Hullottak a devalvált állami kitüntetések a hétvégén érdemtelenül és kiszámíthatatlanul, minden társadalmi logika nélkül. Az osztogatásban élen járt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, fővadász. Azt hangsúlyozta, hogy „a kitüntetettek teljesítménye a maguk szakterületén olyan érték, amely a nemzeti büszkeséget erősíti és így a magyar megmaradást szolgálja.”

Ennek jegyében potyogtak az érdemrendek lovagkereszttel, tisztikereszttel, középkereszttel. A kedves lovagok és lovaginák fehérkesztyűben, jobbára szájkendő nélkül járultak a KDNP-s politikus elé, aki a domesztikált skandináv rénszarvasok elhíresült bérkilövőjeként soron kívül érdemkereszttel jutalmazott egy vadászkürtöst, a PIPACS Vadászkürt Egyesületből. Fújhatta bizony a PIPACS-ban, ha ennyire rászolgált a nemzeti büszkeségre.

De az már nem a nemzetet szolgálta, hanem annak vesztét, amiért tisztikeresztet kapott Szabó Tamás közgazdász, az Antall- és a Boross-]

Szabó Tamás

kormány privatizációs minisztere, munkaügyi és pénzügyminisztériumi politikai államtitkár. Vezetése alatt árusították ki a nemzeti vagyont, amely az emberek feje fölött alakult át magánvagyonná, külföldi tulajdonná, miközben a rendszerváltásra szavazók elvesztették állásukat, csökkent az életszínvonaluk, eltűnt a létbiztonság, eladósodott az ország. Amikor Szabó Tamás látta a bekövetkezett csődöt, cserbenhagyta az MDF-et és „néppártosodva” megalakította az MDNP-t (Magyar Demokrata Néppárt), Kónya Imrével, a szégyenteljes MDF-SZDSZ paktum egyik aláírójával, Kulin Ferenc volt MSZMP-taggal, a paktum végrehajtójával a sajtó területén, Szabó Ivánnal, Szabad Györggyel és másokkal 1996-ban.

Két év múlva totálisat bukott a párt a választáson, ez azonban nem segített a becsapott magyarokon. Szabó Tamás nevéhez fűződött Antall és Boross megbízásából az elvtelen és megalkuvó ügyek intézése is a frakcióban, a pártban, bármit elvállalt. Most ezért tüntette ki ezt a zavaros kinézetű, bukott figurát a nemzeti kétharmad kormánya a keresztény-konzervatív többség nevében?

Nem lehet sokkal több pozitívumot felhozni a középkereszttel jutalmazott Schamschula György, volt közlekedési, hírközlési és vízügyi

Schamschula György

miniszternek a védelmére sem. Egyszerűen azért, mert nem voltak eredményei. Napjainkban viszont tanácsokat ad a Veritas Történetkutató Intézetnek, amely Boross Péter asztaltársaságából alakult a volt vendéglátó-ipari igazgató – az állambiztonság hivatalos kapcsolata, az MSZMP kedvence – kijáró tevékenysége eredményeképp.

Ennek az intézetnek az általános és tudományos főigazgató-helyettese Marinovich Endre, aki Antall József miniszterelnök kabinetfőnöke, korábban pedig a BM hírszerzés (BM III/I. Csoportfőnökség 3-J alosztály) „Matulai” fedőnevű ügynöke volt.

Elégedettek Schamschula történészi igyekezetével, a volt miniszter pedig elégedett az Intézet derék vezetőivel.

A Veritas nem talált alkalmasabb történészt a „Rendszerváltoztatás Magyarországon” című kötet megírására, mint Bába Iván volt állambiztonsági ügynököt, akit „Gyula” fedőnéven szervezett be a politikai rendőrség 1978-ban a kulturális elhárítás területére (BM III/III-4-a). Tán nem véletlenül, a kötet lektora „Matulai” ügynök volt a Veritasnál, tehát személyesen Marinovich Endre. „Gyula” most a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át Semjén Zsolttól, akinek listáján egyetemi magántanárként szerepelt. Ezt a címet taposta ki magának a Közszolgálati Egyetemen és a Károli Református Egyetemen, miután 1990 és 2014 között a Külügyminisztériumban töltött be zsíros állásokat (helyettes államtitkár, államtitkár, nagykövet).

