Akkor és ott az azóta már jótékony feledésbe merült egykori jobbikos országgyűlési képviselő, Nunkovics Tibor révén hoztuk szóba a dolgot, mivel ahelyett, hogy szót emelt volna a botlatókövek ellen, el nem fogadott béremelését esztergomi elhelyezésükre költötte. Nunkovics élettartamánál a botlatókövek ellenállóbbnak bizonyultak. Amíg előbbit még a botrányos Völner Pál egykori választókerületében is alaposan elkalapálták, a kövek maradtak, negatív felhangot biztosítva ezzel Wass Albert „A víz szalad, a kő marad, a kő marad” örökbecsűjének.

Megannyi európai város után Sátoraljaújhely is csatlakozik a kezdeményezéshez, így a kelet-magyarországi város lakói hamarosan pótolhatják történelmi hiányosságaikat. Portálunk birtokába jutott, a Sátoraljaújhelyi Polgármesteri Hivatalhoz és Szamosvölgyi Péter polgármesterhez címzett felhívásából kiderül, hogy a botlatókövek létezéséért egy személyben felelős egy Gunter Demnig nevű német művész, hazai elterjedéséért pedig a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) okolható (no meg persze azok, akik a testületekben megszavazzák).

Gunter Demnig 1947. október 27-én született Berlinben, ismertségét pedig kizárólag a botlatóköveknek (németül: Stolperstein) köszönheti. A „náci üldöztetés” elszenvedőinek állít velük emléket, ám annak ellenére, hogy Magyarországon legjobb tudomásom szerint csak a „zsidó változat” ismert, vannak kövek, amelyek cigányokra, homoszexuálisokra vagy „fogyatékosokra” emlékeznek, habár utóbbit még a történettudomány sem igazán tisztázta, mit jelent a felállított koncentrációs táborok tükrében (nyilván nem hurcoltak el azért valakit, mert nem volt lába, ráadásul ilyen emberek például német oldalon is voltak a háború miatt, de ez a téma messzire vezet). A botlatókövek lényege, hogy Demnig oda helyezi őket, ahol az adott áldozat legutolsó, szabadon választott lakhelye volt (magyarul ahonnan elvitték), rajta az érintett születésének, halálának, deportálásának helyszínével, idejével. A projekt 1997 óta tart, azóta 70 ezer botlatókövet találunk Európa-szerte, a kontinens több mint húsz országában összesen. Magyarország a nemzetgazdaságával ellentétben botlatókövekben az élen jár, 2007-ben kapcsolódtunk be, azóta 45 település 600 kis kövecskéjén taposhatunk az áldozatok nevein.

Mivel Pasztorniczky Istvánon, a Mi Hazánk helyi önkormányzati képviselőjén és egy tartózkodó fideszesen kívül mindenki megszavazta a botlatókövek elhelyezését, Günter Demnig munkái (összesen 17) 2022. július 18-án 11 órakor kerülnek az eltervezett helyekre. Az elhelyezést természetesen „méltóságteljes megemlékezés” is tarkítja, amely során az elhurcoltakra emlékeznek.

Egyébként úgy tűnik, hogy botlatóköveket elhelyezni csak és kizárólag a Mazsikén keresztül lehet, kezdeményezésre. Esztergomban például az ötletgazda egy Salkovics Róbert nevű illető, aki a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének esztergomi elnöke, jelentsen ez akármit is 2022-ben. Ezen az átadáson Kirschner Péter, a Mazsike elnöke is beszédet mondott.

Mondanunk sem kell, hogy a botlatókövek ötlete fel sem merült egyetlen más magyar vagy éppen európai tragédia nyomán, habár tegye fel a kezét, aki 2022 Magyarországán, a lassan végtelennek tűnő fideszes kormányzás ikszedik évében valaki ezen még meglepődik.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info