Nincs szó semmiféle újdonságról, hiszen a "nemzeti konzervatívok" csupán álcázott neokonzervatívok, és az egész bagázst behálózó izraeli ügynökök mellett a támogatók, influenszerek és előadók többsége egyenesen Amerika leghírhedtebb neokonzervatív boszorkánykonyháiból (Hudson Intézet, Christians United For Israel, Young America’s Foundation stb.) kerül ki. A NatCon fedőnéven futó hamis zászlós műveletnek valójában az a célja, hogy kontrollálja és korrumpálja az alternatív jobboldal (alt-right) által felszabadított fehér populista energiát, elfojtva legfontosabb komponensét, a rasszizmust.

Hazony elutasítja a "faji alapú politikát", mert szerinte a nemzet pusztán "egy sajátos kulturális örökséggel rendelkező tényleges nép, amelyet a kölcsönös lojalitás kötelékei kötnek össze", és ez "sokkal nagyobb és jobb dolog, mint az a hamis, áltudományos konstrukció, amellyel a fajtuskók (race nerds) remélik helyettesíteni". Definíciója alapján tehát függetlenül a fajától, minden jöttment a fehér nemzetek részévé válhat, ha elfogadja a kultúrájukat. Mivel elutasítja a fajt, logikus módon el kell utasítania az etnikumot is, hiszen az a fajból ered, és ha elutasítja azt a felfogást, hogy egy néger nem lehet (egyenrangú) része egy fehér nemzetnek (ahogyan az a faji alapú biopolitikából következik), akkor a nemzet "összetartozása" sem lehet vérségi. Álságos módon gúnyolódik a fehér nacionalizmus eszméjén, mivel szerinte "egyetlen történelemkönyvben sem található "fehér" nemzet, nincs jellegzetes "fehér" nyelv, vallás vagy kulturális örökség. Az az elképzelés, hogy a "fehérek" egy nemzetet alkotnak, csak látszatkeltés". Ehhez mintegy cáfolhatatlan "tudományos" érvként és a nevetségessé válástól sem tartva hozzáteszi, hogy "a Bibliában a "nemzeteket" nem fajilag határozták meg".⁽¹⁾

Ezzel kapcsolatban két opció lehetséges: Hazonynak vagy halvány gőze sincs a fehér nacionalizmus jelentéséről és tartalmáról, vagy a hasonszőrűek szokásához híven talmudista pilpullal igyekszik összezavarni a dolgokat. Analógiával élve, a fehér nacionalizmus ugyanaz a fajtudatos fehérek számára, mint az izraeli nacionalizmus a cionista diaszpórazsidók számára. A fehér nacionalisták nem a szülőhelyüket tekintik a spirituális hazájuknak, hanem Európát és tágabb értelemben a fehér fajt, ahogyan a fehér országokban héderelő zsidók sem az állampolgárságuk szerinti országot tekintik a spirituális hazájuknak, hanem faji államukat, Izraelt. Alex Linder, a fehér nacionalizmus egyik legnevesebb amerikai teoretikusa teljesen egyértelműen definiálja a fogalmat:

Hazony szerint a faji alapú nemzet csak a "gének minőségéről" és a "bőrszínről" szól, és demagóg módon azt szajkózza, hogy "a faji politika Európában milliók meggyilkolását, míg Amerikában a rabszolgaságot, a polgárháborút és a belső nyugtalanság – és időnként erőszak – örökségét hozta létre". Csalárd módon figyelmen kívül hagyja, hogy az európai nemzetek között évszázadokon át dúltak ádáz testvérháborúk nacionalista-soviniszta és / vagy vallásos ürüggyel, ahogyan jelenleg is Ukrajna és Oroszország között, és Amerika fehér alapító atyái is jórészt keresztény szektások (eretnekek) voltak, akik a vallásüldözés elől menekültek az Újvilágba, hogy aztán ott is meghonosítsák azt a szektás szellemiséget, amelynek a gyakorlati megnyilvánulásai elől elmenekültek. Zsidóként Hazony nyilvánvalóan a cionista és zsidó érdekek érvényesítésére törekszik, és egyszerűen csak azt akarja elérni, hogy a nacionalizmus újhulláma ne fehér-rasszista, hanem ugyanúgy zsidókeresztény-antirasszista jellegű legyen, mint a fanatikusan Izrael-párti trumpizmus, más néven MAGA-tardizmus.⁽²⁾ Ugyanakkor arra spekulál, hogy "a nyugati politika nacionalista fordulata hatalmas alkalmat kínál a keresztény-zsidó partnerségre a közszférában".⁽³⁾ Ez a gyakorlatban még nyomasztóbb zsidókontrollt jelentene a kereszténycionisták mint hasznos idióták engedelmes kollaborálásával.

