 |
/Hogy mi váltotta ki a kezükben túlságos hatalmat összpontosító zsidók elleni fellépést, és a háborús körülmények milyen mértékben indokolták a tengelyhatalmak területén ellenségnek számító zsidóság deportálását, egy olyan kérdés, amelynek közvetlenül nincs köze az úgynevezett holokauszt-revizionizmushoz. Noha jó lenne, ha szabadon lehetne vitatkozni minderről./
Ezen kívül azt is szeretném leszögezni, hogy a "holokauszttagadók" közül egyáltalán nem mindenki vall "szélsőjobboldali" nézeteket, ugyanis vannak közöttük konzervatívok, liberálisok, szocialisták, anarchisták, keresztények, muszlimok és ateisták is. Sőt, a holokauszt-revizionizmus ősatyja, Paul Rassinier, szocialista ellenálló volt Franciaországban a háború alatt, aki fogolyként megjárta a buchenwaldi, valamint a dorai koncentrációs táborokat. Hallotta ő is a szóbeszédet a "gázkamrákról", csakhogy ilyesmit saját szemével soha nem látott, ami viszont felkeltette a gyanúját. Elkezdett kutakodni, és arra a következtetésre jutott, hogy gázkamrák nem csak a buchenwaldi, illetve a dorai táborokban nem voltak, hanem másutt sem.
A holokausztvallás papjai azért igyekeznek náciként és rasszistaként megbélyegezni a revizionistákat, hogy ne kelljen vitatkozni velük. Hiszen nácikkal és rasszistákkal ugye nem áll szóba az ember. A másik módszerük pedig az, hogy bolondnak, őrültnek festik le ellenfeleiket, akik tagadják a zsidók deportálásának a tényét, illetve a koncentrációs táboroknak vagy éppen a zsidótörvényeknek a meglétét.
Micsoda alakok az ilyenek, akik egészen nyilvánvaló dolgok létezését sem hiszik el? Csakis bolondok lehetnek - sugallják a médián keresztül is. Holott a revizionisták közül soha, senki nem vonta kétségbe, hogy léteztek koncentrációs táborok a náci Németországban, illetve az uralma alatt álló lengyel területeken, amelyekben több millió embert - többségükben zsidókat - tartottak fogva. Senkinek eszébe sem jutott soha azt állítani, hogy nem voltak zsidótörvények Németországban, illetve a vele szövetséges több európai államban.
Magyarán: a holokausztvallás hívei egyrészt megbélyegzik és tulajdonképpen bűnözőnek állítják be a revizionistákat, másrészt pedig eltorzítják, illetve elhallgatják ellenfeleik /bár ők inkább elpusztítandó ellenségként tekintenek rájuk/ komoly érveit. Persze meglehet, mást nem is igen tehetnek, hiszen a holokausztmítosz egész építménye agyaglábakon áll. Ha nyílt eszmecsere bontakozna ki a holokausztról, pillanatokon belül kiderülne, hogy a mítosz tarthatatlan. Ami nagy baj lenne a zsidóság számára, mert elzáródnának bizonyos pénzcsapok, megrendülne Izrael /amúgy is erősen kétséges/ legitimitása, és a "választott nép" fiai sem lennének képesek többé a "gázkamrákról" és a "hatmillió áldozatról" szóló rémtörténetekkel elhallgattatni minden ellenük irányuló kritikát. És az is valószínű persze, hogy ha lelepleződne a világtörténelemnek ez a példátlan csalása, igencsak felerősödnének a zsidóellenes érzelmek mindenütt a világon. Mármost mit állítanak tehát valójában a revizionisták?
Nos, mindenekelőtt nyílt, szabad vitára szeretnék kihívni ellenfeleiket. Azt szeretnék, ha szabadon lehetne kutatni a holokauszt történetét, és senki nem átkozná, szidalmazná, nácizná, és fenyegetné börtönnel azokat, akik kételyeiket merik hangoztatni a "hivatalos" holotörténelem megállapításaival kapcsolatban.
Hiszen miféle történetírás az, amelynek tételeit kőbe vésik és jogszabályokkal bástyázzák körül? Úgyhogy szögezzük le azok számára, akik nem tudnák: a revizionisták soha nem tértek ki a nyílt vita elől! A "hivatalos" holotörténészek azok, akik ellenfeleik megbélyegzésével, rágalmakkal, mondanivalójuk elhallgatásával vagy eltorzításával, alaptalan vádaskodásokkal, végső esetben a "másképpen gondolkodók" bebörtönzésével igyekeznek csírájában elfojtani mindenfajta szabad eszmecsere és szabad kutatás lehetőségét!
Amit pedig a revizionisták majd mindegyike hangoztat, lényegében a következő:
1. A nácik nem törekedtek a zsidóság teljes megsemmisítésére. A "végső megoldás" alatt a nácik nem a zsidók kiirtását, hanem Európából történő száműzésüket értették. Megjegyzendő itt, hogy egyetlenegy akár Hitlertől, akár más náci vezetőtől származó írásos utasítás, parancs nem létezik, amely elrendelné a zsidók tömeges megölését. De nincsenek a "megsemmisítéssel" kapcsolatos iratok a közigazgatás alsóbb szintjein sem, és a példátlan program végrehajtásával kapcsolatos költségvetések, irányelvek is hiányoznak.
2. Ha pedig nem volt központi terv a zsidók teljes megsemmisítésére, akkor nem létezhettek "megsemmisítő táborok" és gázkamrák sem. A revizionisták vizsgálatai szerint a ma gázkamraként mutogatott auschwitzi létesítményben, illetve a rendkívül sok ellentmondást és képtelenséget tartalmazó tanúvallomásokban leírt többi gázkamrában technikai képtelenség volt a foglyok elgázosítása. /Nem beszélve arról, hogy az USA-ban gázkamrák építésére szakosodott Fred Leuchter, a kémikus Germar Rudolf, valamint egy lengyel kutatócsoport vizsgálatai szerint az úgynevezett auschwitzi gázkamrák falában nem lelhető fel a gyilkos gáz, a hidrogéncianid semmiféle nyoma./
3. Elképzelhetetlen, hogy a nácik hatmillió zsidót öltek volna meg a koncentrációs táborokban a háború idején. Sem a lágerekben lévő krematóriumokban, sem "szabad ég alatt" nem lehetett ilyen hihetetlenül sok halottat elégetni! Egyébként sem világos, amikor a hatmillió áldozatról beszélnek, akkor ezen pontosan mit is kell érteni? Ennyien haltak meg a gázkamrákban? Vagy a náci lágerekben különféle okokból /elgázosítás, agyonlövés, éhínség, járványok, bombázások, stb./ elhunyt zsidókról van szó?
Mindamellett hatmillió embert nem lehet nyom nélkül eltüntetni. Nagy tömegű csont- és fogmaradványoknak, irdatlan mennyiségű hamunak meg kellett volna maradnia - vallják a revizionisták. A megölt zsidók száma körül mindamellett a revizionisták köreiben sincsen teljes egyetértés, bár meg kell mondani, hogy ma már számos vezető holokauszttörténész is hatmilliónál kevesebb zsidó áldozatról beszél. /Raul Hilberg, a holokausztkutatás "pápája" Az európai zsidóság megsemmisítése című jelentősnek mondott művében - mindenfajta komoly bizonyíték nélkül, természetesen - 5,1-re teszi a második világháború idején elpusztult zsidók számát./ A revizionisták becslései 500 ezer és kétmillió között mozognak. A közvéleménynek fogalma sincs róla, holott a revizionizmus jelentős győzelmeket aratott az elmúlt évtizedekben. Ezeknek a bátor, állásvesztést, börtönt is vállaló, általában ingyen, fenyegetések, üldöztetés közepette dolgozó kutatóknak köszönhetően módosították például az auschwitzi koncentrációs tábor áldozatainak számát 4 millióról 1,5 millióra /a hatmillió persze így is maradt/, és nekik köszönhető, hogy immár nem kötelező hinni az emberi bőrből készült lámpaernyő, az emberi zsírból készített szappan meséjében. Továbbá a revizionisták érdeme, hogy nem kell hinni azoknak az állítólagos szemtanúknak sem, akik "látták", amint a nácik élve égették el, fojtották vízbe, gyilkolták le elektromos árammal, klórgázzal, vízgőzzel, légkalapáccsal, illetve légüres kamrában áldozataikat.
A revizionisták kitartó kutatásainak eredményeként ismerték be az "illetékesek" azt is, hogy a németországi koncentrációs táborokban nem zajlott elgázosítás. Immár csupán hat, Lengyelország területén fekvő lágerről mondják, hogy azokban "iparszerűen" gyilkolták a zsidókat. De a "gyilkos eszközök" száma is jelentősen csökkent: most már csupán a Ciklon-B-ről, illetve a dízelmotor kipufogógázairól állítják, hogy azokkal mérgezték meg a kamrákba bezsúfolt foglyokat.
A dübörgő holokauszt-propaganda ne tévesszen meg senkit: a holokausztmítosz hirdetői valójában a nagyon lassú visszavonulás útját járják. Igazából nincs más megoldás számukra: évtizedek alatt lassan, talán nagyobb baj nélkül ki tudnak bújni hazugságaik hálójából. A hirtelen beismerés számukra katasztrófa lenne, ugyanakkor a józan ész érvei elől meg kell hátrálniuk. Abban bíznak, ha évtizedekig tart a visszavonulás, akkor nem kelt nagyobb feltűnést a vereség. Esetleg addigra sikerül valamilyen új mitológiát /talán az iszlám terrorizmussal kapcsolatban/ hatalmuk megőrzése érdekében az emberiségre ráerőltetniük.
Perge Ottó - Kuruc.info
Ezen kívül azt is szeretném leszögezni, hogy a "holokauszttagadók" közül egyáltalán nem mindenki vall "szélsőjobboldali" nézeteket, ugyanis vannak közöttük konzervatívok, liberálisok, szocialisták, anarchisták, keresztények, muszlimok és ateisták is. Sőt, a holokauszt-revizionizmus ősatyja, Paul Rassinier, szocialista ellenálló volt Franciaországban a háború alatt, aki fogolyként megjárta a buchenwaldi, valamint a dorai koncentrációs táborokat. Hallotta ő is a szóbeszédet a "gázkamrákról", csakhogy ilyesmit saját szemével soha nem látott, ami viszont felkeltette a gyanúját. Elkezdett kutakodni, és arra a következtetésre jutott, hogy gázkamrák nem csak a buchenwaldi, illetve a dorai táborokban nem voltak, hanem másutt sem.
A holokausztvallás papjai azért igyekeznek náciként és rasszistaként megbélyegezni a revizionistákat, hogy ne kelljen vitatkozni velük. Hiszen nácikkal és rasszistákkal ugye nem áll szóba az ember. A másik módszerük pedig az, hogy bolondnak, őrültnek festik le ellenfeleiket, akik tagadják a zsidók deportálásának a tényét, illetve a koncentrációs táboroknak vagy éppen a zsidótörvényeknek a meglétét.
Micsoda alakok az ilyenek, akik egészen nyilvánvaló dolgok létezését sem hiszik el? Csakis bolondok lehetnek - sugallják a médián keresztül is. Holott a revizionisták közül soha, senki nem vonta kétségbe, hogy léteztek koncentrációs táborok a náci Németországban, illetve az uralma alatt álló lengyel területeken, amelyekben több millió embert - többségükben zsidókat - tartottak fogva. Senkinek eszébe sem jutott soha azt állítani, hogy nem voltak zsidótörvények Németországban, illetve a vele szövetséges több európai államban.
Magyarán: a holokausztvallás hívei egyrészt megbélyegzik és tulajdonképpen bűnözőnek állítják be a revizionistákat, másrészt pedig eltorzítják, illetve elhallgatják ellenfeleik /bár ők inkább elpusztítandó ellenségként tekintenek rájuk/ komoly érveit. Persze meglehet, mást nem is igen tehetnek, hiszen a holokausztmítosz egész építménye agyaglábakon áll. Ha nyílt eszmecsere bontakozna ki a holokausztról, pillanatokon belül kiderülne, hogy a mítosz tarthatatlan. Ami nagy baj lenne a zsidóság számára, mert elzáródnának bizonyos pénzcsapok, megrendülne Izrael /amúgy is erősen kétséges/ legitimitása, és a "választott nép" fiai sem lennének képesek többé a "gázkamrákról" és a "hatmillió áldozatról" szóló rémtörténetekkel elhallgattatni minden ellenük irányuló kritikát. És az is valószínű persze, hogy ha lelepleződne a világtörténelemnek ez a példátlan csalása, igencsak felerősödnének a zsidóellenes érzelmek mindenütt a világon. Mármost mit állítanak tehát valójában a revizionisták?
Nos, mindenekelőtt nyílt, szabad vitára szeretnék kihívni ellenfeleiket. Azt szeretnék, ha szabadon lehetne kutatni a holokauszt történetét, és senki nem átkozná, szidalmazná, nácizná, és fenyegetné börtönnel azokat, akik kételyeiket merik hangoztatni a "hivatalos" holotörténelem megállapításaival kapcsolatban.
Hiszen miféle történetírás az, amelynek tételeit kőbe vésik és jogszabályokkal bástyázzák körül? Úgyhogy szögezzük le azok számára, akik nem tudnák: a revizionisták soha nem tértek ki a nyílt vita elől! A "hivatalos" holotörténészek azok, akik ellenfeleik megbélyegzésével, rágalmakkal, mondanivalójuk elhallgatásával vagy eltorzításával, alaptalan vádaskodásokkal, végső esetben a "másképpen gondolkodók" bebörtönzésével igyekeznek csírájában elfojtani mindenfajta szabad eszmecsere és szabad kutatás lehetőségét!
Amit pedig a revizionisták majd mindegyike hangoztat, lényegében a következő:
1. A nácik nem törekedtek a zsidóság teljes megsemmisítésére. A "végső megoldás" alatt a nácik nem a zsidók kiirtását, hanem Európából történő száműzésüket értették. Megjegyzendő itt, hogy egyetlenegy akár Hitlertől, akár más náci vezetőtől származó írásos utasítás, parancs nem létezik, amely elrendelné a zsidók tömeges megölését. De nincsenek a "megsemmisítéssel" kapcsolatos iratok a közigazgatás alsóbb szintjein sem, és a példátlan program végrehajtásával kapcsolatos költségvetések, irányelvek is hiányoznak.
