) „One Jewish Life is worth more than 10.000 non-Jews”: why more US Jews will walk off birthright this summer, haaretz.com, 2018. 07. 15.
28) Ezt a külsőségeiben és szertartásaiban tipikusan afrikai, tehát primitív és komikus vallási irányzatot egy William Seymour nevű néger utcai prédikátor és szélhámos kezdte el terjeszteni a múlt század elején, mára pedig szomorú és szégyenletes módon nagyon sok fehért is megfertőzött, köztük olyan potentátokat, mint Jimmy Carter és George W. Bush egykori amerikai elnökök, Jair Bolsonaro, Brazilia volt elnöke és Mike Pence, Trump volt alelnöke.
29) Róla csak sejthető, a fiáról viszont biztosan tudható is, hogy ennek a negrofil keresztény cionista elmevírusnak az áldozata, márpedig – ahogyan mondani szokták – az alma nem esik messze a fájától. Köztudott, hogy Orbán Gáspár a hitgyülis Német Sándor babérjaira pályázva Felház néven szektát gründolt, amelynek a szeánszain bemutatta az ebben a közegben megszokott és elvárt isteni „csodákat”, például nyelveken hadovált és kézrátétellel „gyógyított”, mellesleg pedig olyan „edzett srácokat” verbuvált az akoljába, akik „nem félnek Jézus menyasszonya lenni”. Legszebb az egészben, hogy az állítólag migránsellenes magyar miniszterelnök fia az afrikai Ugandában „adta át az egész életét Jézusnak”, ahová állítása szerint azért ment, hogy az igazán elesetteket és rászorulókat gyámolítsa, mert ezek szerint itthon, az övéi között, ilyeneket nem talált.