Mint minden zsidót, Hazonyt is csak az érdekli, ami jó a törzsének. A nyugati nemzetek növekvő faji alapú nacionalizmusa veszélyt jelent a zsidó hatalomra nézve, ezért semlegesíteni kell. Erre szolgál az általa kiokumlált "nemzeti konzervativizmus" csalétke, amely minden jel szerint egy amerikai-izraeli (CIA & Moszad) közös pszichológiai hadművelet a csatlós nemzetek parlamenti áljobboldalának még szorosabb ellenőrzésére. Ez a fajta atlantista-cionista konzervativizmus fontos külpolitikai módszer Washington eszköztárában. A kóserkonzervatívok az uralkodó liberális renddel szembeni általános kiábrándultságot igyekeznek meglovagolni, új színezetet adva az EU-országok kereszténydemokrata "jobboldalának", amelynek választói támogatottságát némileg megtépázta a 2015-ös migránsinvázióval szemben tanúsított erélytelensége. Pusztán választási opportunizmusból a kóserkonzervatívok elvileg nyitottnak mutatkoznak a bevándorlás korlátozására, gyakorlatilag azonban egyáltalán nem korlátozzák azt, azzal az ürüggyel, hogy a nyugati országok is profitálhatnak az afroázsiai bevándorlásból, míg a faji kérdés kapcsán a témában megszokott PC-közhelyeket ("a változatosság az erőnk" stb.) pufogtatják. A fő kampánytéma, amely hatalomra és relevanciára juttatta őket, a tömeges bevándorlás és a népességcsere deklarált ellenzése volt, jellemző módon azonban most Európa legrosszabb árulóivá válnak a nyitott határok ügyében. A probléma annyira súlyos, hogy saját pártjaik egyes tagjai, sőt baloldali és centrista politikai riválisaik is kritizálják őket, amiért túlságosan engedékenyen kezelik az afrikai és ázsiai bevándorlás kérdését!

A nemrég megbukott lengyel kormányt Hazony ideális modellként reklámozza könyvében. A névleg jobboldali Jog és Igazságosság volt miniszterelnöke, a zsidó gyökereit büszkén hangoztató Mateusz Morawiecki exbankár a konszarvatívok csodálatának tárgya, akinek a kormánya mindvégig a világ egyik leghajthatatlanabb bevándorlásellenes keményvonalasaként pózolt, miközben tavaly 130 000 fajidegent importált Ázsiából olcsó munkaerőnek, és jelentősen bővíteni akarta a színesbőrűek bevándorlását, hogy a többnyire multinacionális munkaadók lenyomhassák a lengyel bérszínvonalat.

Olaszországban a kabbalista hisztérika Giorgia Melonit a migráció harsány ellenzése juttatta hatalomra, de a választókat, akik egyértelmű mandátumot adtak neki, obszcén módon hátba döfte Washington eme szervilis bábja.⁽⁴⁾ Hivatali elődje, Giuseppe Conte is a fejére olvasta, hogy elárulta a szavazóit, és az összes afrikai migránst beengedi az országba.⁽⁵⁾ Megdöbbentő módon az olasz kormány nemrég bejelentette, hogy 2025-ig majdnem félmillió megszállót fog importálni Ázsiából és Afrikából, noha Olaszországban világszinten is kimagasló a fiatalok munkanélküliségi rátája.⁽⁶⁾

A Hazony-féle cionpata lobotomizáló tanoda legstréberebb nebulója azonban kétségtelenül Orbán Viktor, aki kétségbeesetten igyekszik elnyerni az USA kegyeit, hogy az ne próbálja meg elszigetelni és megbuktatni egy (narancsos) forradalommal, miközben a kormányához kapcsolódó és zsidókkal teletömött ideologikus pénzmosodák bőkezűen finanszírozzák Hazony haknijait Európa-szerte. Lengyelországhoz hasonlóan Magyarország is csendben és riasztó mértékben cseréli le saját népességét, és a beáramló külföldi vendégmunkások mintegy 40 százaléka nem fehér országokból érkezik.⁽⁷⁾ A Gazdaságfejlesztési Minisztérium legalább félmilliót követel belőlük a GDP növelésének ürügyén, ami történelmi méretű kulturális és faji sokkot okozhat.

