Helyszín: Los Angeles, 2019 novembere. A kép, amit a film megjelenít, nem emlékeztet egy csöppet sem az általunk ismert városra, amely a film képi világában szinte az égig nyúlik. Az utcákon, ahol a közemberek élnek, mindig esik az eső, a vezetők szintjei a felső emeleteken vannak, ahonnét a napot is lehet látni.

Konfliktus: a Tyrell vállalat létrehozta az androidok egy csoportját, amit az űrbéli gyarmatokra szántak az emberek számára nehéz és veszélyes munkákat elvégezni. A probléma forrása az androidok által jelentkezik, akik megjelentek a Földön (Los Angelesben), és valamit nagyon szeretnének, aminek beazonosítása a kiiktatásukkal együtt Deckard fejvadász feladatává válik.

Az androidok hatan vannak, plusz egy fő a Tyrell vállalatnál jelenlévő nő (Rachel) személyében, aki nem tud android voltáról.

A filmet több kritikus is befejezetlen mesterműként jellemezte, nézzük, miről is szól valójában.

Az androidok a „teremtőjüket” keresik, mert szerintük méltánytalanul kevés élettartam jutott nekik osztályrészül: 4 éves tervezett élettartam után elpusztulnak.

Mózes első könyve 6.3 „És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”

A világban hat elsődleges kultúrát: a dél-amerikait, a közép-amerikait, az egyiptomit, a közel-keletit, az indiait és a kínait tartják számon, ezt jelképezi a hat android (hat alom), valamint a Közel-Keleten teremtett fekete fejű embereket, Isten ajándékait, a lázadó Kingu véréből alkották mint az ősbűn hordozóit.

Mint tudjuk, ezen kultúrák képviselői a filmben látottak szerint elhagyták tetteik színhelyét, kipusztultak, vagy feloldódtak a munkásaik tömegében. Ezért bír különös jelentőséggel a „mesterműben” az androidok száma, mert párhuzamba állítja az emberek történetével az eseményeket. Az androidok vezetője, Roy végül találkozik a „Teremtőjével” aki a piramisban lakik, és megöli, mert kérése nem hallgattatik meg.

Tehát a készítők szerint jogos tett az istengyilkosság, ha van rá elég alaposan magyarázható ok: csalódottság, elkeseredés, akarat a másra, ezek azok, amiket a zsidó mozi elénk tár.

Deckard fejvadász közben nyomokat keres, és nyomukba ered az androidoknak az általuk hagyott apróságok által, amik az alkatrészgyártás berkeibe vezetik (eugenika, genetika).

A nő felteszi neki a kérdéseket, amik tudatára ébredve android voltának eszébe jutnak: bekapcsolás időpontja, gyártási dátum, élettartam, és, megalapozva a második részt, a fejvadász magán elvégezte-e a teszteket?

A fejvadász végül is csak két androidot lő magának, a többiek a véletlenek különös összjátékaként pusztulnak el, de közben igen sokszor megverik: reggelire, ebédre és vacsorára is.

Amúgy üdítően kevés küzdelmi jelenet van a filmben: 54 perc 53 másodperckor az egyik android nő példaértékűen kiüti (figyelmét eltereli, egy mozdulattal földre küldi, szükségeszközzel fojtogatni kezdi). A kiütés elegáns, mintha Orosz Adélt látnánk a Hattyúk tavában. A fojtogatás ez esetben félresiklott megoldás, ismerni kell, a sportmérkőzéseken van a helye, ahol a bíró sporttárs szól, hogy „kék a füle, szeme csupa derű” állj! A jó megoldás az, ha mikor földet ér, akkor már úgyszólván öntudatlan az illető.

A másik figyelemre méltó eseményt 1óra öt perckor láthatjuk: a fegyvertokot a rossz oldalon hordja a fejvadász, amatőr módon, mivel alapvetően jobbkezes.

Az eső közben végeláthatatlanul esik az alsó régiókban, a bibliai időket idézve Noé történetével. Erre utal az android Roy utolsó cselekedeteként elengedett fehér galamb az esőben.

Az eredeti történetben a holló volt az, aki az embereknek a jó hírt szolgáltatta, de itt a készítő már az erős áthallás miatt ragaszkodik a felmenői által jó okkal átírt változathoz.

Deckard végül is megszökteti Rachelt a kiiktatása elől, nyitva hagyva egy rakás kérdést, amit természetesen a folytatás igyekszik megválaszolni.

A szaporodásuk kérdése nincs túlragozva a műben, és a valós élettartam Rachel esetében sem derül ki. Vajon Deckard is android? Ha igen, akkor vajon mi értelme lehet a szökésnek?  Egy ennyire szabályozott világban hol vannak azok a rések, amikbe belefér az androidok élete?

Nem szorosan a filmhez kapcsolódóan: vajon mai korunkban, amiről a film szól, kereshetünk-e a történésekre ennyire a régmúltból elénk ugró okot? A történetek, amiket elénk tárnak, azok talán véletlenül ismétlik meg a régmúlt történeteit, vagy van rá egy különös ok, ami miatt ugyanazokat a történeteket nézzük újra és újra, más tálalásban és szereplőkkel? Miért foglalkozik ennyi mozi a kezdetekkel és a belőle fakadó megmagyarázhatatlannak tűnő problémákkal (vérségi, genetikai kérdések, azok megváltoztatására tett kísérletekkel)? Vajon a napjainkban, vagy a nem túl távoli múltban, a készítők által elénk tárt ordas eszméik képesek voltak-e alakítani az eseményeket?

A régi művekben a szaporodás képességét isteni ajándéknak írják le, amit az első verziók nem birtokoltak, ezért az ajánlások sem a tízparancsolat szellemében kerültek leírásra:  elsősorban a házastárs és a gyermekek tiszteletteljes kezeléséről szólnak, az előzmények ismeretében teljesen jogosan és az általános szerénységről a megjelenési attitűd során.

A mestermű valójában megismertet bennünk a ténnyel, miszerint készítőik aktívan hamisítva tárják elénk a régmúlt eseményeit, céljaiknak leginkább megfelelő módon.

Felhasznált irodalom:

Enula Elish
Gilgames, Enkidu és az alsó világ
Mózes első könyve