Az októberi előkészítő ülés után második alkalommal jelent meg a Fővárosi Törvényszéken Sz. Szilárd, az újbudai rendőrgyilkosság vádlottja. A korábbi alkalommal vallomást tett, és Baumann Péter haláláért egy másik eljáró rendőrt tett meg felelősnek. A keddi tárgyalás végül félbeszakadt a vádlott viselkedése miatt.
Tanúként hallgatta meg az újbudai rendőrgyilkossággal kapcsolatban az áldozat, Baumann Péter mellett eljáró két rendőrt a Fővárosi Törvényszék. Mint ismert, 2023. január 13-án este három intézkedő rendőrt késsel sebesített meg Sz. (azaz Szakács) Szilárd, akit csak azután tudtak elfogni, hogy egy járőr lábon lőtte. Az egyik rendőr, Baumann Péter olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházban meghalt.
Elsőként Kállai László idézte fel Szabó Judit tanácselnök előtt a januári hívás részleteit, amikor kiérkeztek az újbudai helyszínre. A vallomásban kitért arra, hogy ő maga nem látta, amikor Sz. megszerezte a kést, csak társa figyelmeztette, hogy kés van nála. Kállai vallomása szerint Sz. Szilárd többször is megpróbálta kivonni magát az intézkedés alól, miután meghallotta a bilincsek hangját.
– Úgy emlékszem, hogy először engem szúrt meg – mondta Kállai, aki a támadás után a fegyverét megragadva rohant Szakács után az utcára. Egy figyelmeztető lövést követően a támadó elesett, próbálták sakkban tartani, de ismét talpra állt, ekkor adta le Kállai a második lövést, ami már lábon találta Sz. Szilárdot.
Mindezt a vádlott agresszivitást sugalló arckifejezéssel hallgatta, gúnyos megjegyzést is tett, így a bírónő figyelmeztette, hogy ezt fejezze be.
Kállai kérdésre elmondta, hogy a vállán ért szúrt sérülés miatt még mindig járnia kell gyógytornára, egyelőre kérdéses, hogy meddig.
A védői kérdések után Szakács Szilárd állhatott mikrofonhoz, hogy megtegye az észrevételeit, ő azonban azzal indított, hogy azt hitte, ma már ítélet születik az ügyben, és a papírjai nagy részét ki is dobta. Miután megtalálta Kállai korábbi vallomását az iratai között, elkezdte azt felolvasni, majd Szabó Judit Szakács vallomását felolvasva igyekezett a feleket szembesíteni az állításaikkal. Például Sz. állította, hogy nem volt figyelmeztető lövés, és Kállai beleröhögött az arcába az őrizetbe vételkor. Ezeket az egyenruhás cáfolta.
Sz. elmondta, hogy továbbra is dühös Kállai Lászlóra, amiért az szerinte indokolatlanul támadott rá.
Itt eltűnnek a sötétben az emberek
Második tanúként a helyszínen szintén eljáró rendőr, Dobos László állt a bíróság elé. Ő nem telefonhívás alapján értesült a történtekről, hanem a rádióadásban figyelt fel rá, és a helyszínre indult. Az épületben találkozott Baumann Péterrel és annak társával, az egyes számú tanúval, valamint Szakács Szilárddal. Miután felmérte a terepet, elkezdett beszélgetni Sz. Szilárddal, és hamar meggyőződött arról, hogy valami nincs rendben.
Mondott olyat, hogy itt emberek eltűnnek a sötétben, mondott olyat, hogy őt megfigyelik. A viselkedése alapján eléggé feszült állapotban volt. Az mindenesetre látszott, hogy nem úgy viselkedett, ahogy egy normális ember tenné.
Dobos megjegyezte, hogy a kommunikációjában érezte, hogy csapong Sz. a témák között. A beszélgetés alatt Sz. folyamatosan helyezkedni próbált, és a rendőr megkérdezte, hogy van-e nála szúró- vagy vágóeszköz.
Felhúzta a pulóverét, és láttam, hogy ott volt a kés a nadrágjában, amiért már nyúlt is, hogy megmutassa nekem. Én kértem, hogy ne tegye, majd én elveszem. Ő másodjára is megpróbálta előszedni, de én hárítottam ezt a mozdulatát, és Baumann Péter vette el tőle. Nem volt egy szalonnázókés.
Dobos elmondása szerint Sz. előzetesen felmérte a rendőrök fegyverzetét, de ő akkor is csak attól tartott, hogy Baumann le fogja őt szúrni. „Jeleztem neki, hogy nem ezért vagyunk itt. Ő csak a saját késétől tartott.”
Próbálták megnyugtatni, és győzködték, hogy menjen be velük a kapitányságra, elvégre ő maga is értesítette őket, de Sz. erre nem volt hajlandó. A dulakodás közben nemcsak Kállait és Baumannt, de Dobost is megszúrta a támadó.
A vallomástétel alatt Sz. folyamatosan feszengett, néha egy-egy fintort is megeresztett.
A visszaemlékezése végén Baumann Pétert egykori felettese a legjobb rendőrnek nevezte, elmondása szerint a fiatal egyenruhás mindig szakszerűen járt el a helyszíni munkákon, és remekül szót lehetett érteni vele.
A kérdések végeztével Sz. Szilárd ismét esélyt kapott, hogy kérdezze az ellene valló rendőrt. Dobos minden állítását igyekezett tételesen cáfolni.
A vádlott kérésére a bíróságon bemutatták azokat a felvételeket, amiket már az utcai dulakodás alatt rögzítettek a kamerák és az ott lakók.
– Segítség! Gyilkosok! – így üvöltözött Sz. Szilárd, miután a felvételek szerint lábon lőtte őt Kállai László. A lövést megelőző pillanatokban Sz. a villamossíneken feküdt, miközben a két rendőr felszólította, hogy maradjon a földön. Ő azonban felpattant, és a megálló irányába kezdett szaladni, ekkor dördült el a lövés.
A négy videófelvétel után a segélyhívásokat mutatta be Szabó Judit bírónő, amit a vádlott némán, kommentár nélkül figyelt. A betörést jelentő Szilárd hívásán kívül két másik nő hívta a 112-t, ők viszont a férfi viselkedése miatt kértek segítséget a rendőrségtől, mert tartottak attól, hogy az idős áldozatát vagy egy másik lakót fog bántalmazni.
Sz. Szilárd a vetítés végén néhol korrigálta a hívások tartalmát, most is kiemelte, hogy nem hitték el neki, hogy itt különös dolgok történnek. Ahogy a videófelvételeknél is hiányolta, hogy csak az egyik lövést mutatták a képkockák, az elsőt azonban nem.
Miután veszekedni kezdett Szabó Judittal, és a bírónő többszöri figyelmeztetésére se reagált, elnapolta a tanácselnök a mai tárgyalást. Sz. kérte a bírónőt, hogy olvassa fel az elmegyógyintézeti szakvéleményét, amit reggel kapott kézhez, de ezt a bírónő elutasította.
Videóval frissítve:
Korábban írtuk: