A generalisszimusz sajtótájékoztatója – hab a tortán – kérdések tömkelegét veti fel. Az köztudott, a parancsnok lojalitása megkérdőjelezhetetlen, ezért jutalmul saját játszóteret kapott. Az is látható, szeretne bizonyítani, olykor viszont homok kerül a gépezetbe. Ezek a zavarok pedig elkerülhetők lennének a helyzetnek megfelelő döntéssel, megszerzett szellemi képességgel, tudásszinttel rendelkező állomány esetében.

Megmosolyogtató volt az őrzés nélküli páncélozott jármű összefirkálása, miközben a személyzet egy másik járműben melegedett, a Műegyetemen a „jedik” elleni harc, vagy éppenséggel az egykori Orbán-testőr Ostenburg-Moravek Gyulának címzett levele.

Akkor viszont már nem lehetett nevetni, amikor egy belvárosi lakásba berontó alakulat tagjai a mértéket elvetve életveszélyes sérüléseket okoztak egy pszichés betegnek. Ehhez hozzájárulhatott a bevetést irányító parancsnok erélytelensége, olyan érzés keríti hatalmába az embert, mintha szétszaladt volna a ménes. Lásd alább a korábbi esetet:

Lehet, én látom rosszul a dolgokat, de az én beállítottságom szerint a laktanya kapuját átlépve véget ér a demokrácia, onnantól kezdve parancsuralmi rendszer működik.

Amit nem értek, talán valamikor kiderül a teljes igazság, az az akció siettetése. Miért volt erre szükség? A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint szerették volna sötétedés beállta előtt az ügyet lezárni. Vajon nincs az alakulatnál éjjellátó készülék, hőkamera, esetleg távolsági lehallgatókészülék rendszeresítve?

Kötve hiszem, hiszen ez az alakulat, mint egy elkényeztetett gyerek, mindent megkap. Mozgó vezetési pont, páncélozott járművek, motorkerékpárok állnak még többek között a rendelkezésükre.

Az ismert adatok szerint a helyszínen volt egy páncélozott jármű. Miért nem azzal törtek be a robbanásveszélyes házba?! Ez nem újdonság, történt már ilyen Európában.

Miért kellett a rendőröket, tűzoltókat teljesen felesleges veszélynek kitenni, amely halállal, sérüléssel járt? Ha erre az a válasz, hogy nem tudta az ottani parancsnok, mivel állnak szemben, akkor a felderítés, helyzetelemzés, környezettanulmány hiányos volt.

Egy rendőrségi bevetés nem Szent György napi esemény, ahol a kutyás bemutató során vattacukrot majszoló gyerekek ujjonganak, visonganak, hanem életek kerülhetnek veszélybe egy rossz döntés folyományaként.

Elhangzott még az is a sajtótájékoztatón (magyarul magyarázkodás), hogy minden a protokollnak megfelelően történt, senki nem hibázott, ugyanígy történne a jövőbeni bevetés is.

Ismerjük a mondást, ki tanul más hibájából, és ki még a sajátjából sem. Tényleg nem kellene valamit másképpen csinálni?!