 |
Nagyon megnehezteltem az Ismerős Arcok zenekarra. Mérges voltam és frusztrált, ugyanis legújabb, második nagylemezükre több mint két évet kellett várni az „Egy a hazánk” című korong megjelenése óta. Ez az idő enyhén szólva gyötrelmesen telt, melyet a tavaly év végén kiadott „Mennyit ér” című akusztikus feldolgozásokat tartalmazó kislemezük csillapított csupán. Teljes kiengesztelődésem viszont csak akkor következett be, amikor az új cd-ről felcsendültek az első hangok…
Úgy gondoltam, az „Egy a hazánk”-kal a zenekar túl magasra tette a mércét, hiszen aki ismeri ezt a zenei anyagot, az tudja, hogy nehéz fölülmúlni. Éppen ezért tartottam tőle, hogy a „Szélbe kiáltok” nem csak sorrendben, de minden más egyéb vonatkozásban is csak követni fogja az elsőt, és a srácok nem tudják majd megismételni a debütáló bravúrt. Tévedtem. Mégpedig nagyot.
A hangminőség tiszta és kifogástalan, minden hang úgy szólal meg, ahogyan annak egy profi stúdióban felvett műsornak kell. A hangzás nem változott, csak némileg finomodott, illetve két dalban észrevehetően speciálisabbá vált Galambos Nándor öt húron megszólaló basszusjátékától, ezért ezt kimondottan minőségi hangfelszerelésen ajánlom meghallgatni. Kedvenc lemezemet Práder Vilmos a maga részéről gyönyörű gitártémákkal és szívet marcangoló szólókkal tökéletesítette, a zenekar legfiatalabb tagja, Kovacsik Tamás pedig precíz ütemekkel és ritmussal tette harmonikussá. A dalszövegíró és énekes Nyerges Attilát tekintélyt parancsoló termetéhez mérten áldotta meg hanggal az ég. Erőteljes orgánumával nagyon magabiztosan bánik, könnyű őt elképzelni az István, a király legfőbb szerepeinek egyikében, mondjuk Koppány, vagy az eredetileg Deák „Bill” Gyula által alakított Torda karakterében. De mindenképpen a legnagyobbak közt van a helye, akár énekesként, akár szövegíróként.
A csapat roppant képzett zenészekből áll, akiket a stúdióban ugyanilyen nagyszerű muzsikusok egészítettek ki zongorával, hegedűvel, szaxofonnal és szintetizátorral. Végül, de nem utolsó sorban hatalmas elismerést érdemel Tóth Lilla is autentikus népdalelőadásaiért.
Szinte zenei kuriózumnak számít a „Ruszkik haza!” című dal, ugyanis történelmünk egyik legjelentősebb időszakának, ’56-nak ilyetén való megemlékezéséről nem sok szerzemény született eddig. Méltó főhajtás ez egyben a nemrég elhunyt hős, Pongrátz Gergely emléke előtt, akitől még idős korában is rettegett a kommunista garnitúra. Úgy tudom, a zenekar a megbeszéltek szerint készülőben volt Gergely bácsihoz, hogy rögzítsék kedvenc Reményik-versét, mely a dal előtt hangzott volna el az eredeti elképzelések szerint. Ez – fájdalom – már nem valósulhatott meg. Csupán pár nap választotta el az együttest vágyuk beteljesülésétől.
A dalszövegekre az élet legfőbb értékeinek csodálatos megjelenítése jellemző, úgy mint például a hazaszeretet, a barátság, a hűség, a bátorság, a hagyományőrzés és a családi kötelékek ápolása, de hallhatunk torokszorító sorokat az elmúlásról és a reményvesztett ember mindennapos vívódásairól is.
Nem szabad elmenni az igényesen kivitelezett külső mellett sem. A kétfelé kihajtható papírborító belső részének közepén helyezkedik el a fekete alapon fehér monogrammal ellátott cd-lemez. Baloldalt Nyerges Attila tizenkét soros verse olvasható, a jobb oldalon a tokba csúsztatva pedig egy kiemelhető kis füzetecske található, melyben emelkedett és borús hangulatú képek adják a dalszövegek hátterét. A borító megtervezésében, akárcsak az első nagylemez esetében, most is részt vett a kiváló erdélyi grafikusművész, Silló Pál Ernő és Grépály András Zoltán.
Az első album a határtalan Erdély-szeretet netovábbja lett. A rajongók szóvá is tették - finoman jelezve -, hogy „élnek ám Erdélyen kívül máshol is Anyaországtól elszakított magyarok.” Azt hiszem, hogy az új korong címadó nótája, a „Szélbe kiáltok” megfelelő bocsánatkérés és gesztus eme könnyen elnézhető és nem rossz szándékú hiányosság ellensúlyozására. Hallgassátok hát szeretettel Ti, „…ott a Kárpátok alján, Bácskába’ lenn, vagy épp Felvidéken…!”
[Ismerős Arcok: Szélbe kiáltok (2005)
Játékidő: 62 perc, szerzői kiadás]
KR - Kuruc.info
Fotó: Grépály András Zoltán
