Azt írja, hogy a nemzeti táborban is értékelik/értékelték Hofi (Hoffman) Géza humorát, mint gőzlevezetőt.
Hadd emlékeztessem, hogy a humor csak akkor vezeti le a gőzt, amikor a valós életbe visszacseppenve nem tolul az vissza egyre magasabb nyomásértékkel és hőmérséklettel.

Amely paraméterek Magyarországon a bolsevista, oroszbérenc Kádár-rendszer teljesítménymérői voltak nap mint nap.

Az a tétele, hogy Hofi Géza humoros volt, az én szememben abszolút nem állja meg a helyét. Úgy jellemezném, kínhumorista volt.  

Fizetett gazember, aki akkor is humort próbált volna gerjeszteni, ha körülötte a magyarság éhenhalással küzdött volna. Ami egyébként nem volt messze sem akkor, sem ma.

Az pedig, hogy milyen alapon hasonlítja Horthy Milkóst össze egy Hoffman Gézával, valóban kiveri a biztosítékot akkor is, ha keresztényi szeretettel obszerválnám a két személyiséget.
Vagy Önt.

A halottról jót vagy semmit észrevételéhez nem fűzök kommentárt, ugyanis az olyannyira gyermekded, mint kereszténységre apellálni nemzetárulókkal és bűnözőkkel szemben.

Üdvözlettel,

Shakespeare drámájában, Julius Caesar temetésén mondott beszédében hangsúlyozza ezt Antonius, hogy aztán mégis felmagasztalja. Se Hofi, se Horthy temetésén nem vettem részt, így felmagasztalni sincs szándékomban őket. Az gondolkodtatott el, hogy az info cikke így fogalmaz:

„Hoffmann Géza ma is népszerű a homo kadaricusok és napjaink sötétségben hagyott ifjúsága egy része körében egyaránt. Utóbbiak egyszerűen buták vagy tájékozatlanok, előbbiek viszont a nagy szókimondót magasztalják…”

Biztos vagyok benne, hogy a cikkíró is tisztában van vele, e kettőn kívül mások is vannak, akik a nemzeti keresztény tábor tagjai, s mégis értékelik Hofi humorát!.

„Halottakról az igazat, vagy semmit!” – tartja a közmondás.

Jézus pedig azt tanítja: „Igazságosan ítéljetek!” (Jn 7,24)

Tökéletesen igazat kell adnom a cikknek abban, amit arról ír, hogy Hofi nem bátor szókimondó volt, hanem gőzleeresztőnek lett kitalálva és használva a kádárizmusban, amit kitüntetései is mutatnak. Ám mindez nem bizonyítja, hogy szakmailag ne lett volna kitűnő nevettető!

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó földi maradványainak hazahozatala azonban nem csupán a humoristában ébresztett vegyes érzelmeket. Mikor pl. dr. Habsburg Ottónak tették fel a kérdést, részt venne-e a temetésen, így válaszolt: „Miért kéne? Hiszen lövetett az apámra!”

Igen, történelmünk legújabb kori szakaszáról elég keveset tudunk. Tabutémának számított nemrég a budaörsi csata is, midőn a hadsereg néhány alakulata, a legitimisták (mögöttük állt Mindszenty József hercegprímás is!) oldalán védte a hazatérni akaró IV. Károly királyt a horthysta csapatokkal szemben. Emberi gyarlóságai ellenére - melynek bővében volt, mint bármelyikünk - Károly boldoggá avatása folyamatban van, Horthyt viszont valószínűleg akkor se avatnák boldoggá, ha történetesen katolikus lett volna. Hofitól kéne ezt elvárnunk?

Egyesek máig fanatikus rajongói a kormányzónak, mások gyűlölik. Szerintem az igazságosan ítélők tábora kritikusan, több szempontból tekinti életművét. Pozitív szerepe a tanácskormány vörös terrorja utáni rendteremtésben, alighanem elvitathatatlan. Bár a hős Prónay Pált derék tisztogató tevékenységében általában gátolni igyekezett. Pedig Prónaynak komoly szerepe volt abban is, hogy Sopron a „hűség városává” lehetett. (Később pedig a 45-ös, budavári kitöréskor számos bajtársának segített kijutni az ostromgyűrűből, miközben maga hősi halált halt.)

Visszatérve Horthy történelmi szerepére, uralma – kritikusai szerint – a későbbiekben egyre inkább gátló tényezőjévé vált hazánkban a sürgetően szükséges társadalmi változásoknak. Magyarán: a félfeudális arisztokrácia egyre több kompromisszumot kötött a liberális zsidó nagytőkével. (Jelenleg Orbánék esetében is valami hasonlót figyelhetünk meg.) A kormányzót emiatt nem csak baloldalról érte kritika: A polgári középosztály, és a „szélsőjobb” is így értékelte a helyzetet, ahogyan ez a korszak reprezentatív szelleme, Szabó Dezső írásaiból is tükröződik. Az sem véletlen, hogy Horthy uralma alatt kellett az ártatlan Szálasi Ferencnek is a szegedi Csillagbörtönben sínylődnie.

Kevesen tudják, hogy Szálasi kezdetben ellene volt a magyar hadsereg Kárpát-medencén kívüli hadműveletekben való részvételének; ezért is nem támogatta korábban politikailag Hitler a hungaristák hatalomra kerülését. Horthy azonban antibolsevizmusán túl a „nem tehetünk mást”, és mintegy a „bécsi döntésekért, cserében”, üzent hadat a Szovjetuniónak. Sokak szerint ez a deáki megalkuvó politika szellemében történt, amiért bizonyos mértékben őt is történelmi felelősség terheli a Don-kanyarban elesett magyar katonák sorsáért. Erre utalt Hofi is, mikor azt mondta, hogy „az újra temetésre még sokan útban vannak, csak még nem érkeztek meg a Don-kanyarból.”

És itt elérkeztünk Hofi személyének igazságos megítéléséhez. Ahogyan Ferencsik János attól még kiváló karmester lehetett, hogy homokos volt, ahogy Bari Károly költészetének értékéből semmit nem von le cigány mivolta, éppúgy Hofi humorista képességeit sem csökkentheti, ha gőzleeresztő, kommunista, vagy zsidó volt. Sőt, a Kádárt dicsőítő, és máig pimaszul kakaskodó Moldova írói adottságai is megmaradnak. Bármeddig emelhetjük a tétet: Még Gyurcsánynak is lehetnek érdemei. Lehet, hogy ő történetesen a csajkáját tudja ügyesen kimosni. Nem tudhatjuk, de reméljük, mielőbb kiderül!

Természetesen keresztényekké nem az tesz bennünket, ha tapintatból elhallgatjuk politikai gonosztevők aljasságait. Ismert anekdota: Amikor a hajdani zsidó ávós tiszt, Hofi főnöke, Komlós János, a gengszterváltás után egy kávéházban fiataloknak magyarázta a „csengőfrász” mibenlétét, egy neves színész nem állhatta meg, hogy hangosan át ne szóljon a szomszéd asztaltól: „De hiszen te csöngettél, Komlós János!”

Ám úgy gondolom, hogy keresztényként még tömeggyilkosok halála esetén sem lenne szabadna „megdöglést” írni, ahogyan több esetben olvashatunk ilyesmit egyes nemzeti honlapokon. Épp, mert mi többek vagyunk náluk. És azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen keresztény magyar a földön, aki ma is szívből és jóízűen tud kacagni Hofi egy-egy jól sikerült poénján…