Szeben a XVII. században

Az utolsó román népszámlálás adatai szerint a magyarok (3135) és a szászok (2508) együttes lélekszáma mind­össze 5643. Jelenleg a magyarság aránya alig 2 százalék. Az elrománosodás, a magyar történelem és kultúra ismeretének hiánya és a románság betelepedése jelentős mértékű. Nem csoda, ha 2011. augusztus végén, a Brukenthal Múzeum meglátogatása során e hatalmas palotában csak egy magyar szót találtam. Szebenben ma a román nemzetiségűek aránya eléri a 96 százalékot. Elfogyott a magyarság, elfogyóban a magyar szó! Hasonló a helyzet a szászoknál is. Őket 1945-ben deportálták. A még szülőföldön maradt német ajkúakat Nicolae Ceausescu parancsuralmi rendszere kiárusította, eladta (fejpénzért) Németországnak! Nyolcszáz éves történelmük, gazdasági, kulturális virágzásuk csak a magyar királyságban biztosított széles körű önkormányzat, autonómia által volt lehetséges!

A középkori Szeben széles körű autonómiával, önkormányzattal rendelkezett, példája lehetne az önrendelkezésnek. A székelymagyar közösség felszámolásában érdekeltek, a közösségi jogok ellen tiltakozók egyik eszköze nemcsak a Románia szétesésének rémképével való riogatás. A nacionalista csoportok azt regélik, hogy az autonómia egyik lépcsője Erdély elrablásának, de azt is állítják, nincs annak helyi hagyománya. Ez lehet, hogy igaz Havaselve és Moldva területén, de Erdély a középkor folyamán az autonómiák modellje volt. Ha Európában beszélhetünk történelmi autonómiákról, akkor Székelyföld a klasszikus példa lehetne. Erdélyben a székelyek mellett a szász autonómia is modellértékű.

A szászok számára 1224-ben kiadott autonómiastatútum, az Andreanum – akkori szóhasználattal: privilégium – tette lehetővé a teljes körű önkormányzat megszervezését. A királyi oklevél egyértelműen megfogalmazta azt a célt, hogy a különböző európai bevándorlók, közösségek egy néppé váljanak. A fennmaradt írásos dokumentum igazolja, hogy II. Endre király valóban komolyan gondolta ezt. A székely autonómia statútuma írásban nem maradt fenn, de számos oklevél, országgyűlési végzés és az erdélyi törvénykönyv igazolja a székelység sajátos jogrendszerét. Ezek az önkormányzatok olyan széles körűek voltak, amelyek révén e közösségek államot alkottak az államban. Ezek birtokában mind a szászok, mind a székelység többsége elkerülte a jobbággyá süllyedést, és szabad emberként érte meg a jobbágyfelszabadítást! De az erdélyi vármegyék (1437–1848) is rendelkeztek önkormányzattal.

A románoknál a szászok, a székelyek és a magyarok mintájára azért nem alakulhatott ki a rendi és territoriális nemzeti szerveződés, mert kisebb-nagyobb csoportjaik betelepülése hosszú, évszázados folyamat volt. Nagy Lajos magyar királyunk már a XIV. század közepén törvénnyel biztosította azt a jogot, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nemcsak királyi, hanem magánbirtokra is letelepedhettek. Mivel a románság késői telepes Erdélyben, betelepedése kezdetén még szétszórtan élt, és beépült a már kialakult közigazgatásba. Kezdetben a vármegyék területén, később már az elpusztult szász területekre, majd az 1600-as évektől Székelyföldre is letelepedtek. A XVI. századfordulón, a polgárháborúk, az éhínség és a betegség miatt meggyérült népességű székely falvakba fogadnak be egy-két családot. A román települések kialakítására – a hegyvidéki régiókban – Székely­földön még később került sor.

Erdély-szerte már a korai századoktól, talán már a XIII. század végétől, ahol saját települést alapítottak, saját helyi, településszintű igazgatást is szervezhettek saját törvényeik, hagyományaik szerint. Nyel­vük­ben és vallásukban sem háborították őket. Az egyik XVII. századi török utazó felfigyelt a román emigrációra. Úgy vélte és azt tapasztalta, hogy a románok örömmel telepednek át Erdélybe, mert ott nagyobb a rend, a vagyon- és a személyi biztonság, mint a vajdaságokban.

Szeben városát II. Géza magyar király alapította. Az oklevelek 1192-ben Cipin néven említik. 1224-ben II. Endre királyunk a szebeniek számára széles körű önkormányzatot biztosított. E szabadságjogok tették lehetővé a távoli nyugat-európai közösségek önszerveződésének olyan fokát, amely által az erdélyi vajdaság, később az erdélyi fejedelemség, majd az osztrák uralom alatt virágzó céhes ipart és kereskedelmet hozhattak létre. A legnagyobb szász központ Szeben városa volt.

A városi lakosság életének és vagyonának megőrzésére védműveket emeltek. A XV. és a XVI. század folyamán Szebent negyven bástyával megerősített várfal vette körül. Hunyadi János erdélyi vajda 1442. március 25-én a város közelében verte szét Mezid bég török seregét. Bár a törökök soha nem tudták elfoglalni, a tatárok 1658-ban feldúlták. 1690. szeptember 12-én Thököly Imrét itt választották Erdély fejedelmévé. 1849. március 11-én Bem tábornok a háromszéki és a csíki egyesült hadakkal, jól szervezett és irányított rohammal vette be a várost. A Habsburg-uralom alatt, 1703 és 1791 között itt székelt az erdélyi gubernium (kormányzóság). 1849 és 1865 között Erdély fővárosa volt. 1916-ban a román hadsereg, majd az osztrák–magyar–német hadsereg ostromolta és foglalta el.

Szeben városa töretlenül élt az autonómia biztosította önkormányzat lehetőségével. Három napnál többet a város területén még az ország uralkodója sem tartózkodhatott. Amikor Báthori Gábor erdélyi fejedelem az 1600-as évek elején elhatározta, hogy az erdélyi fejedelemség fővárosát e jól kiépített, hatalmas védelmi rendszerrel rendelkező városba helyezi, tervét a városvezetés meghiúsította. A szász városok Szeben segítségére siettek. A fegyveres ellenállás polgárháborúhoz vezetett. Mivel a székelység a fejedelem pártján harcolt, Brassó Michael Weiss városbíró vezetésével több rendben megtámadta és ostromolta a Barcaság határán fekvő székely települések várait. A tüzérséggel felszerelt szász és zsoldos csapatok elfoglalták Uzon és Illyefalva várait. Végül a szászok megvédték több száz éves autonómiájukat.

Szeben 2007-ben méltán lehetett Európa kulturális fővárosa. Amíg a helyreállított patinás épületekben, hatalmas várkapukban és palotákban gyönyörködtem, lelki szemeim előtt lepergett az erdélyi szászok története.

Vajon Szeben újtelepes lakossága mit tud a város múltjáról? Mit tud a három nemzet Erdélyéről? Mit tud a vallási toleranciáról?

Sajnos a propagandajellegű történetírás feladata ma is a románság ősiségének sulykolása, mert a nacionalisták úgy gondolják, hogy a történelmi jogra hivatkozva tarthatják meg Erdélyt, ugyanakkor ebből merítik az erkölcsi erőt a magyarság felszámolására is. Mindezt lehetőleg úgy adagolják, hogy a románság tömegesen érezze, jogos a magyarság háttérbe szorítása, mert az ősi dákoromán földön jövevény. A történelem meghamisítása nem szolgálta és ma sem szolgálja Erdély sokszínű etnikai és kulturális arculatának megőrzését, de a cél – a román alkotmány előírása szerint –, a homogén és egységes nemzetállam létrehozása töretlenül halad!

Kádár Gyula - Háromszék

Kapcsolódó: 

- Amikor még 86,5%-ban magyar volt Kolozsvár - a visszatérő városok népessége

- Kádár Gyula: Az erdélyi magyarság (1918–2011)