Ez a konszarvatív kamujobboldal, amelynek a képviselői gigafeszületekkel hadonásznak és rendíthetetlen hűséget hirdetnek Izrael és az USA iránt, egyáltalán nem tekinthető egy szerves európai mozgalomnak. Valójában a Republikánus Párt klónozott európai változata, amely a fontos kérdésekben ugyanolyan rossz vagy még rosszabb, mint a centrista és baloldali alternatívák. Egyébként az Európai Parlamentben legtöbbször a politikai spektrum széleskörű konszenzusával szavazzák meg az európai népek szellemi-anyagi tönkretételére, az európai nemzetállamok végleges felszámolására, az európai történelmi örökség fajidegeneknek történő átjátszására szolgáló törvényeket. Az elvileg egymás ideológiai ellenfeleinek számító, gyakorlatilag azonban egy követ fújó különböző pártállású megélhetési képviselők tettestársakként együttműködnek a demokráciának álcázott totalitárius judeokratúra (zsidó diktatúra) kiépítésében a demokratikus lózungokkal etetett bamba birkanép bégető asszisztálásával.

Ami Hazonyt, a cionista politikai imperializmus "NatCon" márkájú gúnyájába bújtatott apostolát illeti, az általa hangoztatott multikulturális pluralizmus elvei természetesen nem vonatkoznak Izraelre. A konszarvatívok eszmei példaképe a Likud, de magában Izraelben egyetlen politikai irányzat sem vallja magáénak a "nemzeti konzervativizmus" kinyilvánított krédóját, inkább a nem zsidók és vallási kisebbségek (köztük a keresztények) üldözését részesítik előnyben, farizeus módon a közös zsidókeresztény örökség propagandaszólamait hangoztatva. Éppen Hazony volt az egyik leghangosabb támogatója Izrael "zsidó állami törvényének"⁽⁸⁾, amely a zsidó faji többség megteremtése érdekében megfosztja a bennszülött arabokat jogaiktól! Ez a rafkós zsidó tehát vizet prédikál a gojoknak, miközben ő maga kóser bort vedel, és a "faji alapú politikát" ostorozva képes azt állítani, hogy "az izraeliek az országukat nemzetállamnak tekintik, nem faji államnak", mert "a zsidók egy nemzet, nem pedig egy faj". Egyenesen sokkoló, ahogyan egyes zsidók a rájuk jellemző hücpével szisztematikusan meghamisítják a tényeket. Köztudomásúlag Izrael államot a legnyilvánvalóbb, mert nyíltan felvállalt és az ország alaptörvényében is rögzített zsidó faji felsőbbrendűségtudat (szupremácizmus) uralja. Hazony persze tisztában van ezzel, de a gojok megtévesztésére tartózkodik attól, hogy nyíltan ki is mondja. Valójában úgy véli, hogy csak a zsidóknak lehet nemzetállamuk, a fehéreknek viszont nem. Ha levesszük vállalkozásáról a neonacionalizmus álarcát, ugyanazt a neokonzervativizmust találjuk alatta, amely az átcímkézett változatában ugyanolyan ártalmas a fehér érdekekre nézve, mint az eredetiben.

Hunter Wallace amerikai fehér nacionalista szerint a Hazony-féle "Konzervativizmus Rt. egy nagy zsinagóga, amelyet gazdag zsidó szponzorok ellenőriznek, és a zsidók érdekében működik a fehér népesség rovására", vagyis "a nemzeti konzervativizmus vagy kósernacionalizmus a gyakorlatban semmi más, mint cionizmus". A kósernacionalizmus nem csak azt jelenti, hogy befogadja a zsidókat; a kósernacionalizmus semmi másról nem szól, csak a zsidókról. Mozgalomként egy kétségbeesett, utolsó pillanatban tett kísérlet az álkonzervativizmus megmentésére. Igencsak pikáns módon a "nemzeti konzervativizmus" még úgy is hangzik, mint a nemzetiszocializmus, de ebben ki is merült a hasonlóságuk, és valójában úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a tűz és a víz.

Hazony és a mispóchéja pengeélen táncol és le fog esni róla. Kizárt, hogy a fehér faji nacionalizmus ebben az évtizedben ne törjön ki a napfényre a katakombákból, hiába próbálják ott tartani zsidók és sábeszgojok közös erővel az efféle gázlángozásokkal is, mint a kóserkonzervatív mozgalmi átverés.

