Az Azerbajdzsán – avagy a Kaukázuson innen és túl című cikk szerzője azt igyekszik bizonyítani, hogy a magyar és az azeri nép rokonságban áll egymással, és ezt olyan néprajzi és nyelvi azonosságokkal próbálja meg alátámasztani, mint néhány közös szó, olyan nyelvtani hasonlóság, miszerint mindkét nyelvben az első szótag a szó töve, valamint hasonló lovas temetkezési szokások és dallamok, továbbá a mind a székely, mind pedig az azeri zászlóban szereplő félhold, valamint nyolcágú csillag. Egyébként a hivatalos magyarázat szerint a félhold az azerieknél az iszlámot jelképezi, és számos másik muzulmán ország szimbólumai között is megtalálható, a nyolcágú csillag pedig Azerbajdzsán zászlaján a türk népek nyolc ágát, a székelyeknél pedig a nyolc széket jelképezi. (Lásd itt és itt.) Arról nem is beszélve, hogy mind a félhold, mind pedig a csillag elég gyakori szimbólumok különböző zászlókon és címereken.

Bár nem vagyok sem nyelvész, sem pedig néprajzkutató, azért még tisztában vagyok azzal a közismert ténnyel, hogy a szomszédos vagy együtt élő népek átvesznek egymástól szavakat, dallamokat és egyéb szokásokat, így terjedtek el olyan világvallások is, mint az iszlám vagy a kereszténység a Föld egymástól több ezer kilométeres távolságban fekvő pontjain, és az arabizált berberek vagy arabizált fekete-afrikai népek zenéje is alig különbözik a messze fekvő arab félszigetről származó arab törzsekétől. Sőt még komplett nyelveket is átadnak egymásnak a genetikai rokonságban egyáltalán nem, vagy csak alig álló népek, lásd az észak-afrikai arab hódítás hatásait az ott élő berber törzsek egy részére, vagy akár a kazah és kirgiz népek türk nyelvét, akik genetikailag jóval közelebb állnak a mongoloid, közép-ázsiai népekhez, mint a főként kaukázusi, közel-keleti, és európai eredetű anatóliai törökökhöz. (Lásd itt és itt.)

A szerző által a magyar-azeri rokonságelmélet alátámasztására felhozott érvek tehát szerintem gyenge lábakon állnak, az említett hasonlóságok kialakulásának számos más oka is lehetett, ám ettől még persze nem zárhatjuk ki száz százalékosan az elmélet helyes voltát. És itt jegyezném meg, hogy a szerző által az azeri emberek megnevezésére következetesen használt „azerbajdzsán” (mint melléknév) kifejezés helytelen, helyesen az „azeri” szót használhatjuk a nép megnevezésére. Azerbajdzsán ugyanis az azeri nép országát jelenti, de ez a szó melléknévként nem használható, legfeljebb „azerbajdzsániként”, de ez már nem a népre, hanem a terület lakóira utal, származásuktól függetlenül, úgy, mint mondjuk a „magyarországi”, amiben benne foglaltatik minden magyar és nem magyar, aki itt él. Így tehát a szövegben szereplő „azerbajdzsán falu”, vagy „azerbajdzsán népdal” sem értelmezhető, ez ugyanaz, mintha azt mondaná, hogy „Magyarország falu”, vagy „Magyarország népdal”, helyettük az „azeri, vagy azerbajdzsáni falu, vagy népdal” kifejezés használható helyesen, attól függően, hogy azeri emberek által lakott faluról, vagy pedig az ország területén fekvő településről beszélünk.

(A szerkesztő megjegyzése: ennek némiképpen ellentmond, hogy azerbajdzsánokról ír a Duna TV, amely ismeretterjesztő filmet mutat be róluk, a Gondola, a HVG, az Orosz Világ, és még hosszan sorolhatnánk, továbbá létezik Azerbajdzsánok Világkongresszusa, és azerbajdzsánoknak nevezi magukat a Magyar Azerbajdzsáni Társaság Elnöke is... Ők tehát nem úgy gondolják, hogy helyesen csak az „azeri” szót használhatjuk a nép megnevezésére, ahogy Kristóf írja.)

