 |
- Elnök úr, mielőtt belevágnánk a sűrűjébe: mi a helyzet otthon március 15-e óta?
- Gyanítom, hogy Katikára gondol.
- Mi másra...
- Köszönjük szépen a kérdést, minden rendben van. Szépen fejlődik a kis angyalka, nagyon sok örömet és boldogságot jelent nekünk. Mindig is csodálatosnak tartottam a gyermekáldást, de megélni, ahogy egy új élet cseperedik fel mellettünk, általunk, szavakba nehezen foglalható élmény.
- A felelősségről azért pártelnökként is szerezhetett tapasztalatot.
- Ugyan apának és pártelnöknek lenni szintúgy felelősség, de a két dolog egészen más. A párt egy közösség, amelynek az élén áll valaki egy darabig a tagság bizalmából igyekszik segíteni, tolni a közös szekeret, rááldozza idejét, energiáját, magánéletét és még sok mindent, majd idővel átadja a helyét valaki másnak. Katikának viszont mindig én leszek az édesapja.
- Ezzel arra céloz, hogy a Jobbiknak nem lesz tovább az elnöke?
- Nem lenne jó, ha a Jobbikban bárkinek bérelt helye lenne, legyen az akár az elnök személye. Mindent addig kell csinálni, amíg az ember jó szívvel, erővel és tudással el tudja látni a feladatát. Én 1999 óta vezetem ezt a közösséget. Alapító elnöke voltam az ifjúsági szervezetnek, majd 2002-ben a mozgalomnak, végül a pártnak is 2003 őszétől. Hét nagyszerű évet töltöttem el a Jobbik élén, de most úgy érzem, kicsit elfáradtam. Az elnöki tevékenység mellett kevés időt tudtam fordítani a tanári munkámra, saját magam továbbképzésére, és időközben családapa is lettem. Töltődésre, új ingerekre van szükségem. A Jobbik viszont olyannyira belekerült a magyar közélet sűrűjébe, hogy nincs idő várni. Új energiákra van szükség.
- A párt tagsága számára viszont elnök úr személye jelentette a közös pontot, a vezért, aki köré és mögé gyülekezni lehetett. Nem fél attól, hogy sokak számára csalódást jelent a döntése?
- A Jobbiknak sok szempontból nagykorúvá kell válnia. Ebbe beletartozik az is, hogy a különféle feladatok ellátásában legyen egy egészséges fluktuáció, vagyis mindig az adott pillanatban legalkalmasabb személy feleljen egy adott területért. Tudom azt, hogy sokan bíznak bennem, és hogy vannak olyanok is, akiket én magam "csábítottam" a Jobbikba. Nekik is meg kell érteniük, hogy a döntésemet a párt érdekében hoztam meg. Nagy megtiszteltetés és felemelő érzés egy szépreményű nemzeti párt elnökének lenni, de ha szükséges, akkor tudni kell nemet mondani. De nem szeretném a munkát abbahagyni. Amennyiben a tagság bizalmat szavaz, szeretnék az elnökség tagja maradni, és ott dolgozni tovább.
- Tudatos volt, hogy egy hetilapból derült ki a döntése? Nagyon sokan a tagságból is így értesültek az egészről.
- A párt vezetőségét nyáron tájékoztattam a döntésemről, akkoriban elég sok dolog kiszivárgott az elnökségi üléseinken történtekről, többek között ez is. Az ügy az Interneten már hetek óta téma volt, és az a bizonyos hetilap már ennek a tudatában keresett meg. Természetesen nem így szerettem volna nyilvánosságra hozni az elnökségemmel kapcsolatos álláspontot, de nem volt értelme mellébeszélni, ezért őszintén válaszoltam. Meg akartam várni az önkormányzati választásokat, nehogy esetleg ez valahol zavart okozzon, de sajnos nem sikerült.
- Hogyan értékeli a belpolitikai eseményeket?
- Az elmúlt 16 évben az ún. rendszerváltó pártok egymással ugyan éles vitában állva, de közösen igyekeztek fenntartani a kialakult és számukra a hatalmat biztosító status quot. Mostanra a hitelük nagy része elfogyott. Az emberek változást akarnak. Az biztos, hogy lesz változás, a kérdés az, hogy ez valódi lesz-e, vagy mint ahogy 16 éve, megint csak ruhát és színeket cserélnek ugyanazok. Sajnos az utóbbinak elég sok jelét látni. Az egykori KISZ-es Gyurcsány Ferenc beszél új Magyarországról és reformokról, a teljesen amorálissá vált MDF beszél új jobboldalról. A ténylegesen új politikai artikulációkat, mint amilyen a Jobbik is, megbélyegezve igyekeznek távol tartani a közélet formálásától. Félő, hogy a társadalmat megint megetetik egy látszatváltozással, hogy a színpad mögött minden ugyanúgy folyhasson tovább, mint hosszú évtizedek óta.
- Milyen változások várhatóak?
- Nagyon nehéz megjósolni. Ha körülnézünk a térségben, azt látjuk, hogy egész Közép-Európában zavaros a helyzet. Csehországban hónapok óta patthelyzet van, nem lehet működőképes kormányt alakítani. Szlovákiában csak egy hibridkoalíció jött össze, amellyel Európában csak kesztyűvel fognak kezet. Lengyelországban a nemzeti koalícióból nemrég lépett ki az Önvédelem, és elképzelhető, hogy idő előtti választásokat kell kiírni. Nálunk kiderült, amit mi eddig is tudtunk, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció egy aljas, hazug és a saját hazáját semmibe vevő, rabló gyülekezet. Talán végre halkan azt is el lehet mondani, hogy az általunk elfogadhatatlan feltételekkel megtörtént uniós csatlakozásban igazunk volt. Akkor azt mondtuk, nemhogy jót nem hoz az unió, hanem éppen fordítva. Kevesen hittek nekünk. Most tessék: az amúgy is megnyomorított országot az uniós konvergenciakritériumok miatt tovább fogják nyúzni. Mintha nem lenne elég bajunk azzal, hogy a Gyurcsány-kormány tönkreveri az országot.
- A konvergenciaprogram viszont hozzásegíthet bennünket az eurómilliárdokhoz?
- Ugye nem gondolja komolyan, hogy az Unió egy jótékony mikulás, amely látva, hogy milyen nehéz nekünk, ingyen és önzetlenül a segítségünkre siet. Mindenért árat kell majd fizetnünk. Ráadásul a beérkező támogatásokat az a Gyurcsány-Bajnai-Kóka trió fogja felügyelni, akik még az üvegzsebet is képesek ellopni.
- Mi lesz a Jobbikkal ezen baljós árnyak közepette?
- November elején tisztújítás. Aztán pedig el kell kezdődnie annak a munkának, amely révén a párt a következő Országgyűlésben komoly szerephez juthat. Reményeink szerint minél hamarabb.
- Ki lesz az új elnök?
- A tagság eldönti majd.
(Az interjú az októberi Magyar Mércében olvasható, bővebb információ: www.magyarmerce.hu
A következő lapszám a november 4-e utáni héten jelenik meg.)
