Nem könnyű eldönteni, hogy Pat Robertson elmebeteg vagy „csak” túlbuzgó cionista ügynök. A kérdés Magyarországon is aktuális, tekintve, hogy ennek a magát „keresztény teleevangélistának” beállító idiótának a 700-as klub című műsorát a zsidó ATV is közvetíti.


Néhány nappal ezelőtt Pat Robertson – a hitgyülis Németh Sándor példaképe – a 700-as klub adásában a következőképpen foglalta össze a haiti földrengés tanulságait: “Valami történt Haitin már igen-igen régen, amiről az emberek nem akarnak beszélni. A sziget egy időben francia uralom alatt állt. III. Napóleon vagy kicsoda volt az uralkodó. Haiti népe pedig összejött, és szövetséget kötött az ördöggel. Azt mondták, szolgálni fogunk téged – mármint az ördögöt – amennyiben segítesz minket megszabadulni a franciáktól. Ez bizony így történt. Az ördög pedig beleegyezett, és megköttetett a paktum.” Az elmebeteg cionista még hozzátette: „Azóta Haiti népe meg van átkozva.” Ami abból is látszik a szélhámos gazember szerint, hogy míg Haiti lakói nyomorognak, addig a szomszédos Dominikai Köztársaság „egy egészséges, virágzó” ország. Mindezek után pedig felszólította a nézőket, hogy imádkozzanak Istenhez.

Az „ördöggel kötött paktum”, amire az ökör utalt, talán az 1791-es haiti rabszolgafelkelés lehet, melynek eredményeképpen a forradalmi francia kormány eltörölte a rabszolgaságot. De az is elképzelhető, hogy Haiti népének függetlenségi harcát nevezte a szemétláda az „ördöggel kötött paktumnak”. 1804-ben ugyanis sikerült kiűzni a szigetről a francia gyarmatosítókat, és kikiáltották Haiti függetlenségét. (Hogy III. Napóleont emlegeti, amikor legfeljebb I. Napóleonról szólhatott volna, azon nem érdemes fennakadni, Pat Robertsonnak fogalma sincs a történelemről, de egy elmebetegtől amúgy sem várható el széles körű műveltség.)
Párizs később még számtalanszor próbálta visszafoglalni Haitit, de mindahányszor kudarcot vallott. Jöttek viszont az amerikaiak, akik 1915-ben lerohanták a szigetet, és csak 1934-ben vonták ki erőiket. A megszállás alatt haiti hazafiak ezreit ölték meg, sok tízezer ellenállót börtönöztek be. Megbízhatónak tűnő becslések szerint a nemzeti össztermék 40%-a vándorolt az amerikai bankárok zsebébe. (A Haiti Nemzeti Bankot már 1910-ben megvásárolta a New York-i City Bank). Az ország legkiválóbb koponyái külföldre menekültek, sőt, egy időben a még a bennszülötteket is tilos volt alkalmazni a közigazgatásban.

Persze hiába vonták ki erőiket az amerikaiak, továbbra is fenntartották a befolyásukat Haitin. 1957-ben az általános elégedetlenség megfékezése érdekében a „demokratikus” Amerika puccsal hatalomra segítette „Papa Doc” Duvaliert, akinek brutális uralma idején legalább 30 ezer polgárt gyilkoltak meg. 1971-ben a diktátor meghalt, azonban – Washington jóváhagyásával – fiacskája, a 19 éves Jean-Claude „Baby Doc” lépett a helyére. A mérhetetlenül aljas és züllött Baby Doc” több százmillió dollárt (egyes becslések szerint 800 milliót) lopott el és helyezett el svájci bankszámlákon. Amerikának akkor egyetlen szava sem volt sem a döbbenetes mértéket öltő korrupcióhoz, sem pedig az ellenzékiek meggyilkolásához és bebörtönzéséhez.
Pat Robertson akkoriban „nem emlegette az ördöggel kötött paktumot”. Az amerikaiak természetesen a „kommunistaveszéllyel” indokolták a kegyetlen diktatúra támogatását. Persze sokkal inkább arról volt szó, hogy a két Duvalier teljes mértékben kiszolgáltatta Haiti gazdaságát az Egyesült Államoknak: az amerikai termékek elárasztották a kicsiny ország piacát, amerikai cégek telepedtek meg Haitin, kiszorítva és tönkretéve a hazai ipart és mezőgazdaságot. Több százezer paraszt kényszerült eladni a földjét, akik azután a városok nyomornegyedeiben kötöttek ki.