(1) How Americans Lost Their National Identity
(2) MAGA = Make America Great Again (Tegyük Amerikát újra naggyá) – Trump és retardált követőnek választási jelmondata, amelyből a gyakorlatban MIGA (Make Israel Great Again) lett, az amerikai fehér férfiak reménysége ugyanis Amerika helyett Izraelt tette "naggyá" – az Izrael által tavaly október 7-én és azóta is tanúsított eredménnyel.
(3) Christian & Jewish Thinkers Ponder Conservatism's Future ...
(4) Giorgia Meloni is no radical
(5) Migranti, Conte su Meloni: "Ha tradito i suoi elettori, li ha fatti ...
(6) Italy's Giorgia Meloni opens door to more workers from ...
(7) More and more foreign workers are flooding Hungary
(8) Why we need the Jewish State law | Yoram Hazony - The Blogs

P.S. Doktor Faust néhány "nemzeti érzelmű" újságírót is megemlít az írásában. Egyikük esetében azonban ez a jelző igencsak megtévesztő, mert az illető nem a magyar, hanem az izraeli érdekek iránti elkötelezettségét tanúsítja egyik cikkében (noha kétségtelenül a cionizmus is nemzeti érzelem). A neve nem fontos, az érvrendszere annál inkább, amellyel tipikus konszarvatívként operál. Ominózus cikkében halált megvető bátorsággal és rendkívül eredeti módon George Sorost támadja, aki, mint írja, "most fizet azért, hogy zsidókat gyilkoljanak meg Izraelben". Nemcsak Soros "becstelen gazember", hanem az EU vezetése is, mert változatlanul segélyezi a Palesztin Hatóságot (tehát nem a Hamászt Gázában!), pedig szerinte "minden fillér arra szolgál, hogy az iszlám legyűrje a judaizmust". Úgy tűnik, halvány gőze sincs róla, hogy éppen a zsidók amerikai koronagyarmata pénzeli évtizedek óta a cionista rezsimet nem fillérekkel, hanem súlyos dollármilliárdokkal pontosan azért, hogy a judaizmus katonailag legyűrje az iszlámot. Ezután egy szokványos antiszemita toposszal élve "a pénzkaszt, a spekulánsipar" képviselőjének nyilvánítja Sorost, aki szerinte "a zsidóság ellensége", márpedig ez manapság a bűnök bűne konszarvatív körökben. Ünnepélyesen ki is jelenti, hogy nekünk, magyaroknak, "egy a jövőnk, egy a sorsunk" a zsidókkal! Puff neki! Szegény Istóczy Győző forog a sírjában, akárcsak Solymosi Eszterke meg a magyar történelem és irodalom antiszemita színe-java, a Kohn- és Rosenfeld-féle zsidóterror meggyilkolt, megkínzott és kifosztott áldozatai pedig egyenesen kiszállnak a sírjaikból, hogy a fejére olvassák gyalázatos szentségtörését és hullagyalázását. Ráadásul ex cathedra leszögezi, hogy a magyar jobboldal szerint (a Hamásszal szemben) "most Izraelnek van igaza". Fájlalja ugyan, hogy "a magyar jobboldalt átkoztak (sic!), fenyegettek (sic!) … zsidó származású baloldaliak", de azzal vigasztalja magát, hogy nekik "már semmi közük a zsidósághoz". Defektes "logikájával" tehát azt sugallja, hogy a baloldali, ezért hitetlen (?) zsidók nem számítanak zsidónak, mert zsidó csak jobboldali és vallásos lehet. Egy mesümed zsidó nem zsidó – mondja egy mesüge goj. Így egyrészt ismét csak antiszemita módon elvitatja a zsidóság többségét kitevő ateista zsidók zsidóságát, másrészt implicite letagadja a zsidók főszerepét a bolsevizmus rémtetteiben azon az alapon, hogy azok valójában nem is zsidók voltak, mert nem gyakorolták (legalábbis nyíltan) a vallásukat. Szamuely Tibor és a Lenin-fiúk többsége, Péter Gábor és az ÁVH törzsgárdája tehát nem zsidóként gyilkolta a magyarokat, hanem ateistaként (sőt, valójában átvedlett exnyilasok gyilkoltak, a zsidók ott se voltak, forrás: Schmidt Maca). Végezetül megismétli azt a már számtalanszor megcáfolt, de az izraeli haszbaragépezet által rendületlenül szajkózott hazugságot, hogy a (Hamász-)"gyilkosok százával-ezrével koncolnak fel nőket, gyerekeket, öregeket Izraelben", holott éppenséggel az izraeli haderő gyilkol ezrével-tízezrével nőket, gyerekeket, öregeket Gázában az egész világ szeme láttára, kivéve a magafajta konszarvatívokat, akik nem látnak semmi ilyesmit. Doktor Faust róla is úgy vélte, hogy "számít neki a magyarság". Nos hát, az előbbiek alapján nem azok számítanak neki, akik Baskíriából érkeztek ide (második) honfoglalásra, hanem azok, akik a Jordán-folyó mellől jöttek gyarmatosításra.

(Kuruc.info)

Kapcsolódó: Konszarvatizmus: a kortárs konzervativizmus ideológiai felszarvazottsága I.