Vasárnap délelőtt megtelt a kolozsvári főtéri Szent Mihály-plébániatemplom. Búcsúmiséjét celebrálta Czirják Árpád-Ferenc pápai prelátus, érseki helynök, kanonok, aki kolozs-dobokai főesperesként több mint két évtizedig állt az egyházközség élén. Mint ismeretes, néhány hónappal ezelőtt a Gyulafehérvári Főegyházmegye főpásztora úgy döntött, hogy áthelyezi őt.
A határozat reakciók széles skáláját váltotta ki, nem kevesen voltak azok, akik állást foglaltak ellene. Aláírást gyűjtöttek, küldöttségben járultak az érsek elé, nyílt levelekben fogalmazták meg ellenvetésüket, tiltakozásukat, de eredménytelenül. (A prelátusnak sok az ellenzője is, főképp olyanok, akiket az évek során megsértett.) Jakubinyi György érsek hajthatatlan maradt: a főesperes megbízatása augusztus elsején lejárt, utóda a székelyudvarhelyi Kovács Sándor lesz. A leköszönő kanonok a tegnapi szentmisén bejelentette: megalázónak tartja az eljárást, ezért kérte nyugdíjaztatását.
A vasárnapi ünnepi liturgia a szokásos menetet követte, a főcelebráns maga a búcsúzó főesperes volt, igét pedig Vencser László Ausztriában szolgáló kanonok, a főegyházmegyei Székeskáptalan tagja hirdetett, aki korábban nyílt levélben vállalt szolidaritást Czirják Árpáddal. A koncelebráló papok között jelen volt mások mellett Veress László nyugalmazott esperes, plébános, Kovács Árpád kisbácsi plébános, a Szent Mihály-plébániatemplom volt segédlelkésze, Bilibók Géza jelenlegi segédlelkész.
Megjelentek a plébánia mellett működő intézmények, a Caritas, a Nőszövetség, a Filantróp Alapítvány, a Pázmány Péterről nevezett Római Katolikus Gimnázium, valamint az Agapé-komplexum vezetői, Boros János alpolgármester, Vekov Károly volt képviselő, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke.
A szentmise végeztével, az áldás és a Himnusz előtt, Czirják Árpád elmondta: márciusban az érseki hivatal rövid faxban értesítette őt arról, hogy brassói, valamint marosvásárhelyi főesperes-társaival (tehát Csató Bélával és Csiszér Alberttel) együtt elhelyezik tisztségéből. Felajánlották neki, hogy válasszon a másik két pozíció közül, vagy válassza akármelyik másik plébániát a főegyházmegye területéről.
Ő az ajánlatot visszautasította, mert megalázónak tartja, hogy annyi évi szolgálat után ilyen formában közlik vele az áthelyezést. Ha a főpásztor így megalázott itt, megalázhat máskor, más plébánián is – fogalmazott a búcsúzó főesperes. Úgy döntött, hogy – bár még 11 évig jogosan szolgálhatna – nyugdíjazását kéri.
Kifejtette: továbbra is papi életet fog élni, amit ebben a minőségében a népért, a közösségért megtehet, azt ezentúl is megteszi.
A könnyekig meghatódott prelátus búcsúbeszéde után a jelenlevő személyiségek szólaltak fel. A legtöbben méltatták Czirják érdemeit, közösségépítő munkáját, a sok intézmény létrehozását és támogatását.
Boros János alpolgármester a közösség, a város nevében megköszönte a kitartó munkát, az áldozatvállalást. Vekov Károly kijelentette: az elhelyezés veszélybe sodorja a magyar közösséget. Patrubány Miklós, ennél is továbbmenve, úgy vélte: ez olyan gonosz erők munkája, amelyek sokkal rosszabbak azoknál, amelyek a kommunizmus idején működtek. Hozzátette: nyílt levélben fordult az érsekhez, hangot adva tiltakozásának, de sejti, hogy a sajtó ezt a levelet nem fogja közölni. Vencser László megismételte: paptestvérként szolidaritást vállal az elmozdított főesperessel. Kovács Árpád plébános és Bilibók Géza segédlelkész köszönetet mondtak Czirják Árpádnak mindazért, amit mellette tanulhattak.
A búcsúmise a szokásos módon, az áldással, majd a Himnusszal ért véget, de a leköszönő kanonok támogatói a templom előtt folytatták a búcsúztatást.
Czirják Árpád a hivatalos átadást követően a Donát úton épülő Szent István-templom melletti házba költözik.
Hálaadó misén búcsúzott el csíksomlyói híveitől a Székelyföldön csak Tisztiként ismert Gergely István. Az árvákat mentő plébánost, a helyiek tiltakozása ellenére, az egyházi és szokásjogot is semmibe véve helyezte át a gyulafehérvári szekus érsek a messzi Kolozs megyébe. Tiszti egy pár nappal ezelőtti nyilatkozatában még gyáván el is határolódott híveitől, a szekusnak való engedelmességre intve őket. Íme. Gergely István augusztus 7-én keltezett nyilatkozatában leszögezte, elfogadta a főegyházmegye döntését, a továbbiakban pedig arra kéri csíksomlyói híveit: azzal fejezzék ki iránta érzett szeretetüket, hogy engedelmeskednek a döntésnek, utódját pedig ugyanúgy szeressék, mint őt.
"A magam részéről - amint ezt többször nyilvánosan is kifejezésre juttattam - elfogadtam a Gyulafehérvári Főegyházmegye rendelkezését, olyannyira, hogy már szolgáltam is az új helyemen. Elhatárolódom az egyházunkat ért támadásoktól és gyalázkodásoktól, csakúgy, mint minden olyan szervezkedéstől, média-megjelenéstől, vagy egyéb kezdeményezéstől, amely egyházunk törvényeit megkérdőjelezi, vagy azokkal szembemegy. Ennek jeleként már hetek óta nem követem a nyomtatott vagy elektronikus sajtóban az áthelyezésemmel kapcsolatban megjelenő híradásokat és véleményeket, az újság-előfizetéseket lemondtam. Arra kérem a kedves híveket, hogy hűségüket, szeretetüket azzal fejezzék ki irányomba, hogy ők is alázattal elfogadják a döntést és engedelmeskednek annak. Köszönöm mindenki szeretetét, és kérem, hogy utódomat is ugyanígy szeressék." - szögezi le a Kolozs megyei településre áthelyezett plébános.
A csíksomlyói, csobotfalvi és csíkcsomortáni hívek hatalmas köveket helyeztek el a plébánia kapujában, hogy megakadályozzák papjuk elköltözését.
Az egyházközségtől elköszönő lelkész azt kérte a templomot zsúfolásig megtöltő híveitől, hogy imádkozzanak az elmúlt 20 évért, a megbántottakért és a jótevőkért, a két évtized alatt felkarolt 600 gyermekért és a nemzet egységéért.
Gergely István plébános elfogadta az áthelyezést, de csíksomlyói, a csobotfalvi és csomortáni hívei nem. Levélben, majd személyesen is kérték az érsektől a döntés visszavonását. Az eredménytelen próbálkozások után egy 1936-os püspöki levélre hivatkozva lelkészválasztó gyűlést hívtak össze, és elsöprő többséggel szavazták meg a plébános maradását. A gyulafehérvári érsekség azonban - a '80-as években kihirdetett új törvénykönyvre hivatkozva - nem ismeri el a döntést. A hívek a csíksomlyói plébánia kapujában hatalmas köveket helyeztek el, és élő lánccal is megpróbálják megakadályozni Gergely István elköltözését.
Kemény levél a híveit végül cserben hagyó Tisztinek
Egészen nyílt levél főtisztelendő Gergely István esperes-plébános úrnaka Gyulafehérvári Főegyházmegyébe
- feltéve, hogy Erdélyben még van főegyházmegye, ha Magyarországon csak szavakban van, holott nincs is
Főtisztelendő Gergely István atya!
Engedelmét nem kérve értek egyet Önnel.
Hírét vettem, hogy nagyon összevonta szemöldökét, amikor az RMDSZ periférikus és semmitmondó kereszténydemokrata semmiszekciójának két vezetőjét pártkatonáknak neveztem. Engedelmével: nem csodálkozom. Ön is a legócskább romániai magyar gyülevész két akárkijének véleményét tartja többre, semmint a római katolikus világegyházét.
Tudom, hogy mindannyiunk véleményéről, ma már furcsának tűnő, Ön iránti szeretetéről, Ön is tud. De inkább engedelmeskedik a romániai békepap (a főtisztelendő Érsek Atya semmivel sem magyarázható, magyarellenes) intézkedésének, semmint a maga és egyházunk hívei ragaszkodásának.
A romániai lapokból egyértelműen kitűnik, és az Ön furcsa nyilatkozata is arról szól, hogy inkább választja a nemzetellenes, szétforgácsoló szándékú román érseki határozatot (ugyan, kik sugallhatták?), semmint a magyarok - döntése révén vélhetően megingó - érzelmeit.
Nem kérdezem, honnan veszi - ki tudja, talán tényleg előfordult, ha én nem is hiszem - anyaszentegyházunk gyalázását. Azonban azt sem kérdezem, miért van az, hogy az erdélyi magyarok nagyobb része református. Meglehet, az Önéhez hasonló alázkodások miatt.
Tudja, Főtisztelendő Úr, ez a nemzet túlságosan sokat alázkodott már meg a katolicizmushoz való hívségben. Ez semmiképpen sem ok vagy magyarázat arra, hogy a jövőben is így legyen. A magyaroknak, ha lassan is, elegük van a megaláztatásból, az idegenek minden ok nélkül való uraskodásából.
Ha politikus volna, másképp írnám, de mivel pap, aki a világegyház klérusának tagja egy hangsúlyosan ateista, magyarellenes államban, úgy tartom illendőnek, hogy a magyarul s magyarán lehető legszolidabban fogalmazzak, nehogy Önt vonják felelősségre miattam.
Főtisztelendő Gergely István Atya!
Akaratának-akaratgyengeségének megfelelően elfogadom (más megközelítésben: elfogadjuk) távozását. Ön ott és úgy gyáva, ahol és amint a magyarság római katolikus, nemzetmentő közössége szóba kerül, ahol és ahogy akarja.
Önt nem érdekli az erdélyi katolikus magyarokat megillető plébános-választási jog. Ön a romániai békepap, Jakubinyi György alá helyezi a magyar kegyhely érdekeit és szentségét.
Szabad akaratát Isten adta, de Isten is kéri számon, miképpen kufárkodott az obulusokkal.
Ebbe, mi, hívők, Románián kívül (és nyilván belül) semmiképpen sem kívánunk beleszólni.
Azt azonban túlságosan is sokak nevében - jóllehet Isten előtt nem a mennyiség, csupán a nyáj magára hagyása mint minőség és bűn számít - kérem a Mennyei Atyától, hogy bekövetkező, "már ott is szolgáltam" tettét ítélje meg Ő maga.
Én többet nem küzdhetek katolikus és magyar küldetésének teljesítéséért: Önnek szabad az akarata, bármikor, akármikor elhagyhatja jópásztori feladatát.
Kérem azonban, bármi legyen is ennek következménye, jóelőre imádkozzék Istenhez, hogy bocsássa meg egy idegen, magyarokat elnyomó kormány iránti alázatát.
Isten legyen irgalmas Önhöz azért, amit egy romániai békefőpap jogtalan határozata alapján végez a jövőben, és adja Isten, hogy békében szolgáljon új helyén, ahogy írta, s ne zaklassa volt híveit - ahogy ezt (bizonnyal okos kifakadásában) írta.
Mindazonáltal vágyteli érdeklődéssel elvárom szíves magyarázatát, hogy miben rejlik az Ön VOLT híveinek egyházgyalázása.
Ez engem különösképpen érdekel, hiszen egyházjogunk furcsaságain végre nem nevetni szeretnék. Épelméjű magyarázatra vágyom. Már csak azért is, mert ha rám gondolna, egyházgyalázásról csak kimondottan rossz egészségi állapotban szólalhatna meg.
Való igaz, nem kimondottan egyházi, sokkal inkább közérdekből, mivel térítési munkámat az értelemszerűen jogos emberi kérdés teszi próbára.
Tiszti is elhatárolódik
Először foglal állást az áthelyezése körül kialakult vitában Gergely István, elhatárolódik a katolikus egyházat ért támadásoktól. "A magam részéről - amint ezt többször nyilvánosan is kifejezésre juttattam - elfogadtam a Gyulafehérvári Főegyházmegye rendelkezését, olyannyira, hogy már szolgáltam is az új helyemen. Elhatárolódom az egyházunkat ért támadásoktól és gyalázkodásoktól, csakúgy, mint minden olyan szervezkedéstől, média-megjelenéstől, vagy egyéb kezdeményezéstől, amely egyházunk törvényeit megkérdőjelezi, vagy azokkal szembemegy. Ennek jeleként már hetek óta nem követem a nyomtatott vagy elektronikus sajtóban az áthelyezésemmel kapcsolatban megjelenő híradásokat és véleményeket, az újság-előfizetéseket lemondtam. Arra kérem a kedves híveket, hogy hűségüket, szeretetüket azzal fejezzék ki irányomba, hogy ők is alázattal elfogadják a döntést és engedelmeskednek annak. Köszönöm mindenki szeretetét, és kérem, hogy utódomat is ugyanígy szeressék."
Dr. Szitányi György
Liber Franciscanus Secularis
nemkülönben ny. egyetemi docens