Haiti egyébként a neoliberális gazdaságpolitika igazi kísérleti laboratóriuma is. Érdemes lenne megkérdezni Bokros Lajost, meg a magyarországi „neoliberális” közgazdászokat, hogy vajon mi a véleményük a haiti gazdaság katasztrofális állapotáról? Pedig ha valahol, akkor Haitin hosszú évtizedeken át alkalmazták a Bokros-féle gazdaságpolitikát. Az eredmény: a nemzeti össztermék rohamos csökkenése, a középosztály eltűnése, a hazai ipar teljes felszámolása, a parasztság nyomorba süllyedése, égbekiáltó társadalmi különbségek, az oktatás és az egészségügy elképesztő szétzüllése, súlyos környezeti és erkölcsi válság. Mindamellett el tudom képzelni, hogy Bokros és a hozzá hasonló senkiháziak azt mondanák: az a baj, hogy nem hajtották végre elég következetesen a „reformokat”. Mivel a „nép nem értette meg a reformok jelentőségét”, illetve „a nép nem elég érett a reformok végrehajtására”. Hasonló képtelenségeket mondogatnak nálunk is. Vagyis ők, a zsidó „neoliberálisok” az IMF és a Világbank vezényletével kifosztanak, tönkretesznek egy országot, a következményekért pedig a nyomorba döntött népet vádolják meg, amely „képtelen megérteni a reformok jelentőségét”.

Végül azonban Haiti lakói mindent megértettek, és 1986-ban végre fel is lázadtak „Baby Doc” korrupt és a hazát kiárusító rezsimje ellen. Azonban ekkor természetesen megjelentek az amerikai katonák. Legfőbb feladatuk az volt, hogy megmentsék az akasztófára való – de Haiti gazdaságát teljes egészében az amerikai bankárok és multicégek kezére játszó – „Babay Doc”-ot. Nem sokkal később beköszöntött a demokrácia, és szabályos választásokon Jean-Bertrand Aristide került az államelnöki székbe. Haiti népe tőle várta sorsának jobbra fordulását. Kezdetben Washington támogatta a népszerű elnököt (miután katonai puccsal megfosztották hatalmától, 1994-ben amerikai segítséggel helyezték vissza hivatalába), látva azonban, hogy Aristide tényleg igyekszik saját nemzetének érdekeit képviselni, az amerikaiak egyre inkább szembefordultak vele.

Aristide igyekezett óvatosan lavírozni (de nem fideszes módra, hanem őszintén, sokkal bátrabban állt ki a nemzeti érdekek mellett, noha igyekezett valamiképpen megőrizni Washington jóindulatát is), de az ilyesmi nem mindig sikerül. A Bush-kormány mindent megtett Aristide hatalmának meggyengítése érdekében. Washington erőfeszítéseit 2004-ben siker koronázta: egy újabb CIA szervezte puccs során eltávolították a demokratikus úton megválasztott elnököt a pozíciójából. Ismét megjelentek az amerikai katonák a szigeten, akiket nem sokkal később „ENSZ-békefenntartók”, meg mindenféle csaló úgynevezett „segélyszervezetek” képviselői követtek.
Az elmúlt hat esztendő valóságos rémálom: az ország gazdasága, közigazgatása, társadalma a teljes szétbomlás küszöbére érkezett. Az úgynevezett segélyeket egész egyszerűen ellopják: egy részüket maguk a „nemzetközi szervezetek” tüntetik el, másik részüket pedig az ottani „gazdasági-politikai elit” teszi zsebre.

