 Hiába a szentfazékhacuka, Jakubinyi elvtárs? |
Nyílt levél Ft. Dr. Jakubinyi György érsek úr részére
Római Katolikus Érseki Hivatal
Gyulafehérvár
D. a J. Kr.
Főtisztelendő Érsek Atya!
Római katolikus erdélyi magyar hívőként fordulok Önhöz. Az Ön által az Erdélyi Római Katolikus Főegyházmegyében elrendelt papi áthelyezések ügye késztet szólásra.
Amint az várható volt, több kiemelkedő, közösség- és intézményépítő pap és főpap indoklás nélküli és kérlelhetetlen áthelyezése akkora ellenállásba ütközött, amely átcsapott az egyházközségek, a Főegyházmegye, sőt immár Erdély határain túlra is.
Hónapokon keresztül hívői alázattal viszonyultam ehhez a kérdéshez, amely már első pillanattól kezdve felborzolta a hívek kedélyét Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíksomlyón és másutt. Május 10-én, soron kívüli, ezer kilométeres éjszakai utazást is vállalva járultam az Ön színe elé azért, hogy felhívjam figyelmét: milyen mélyen kavarják fel az Ön által tervbe vett papi és főpapi áthelyezések az erdélyi magyar katolikus és nem-katolikus keresztény közösségek életét. Mindhiába! Ön szenvtelenül válasz nélkül hagyta ismételten feltett kérdésünket: miért? Pedig szigorúan egyházközségi és felekezeti kereteken belül maradva jártunk el.
Megpróbáltuk felhívni a figyelmet arra, hogy az Ön által áthelyezéssel sújtott papok egyike-másika igen jeles érdemeket szerzett, és ezért véleményünk szerint különb bánásmódot érdemel. Ebben sem volt köszönet. Amikor nyilvánosságra hoztuk azt a kevéssé ismert tényt, hogy Ft. Dr. Czirják Árpád Kolozs-dobokai főesperest Márton Áron, Erdély nagy püspöke utódjának nevezte meg, papok serege kezdett rágalmazásunkba, valótlanság terjesztésével vádolva meg minket. Akadt közöttük, olyan is, aki egyháztörténésznek nevezi magát, és akiről köztudott, hogy szoros szálak fűzik a gyulafehérvári érseki hivatalhoz, személyesen Önhöz. A méltatlan vita lezárásaként álljon itt az egykori szekuritáté iratait vizsgáló bizottság (CNSAS) ma már kutatható levéltárában a D.69/18 jelzet 27. oldalán található dokumentum, mely egyértelműen bizonyítja, hogy 1979-ben Márton Áron püspök Czirják Árpád plébánost javasolta, és támogatta első helyen a segédpüspöki kinevezésre, miként erről ma már bárki érdeklődő vagy történész meggyőződhet.
JAKAB ANTAL segédpüspök MÁRTON ÁRON püspökkel olyan korábbi beszélgetésekről tárgyalt, amelyek POGGI-val és BUKOVSCHI-val folytak, és megjegyezte, hogy az illetők azokról a személyekről érdeklődtek, akik a segédpüspöki tisztségre pályázhatnak.
Ezen tárgyalások kapcsán JAKAB ANTAL erre a tisztségre CZIRJÁK ÁRPÁD volt kolozsvári, jelenlegi tűri /Balázsfalva/ plébánost, JAKUBINYI GYÖRGY-öt, a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet pap-tanárát és ÉCSI JÁNOS plébánost jelölte. A tárgyalások nyomán MÁRTON ÁRON a következő pályázási sorrendet ajánlotta: CZIRJÁK ÁRPÁD, ÉCSI JÁNOS és JAKUBINYI GYÖRGY, hangsúlyozva, hogy ő maga CZIRJÁK ÁRPÁD-ot javasolja és támogatja.
Kikövetkeztethető, hogy ezt a javaslatot a Vatikán tudomására fogják hozni, de az nem derült ki, hogy milyen módon.
