Beszédében a pártiárka háláját fejezte ki a "Magyarország nemes népének", megköszönve a magyar kormányoknak a hozzájárulást a "páratlan mű" létrehozásáért. Ez nem csupán nagylelkű anyagi támogatást jelentett, hanem odaadást és együttműködést is. Az elzárkózás, a közöny az egyházatyák számára az emberi lét elidegenedett formáját testesíti meg, a testvériségre és a szolidaritásra ugyanakkor mindig különös hangsúlyt fektettek a nagy teológusok - mondta. A magyarok neve ezzel a tettel arany betűkkel íródott be a konstantinápolyi egyház történelmi évkönyveibe – fogalmazott.

Bartolomaiosz hangsúlyozta: a technikai civilizáció mindent átalakító "szuperhatalma" nem érvényteleníti mindazt, amit "az emberi létfeltételről és az emberi szabadság értelméről tudunk". Konstantinápoly ennek szellemében küzd ma is az emberi személy méltóságának csorbítása ellen, elítéli a hátrányos megkülönböztetést, a társadalmi összetartás gyengítését. Az ortodox egyház nem foglalkozik politikával a szó szűkebb értelmében, de nem befelé forduló intézmény, küldetésének tekinti a világ átalakulásának segítését. Önmagában ugyanakkor egyetlen erő sem képes választ adni a kor kihívásaira, ezért közös erőfeszítésekre és felelősségvállalásra van szükség, a szolidaritás kultúrájára. A budapesti Fanarion Ortodox Keresztény Dialógus Központ az Egyetemes Patriarchátusnak ezt a lelkületét és éthoszát fogja megtestesíteni, olyan ablakot nyit a világra, ahol a teológia párbeszédet folytat a kultúrával és a tudománnyal, a mai ember nagy egzisztenciális kérdéseivel, illeszkedve a Magyarország önazonosságától elválaszthatatlan egyházi és szellemi hagyományokhoz - tette hozzá.

Arszeniosz ausztriai metropolita, magyarországi és közép-európai exarcha az eseményen hangsúlyozta: a Fanarion alapjai azokba az időkbe nyúlnak vissza, amikor Hierotheosz püspök 10. századi missziós szolgálata "megérintette a magyarok földjét", és "láthatatlan fonállal" kötötte össze a Magyarországot Konstantinápoly lelki örökségével. Ugyanez fűzi egybe azokat az itt élő ortodox családokat is, akik ezt a helyet választották hazájuknak. Volt időszak, amikor megfosztották őket a templomaiktól és az intézményeiktől, az új központ mégsem ellenszolgáltatásnak vagy kárpótlásnak, hanem a bizalom jelének tekintendő -tette hozz. A Fanarion magyarul kis fényt, kicsiny mécsest jelent, de idézi a konstantinápolyi Fanart is. Mindez nem idegen a magyar keresztény emlékezettől sem, amely egyszerre foglalja magában a Keletet és a Nyugatot, a kettő közötti hídszerep ma is az ország sajátos hivatása. A metropolita köszönetet mondott mindazoknak, akik hitték, hogy a magyarországi ortodox egyháznak van jövője, és kifejezte a reményét, hogy az új épület gyorsan megtelhet tudással és élettel.

A korábbi kormányzati közlések szerint a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátussal a magyar kormány 2014-ben kötött megállapodást. Az állam ezt követően adományozta nekik a budapesti ingatlant és támogatta a központ létrehozását. A patriarchátus a honlapján olvasható bemutató szerint a magyarországi híveket 1963-ban az ausztriai metropolita alá rendelték, a politikai viszonyok alakulása miatt belföldön az egyházi szervezet kialakítására csak a rendszerváltás idején kerülhetett csak sor. A Pesten élő ortodoxok belvárosi Nagyboldogasszony Székesegyháza a második világháború után a Moszkvai Patriarchátus kánoni joghatósága alá került.

(MTI)