2. Ha pedig nem volt központi terv a zsidók teljes megsemmisítésére, akkor nem létezhettek "megsemmisítő táborok" és gázkamrák sem. A revizionisták vizsgálatai szerint a ma gázkamraként mutogatott auschwitzi létesítményben, illetve a rendkívül sok ellentmondást és képtelenséget tartalmazó tanúvallomásokban leírt többi gázkamrában technikai képtelenség volt a foglyok elgázosítása. /Nem beszélve arról, hogy az USA-ban gázkamrák építésére szakosodott Fred Leuchter, a kémikus Germar Rudolf, valamint egy lengyel kutatócsoport vizsgálatai szerint az úgynevezett auschwitzi gázkamrák falában nem lelhető fel a gyilkos gáz, a hidrogéncianid semmiféle nyoma./
3. Elképzelhetetlen, hogy a nácik hatmillió zsidót öltek volna meg a koncentrációs táborokban a háború idején. Sem a lágerekben lévő krematóriumokban, sem "szabad ég alatt" nem lehetett ilyen hihetetlenül sok halottat elégetni! Egyébként sem világos, amikor a hatmillió áldozatról beszélnek, akkor ezen pontosan mit is kell érteni? Ennyien haltak meg a gázkamrákban? Vagy a náci lágerekben különféle okokból /elgázosítás, agyonlövés, éhínség, járványok, bombázások, stb./ elhunyt zsidókról van szó?
Mindamellett hatmillió embert nem lehet nyom nélkül eltüntetni. Nagy tömegű csont- és fogmaradványoknak, irdatlan mennyiségű hamunak meg kellett volna maradnia - vallják a revizionisták. A megölt zsidók száma körül mindamellett a revizionisták köreiben sincsen teljes egyetértés, bár meg kell mondani, hogy ma már számos vezető holokauszttörténész is hatmilliónál kevesebb zsidó áldozatról beszél. /Raul Hilberg, a holokausztkutatás "pápája" Az európai zsidóság megsemmisítése című jelentősnek mondott művében - mindenfajta komoly bizonyíték nélkül, természetesen - 5,1-re teszi a második világháború idején elpusztult zsidók számát./ A revizionisták becslései 500 ezer és kétmillió között mozognak. A közvéleménynek fogalma sincs róla, holott a revizionizmus jelentős győzelmeket aratott az elmúlt évtizedekben. Ezeknek a bátor, állásvesztést, börtönt is vállaló, általában ingyen, fenyegetések, üldöztetés közepette dolgozó kutatóknak köszönhetően módosították például az auschwitzi koncentrációs tábor áldozatainak számát 4 millióról 1,5 millióra /a hatmillió persze így is maradt/, és nekik köszönhető, hogy immár nem kötelező hinni az emberi bőrből készült lámpaernyő, az emberi zsírból készített szappan meséjében. Továbbá a revizionisták érdeme, hogy nem kell hinni azoknak az állítólagos szemtanúknak sem, akik "látták", amint a nácik élve égették el, fojtották vízbe, gyilkolták le elektromos árammal, klórgázzal, vízgőzzel, légkalapáccsal, illetve légüres kamrában áldozataikat.
A revizionisták kitartó kutatásainak eredményeként ismerték be az "illetékesek" azt is, hogy a németországi koncentrációs táborokban nem zajlott elgázosítás. Immár csupán hat, Lengyelország területén fekvő lágerről mondják, hogy azokban "iparszerűen" gyilkolták a zsidókat. De a "gyilkos eszközök" száma is jelentősen csökkent: most már csupán a Ciklon-B-ről, illetve a dízelmotor kipufogógázairól állítják, hogy azokkal mérgezték meg a kamrákba bezsúfolt foglyokat.
A dübörgő holokauszt-propaganda ne tévesszen meg senkit: a holokausztmítosz hirdetői valójában a nagyon lassú visszavonulás útját járják. Igazából nincs más megoldás számukra: évtizedek alatt lassan, talán nagyobb baj nélkül ki tudnak bújni hazugságaik hálójából. A hirtelen beismerés számukra katasztrófa lenne, ugyanakkor a józan ész érvei elől meg kell hátrálniuk. Abban bíznak, ha évtizedekig tart a visszavonulás, akkor nem kelt nagyobb feltűnést a vereség. Esetleg addigra sikerül valamilyen új mitológiát /talán az iszlám terrorizmussal kapcsolatban/ hatalmuk megőrzése érdekében az emberiségre ráerőltetniük.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó: Holokamu-dosszié
