Ez csak egy a sok ködösítési próbálkozás közül, úgyhogy álljon itt egy 1988-as interjúrészlet, melyben a szoborromboló maga ismeri be dicsőséges cselekedetét. (Vagy, ha csak mi nem tudunk mindenről, és a komcsibarát gazember Pázmány-szobrot robbantott valamikor, kérjük szépen Pelle Jánost, tárja a közvélemény elé a nagy költő eme újabb nemes megnyilvánulását.)

F. GY.: Hadd veszem (sic) a dolgokat sorra, már azért is, mert 35 esztendő múltán ez az első alkalom, hogy erre a kérdésre válaszolhatok. Emlékszem még az időre, amikor Prohászka szobrát a Károlyi-kertben felállították. Miért ily gyorsan, kérdeztem akkor. És miért nem inkább Horváth Mihály csanádi érsek szobrát állítják fel, aki történetírásunkban és az 1848–1849-es szabadságharcban oly nemes szerepet vállalt? Vagy Martinuzzi Fráter Györgyét, a független Erdély megteremtőjét? De hát abban az időben nem ez volt az egyetlen jelenség, ami nem tetszett nekem, és napirendre tértem fölötte.
Első emigrációm alatt, Párizsban megismerkedtem Károlyi Mihállyal, aki elmondta nekem, hogy Prohászka az első világháború idején az ő (Károlyi) hívei közé tartozott, és akkor fordult ellene, amikor a politikai opportunizmus ezt kívánta, mi több, őt ,,farkastorkú gazembernek'' szokta volt aposztrofálni. Hogy valaki védekezni nem képes emigránst ily módon támadjon, és ugyanakkor -- egyházi méltósága ellenére – születési hibáját vesse a szemére (Károlyi platinalemezt hordott gégéjében) – azt nem kis méltatlanságnak érezte. Láttam: úgy látszik, nem tudja, hogy Prohászka szobrát azzal a palotával szemközt állították fel, ahol Károlyi a fiatalságát töltötte, és amelyhez annyi történeti emlék fűződött: ott tartóztatta le Batthyány Lajost Haynau 1849. január elsején. Óvakodtam tehát Károlyit felvilágosítani, hol áll Prohászka szobra.
1946 áprilisának utolsó napjai egyikén Károlyi hazatért emigrációjából, röviddel az után, hogy én is hazaérkeztem. Mindjárt az első nap a Károlyi-palotába ment, melyet nem látott 27 esztendeje, körbejárt a szobákban, kinézett az ablakból a kertre, és megkérdezte: kinek a szobra áll ott? Mikor megtudta, ama kívánságát fejezte ki, hogy a szobrot vigyék el kertjéből – majd a palotát és a kertet, pár órával az után, hogy visszakapta, a köz rendelkezésére bocsátotta. Semmi sem történt. Egy év alatt Károlyi háromszor fordult ajánlott levélben az illetékes egyházi hatósághoz (úgy emlékszem, az érseki helynökhöz) azzal a kéréssel, hogy a szobrot az ő (Károlyi) költségén, az általa rendelkezésre bocsátott teherautón szállítsák el bárhova az országban.
Minthogy válasz egy évig sem érkezett, Károlyi megkért bennünket, döntsük le a szobrot, lehetőleg úgy, hogy kárt ne tegyünk benne. Így történt.

Barlay Ö. Szabolcs művelődéstörténész írásából idézünk.

- Az MDF szerint a szoborromboló, zsidó Faludy "az egyik legnagyobb magyar költő"

- A szoborromboló Faludyról