Az online platformok, mint a Facebook és a TikTok, egyre jobban uralják a véleményformálás és -nyilvánítás terét. Ebben a felismerésben konszenzus is van, abban viszont nem, hogy ezzel mi a feladat. Már évekkel ezelőtt javasoltam egy nemzeti platformtörvényt ennek a szabályozására, amikor még szabadon lehetett volna, mára azonban vészjóslóan szűkebbé vált a mozgástér.

Az Európai Unió öles léptekkel indult meg ugyanis ezen a területen – azonban korántsem a javunkra. A már alkalmazandó digitális szolgáltatásokról szóló törvény, az elfogadás előtt álló európai médiaszabadságról szóló törvény vagy a mesterségesintelligencia-törvény egy egyre gyorsuló EU-s jogalkotás termékei. A következő európai parlamenti ciklusra sok egyéb mellett már komolyan kérdéssé fog válni, hogy digitális gyarmat lesz-e Magyarország, és hogy mennyi önrendelkezésünk marad nekünk egyénenként is.

Ahogy a készpénzhasználat joga, a WHO-szerződés kérdése vagy az energiaszuverenitás, úgy az online platform szabályozásának jogosultsága is olyan kérdés, melyen a jövő áll vagy bukik. A tét óriási. Egyrészt küzdenünk kellene a sajtótermékek online platformok általi cenzúrázása ellen, a Facebook-cenzúra általában a konzervatív, családpárti véleményeket sújtja.

A tartalomcenzúra alól mind a területet szabályozó EU-s, mind a nemzeti szabályozásban kivételt kell élvezniük a sajtótermékeknek, ellenkező esetben a sajtótermékek és az olvasók közé beékelődő online platformok döntik el, hogy az algoritmusaik melyik elérését erősítik fel vagy csökkentik, sőt, hogy melyik sajtótermék tartalmai jelenhetnek meg egyáltalán.

Másrészt meg kellene tiltani, hogy az online platformok politikai vélemény alapján cenzúrázhassanak, ideértve a „shadow banning”-nek nevezett moderálási praktikát is, ami még a jelenlegi törvények szerint is a fogyasztók jogsértő megtévesztése. Persze ez mit sem ér, ha nem akarjuk vagy nem tudjuk kikényszeríteni.

Gondolhatunk bármit a világról, ha egy online platform eltávolíthatja a pozsonyi csatáról írt bejegyzést mert „nacionalista”, vagy március 15-én egy Petőfi-verset, mert „gyűlöletbeszéd”. Nincs sajtószabadság olyan világban, ahol ez történik. Márpedig ma már ez történik, és hamar eljön, hogy a választásokba is beavatkoznak majd a nagy online platformok.

A feladat világos, ehhez képest viszont az Európai Unió részben már el is vette, részben most veszi el a nemzetállamok maradék cselekvési terét. A magyar vállalkozások, civil szervezetek, sajtótermékek, egyházak számára idén február 17-e óta már nincs érdemi jogérvényesítési lehetőség az online platformokkal szembeni jogvitákban. Az eredmény, hogy lényegében az online platformok digitális gyarmata helyett vagy mellett az európai szabályozás és mindenféle „független európai szervezet” gyarmata leszünk.

Az EU vonatkozó szabálya február 17-e óta alkalmazandó, azóta a platformokkal szemben a magyar hatóság már nem léphet fel, csak jelezheti panaszát az EU-s társszerveknek. Az EU szabályozási alapgondolata nem a nemzeti szuverenitás, hanem az egész digitális szuverenitáskérdés EU-s hatáskörbe vonása. A nagy online platformokat Brüsszelből felügyeli az Európai Bizottság, kivette a magyar hatóságok kezéből ezt a jogot, amiért az Európai Parlament nyomasztó balliberális-globalista többsége a felelős.

Az viszont a magyar jogalkotó mulasztása, hogy a bírósághoz fordulással, vagyis az online platformokkal szembeni jogorvoslattal sem jobb a helyzet. Például egy letiltott profil vagy egy láthatóságában lecsökkentett Facebook-oldalnál részben nem magától értetődő jog a magyar bíróság eljárása, mert a digitális szolgáltatásokról szóló EU-s törvényt tavaly év végén a szakemberek számára meglepő módon kifejezetten szuverenitásellenes módon ültette át a magyar Országgyűlés.

Ráadásul hiába lehet egy-egy esetben magyar bírósághoz fordulni az online platform ellen, sajnos hiányoznak az eljárásjogi segítségek, a nekik nem tetsző igényeket a bírók úgy tagadhatják meg, ahogy csak akarják. Márpedig a Helsinki Bizottság és társai által érzékenyített bírói kar támogatja a felhasználók véleményének cenzúrázását és nem hajlandó megvédeni a szólásszabadságot. A bizonyítási szabályok is aránytalanul terhesek a fogyasztók és a magyar vállalkozások számára, ezen sem könnyített semmit a magyar jogalkotó. Így lényegében bárkit letilthatnak a cenzúrázó mesterségesintelligencia-algoritmusok bármiért és bárminek az ellenkezőjéért, és Brüsszel mondja meg, hogy ez jó-e. Érezzük ennek a súlyát?

