Felsorolták az összes jómadarat, Károlyi pedig utcahosszal vezet (én amúgy Tildyre szavaztam). Az említett személyekben, mely hazánk összes eddigi köztársasági elnökét lefedi (az ideiglenesen megbízottakon kívül) egyetlen közös van, azt leszámítva, hogy ugyanazt a tisztséget töltötték be, mégpedig az, hogy van súlytalan, vagy hitvány személyiségek voltak, nincs köztük kiemelkedő államférfi.

A köztársasági elnök körüli mizéria új löketet kap holnap, miután a Tisza szombaton dönt arról, kit jelöl a tisztségre, kedden pedig már szavazhat is róla az Országgyűlés. Noha többször felmerült már az igény, hogy a lakosság szavazhasson a tisztséget betöltő személyről, meghagyták azt a képviselők kezében.

Meglátásom szerint a tisztséget betöltő emberek nem hiába voltak negatív szereplők, vagy éppenséggel súlytalanok. Magyarország történelmének szempontjából egy rendkívül kicsi periódus az, melyet a tisztség felölel, és itt és most kimondom nyersen és egyszerűen: semmi szükség nincsen erre a jobbára csak reprezentációt képviselő, ám annál több pénzt felemésztő tisztségre. Beszédes az is, hogy olyan emberek töltötték be, amilyenek.

A magyar állami berendezkedés alappilléreitől teljesen idegen tisztségről beszélünk, legfrissebb példaként pedig Sulyok Tamásnál láthattuk, mennyire súlytalan maga a szerepkör is.

A köztársasági elnök – demokrata szóhasználattal – elvileg a „nemzet egységét” hivatott megjeleníteni, ám ebből soha nem lehetett semmit érzékelni, főként nem a közelmúltban. A szlogen jól hangzik ugyan, de üres frázis, különösen, ha végignézünk a névsoron, nem hiába ütközött falakba minden eddigi kísérlet, hogy megfelelő személyt találjanak, a teljes egység pedig létre sem jön majd, a Fidesz eleve illegitimnek tartja az egész folyamatot.

Utóbbiak véleménye persze nem mérvadó igazából, nem is ezért írtam azt, amit. A köztársasági elnöki tisztség mindent megtestesít, amire az országnak egyáltalán nincs szüksége: valódi hatalom nélküli kirakat, mely pozíciónak egyébként semmiféle történelmi hagyománya nincsen, látható, hogy a Horthy-korszakban nem is választottak ilyet (helyette a korszak névadója volt kormányzó).

Releváns, hogy kit választanak meg hamarosan a Parlament padsoraiból? A konkrét személy közbeszéd tárgya lehet, illetve nyilván hullámokat gerjeszt majd belpolitikai téren, de társadalmi és hatalomtechnikai szempontból majdnem lényegtelen, puszta reprezentációról beszélünk.

Egyáltalán lényeges kérdés az, hogy a „nemzet egységét” ilyen súlytalan módon igyekezzünk szimbolizálni? Érdemes elgondolkodni rajta, velünk lesz-e még ez a nem túl patinás tisztség, mondjuk úgy száz év múlva. Aligha.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info