Tipikus román tempó, hogy kizárólag román nemzetiségű tanúkat hallgattak meg egy olyan ügyben, mely színtisztán etnikai, tehát magyar-román alapú. Ez egy vicc. Sajnos igaza van Csomortányi Istvánnak, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének, ki a múlt héten az Eleminek nyilatkozta, legalább 5-6 vádpontot is fel lehetne sorolni, ami tavaly nyáron történt az úzvölgyi katonai temetőben, sírrongálás, tettlegesség, és így tovább, bár nem lepte meg a döntés. Leszögezte, úgy tűnik, a romániai jogorvoslati lehetőségek ezzel kimerültek, nem optimisták, de természetesen nem adják fel a küzdelmet, és tovább folytatják.

Beszédes, hogy ez még Romániában sem maradt szó nélkül. Közleményben szólította fel az Active Watch bukaresti emberi jogi szervezet a román Igazságügyi Felügyeletet, hogy vizsgálja ki: miként tekinthette Daniel Constantin Galbeaza moinesti ügyész úgy, hogy nem minősül gyűlöletre vagy diszkriminációra való uszításnak az úzvölgyi katonatemetőnél tavaly júniusban skandált jelmondat.

Az Active Watch ugyanakkor felszólította a főügyészséget és az igazságügyi minisztériumot, hogy tegyenek erőfeszítéseket az ügyészek képzésére, és az olyan esetek helyes kezelésére, amelyeknél a gyűlölet által motivált bűncselekmények gyanúja áll fenn.

„Nem értjük, hogy egy deportálásra történő nyilvánvaló felszólítást hogyan lehet „vélt jelszónak” tekinteni. Milyen más megfogalmazást kellett volna használni, hogy az ügyész ne csak gyanítsa, hanem biztos legyen a felszólítás kirekesztő jellegében?” - idézte a Libertatea.ro portál a közleményt.

Reményeket persze ne tápláljunk, pusztába kiáltott szó marad mindez, következménye nem lesz. De vizsgáljuk meg, mi ad egyre nagyobb és nagyobb biztatást a románoknak! Hát pont az, és ez bőven a szégyen kategóriája, hogy míg egy román érdekeltségű emberjogi szervezet is szót emel, addig a magyar kormány hallgat. Vagy fogalmazzunk markánsabban, kussol.

Ha nagyon megerőltetjük a memóriánkat, arra emlékezhetünk, hogy még tavaly nyáron, mikor megtörténtek a botrányos események, a magyar kormány jegyzékben „tiltakozott”, a román követ kérésre sem volt hajlandó előállni, aztán annyiban is maradt az egész.

2019 nyarán úgy fogalmaztak, a magyar kormány elvárja, hogy ha már megelőzni nem tudták az eseményeket, akkor Románia legalább utólag adjon elégtételt és magyarázatot. Tessék, itt a „magyarázat”, és a válasz erre mély lapítás a kormány részéről. Egyébként némileg hasonló ahhoz, minthogy a „keresztény kultúra” védelmezőjeként tetszelgő Orbán Viktor szintén nem mer megszólalni akkor, mikor a keleti kereszténység egyik legjelentősebb építészeti szimbólumát, a Hagia Sophiát alakítja mecsetté a magyar miniszterelnök jó barátja, Erdogan. Fontosabb az ő érzékenysége, mint a keresztény kultúra.

De visszakanyarodván a román-kérdésre, ilyen sunyi hallgatást egy állam egész egyszerűen nem engedhet meg magának, hacsak nem akar nevetségesnek látszani a másik, ez esetben a román szemében. Mert így az is. Jót röhögnek rajtunk. És nem fognak megállni, történni fognak még nagyobb tragédiák is, ha hagyjuk.

Lantos János – Kuruc.info