Állambiztonsági 6-os kartonja már korábban megjelent, s hogy az nem volt hamis, bizonyítja az állambiztonsági mágnesszalagok hálózati adattárában (ÁBTL-H-2.3.2.) nemrég megtalált személyi lapja. Ezt mutatjuk most.

Lajos a hétköznapokon

Több újságíró is akadt, akinek Semjén Zsolt elé kellett járulnia. Érdekes átvezetés Kopeczky Lajosé, az építész, sportriporter és kommentátor személyében. De most, mint a Budapest Televízió szerkesztő-műsorvezetője érdemelte ki a lovagkeresztet. Ám van egy alapvető bökkenő. A BPTV országos sugárzású televízióként 2009-ben megszűnt. Azóta hol látta az adásait Semjén Zsolt?

Tizenegy évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjenek a csatorna értékeire és benne Kopeczky teljesítményére? Derűs tempó! Persze a vallástörténet ismeri a lassú, de méltányos felismerés eseteit. Bródy Péter volt tulajdonos most kuncog a markában.

Lovagkeresztet vitt haza Halász Zsuzsa műsorvezető, szerkesztő, akinek egyetlen emlékezetes műsora sem jut eszünkbe, viszont mindig szépen sétált Semjén Zsolttal, hol itt, hol ott. Tehette, mert a KDNP szóvivőjeként volt alibije hozzá, sőt, így sikerült az MTV-be is kerülnie, ahol azonban nem vált be és áttették a Magyar Rádióba. Mi volt a baj vele? A televízió 3 dimenziójú tömegkommunikációs eszköz: kép + hang + egyidejűség. Itt rögtön lelepleződik nemcsak a tehetségtelenség, hanem a rendőr törzsőrmesteri stílus is: pattogás, felelősségre vonás, kioktatás, amihez jön még a hatalmi arrogancia. Ez így együtt finoman szólva nem elég nőies és intellektuális.

A rádiónak megvan az a mentő hatása, hogy ápol és eltakar, csak a hang megy ki az éterbe. Igaz, az is leleplez, minősít. Itt tartunk. Nincs hova mennie a rádióból a kedves lovaginának. De mindig számíthat a KDNP-re, amely szívesen a hóna alá nyúl. Ameddig lojális és engedelmes.

Császár Attila szerkesztő-riporter, a hűbéresi beosztást túllihegve, igyekszik mindenkor túlteljesíteni a napi megfelelési normát. Példásan erőlteti az ellenfelek elleni lejárató hadjáratot, lihegve pedálozik a kijelölt áldozat után, képes követni több héten át. Ki, ha nem ő az igazi lovagkeresztes útonálló? (Igaz, egyre jobban ott van mögötte a bevállalásaiban felülmúlhatatlan Németi Noémi az M1 híradójától, aki már most a hatóság (államvédelmi) hangja, komszomolista ítélkezéssel kellőképp gyűlöli a NER ellenségeit.)

Császárunk éveket dolgozott minisztériumok sajtóosztályain, az MTV után megfordult Simicska Hír TV-jénél és Mészáros Lőrinc Echo TV-jénél is, egy tudósítása annyira elfogult volt, hogy az ORTT egymillió forintra büntette. De soha sehol nem dolgozott olyan rövid ideig, mint Kásler Miklós minisztériuma kommunikációs vezetőjeként. Pedig volt az a pénz, amiért érdemes lett volna. Valami mégsem ment neki. Az, amivel egy másik lovagkeresztes: Gazsó L. Ferenc, az MDF választmányának volt tagja, régi, ravasz motoros, jelenleg is kommunikációs tanácsadó levette lábáról a szerepléseire érzékeny Kásler Miklóst.

Gazsó – akinek apja művelődésügyi miniszterhelyettesként az MSZMP vezető köreihez tartozott – sokfelé megfordult pályája során a Mai Nap főszerkesztői posztjától az MTV archívumán keresztül Barcs Sándor vezérigazgatói székéig az MTI-nél, s ő is kapott egy jól hangzó címzetességet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Nos, Kásler régi ismerőseként rájött arra, hogy a miniszter úgy tud többet és a kedvére szerepelni, ha házi videók készülnek vele megszokott elegáns környezetében, megszokott emberével és a kész felvételt átküldik nyomban az M1 híradójának, friss és aktuális reagálásként.

Derék jó Gazsó tehát beül egy állandó székbe a miniszterrel szemben, megvan a szemkontaktus, ami nem egy értetlen idegen riportertől jön, hanem egy avatott bennfentestől, akivel annyiszor ismételhető meg a felvétel, ahányszor csak akarják.

Amit a tv-adások sugároznak, azokon a képeken Gazsó látszik, de sohasem szólal meg, nem vág közbe, senki sem ismeri már arcról 67 évesen, nem tudják, melyik tévét képviseli, a termék így csereszabatosan eladható bárhova. Ügyes, érdemes szólni Semjénnek, kereszténydemokrata alapon ez is megér egy lovagkeresztet.

Maradt még egy tisztikereszt Csermely Péternek, a Mediaworks Hungary Zrt. tartalomfejlesztési vezérigazgató-helyettesének. Erre a tartalomra mondják jobb érzésű szakemberek, hogy manipulált és hiteltelen, amit alávaló módszerekkel terjeszt a kormánysajtó és a közmédia, ide értve a tartós lejárató akciókat, a karakter gyilkosságokat, vagy a bomlasztó hamis híreket, amit ugyan később helyre kell igazítani, de akkor annak már nincs olyan súlya, mint az előző híradásnak volt. No de ilyen a politika, s aki vállalja ezt a beosztást, annak meg kell tanulnia a manipulációt is, feltehetően Csermely is olvasta Saul Alinsky tételeit a hatalom megragadásának és megtartásának kommunikációs fogásairól. Alkatilag illik hozzá ez a beosztás, elég gátlástalan, arrogáns, pökhendi, számító és sunyi, ellenfeleivel szemben mozgósítva a mögötte álló hatalom meg nem engedhető eszközeit is. Ki ne ismerné fel a gyakorlatban a titkosszolgálatoktól származó információkat, azokat a hang-és képfelvételeket, amelyekről azt akarják elhitetni, hogy az egymással rivalizáló ellenzéki csoportoktól, a pártok belső köreiből szivárogtak ki?

Nemcsak tartalmi kérdésekkel foglalkozik a jól megfizetett és szépen meggazdagodott tartalomfejlesztési vezérigazgató-helyettes. Elvégzi, mert élvezi a személyzetisek hóhér feladatait is. Nincs kilógás a sorból, nincs átjárás a másik oldalra. Megtanulta a Kedves Vezetőtől. Kezeli a tiltólistákat is, aki nem tartja be, másnap kapja a munkakönyvét, ilyen a jogállam, tetszik, nem tetszik. Kegyetlen. Ezt a komisszár szerepet kapta feladatául akkor is – mert nemcsak a Magyar Nemzetnél és a Magyar Időknél dolgozott – amikor a Fidesz 1998-as győzelme után 1999-ben nagyarányú tisztogatások kezdődtek a Szabadság téren a Magyar Televíziónál, és tanácsadóival megszállta az épületet.

S ezért írta tábláira és mutatta fel 1999 szeptember 23-án az MTV előtt tüntető tömeg: „Csermely Péter takarodj!” A nézők nemcsak az Új Reflektor Magazin megszüntetése ellen tiltakoztak, hanem az egész új műsorpolitika és a személyzeti mészárszék tombolása miatt. Ugyanazt követelték, amit ma, olvassák az alábbi képen a 21 évvel ezelőtti feliratot: „Sajtószabadságot! Független, pártsemleges közszolgálati televíziót!”

De a fiúk nem tanultak. A fiatal liberális demokratákból egyre inkább pocakosodó, vagyonosodott öregurak lesznek, akiket ma még kiszolgál a hűbéri lánc alján dolgozó sajtómunkások szintén gazdagodó és kitüntetésekkel elhalmozott különítménye, ám rossz tanácsadó az öntelt elbizakodottság, az előrelátás hiánya. Gyűlik a keserűség, a feszültség, kinyílt az emberek szeme, egy hatalom bukása nem az ideológiánál, hanem a romlott erkölcsöknél kezdődik és a tömegek igazságérzetének elsöprő erejével végződik.

 (Kuruc.info)