A következő hetekben száz fényképet fogunk bemutatni, hogy emléket állítsunk vitéz Harmath Lajosnak és a honvédség egykori elit hadosztályának.

Tóth Máté
történész

Harmath Lajos 1922-ben született Gyömörén. Postamester édesanya és csendőr tiszthelyettes édesapa gyermekeként látta meg a napvilágot. Hatgyermekes, római katolikus családban nőtt fel. Állítása szerint édesapja világlátásának és nevelési elveinek köszönheti a nemzeti öntudatát és keresztény identitását. A rendhez és a fegyveres testületekhez való vonzódás már gyermekkorban kialakult a fiúban. Testvéreivel mindig jó viszonyt ápolt. A család katolikus vallásossága a lelki-erkölcsi fejlődést segítette elő a gyermekben. Tanulmányai folytatása céljából szülei a pápai bencés gimnáziumot jelölték ki számára.

Az elemi iskola elvégzése után, 1933-ban kezdi meg nyolcéves tanulmányait a pápai bencés gimnáziumban. A jólnevelt fiatal végig példás magatartást tanúsít diákévei alatt. Tanulmányi eredményei is jónak mondhatók. A latin nyelvet leszámítva csak jó és jeles osztályzatokkal rendelkezik. Érettségi bizonyítványa alapján „jól megfelelt” minősítést kapott. A tanulás mellett több sportágban is jeleskedik, főleg a labdarúgás érdekli. Barátságos és nyitott elméjű fiatal, aki diáktársaival és tanáraival is könnyen megtalálja a közös hangot. Későbbi visszaemlékezései alapján ezen iskola szellemisége és értékrendje nagy mértékben hatott a lelkivilágára. Diáktársaival mindig szívesen bámulták szabadidejükben a városban gyakorlatozó pápai ejtőernyősöket. Itt fogalmazódott meg benne először, hogy önkéntes ejtőernyős katona szeretne lenni.

A győri tisztiiskolát évfolyamelsőként elvégző Harmath Lajos a Ludovikán folytatta tovább tanulmányait. Ez az intézmény Közép-Európa leghíresebb katonai akadémiája volt. Az ide bekerült hallgatók a magas szintű és széles körű oktatáson kívül világnézeti és ideológiai nevelésben is részesültek. A nemzeti-keresztény eszme és a konzervatív értékek képezték azt az alapot, amit a hallgatók egy életre magukba szívtak. A hároméves képzés alatt a hadtudományok és katonai tárgyak mellett a műveltségi és a kulturális képzésre is nagy hangsúlyt fektettek. Nem csak szakmailag, de emberileg is megállták a helyüket az élet minden területén azok a fiatalemberek, akik itt végeztek. Jól példázza ezt Harmath Lajos életútja is, akit 1944-ben avattak ludovikás hadnaggyá.

A Ludovika sikeres elvégzése után azonnal a frontra indult. Az óriási tiszti veszteség pótlása miatt nagy szükség volt a fiatal tisztekre. Harmath Lajos elfogadja a századparancsnok-helyettesi beosztást, és teljes lelkesedéssel veti bele magát a harcokba. Frontszolgálatát a Duna-Tisza közén kezdte meg helységharccal. A solti hídfőnél 10 napra sikeresen tartóztatták fel az oroszokat. Egységei nem voltak huzamosabb ideig a védővonalakban. Az ejtőernyősöket mindig ott vetették be, ahol a legnagyobb volt a baj. A személyi állomány minősége, felszereltsége és a kiképzettség magas foka miatt reménytelennek tűnő helyzetekben is sikeresen vették fel a küzdelmet az ellenséggel. 1944 karácsonyának másnapján Környénél sebesül meg a válla és a dereka egy rájuk zúduló ellenséges aknatűzben. Az oroszokat itt is sikeresen visszaverték, majd a századparancsnokság leadása után a komáromi hadikórházba szállították. Végül 1945. májusában esett fogságba Graz mellett.

A második világháborút követően Harmath Lajost is bélistázták. Mint egykori horthysta katonatiszt, mindig is gyanús és megbízhatatlan elem volt a kommunisták szemében, hiába tisztázta és bizonyította számtalan ismerőse nyilatkozatokkal, hogy sem németbarát, sem pedig nyilas párttag nem volt. Sem munkához, sem lakáshoz nem jutott a megbélyegzés és a katonatiszti múltja miatt. Ellenben állandó megfigyelés és gyanakvás volt az osztályrésze. Az újonnan szervezett Néphadsereg már nem kívánta tovább foglalkoztatni Harmathot, így munkanélkülivé vált. A katonai hivatás, aminek az életét áldozta, többé nem volt elérhető számára. Rövid gyömörei munka után bátyja mosonmagyaróvári zöldségboltjában kezdett el dolgozni. Végül innen kerül majd Csermajorba, ahol a tejipari pályafutása kezdődik.

Harmath Lajos 1947-ben Csermajorban túrómesteri tanfolyamot végez, melynek sikeres befejezése után a Mosonmagyaróvári Tejüzemnél helyezkedik el. Folyamatosan bővíti tudását és szakmai ismereteit. Munkájával és szorgalmával kivívja kollégái és felettesei elismerését, amit oklevelek és kitüntetések bizonyítanak. 1963-ban tejipari technikus oklevelet szerez. A sajtgyártás terén nevéhez fűződik két újítás, a Lajtasajt és a Szigetközi csemege technológiájának kidolgozása. Ezen termékek több országos versenyről is díjakat hoznak el, illetve különféle címeket nyernek. 1956-ban a Tejüzem Munkástanácsának elnökévé választják. Pályafutása végén a kannamosó segédmunkás már főművezetőként vonul nyugdíjba, megkoronázva ezzel tejipari pályafutását.

Harmath Lajos idős kora ellenére a rendszerváltást követő években is aktív maradt. Megszervezte a megyében a Vitézi Rendet, melynek székkapitánya lett. 1998-ban létrehozta a Honvéd Hagyományőrző Egyesületet 70-80 fős tagsággal. Tagjaival és szimpatizánsaival rendszeres szereplői voltak a városi és megyei rendezvényeknek és megemlékezéseknek. Színvonalas műsorok megszervezése mellett az oktatásban is szerepet vállalt. Iskolákba, táborokba volt rendszeresen meghívása, hogy előadásaival, rendhagyó történelemóráival gazdagítsa és színesítse a diákok tudását. Egy romokban álló magyaróvári kápolnából egyházi engedéllyel létrehozta a Hősi Halottak Kegyeleti Kápolnáját. Áldozatos munkáját az önkormányzat 2013-ban Pro Urbe díjjal jutalmazta.

(A folytatás itt található.)