Haiti immár száz esztendeje áll az Egyesült Államok közvetlen befolyása alatt. Az országot kiárusító, hazaáruló elit engedelmesen végrehajtja az USA és a bankároligarchia érdekeit szolgáló úgynevezett neoliberális gazdaságpolitikát. Az eredmény: borzalmas szegénység és teljes csőd.

Most pedig sok tízezer embernek kellett meghalnia azért, mert nincs pénz megfelelő, földrengésbiztos lakóházak építésére, nincs pénz korszerűen felszerelt mentőalakulatok felállítására és működtetésére és nincs pénz az alapvető egészségügyi ellátás biztosítására sem. A tanulságok hazánk számára is nyilvánvalóak. Ha, ne adj’ Isten, hasonló természeti katasztrófa sújtaná hazánkat, a tönkretett, végsőkig legyengített közigazgatás és a szétesett egészségügyi ellátórendszer alighanem csődöt mondana.

Ha Magyarország népe élni akar, minél előbb el kell távolítania a hatalomból az országunkat kiárusító és idegen kézre játszó gazdasági-politikai osztályt.

Perge Ottó - Kuruc.info

A rángófejű Pat Robertson csatornaevangelistát ugyanúgy Izrael futtatta fel és pénzeli, mint a zsidópárt magánegyházát a "Hit Gyülekezetét" vagy a nagyszakállú cigányfajvédő Iványi Gábort (nem véletlenül megy Pat Robertson idióta műsora a hitgyüli adóján az ATV-n). A válasz a miértre roppant egyszerű: főleg az ostoba amerikai de a világ közvéleménye előtt is fel lehet mutatni ezeket a "keresztény" vallási vezetőket, lehet rájuk hivatkozni mint akik lám! támogatják Izrael állam politikáját. Így, főleg a segghülye, saját zsírjukba fulladó amerikai néplélek számára már teljesen elfogadható, sőt szükségszerű egy a "terrorizmus elleni világméretű harc" pénzelése, saját katonáik vágóhídra küldése. Mindemögött persze zsíros fegyveripari megrendelések és a vízért és/vagy az olajért (is) folytatott öldöklés állnak, az emberélet teljességgel másodlagos.

Pat Robertson magyarországi megfelelői (Németh Sándor, Iványi Gábor, stb.) egymással versenyt károgva antiszemitázzák/fasisztázzák/rasszistázzák a magyarságot azért, hogy így bizonyítsák izraeli uraik előtt, megérdemlik a pénzkoncukat, érdemesek további júdáspénzük elnyeréséhez. Sajnos nagyrészt ugyanennek a "megfelelő cionistát minden vezető helyre" elvnek köszönhetjük a zsidó Paskai és Erdő bíborost a magyar katolikus egyház nyakán.

Egy emlékemet szeretném még veletek megosztani. Annak idején egy kis társaságban volt szerencsém párszor találkozni a sokat szenvedett, Kádárék által 8 évre ártatlanul bebörtönzött Rózsa Elemér jezsuita atyával, az utolsó nagy, katolikus papok elleni koncepciós per egyik fő vádlottjával. Az atya szavahihetőségéhez kétségem sem fér, egy sokat szenvedett, de gyűlölet nélküli, igazi szent szerzetes volt. A találkozás során fölelevenítette börtönélményeit és elmesélte milyen érdekes emberekkel volt összezárva. Akkor döbbentem meg igazán amikor a következőket mondta: "Volt ott bebörtönözve velünk egy zsidó is, akit azért ítéltek el mert zsidó temetőkbe járt sírköveket ledönteni, hogy ezzel is Magyarország antiszemita hírét keltse." Az atya a 60-as években volt bebörtönözve, így mondhatjuk hogy nincs új a nap alatt.

Levelem le- vagy le nem közlését Rátok bízom, ha szükséges szerkesszétek ahogyan jónak látjátok. Kérlek ha leközlitek ezt, álljon szerzőként csak ennyi hogy egy olvasó (véleménye).

Üdvözlettel és szebb jövőt kívánva: