A történet 2006-2007-ben kezdődött (az adat- és bizonyítékgyűjtés évei 2010-2011-re koncentrálódnak), és 2013-ban munkaviszony-megszüntetéssel és feljelentéssel ért véget.

A volt alkalmazott többször felhívta a cégvezetés figyelmét a vagyonvesztésre, és lojalitásból csak akkor fordult az ügyészséghez, amikor az érintettek kezdeményezésére már elbocsátották. Valami érdekes véletlen folytán pont az a személy lett a munkahelyén az utasítási jogkörgyakorlója, aki éveken át aláírta a kérdéses gépjárműeladások adásvételi szerződéseit. Ezt követően volt egy kis közös megegyezéses létszámleépítés.

Hát persze hogy nem bosszúból, csak úgy véletlenül pont rá nem volt szükség. Azt a belső ellenőr osztályvezetőt, aki 2011-ben vizsgálta a jármű-értékesítéseket, 2013-ban, miután a későbbi feljelentőt elbocsátották, biztonsági őrök vezették ki az épületből. Végül is elég felháborító, hogy ezektől a tisztességes alkalmazottaktól nem lehet rendesen dolgozni egy munkahelyen.

A Magyar Posta jelenlegi vezérigazgatója, Szarka Zsolt megkapta az ügyet feltáró dolgozótól a teljes, később az ügyészség által is megismert iratanyagot, amit tanulmányozás helyett azonnal átadott a szállítási igazgatóságnak, vagyis a jelentős vagyonvesztés okozóinak.

Ők megállapították saját cselekedeteikről, hogy nem követtek el semmit. Így minden az ügyben érintett szállítási szakember a mai napig a Magyar Posta vezérigazgatóságán dolgozik. Szerintük az nem kifogásolható, hogy 200-400 ezer forintért eladott, selejtezett postás gépjárművek másnap - jó esetben lemosva - 500-800 ezer forintos irányáron kerültek ki a kereskedésekbe. A Magyar Postának több ezer különböző kis és nagy teherautója van, és éves szinten átlagosan 10%-ot selejteznek le. Éveken át évi több tízmilliós veszteséget okozni végül is bagatell tétel.

A járműveket elméletileg egy zártkörű licitrendszeren keresztül értékesítették.

A feljelentő szerint az eladott autók forgalmi engedélyeiben szereplő tulajdonosa a Magyar Posta Zrt. volt, de a licitcégnek csak a Postaautó Duna Zrt.-vel és a Postaautó Tisza Zrt.-vel volt szerződése, ez utóbbi nevezett cégek járműveinek licitre bocsátására.

Az adásvételi szerződéseket a végén egy postai szállítási igazgató, később osztályvezető írta alá, így a járművek tulajdonszerzése a tulajdonos aláírásával átírható volt. Kérdés már csak a licitre bocsátás jogszerűsége és az eladott járművek felértékelésének hiánya maradt.

De a történet itt még messzemenően nem ér véget. Az autók jelentős részét egyáltalán nem a licitrendszeren keresztül adták el. Úgynevezett egyedi ajánlatokat is elfogadtak. Vajon honnan értesültek az egyedi ajánlattevők arról, mikor milyen selejtezések lesznek, és mire lehet ajánlatot tenni, amikor azt nem hirdette senki sehol? A Posta azt állítja, szabályosan, a belső utasításoknak megfelelően járt el. Csakhogy a feljelentő a bizonyítékgyűjtés érdekében beregisztráltatta vállalkozását a licitoldalra, és így láthatóvá vált, hogy az eladott járművek nagyobb része egyáltalán nem is került a rendszerbe. A Magyar Posta belső ellenőrzésének kontrollja alatt, próbavásárlások megszervezésével több esetben bizonyította, hogy a licitrendszeren kívül jelentős kereskedelem folyik.

Még az is kiderült, hogy mindössze 70-80 ezer kilométert futott postásautókat is leselejteztek. Ezek nem karambolos vagy gazdaságosan nem javítható eszközök voltak: kisebb ráfordításokkal vagy akár költségmentesen, az eladási árhoz képest többszörös piaci értékű autókról beszélünk. Ezt maguk a kereskedők bizonyították, amikor eladták őket.

A Magyar Posta egyik leányvállalata foglalkozott, és jelenleg is foglalkozik jármű-kereskedelemmel. Érdekes, nem postai cégek használt járműveit ugyanabban az időszakban reális áron árulták. Miért csak a postai saját tulajdonú járművek értékével nem volt tisztában senki? Miért nincs annak felelőse, hogy egyenként milliókért vásárolt szállítási eszközök felértékelés nélkül kerülnek eladásra minimális eladhatósági ár meghatározása és versenyhelyzet kialakítása nélkül? Persze tudjuk, hogy a több százezret futott 8-10 éves járművek értéke minimális. Na de mennyire minimális?

A járműértékesítési anomáliák kezdete egybeesik a postaszékház-ügyek döntéseivel. Látható, hogy az akkori vezetés megalapozta a Magyar Posta gazdasági irányvonalát.  Ebből a volt szocialista vezetésből a vezérigazgató, az ingatlangazdálkodási igazgató és a gazdasági igazgató ellen van jelenleg folyamatban vádemelés milliárdos hűtlen vagyonkezelés vádjával a postaszékház eladása és a jelenlegi irodaépület bérlése miatt. Szintén ebből az időszakból származó szállítási felsővezetők még 2011-ben a fideszes irányítás alatt is ugyanúgy adták el a használt járműveket, mint 2006-2007-ben, a szocialista vezetésnél, és mindenki mai napig ott dolgozik különböző beosztásokban büntetlenül. Eddig csak az ügyet felderítő munkatársakat küldték el.

A Magyar Posta jelenlegi vezérigazgatója összesen öt levelet hagyott megválaszolatlanul még a feljelentést megelőzően. Közben az elbocsátott munkatárs feladatainak többségét az eladási szerződéseket is aláíró utasítási jogkörgyakorló sógora kapta meg.
Ajánljuk mindenki figyelmébe az internetről letölthető, A Magyar Posta etikai kódexe című kiadványt, ami tisztességről, becsületről, vezetői magatartásról, a Posta eszközeinek, értékeinek, vagyontárgyainak megóvásáról, a hatalommal való visszaélés és az összefonódások tilalmáról, összeférhetetlenségről meg hasonló illendőségekről szól. A hivatalokban és az utcán dolgozó postások e kódex megjelentetését megelőzően is annak tartalma szerint élték mindennapjaikat. Némelyik postai felsővezetőnek viszont láthatóan nem ártana vizsgázni belőle.

A Posta belső ellenőrzése a nyomozással párhuzamosan állítólag újabb vizsgálatot indított.

Mi lehet az, amit ennyi éve titkolnak? Csak meg kell nézni az eladott járművek értékesítési árait, meg a szerződéseket. Ahhoz nem kell szakembernek lenni, hogy egy működőképes Mercedes teherautó értéke nem bruttó 151 000 ezer vagy 240 000 ezer forint. Volt olyan szemfüles dolgozójuk, aki letöltötte az internetről, hogy ezeket a kereskedők 500-800 ezerért kínálták tovább. Arra sincs válasz, miért is kellett selejtezni a 70 000 - 80 000 ezret futott Skoda furgonokat. Évekig kell vizsgálni, hogy egyes járművek a licitrendszeren keresztül lettek-e értékesítve? Milyen könyvelése van a Magyar Postának, ha ezekre az egyszerű kérdésekre nem tud napokon belül válaszolni? A feljelentőnek több dokumentuma van az eladott járművek eladási árairól. Ezekkel a Posta nem rendelkezik? Esetleg nem mond igazat az elbocsátott dolgozó? Akkor miért nem vádolják hazugsággal?

A Magyar Posta a legkisebb károkozásért is felelősségre vonja dolgozóit, és a kárt megtéríttetik velük. A tisztelt felsővezetők mikor járulnak a kasszához befizetni az okozott veszteséget?

Természetesen szerkesztőségünk lehetőséget ad a Magyar Postának a válaszadásra, és esetleges nyilatkozatát, hozzáfűznivalóját változtatások nélkül közzétesszük.

(Munkatársunktól)