A szerző a jász népcsoport, és Jászberény város nevével is példálózik, mint azeri eredetű szavakkal, pedig a jászok nem a türk nyelvcsaládba tartozó azeriekkel, hanem az indoiráni nyelvet beszélő perzsákkal állnak nyelvrokonságban. Legközelebbi rokonaik, az oszétok (alánok) nyelve is az utóbbiakra hasonlít leginkább. (Lásd itt.)

A török-magyar rokonságelmélet egyébként tényleg szerepel a török nép tudatában, amikor kint jártam, az anatóliai törökök legtöbbje, akivel beszéltem, szóba hozta, hogy a magyar nép is türk eredetű, és ezt nem a 150 éves török uralom miatt hozták fel, ugyanis a szerbeket például nem tartják rokonnak, pedig ott vagy 500 évig tartott az ottomán éra. Az is igaz, hogy a török nyelv hangzása tényleg emlékeztet a magyarra, ezt már akkor megállapítottam, amikor először jártam ott, bár – hangsúlyozom – nem értek a nyelvészethez, és ez még édeskevés egy nyelvrokonság-elmélet alátámasztására.

Ami pedig a magyar-azeri rokonságot illeti, az Azerbajdzsán területén élő azeriek, bár türk nyelvet beszélnek, ám genetikailag a dél-kaukázusi népekhez (pl. örmények, grúzok) állnak a legközelebb, az Iránban élő azeriek génállománya pedig sokkal hasonlatosabb a perzsákéhoz, mint az Azerbajdzsánban élő azeriekéhez, tehát még ha tényleg genetikai kapcsolatban álltunk is valaha a törökökkel - amire nem látok túl erős bizonyítékokat, lásd a későbbi, magyar genetikával foglalkozó részt -, a ma élő azeriek akkor sem rokonai genetikai értelemben a ma élő magyaroknak. A nyelvrokonság persze ettől még fennállhat, de erről sem láttam még meggyőző bizonyítékot. (Az azeriek génjeiről lásd ezt, az Iránban élő népek genetikai hasonlóságáról pedig ezt.) 

A nyelvrokonság tehát nem jelent szükségképpeni genetikai kapcsolatot is, így akár még az is előfordulhat, hogy igaz a finnugoristák elmélete, és a két nyelv tényleg közös tőről fakad, ám mégsem állunk vérszerinti rokonságban a finnekkel. Én nem állítom, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, de azt sem, hogy ez biztosan nem igaz, ugyanis nem rendelkezem elég ismerettel ennek a megállapításához, ahogyan szerintem sok, ezt az elméletet nagy magabiztossággal tagadó hozzászóló sem valószínű, hogy nyelvész lenne. Ám felmerül a kérdés, hogy ha ez az elmélet tényleg ennyire könnyen cáfolható, mint ahogy ezt sokan itt, a Kurucon állítják, akkor miért védi ezt a mai napig is a hivatalos magyar nyelvészet. 

Nem tudom komolyan venni azokat az állításokat, miszerint valamiféle háttérhatalom el akarja titkolni előlünk a népünk valós eredetét, és ezért erőltetik ránk a finn rokonságot. Elképzelhető persze, hogy ez valamikor, a Habsburg Birodalom idején így volt, de miért tartana ki emellett egészen mostanáig a hivatalos nyelvtudomány művelőinek nagy része? Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha esetleg rájönnénk, hogy mi mégsem a finnekkel, hanem a sumérokkal, törökökkel, perzsákkal, vagy éppen a japánokkal állunk genetikai, vagy nyelvrokonságban, akkor bármi megváltozna ebben az országban! Még akkor is ugyanebben a geopolitikai befolyási övezetben maradnánk, ugyanezekkel a gazdasági és politikai érdekérvényesítési lehetőségekkel, ha ne adj’ Isten kiderülne, hogy Jézus is magyar volt (hogy csak egyet említsek azok közül a legelképesztőbb marhaságok közül, amiket egyes jobboldali emberek terjesztenek).

Sőt még akkor sem lázadnának fel az emberek a globális hatalom ellen, és nem döntenék meg Amerikát vagy az EU-t, ha rájönnének, hogy egész idáig maszlaggal etettek minket, és a legközelebbi rokonaink mégsem a finnugor mansik és hantyk, hanem a szkíták és a sumérok, vagy éppen az ujgurok! Sőt ki merem jelenteni, hogy bármilyen szomorú, de a magyar emberek többségét még annyira sem érdekelné ez a felfedezés, mint az, hogy ki nyerte a Való Világ 5-öt! Akkor meg miért titkolózna mégis a kormányzat, és erőltetné ránk a hazug finnugor elméletet? Szerintem erre csak egy magyarázat létezik, mégpedig az, hogy ezt ők igaznak gondolják. És ezt én sem zárhatom ki, miután – a legtöbbünkhöz hasonlóan – nem rendelkezem ehhez elegendő nyelvészeti tudással.

És azt is érdemes figyelembe vennünk, amikor a finnugor nyelvrokonság elméletének igaz vagy hamis voltát vizsgáljuk, hogy bizony a finn emberek többsége és a hivatalos finn nyelvészet is a finnugor nyelvcsaládba sorolja a magyar nyelvet, pedig ott sosem volt Habsburg uralom, ami így akarta volna letörni a magyarok öntudatát, legalábbis néhány jobboldali vélemény szerint. Amikor Finnországban jártam, szinte minden finn, akivel találkoztam, megemlítette, hogy rokon nyelvet beszélünk, ám akkora a különbség a finn és a magyar szókincs között, hogy nem értjük meg egymást. Vajon a finn nyelvtudomány miért hangoztatná ezt, ha az elmélet nyilvánvaló hazugság volna? Milyen érdekük fűződne hozzá, hogy a távol élő magyarok nyelvét rokonként tüntessék fel, ha tudnák, hogy a nyelvünk nem közös eredetű?

A magyarság génállományáról egyébként már több felmérés is készült az utóbbi ötven évben, és ezek azt támasztották alá, hogy a mai magyar génmarkerek mintegy hatvan százaléka EU 19-es, ami leginkább a kelet-európai szláv népekre jellemző (ukránok, lengyelek, oroszok, kisebb részben a délszlávok), tizenhárom százaléka EU 18-as, ami kimondottan Nyugat-Európára jellemző (hollandok, németek, franciák, spanyolok, kisebb részben olaszok és kelet-európai szlávok), tizenegy százaléka EU 7 és 8-as, ami – az Ibériai-félszigetet leszámítva - Skandináviától a Balkánig mindenhol elterjedt Európában, kilenc százaléka EU 4-es, ami főként a Balkánon, és Dél-Európában terjedt el kisebb mértékben, de a törökökre és arabokra is ugyanígy jellemző, négy egész négytized százaléka pedig EU 9, 10, 11-es, ami kimondottan a törökök, kaukázusiak, és az arabok, valamint a Balkán népei között mondható elterjedtnek, a Kaukázusban hatvan-hetven, az arab és török populációban pedig ötven százalék körüli rátával, de a Balkánon, és – valószínűleg a hajóval érkezett korábbi bevándorlók miatt - Dél-Olaszországban is nagyobb mértékben van jelen, mint a magyaroknál, valamint a legújabb kori bevándorlás következtében Nyugat-Európában is megtalálható kisebb mértékben. Azt is fontos még hozzátenni, hogy itt területi alapú kutatásról van szó, tehát ebben benne van az összes itt élő nép génállománya, például az indiai eredetű cigányoké is, akiknél valószínűleg nagyobb mértékben szerepelnek a közel-keleti gének, mint a magyar lakosságnál, tehát nálunk még az említett értékeknél is alacsonyabb lehet a keleti népekre jellemző génmarkerek aránya.

A korabeli sírokból származó csontokon elvégzett genetikai kutatások alátámasztják, hogy már a 10-11. századi magyarság génállománya is javarészt megegyezett a mai ukrán sztyeppéken élő, europid népekével, mindössze a génjeik 16 százaléka volt ázsiai (mongoloid) eredetű, ez pedig arra utal, hogy már a honfoglalás előtti vándorlásaink során, a korábbi szállásterületeinken is keveredtünk az ott élő emberekkel, ami természetes jelenség. (Lásd itt, a 7. pontban.)

A törökökre, arabokra és a Kaukázus lakóira egyaránt a fent említett EU 9, 10, 11-es marker a legjellemzőbb (50-70%), ami a magyar népességnek – ahogy már írtam - mindössze négy egész négytized százalékában található meg, továbbá nálunk nagyobb mértékben alkotja a balkáni népek, és a dél-olaszok génállományát. A törökök és a közel-keleti arabok esetében a második helyen az EU 4-est találjuk (10-25%), ami a magyaroknál a génállomány kilenc százalékát teszi ki, de nálunk nagyobb mértékben elterjedt a Balkánon, valamint Dél-Olaszországban, és – valószínűleg a bevándorlók miatt – Nyugaton is hasonló mértékben van jelen, mint hazánkban. Érdekes, hogy a Kaukázus népeinél szinte nem is található meg ez a marker. A Kaukázusban a magyarokhoz hasonló arányban található meg a németekre, franciákra, hollandokra jellemző EU 18-as, de kisebb mértékben még a törököknél és az araboknál is felleljük ezt a gént, ugyanúgy, ahogy a kelet-európai szlávokra jellemző, nálunk domináns EU 19 is megtalálható pár százaléknyi mértékben. (A grafikonokat lásd itt.)

És milyen következtetést sikerült mindebből levonnom? Azt, hogy a jelenlegi génállományunk nagyobb mértékben a keleti szláv, kisebb részben pedig a nyugat-európai és a balkáni népekkel való keveredésünket tükrözi leginkább, tehát azét a közegét, ahol már több mint 1100 éve élünk. A török, arab, vagy kaukázusi gének nincsenek jelen nagyobb mértékben nálunk sem, mint a szomszédos délkelet-európai népeknél. Genetikailag tehát a most élő magyar népesség jóval közelebb áll az európai népekhez, mint a most élő törökökhöz, arabokhoz, kaukázusiakhoz, vagy bármely más, nem európai népcsoporthoz, ami nem is túl nagy meglepetés, ugyanis, ha figyelembe vesszük a külső sajátosságainkat, amit szintén a génjeink határoznak meg, nyilvánvaló, hogy jobban hasonlítunk egy lengyelre, de akár még egy franciára, vagy szerbre is, mint mondjuk az örmények vagy azeriek legtöbbjére, magyarán teljesen európai külsőnk van, ellentétben mondjuk a közel-keleti emberek többségével. Az a tény is világosan látszik az adatok elemzéséből, hogy a Balkán lakói és a török génállomány közötti távolság kisebb, mint a magyarok esetében, de még bennük is több az európai népekre jellemző génmarkerek aránya, mint a közel-keleti.

Megállapíthatjuk továbbá azt is, hogy a törökök, kaukázusiak és az arabok is keveredtek mind a kelet-, mind pedig a nyugat-európai népekkel a történelmük során, ez meglátszik a génállományukon.

Ez alapján bizonyítottnak látom, hogy a most élő magyar nép genetikai értelemben nem rokona a jelenlegi török, vagy azeri populációnak, bár ettől még nem zárhatjuk ki, hogy a több ezer évvel ezelőtt élt elődeink – akikkel genetikai értelemben már jóformán semmi kapcsolatunk sincsen – esetleg rokonságban állhattak velük, bár ennek az elméleti lehetősége az összes nép esetében fennáll, akik megfordultak azokon a vidékeken, ahol éltünk. Genetikai bizonyítékot mindenesetre erről még nem publikáltak, megjegyzem, ez jelentős nehézségekbe ütközne, ugyanis ehhez megfelelő számú és állapotú korabeli emberi maradványra volna szükség. Úgy gondolom, hogy a néhány közös szó, vagy nyelvtani szabály megléte sem elegendő, még a nyelvrokonság bizonyításához sem, ugyanis ezeket átvehették egymástól az egymás mellett élő népek, a dallamok is akár így, akár pedig közvetítők útján is elterjedhettek más népek körében, láthattunk már erre elég példát a világtörténelemben.

A különböző jobboldali fórumokon megjelent véleményekből és hozzászólásokból arra következtetek, hogy sokan vannak, akik már annyira megutálták a Nyugatot és annak a társadalmi rendjét, hogy kapva kapnak minden olyan információn, ami az esetleges keleti, a nyugati kultúrkörtől eltérő eredetünket véli bizonyítani. Hozzátenném, hogy nekem sem szimpatikus sok minden, ami Nyugatról, különösen, ami Amerikából érkezik – legyen szó kultúráról, politikáról, vagy a nemzetközi tőkéről -, de ez még nem jelenti azt, hogy kritika nélkül elhinnék mindent, ami a magyarság esetleges keleti eredetét akarja bizonyítani. Lehet, hogy sokak számára a törökök vagy az ujgurok szimpatikusabbak, mint a finnek – bár meggyőződésem, hogy az így gondolkodók többsége is szívesebben élne finnek, mint törökök között, nem is beszélve a két ország közötti fejlettségbeli különbségről -, de a vér szerinti vagy nyelvrokonság ténykérdés, ahogyan a hozzátartozóink is adottak, és nem mi választjuk ki őket szimpátia alapján.

 

Számos félreértést kell tisztázni az azerbajdzsáni írásom miatt. Először is egy Bíró András Zsolttól származó idézettel szeretnék az opponensnek válaszolni, azt hiszem, nem kell bemutatni a magyarországi turanizmus vezéralakját, kutatóját, aki rátalált a kazakisztáni madjar törzsre:

Most pedig általánosságban reagálnék a hozzászólásokra: nem kötelező szimpatizálni a török népekkel, szubjektív dolog, mindenki szívére van bízva. Ez csupán egy lehetőség, mint a ’keleti nyitás’, vagy hogy megvizsgáljuk a finnugrizmus és a turanizmus aggályainak kérdéskörét. Meglepő módon talán nem mindig a különbségekben rejlik az igazság, hiszen a nyelvünk valóban mutat ugor vonásokat, az ősi rovásírásunk pedig gyakorlatilag maga a hun ABC. A vérünkre pedig fentebb utaltam Bíró András genetikai kutatási eredményeire hivatkozva (itt a volgai bolgár, eredetileg türk népre utal, így vélte ezt pl. Wass Albert írónk is). Abban azért talán mindenkivel egyetértünk, hogy keleti eredetűek vagyunk, bár találkoztam már olyan ’magyar’ genetikus orvossal, aki abszurd módon a teljes honfoglalás megtörténtét tagadta...

Kibővítve ezt a kérdést: még a finneket is - tágabb értelemben - turáni népnek tartják, ahogy bennünket, persze erről is lehet vitatkozni. Talán ezt most hagyjuk későbbre, viszont arra próbálok célozni, ami a keleti kultúrkört (turáni népek) a nyugatitól (vikingek, germánok stb.) elválasztja. Inkább Kelet és Nyugat közé kellene a hangsúlyt tenni, nem pedig elveszni a részletekben. A perzsa népet pedig nem tartják turáni eredetűnek, bár ezt a fogalmat sem egyszerű definiálni. A legenda szerint a turáni eredetű népek Ősturánból rajzottak szét, amely területileg nagyjából Sumériát jelenti. Beszélhetünk türk és ugor népekről is. Egyébként ha már itt tartunk, a türk és ugor szubkultúra szépen elegyedik a határmezsgyén élő népek mondavilágában, sőt vérében, hiszen ők is keveredtek egymással. (A szerző meggyőződése, hogy a magyarság esetében ez fennáll, Bibó István megállapítására hagyatkozva. Az ugor halászó-vadászó ősmag későbbi lovasnomád eltörökösödése egyben választ is adna a szükségtelen vitákra turanizmus és finnugrizmus között).

Az írásom, mint a lábjegyzetben is látható, egy azerbajdzsáni, doktorátust szerzett kutató tanulmányára épült, aki számos magyar kutató munkásságára alapoz benne. Az írásomat bíráló (és bevallottan nem szakember) T. Kristóf nem veszi tudomásul, hogy a források, sok esetben egész könyvek, még az elérhetőség szintjén is meg vannak jelölve az adott témákban, valamint több tucat tudós a két országból rendszeresen konferenciázik, szerinte a semmiről. Félreértés ne essék, tisztelnünk kell mindenki véleményének szabadságát, de egy-két A/4-es méretű okfejtésben megcáfolni elismert tudósok kutatásait, akik életüket egy-egy szakterületnek szentelik, azért nem kis teljesítmény. Ez nagy bátorságra vall, természetesen ettől még bárkinek ’eszébe juthat’ egy-egy új korszakalkotó felfedezés, hiszen Napóleon szerint ’minden közkatona zsebében ott lapul a marsallbot’…

A székelyekről csak annyit, hogy akiket egyértelműen a török-besenyő irányba lehet sorolni, valamint az elzártság miatt lényegesen többet őriztek meg ősi kultúránkból, (lásd rovásírás stb.), jelképeik keleti eredetével nem kéne vagdalkozni. Kérdezem én: a 8 székely szék, és a türk népek 8 ága nem azonos szerveződési egységre, szimbolikára utal? Javaslom, ezt a kérdést inkább hagyjuk a szakemberekre, itt egyébként Ön ’hivatalos’ jelképmagyarázatokra utal, holott esetemben a teljes írásom valós, „hivatalos” könyvek és tanulmányok összegző kivonata! Ez óriási különbség, már önmagában sem szorul magyarázatra. Súlyos információhiányra utal írásában többek közt, hogy a kazakokat csak a szovjetek nevezték kazahnak, ma így hívni őket legalább akkora sértés velük szemben, mintha valaki a szocialista címert használná még mindig a magyar címer helyett. Ha egy népről írok, illik legalább a megnevezés szintjén ismerni. Ön szerint nem szerepel a türk népek tudatában a testvéri kapcsolat, ha úgy tetszik, rokonság, kérem, látogasson el a következő Kurultajra, és választ kap kérdéseire, valamint vegye fel a kapcsolatot pl. a Magyar Turán Alapítvánnyal. Személy szerint magam is jártam Törökországban, és éppen az ellenkezőjét tapasztaltam, amit Ön, persze ez adott helyzet kérdése, elismerem. Mivel az írásom tudományos munkásságok összegzésén alapul, az öné pedig belső impressziókon, ezért nem látom további értelmét a felvetéseinek, elgondolásainak tételes megválaszolásának. Feltételezem, az írásomban felsorolt összes kutató és szakterület munkásságának megcáfolóját egy személyben nem kívánja a továbbiakban képviselni.

Hálás vagyok válasza felvetéseiért, mert így még több dolgot lehet tisztázni, egyúttal javaslom a szakterületek behatóbb tanulmányozását. Végül szeretnék köszönetet mondani írásaim támogatóinak, akik hasonló érvekkel állnak ki - meggyőződésem szerint - az információhiány és az előitéletek érvei ellen.

Tisztelettel: