Bezár!
2020. június 7., vasárnap, Róbert, Arianna, Kocsárd napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
09:17 Műemlékek rombolását kritizáló cikk címe miatt kellett távoznia egy Pulitzer-díjas főszerkesztőnek09:02 Cápa ölt szörföst az ausztrál partoknál08:26 Csaknem 6,9 millióra nőtt a regisztrált fertőzöttek száma08:19 Washingtoni tüntetés: megvonnák a rendőrség forrásait, hogy négerek között osszák szét07:52 Négyszáz betolakodót ölel ideiglenesen a keblére Málta, de utána továbbadnák őket simogatásra07:29 Olajkitermelés-csökkentésben állapodtak meg az OPEC+ videóértekezletén06:53 Büntetőeljárás indítását szorgalmazzák Aján Tamás ellen23:51 Fulani faluban mészároltak egyenruhások Maliban23:25 A Mi Hazánk miatt akarta lemondani a megemlékezést Mirkóczki, de igencsak alászaladt23:14 Durva Izrael-gúnyrajzzal jelentkezett a Népszava karikaturistája22:45 Vonatbaleset Németországban: sínekre dőlt, égő fának hajtott a szerelvény, 150 utast kellett evakuálni22:20 CIszjordánia annektálása ellen tüntettek Tel-Avivban21:52 Szegény, zárkózott Lakatos Csaba szerelmi fájdalmában agyonverte élettársát21:37 Pedofilhálózatra csapott le a német rendőrség - a főbűnöst már kétszer elítélték korábban gyermekpornográfia birtoklásáért21:18 Fél évvel később lépnek hatályba a drónrendeletek
24 óra legolvasottabbjai

Cigánybűnözés, Friss hírek ::

Nyílt levél roma barátomhoz - frissítve

Reklám

Kedves roma barátom. Kérlek téged add át e levelet roma barátaidnak, kérlek add át nekik, hogy megértsenek minket. Ez a mi segélykiáltásunk felétek…


Kedves roma barátom, barátaink.


Legyen elég. Nem bírjuk tovább. Évszázados szakadékot szeretnénk eltüntetni – évtizedek óta dolgozunk ezen – de lassan nem bírjuk tovább. Elég!


Elég.


Nem tudunk többet tenni értetek, mi magyarok. Mit vártok még tõlünk? Szociológusok hada dolgozik értetek. Szociológusok, önkéntesek ezrei figyelnek titeket. Integrálni szeretnénk benneteket a magyar társadalomba. Integrálni, hisz bár nem mi kértük, hogy legyetek velünk, nem mi mondtuk nektek, hogy éljetek itt, nem mi kértünk könyörögve titeket arra, hogy éljünk egymás mellett, ti jöttetek, és ez így van jól. Gondot akasztottatok a nyakunkba, és mi a ti gondjaitokat szeretnénk megoldani. Kérünk titeket, segítsetek.


Segítsetek.


Tudjuk, hogy rosszul szocializálódtatok. Tudjuk, hogy „mélyrõl” jöttök. Tudjuk, bár nem értjük miért. Mi mindent megteszünk értetek. Segélyt kaptok. Segélyt abból a pénzbõl, amit a magyar emberek adóznak. Nincs más dolgotok, mint várni. Várni a segélyt, de kérlek titeket roma barátaim: ha mi segítünk, segítsetek. A segélyt nem azért adjuk, hogy pár nap alatt feléljétek. Nem azért adjuk, hogy eligyátok. Nem a játékgépre. Nem kocsmára. Segélyt azért kaptok, hogy a számtalan gyereketekre költsétek. Hogy a gyereketek iskolába tudjon járni. Azért, hogy tankönyvet vegyél neki. Azért, hogy legyen pénze ételre, italra, ruhára. Tudjuk, hogy nem tudunk annyit adni, amennyi kellene. Tudjuk, hogy akármennyit adunk, kevés. Értsétek meg roma barátaim: nincs több. Ti egyre többen vagytok. Mi egyre kevesebben. Most kell lépnetek, mert ahogy egyre többen lesztek, mi egyre kevesebben. Egyre kevesebb embernek kell majd eltartani egyre többet. Az idõtök vészesen fogy. Ha most nem léptek, késõbb már nem tudtok.


Segítsetek roma barátaim!


Integráció. Nem szép szó, talán nem is értitek. Integráció. Valamiféle beépítés. Összevonás. Eggyé válás. A mi célunk ez. A cél, hogy kapj munkahelyet. Kapsz. De ahhoz neked is tenned kell valamit. Kérlek, kérlek titeket roma barátaim, tanuljatok. Higgyétek el, ha tanultok, nem kell majd nélkülözni. Nem kell megélhetési bûnözés. Nem lesz börtön. Nem kell menekülni a rendõrség elõl. Nem kérünk sokat, csak egy kis tanulást. Nem illik abbahagyni az általános iskolát a harmadik osztály után tizenhat évesen, és inkább szülni. Barátaim. Magyarországon laktok. Magyar emberek vagytok. Nem csak jogotok van, jogotok arra, hogy segélyt várjatok. Kötelességeitek is vannak. Ilyen az általános iskola. Kötelezõ. Nem lehetõség, kötelezettség. A néhány lurkónak kötelezõ kijárnia a nyolc általánost – ha már te nem tetted meg. Megtanulnak írni, olvasni, és akkor, majd ha kapsz egy levelet, nem kell mondani szégyenkezve: nem tudom mi áll benne.


A gyerek tanulhat. Minden lehetõsége megvan rá. Mi magyarok, mi is tanulunk. Gondolj bele, roma barátom: miért nincs munkád? Nem. Nem, azért mert roma vagy, nem azért, mert nem szeretünk, mert üldözünk, nem azért mert kirekesztünk, nem azért mert nem bízunk benned, azért mert alacsony a képzettséged. Miért vegyelek fel téged dolgozni, ha nem értesz hozzá, mert nem tanultad meg? És miért ne téged vennélek fel dolgozni, ha megtanultad, ha értesz hozzá?


Segítsetek roma barátaim!


Próbáljatok meg velem együtt élni. Miért kell nekem félnem tõletek? Miért én félek, én aki segítelek téged? Van kutyád, roma barátom, van, tudom. Mit szólnál, ha a kutyád, akit te etetsz, itatsz, szeretsz, simogatsz, megharapna? Mit szólnál, ha a kutyád csapatokba verõdve, fenyegetõen morogva rád, néha meg-megharapna? Szeretnéd még azt a kutyát? Etetnéd, roma barátom? Netán egyszer csak azt mondanád: ej, kell a fenének ez a hálátlan dög!- és többé nem szeretnéd õt.


Segíts nekem, hogy segíthessek Neked.


Én segítek. Házat építek neked, ingyen, olyat, amilyet a magyar ember nem kap. A gyerekeidnek felzárkóztató, beilleszkedést segítõ programokat találok ki – néha veled közösen. Pénzt adok neked az el nem végzett munkádért. Hosszú évek óta magyarázom a magyar barátaimnak, hogy ti, a roma barátaim ugyanolyanok vagytok, mint én. Elõrébb veszlek a sorban, ha lakás kell, te kapod hamarabb, ha a gyerek iskolába megy, te kapsz hamarabb pénzt, ha kell pozitívan diszkriminállak. A magyarok nem értik miért? Nem akarják megérteni, miért teszem, és nekem nehéz elmagyarázni nekik, hogy a szebb jövõért.


Érted. Értem. Érted?


Segítsetek roma barátaim!


Lassan meg kellene érteni. Hiába teszek meg érted mindent, hiába adnék neked munkát, ha neked az nem kell. Hiába építek házad, ha az udvarra végzed a dolgod, és eltüzeled a parkettát. Hiába védelek, ha a magad ellensége vagy. Egyre nehezebb ez, roma barátom. A magyarok – régebben – azért zúgolódtak, mert bûnöztél. Mert nem dolgoztál. Mert a gyerekek nem tanultak. Mert loptál. Mert tiéd volt az éjszaka, s mi féltünk. Akkor elkezdtünk barátkozni veled. Mi. Mi kilencmillióan, próbáltunk barátkozni veletek, egymilliónyi romával. Nem így kellett volna. Fordítva. Neked kellett volna odaállni elém és azt mondani: hahó, itt vagyok, tanulnék, dolgoznék, miben tudok segíteni? Nem tetted. Léptünk mi. Már van saját ombudsmanod. Saját önkormányzatod, Saját falud. Saját értékrended. Saját életed. Ha nekem van saját falum, saját értékrendem, saját életem, az neked nem tetszik, ám én fogadjam el e tiédet. Jól van hát, megteszem. Megteszek mindent, de na használd ki a jóindulatomat.


Mi azt szerettük volna, hogy közös életünk legyen. Közös önkormányzatunk. Közös településünk. Közös országunk. Szerettük volna – szeretnénk – hogy közös gyerekeink legyenek. Hogy a szép romalányod a szép magyar sráccal, szép, közös gyereket nemzzen. Te ezt sem akarod. Nem akarod egyiket sem, nem akarod a segítségemet.


Miért nem segítsz nekem, roma barátom?


Tedd félre az elõítéleteid. Mert elõítéleteid neked vannak velem szemben, nem nekem veled. Elõítéletes vagy, velem, és te mondod ezt rám. Mit kellene még tennem, hogy higgy nekem? Mit kellene tennem, hogy megérts engem, hogy megértsd, amit most teszel, csak mélyíti a szakadékot. Én több tíz éve féltelek, óvlak. Segélyek. Szociológusok százai. Kampányok, az elfogadásért. Házak Iskolák. Programok. Esélyegyenlõség. Ombudsman. Tolerancia. Liberalizmus. Pozitív diszkrimináció. Ezek mind, mind olyan dolgok, amiket én teszek érted. De te nem változol. Ugyanúgy nem tanulsz, nem dolgozol, bûnözöl, veszekszel, perelsz, kiabálsz, hol Strasbourgba, hol Svédországba rohansz panaszkodni. Segítenék, ha hagynád, roma barátom. Még mindig segítenék roma barátom. Erõmön felül. Szembeszállva a többség akaratával, aki már unja a neked adott segítséget, és joggal kérdi: õ mikor kap? Segítenék. Segíts kérlek, hogy segíthessek.


Itt az idõ, roma barátom.


Most kell lépni, amíg nem késõ. Többször utaltam levelemben a szociológusokra. A népesség-nyilvántartókra. Kedves roma barátom. Tudod, hogy egymillióan lettetek? Tudod, hogy az elõrejelzések szerint 100 év múlva a magyar lakosság majd 35%-át teszed ki? Tudod, hogy 200 év múlva majdnem minden második magyarországi lakos roma lesz? Itt az idõ tehát, hogy változtass. Itt az idõ, hogy a gyerekeid taníttasd. Itt az idõ, hogy te magad is tanulj. Itt az idõ, hogy dolgozz. Itt az idõ, mert száz – százötven év múlva nem lesz annyi magyar, aki eltartson.


Itt az idõ tehát, hogy elfogadj engem, roma barátom.

Forrás
 
Frissítés (2008. jan. 15): ezt az írást az alább látható fotó bizonysága szerint is lehozta, egy az egyben, a Zalatáj 2007. nov. 15-én (A Kuruc.info már sokkal régebben). Érdekességképp megemlítendõ, hogy az újság a “roma” helyett a “cigány” szót használta.
 

Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Szavazás

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready