Tiszteletét tette a Magyar Önvédelmi Mozgalom, a Szent György Lovagrend, a Horthy Miklós Társaság és mindenki óriási örömére, az osztrák veteránok bajtársi szövetsége, a Landesgruppe Steiermark is képviseltette magát.

A kommunista médiát nem hívtuk oda, de „természetesen” 7-8 balliberális orgánum is megjelent, hívatlanul. Többek között a Népszava és a Népszabadság is jelen volt. Persze akkor, amikor december 5-én fórumot tartottunk Beregszászon, az nem érdekelte őket, és azzal sem foglalkoznak, hogy adományt gyûjtünk Kárpátaljának... Ahogy kitudódott róluk, hogy honnan jöttek, pillanatok alatt körül lettek véve, és kisebb lincshangulat alakult ki. Majdnem sikerült a főszerkesztőjük gondját elintézni, és a holnapi címlapot megtölteni... Végül nagy nehezen lecsillapodtak a hazafiak. Persze nem biztos, hogy le kellett volna, hiszen ahogy az várható volt, az újságíróik a tárgyilagosság híján csak köpködtek a korrekt és tisztességes megemlékezésre.

A rendezvényt Ekrem Kemál György a Keresztény Nemzeti Szövetség nevében nyitotta meg (egyébként ő a PNG vezetőségének is a tagja). Köszöntötte a megjelenteket, majd méltatta a világháborús hősöket. Gyuri bátyánk a tőle megszokott lendülettel beszélt a mai politikai helyzetről is.

Ezek után a megjelentek tapsa közepette a Pannon Nemzeti Gárda elnöke, Poszpischek Tamás lépett a mikrofonhoz. Lelkesítően, energikusan szólt az egybegyûltekhez. Ecsetelte, hogy bár 1945 telén is kilátástalan volt a budai várban a Budapestet védő magyar és német katonák helyzete, de ők akkor is jó katonákhoz méltóan a harc mellett döntöttek. A nagyjából hatvanezer bajtárs, több ezer sebesülttel együtt a sokszoros túlerővel szemben is a kitörést választotta az ázsiai vörös horda gyûrûjéből. Nem csak a kb. 1000 túlélő, hanem a budai hegyekben és a Budaörs-Budakeszi határában fekvő hősi halottak is örök győztesek erkölcsi értelemben. Magatartásuk példamutató. Mivel követendő utat mutattak, hogy bármilyen nagy számban támad is az ellenség, nekünk fel kell venni a kesztyût, és meg kell védenünk a hazánkat, családunkat és saját magunkat is!

A Landesgruppe nevében a vezetőjük köszönte meg a dicsérő szavakat és a meghívást. Reflektorfénybe helyezte a fiatalok helyes nevelését, oktatását. Ezek után a Pannon Nemzeti Gárda Ifjúsági Tagozatának vezetője, Horváth András vette át a szót. Kiemelte az akkori harcok jelentőségét, és ezeknek a mai vetületére is rámutatott. Majd beszédében rehabilitálta a nagyapáinkat, akik nem bûnőzök, hanem katonák voltak, akikre büszkék vagyunk. Mindezt magyar és német nyelven.

A Pannon Nemzeti Gárda és a nemrég alakult Ifjúsági tagozatunk fegyelmezetten és a megemlékezés komolyságához méltóan adott reguláris hátteret az eseménynek. Azt talán már szintén mondani sem kell, hogy a helyi katonai temetőben nem helyezhettük el a koszorúkat utána, mivel 30 rendőr várt a lezárt temető előtt minket. Az eredetileg itt tervezett megemlékezést karbantartásra, technikai okokra hivatkozva nem engedték. Abban a temetőben, amit főleg az osztrák és a német kormány közadakozásból épített és tart fent. Előző héten kétszer is jártunk ott, a gondnokok akkor nem voltak sehol. Szó szerint a kutya sem volt ott. Most persze, a 30 rendőr mellett ők is ott feszítettek.

Pannon Nemzeti Gárda

Poszpischek Tamás, a Pannon Nemzeti Gárda elnöke