Nem látott problémára utaló jeleket minisztersége idején a végrehajtói kamara működésében Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, aki erről az Országgyűlés végrehajtási visszaéléseket feltáró bizottságának szerdai ülésén beszélt.
Bárándy Péter, aki 2002 és 2004 között volt tárcavezető, meghallgatásán kizárólag kérdésekre válaszolt, a legtöbb elől azonban azzal a válasszal tért ki, hogy véleményt nem szeretne alkotni, csak tényekről hajlandó beszámolni. A volt miniszter többször jelezte azt is, hogy sok mindenre nem emlékszik már abból az időszakból.
Kérdésre válaszolva kifejtette, a kamarát mint a végrehajtók érdekképviseleti szervét kezelte, köztestületi funkcióját ismerte, de csak a végrehajtói kamara általános felügyelete tartozott hozzá, például a szervezeti és működési szabályzat jogszabályi megfelelőségének tekintetében kellett állást foglalnia.
Toroczkai László (Mi Hazánk), a testület elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a vizsgálóbizottság feladatai közé tartozik egy új, emberségesebb végrehajtói rendszer megalkotásának segítése is, így a meghallgatott a véleményével most is segíthetné a testület munkáját.
Válaszul Bárándy Péter kifejtette, nem látja helyesnek, hogy üzleti konstrukcióban működik a végrehajtói szervezet, inkább állami tényezőként, az államtól kapott fix jövedelemmel rendelkezve kellene ellátnia a feladatát. Ez persze magában hordozza annak a kockázatát, hogy nem lesz elég hatékony a végrehajtás - jegyezte meg, hozzátéve, hogy valamiféle egyensúlyt kellene találni. Azt sem tartja helyesnek, hogy egy ember rendelkezik egy olyan pozíció elnyeréséről, amelynek "igen magas jövedelem biztosítása is a célja".
A testület tagjai többször is rákérdeztek a forint alapú lakossági hitelek 2003-as szigorítására, amely szerintük a devizahitelek "elszabadulásához" vezetett, és nagyban hozzájárult a végrehajtási visszaélésekhez.
Bárándy Péter azt mondta, ez inkább gazdasági kérdés volt, a döntés részleteire, a hátterében álló megfontolásokra pedig nem emlékszik.
A végrehajtók díjszabásának minisztersége idején történt változtatását, miszerint az ügyértékhez kötve emelkedett a végrehajtók díjazása, úgy értékelte, minden olyan eljárásban, ahol meg lehet határozni az ügyértéket, ez a díjszabás alapja.
A végrehajtók működésének jogi végzettséghez kötését negatív intézkedésnek értékelte, de válaszát nem indokolta.
Arra a kérdésre, kapott-e jelzést arról minisztersége során, hogy a végrehajtói álláshelyek elosztásában nem szakmai szempontok érvényesülnek, és úgynevezett "klánok" uralják a rendszert, nemmel válaszolt, és megjegyezte, addig nem volt probléma a kinevezésekkel, amíg a megyei bíróságok elnökei döntöttek róla.
Az egyes végrehajtói irodák kiugróan magas ügyszámhoz jutását úgy kommentálta, ez olyan technikai kérdés, amely biztosan nem ért fel egy miniszter szintjéhez sem akkor, sem most.
(MTI)