Friss hír, hogy a 2026-ig fokozatosan hatályba lépő EU-s Mesterséges Intelligencia Törvénybe az Európai Parlament az utolsó pillanatban beleerőltetett egy módosítást, amivel elvonja a nemzeti hatóságok jogköreit. Így az általános mesterségesintelligencia-modelleket, mint például a ChatGPT a jövőben egy újabb brüsszeli vízfej, a most felállítandó új Mesterséges Intelligencia Hatóság fogja felügyelni. A magyar hatóság csak annyit tehet majd, hogy ha egy mesterségesintelligencia-modell sérti a törvényeket, akkor ezt jelzi a brüsszeli központi hatóságnak.

Eddig nem hallottam róla, hogy ez ellen bárki tiltakozott volna, nem tudom értik-e az Európai Parlamentben lévő szuverenista erők, hogy ez mit jelent. Ha végül Brüsszel-központú marad a Mesterséges Intelligencia Törvény, akkor a ChatGPT-féle chatbotok a szolgáltatóik által vallott szélsőbaloldali, családellenes ideológiára fogják tanítani az ilyen chatbotokat használó magyar gyerekeket

A digitális szolgáltatásokról szóló EU-s törvény kimondottan felhatalmazza arra a tagállami jogalkotókat, hogy saját nemzeti szabályokat alkossanak az online platformok és a kisvállalkozások, fogyasztók közötti jogvitákra. Az Országgyűlésnek lenne lehetősége magyar bírói utat biztosítani a magyar fogyasztóknak, és mellettük a kis- és középvállalkozásoknak, egyházaknak, civil szférának. Az érdemi jogorvoslat mindannyiunk problémája lesz.

Ami cselekvési mozgástér itt maradt, azt azonnal ki kell használni! Amit pedig épp most vesznek el tőlünk, magyaroktól, azért foggal-körömmel kellene harcolni. Megint egy példával: a homoszexuális propagandát tiltó gyermekvédelmi törvényt a brüsszeli központi digitális hatóság nem fogja betartatni a platformokkal. A holland médiahatóság már korábban is önkényesen, a holland és az EU-s jogot is megsértve tagadta meg a magyar médiahatóság kérését, amikor az a magyar gyermekvédelmi törvényt megsértő rajzfilmet kérte törölni (a kisgyermekeknek szóló tartalomba a Netflix homoszexuális jelenetet helyezett el).

Annyit pontosítanék, hogy angol rövidítéssel „LGBTQ-propagandának” nevezném, hogy ezzel a nyelvhasználattal is érzékeltessük, hogy az LGBTQ egy külföldi neomarxisták által terjesztett totalitárius ideológia. Önmagában már ez a betűszó is egy marxista csalás, de a valódi probléma, hogy hiába tilos Magyarországon a homoszexualitás megjelenítése gyermekek számára, a Netflix, a Disney Plus és a hasonló online videóplatformok ezt a törvényt könnyedén megsérthetik. Hiszen az EU-s jog elzárja a magyar hatóságokat a közvetlen fellépéstől.

Ez ellen az abszurd jogi akadály ellen itthon a magyar jogalkotónak, az Európai Parlamentben pedig minden nemzeti, szuverenitáspárti európai erőnek küzdenie kell, mert ez most a digitális nemzeti önrendelkezés végvára. Az EU egyre kevesebb szabályozási teret hagy meg a tagállamoknak a digitális térben. A szólásszabadságunkat és saját magunkat az online térben, akárcsak Magyarország digitális szuverenitását, csak sok irányból, összetetten és felkészült szakmaisággal lehet megvédeni. A tét nagy, és nem lesz visszaút.

Elsősorban azt, hogy a Magyarország területére irányuló online platformszolgáltatásoknak ne a letelepedési hely, tehát jellemzően Írország vagy Hollandia jogszabályainak kelljen megfelelnie, hanem magyar felhasználók vonatkozásában Magyarország jogszabályainak. És mindezt a magyar digitális szolgáltatási hatóság felügyelhesse.

Ezen felül a digitális önrendelkezés azt is kellene, hogy jelentse, hogy jogsértések esetén a fogyasztók, magánszemélyek, egyházak, kis kft-k ne az EU-s hatóságokhoz és „független szervezetekhez”, hanem magyar bíróságokhoz és hatóságokhoz fordulhassanak magyar nyelven. Azt is, ha ennek keretében a magyar bíróságok a jogsérelmet szenvedett fogyasztók számára „digitális sérelemdíjat” ítélhetnének meg, könnyített bizonyítási szabályokkal, gyors, azonnali bírói jogvédelem eredményeképpen. Azt is, ha egy kiskorú gyermek szülője – élve szülői jogaival – rendelkezni kíván a platform felé a saját gyermekének internethasználatát érintően, azt Magyarországon működő személyes fogyasztóvédelmi ügyfélszolgálatokon tehesse meg.

A közműcégeket és a távközlési cégeket már most is ugyanilyen személyes fogyasztói ügyfélszolgálatok fenntartására kötelezi a törvény, ezt mielőbb ki kell terjeszteni a legnagyobb online platformokra is, különösen azért, mert az ügyfélszolgálatok kérdését az EU-s jogszabályok a tagállamok döntésére bízzák.

Ezekkel kell foglalkozni az Európai Parlamentben, ahogy az energiaszuverenitással, a GMO-kérdéssel és szakpolitikákkal, mert ott dől el a következő pár évben a hazánk sorsa. A tét nagy, és nem lesz visszaút.