Amint arról portálunkon is beszámoltunk, a napokban pirtói gazdák blokáddal állták el az utat a CanCambria nevű kanadai bányacég palagáz-kitermelést előkészítő, szeizmológiai méréseket végző járművei előtt. Mint ismert, egy 2025-ben lebonyolított koncessziós pályázaton nyert a kanadai cég, amely 20 évre szóló kutatásra, kitermelésre és hasznosításra vonatkozik. Mellesleg még 10 évvel meghosszabbítható. Ráadásul öt másik körzetre is hasonló szerződéseket kötöttek, a Homokhátsághoz tartozó Kiskőrös környékére például a Mol nyert el hasonló koncessziót. De mi a problémájuk a gazdáknak? Az alábbiakban a legfontosabb ellenvetéseket igyekszem ismertetni.
A hangsúlyozottan civil ellenállás motorja a Homokhátság Őrzőinek Szövetsége, az ő felületeiket érdemes követni, ha valaki első kézből szeretne információkat szerezni. Ők egyébként szombaton délután újabb megmozdulásra készülnek.
Az jobb olvashatóság kedvéért önkényesen hét pontba foglaltam az elmúlt időszakban begyűjtött információimat. Azt gondolom, minimum ennyi problémás, önálló témacsoport mindenképpen van. Lássuk hát ezeket!
1. A térség vízkészletének veszélyeztetése
Az egyre terebélyesedő vízhiányról már hallottunk, ebben sajnos kiemelten érintett a Homokhátság térsége. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent a talajvíz szintje, sőt, bizonyos helyeken akár több méterrel is. Ráadásul az itt élők számára a víz tényleg maga az élet. Olyan értelemben is, hogy a megélhetésük alapja, szükség van rá a mezőgazdasági termeléshez, az állattartáshoz és általában véve a tanyavilág fenntartásához is. Nos, ez kerülhet most még nagyobb veszélybe.
Ugyanis a gazdák szerint a szénhidrogén-kitermeléshez kapcsolódó későbbi technológiai műveletek tovább terhelhetik ezt az amúgy is sérülékeny vízrendszert. Különösen tartanak attól, hogy a hidraulikus rétegrepesztés vízigényes eljárás, amely a tervek szerint kutanként 2000–2600 köbméter vizet is igényelhet. Mindezt tehát egy olyan térségben, ahol a gazdák sokszor már most is a vízhiánnyal küzdenek, így hát teljesen jogos a kérdés: milyen forrásból biztosítanák ezt a mennyiséget? És milyen hatással járna a vízkészletek további igénybevétele?
2. Az ivóvízbázis szennyezésének kockázata
De nem csupán a víz mennyisége, annak minősége is kockán forog, mert a mélyfúrások során több, egymástól eltérő földtani rétegen kell áthaladni, viszont a Homokhátság vízbázisai különösen fontosak a helyi lakosság és a mezőgazdaság számára. Ez pontosabban azt jelenti, hogy a későbbi kitermeléshez esetlegesen alkalmazott hidraulikus rétegrepesztés során nagy nyomással juttatnak folyadékot a föld mélyébe.
A gazdák attól félnek, hogy egy esetleges műszaki meghibásodás, a nem megfelelő kútszigetelés vagy akár a felhasznált anyagok kezelése során bekövetkező hiba a felszín alatti vízkészleteket is veszélyeztetheti. De kérdés az is, hogy a vízadó rétegek közötti szennyezőanyag-„vándorlást” mi akadályozná meg?
3. A technológia elutasítása
Az előző pontban érintőlegesen említettem, de külön ki kell emelni, hogy a gazdák egyik alapvető kifogása magával a tervezett technológiával is kapcsolatos. A hidraulikus rétegrepesztés során ugyanis nagy nyomású folyadékot juttatnak a föld mélyén található kőzetrétegekbe, hogy azok repedésein keresztül hozzáférhetővé váljon a szénhidrogén.
A folyamat tehát jelentős vízfelhasználással jár, és emellett a visszatermelődő folyadék összegyűjtése, kezelése és ártalmatlanítása is komoly környezetvédelmi kockázat. A Homokhátság Őrzői Szövetség szerint egy ilyen technológia alkalmazása egy eleve vízhiányos, ökológiailag veszélyeztetett térségben elfogadhatatlan kockázatot jelenthet.
4. A szeizmikus mérésekkel járó zaj, rezgések és az ingatlanok veszélyeztetése
Talán ez az egyik leginkább „átélhető” pont laikusok számára is. A jelenleg zajló szeizmikus mérések is komoly félelmeket okoztak, a nehézgépek a földfelszínen rezgéshullámokat keltenek, amelyek segítségével feltérképezik a mélyben található földtani rétegeket.
Ezek a munkagépek rendkívül hangosak, működésük pedig tartós zaj- és rezgésterhelést jelent. A Homokhátság Őrzői Szövetségéhez érkezett lakossági jelzések szerint például Soltvadkert-Selymes térségében előfordult, hogy egy tanya közelében 26 órán keresztül folytak a mérések. És most kapaszkodjunk meg: több lakos repedésekről számolt be az épületek falain, és már kártérítési igények is felmerültek.
5. A mezőgazdaság veszélyeztetése
A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a kialakult helyzet nem tesz jót a mezőgazdaságnak sem, márpedig ezen a vidéken a termőföld szó szerint értendő: nem ingatlant vagy valamilyen befektetést jelent az embereknek, hanem mondjuk több generáció munkájának eredményét. Olyat, amely ma is a család megélhetését biztosítja. Ezeknek az embereknek a földhöz kötöttség, a föld szeretete és az abból való élés a megélt valóság.
A gazdák konkrét ellenvetései arról szólnak, hogy miközben nekik minden egyes köbméter vízért és minden megtermelt növényért meg kell küzdeniük, egy külföldi hátterű energetikai vállalat olyan tevékenységet folytathat a térségben, amelynek haszna nem a helyi közösségeknél jelentkezik, viszont a környezeti kockázatokat elsősorban ők viselhetik.
6. Az élővilág veszélyeztetése
Szót kell ejtenünk a Homokhátság sajátos természeti értékeiről, magáról az ökológiai rendszerről. Ráadásul a vízhiány következtében már most is komoly nyomás nehezedik az itt élő növény- és állatvilágra. A további környezeti terhelés súlyosbíthatja a meglévő problémákat. Az állattartók is külön kifogásolják a mérésekkel járó zajt és rezgéseket, amelyek megriaszthatják a jószágokat, megzavarhatják azok nyugalmát. A tanyák közvetlen közelében végzett munkálatok így az ott élők mindennapjait is megnehezítik.
7. A földtulajdonosok jogai
Végezetül arról is szót kell ejtenünk, hogy a kutatást végző vállalat munkatársai több esetben előzetes értesítés és megfelelő egyeztetés nélkül jelentek meg a magántulajdonban lévő földterületeken. Ez pedig mélységesen felháborító. A helyiek közül többen a munkatársaknak felrótták a földtulajdonosokkal szembeni kommunikációt is. Vitán felül kellene, hogy álljon, hogy elfogadhatatlan, hogy egy ilyen jelentőségű beruházás előkészítése során az érintett gazdák és települések csak utólag szembesüljenek azzal, mi történik a földjeiken.
Itt tartunk tehát jelenleg, folytatás holnap délután Pirtón.
Lantos János – Kuruc.info