A román nyelvű levélen, melyet együttesen jegyez a Fehér megyei rendőrség és a Szekuritáté vezetője, több széljegyzet van. Legfelül egy olvashatatlan aláírású ezredes elrendeli: „Intézkedéseket kérek tanulmányozásra, beszervezésre, lejáratásra, elszigetelésre.” A lap alján egy másik széljegyzet immár a hatósági fellépés eredményét tálalja: „Czirják Árpádról lemondott, mert nem fogadta őt el az Egyházügyi Hivatal. Esélyes maradt Écsi János és Jakubinyi György, akik kapcsolatban vannak. Olvashatatlan aláírás, alezredes”
Főtisztelendő Érsek Atya!
Íme, miként hiúsította meg a szekuritáté, nagy püspökünk, Márton Áron akaratának teljesülését. Ha nincs ez a titkosszolgálati fellépés, nagy valószínűséggel állítható, hogy ma, Ft. Dr. Czirják Árpád a gyulafehérvári érsek. Az a személy, akit most Ön úgy kezel, mint egy újmisést.
És akkor még nem esett szó arról a több ezer marasztaló aláírásról, amelyet a kolozsvári Szent Mihály egyházközség tagjai juttattak el Önhöz, és amelyeket Ön ugyanúgy figyelmen kívül hagyott, mint a magyar közélet megannyi számottevő alakjának folyamodványát.
Papjuk, Ft. Gergely István iránti ragaszkodásban a csíksomlyói katolikus székelyek mentek a legtovább. Két nappal ezelőtt plebánosválasztást rendeztek, amit a Gyulafehérvári Érseki Hivatal egy nappal korábbi, hatpontos közleményében jóelőre törvénytelennek nevezett, büntetéseket helyezve kilátásba a szervezőknek és a résztvevő híveknek. Tette ezt az 1962-65 között megtartott II. Vatikáni Zsinatra, az 1997-2000 között megtartott erdélyi Főegyházmegyei Zsinatra, valamint a II. János Pál pápa által 1983-ban kihirdetett Egyházi Törvénykönyvre (C.I.C.) hivatkozva. Egyetlen hivatkozás maradt ki a papjukért küzdő hívek megbüntetését kilátásba helyező érseki érvelésből. Az, amelyik az erdélyi katolicizmusnak világszerte egyedülálló sajátosságot, autonómiát szavatol: az Erdélyi Római Katolikus Státus intézménye és annak szabályai.
Az Erdélyi Római Katolikus Státus és a plébánosválasztás
Az erdélyi római katolikus egyházmegye autonómiája több mint ötszáz éves, és az egész római katolikus világban páratlan jogintézmény. Míg az egész világban a megyés püspök az egyházhatalmat egymaga bírja, és abban még a klérus sem részesedhet másképpen, mint a püspöktől nyert megbízás alapján, az erdélyi megyéspüspököt a püspöki hatalomnak csak egy része illeti: a hit, erkölcs, szertartás, hierarchikus szervezet és a lelki igazgatás ügye.
Hatalmának másik részét az erdélyi megyéspüspök csak az egyházmegyei klérussal és világi híveivel együtt gyakorolhatja. Ilyen ügyek: költségvetés, számadások felülvizsgálása, iskolai és alapítványi vagyon szerzése, megváltoztatása, elidegenítése, kezelése, a tanítás ügye, iskolák, nevelő intézetek, és … a plébánosválasztás. Eszerint ha egy egyházközséget megillet a plébánosválasztás joga, akkor a plébánost a hívek maguk választják, akit azután a püspök hivatali hatalommal ruház fel.
Az Erdélyi Római Katolikus Státus legfőbb testülete a Státusgyűlés. Elnöke a megyéspüspök. Társelnöke világi, aki a püspök akadályoztatása esetén teljes joggal helyettesíti őt elnöki minőségében. Éppen ezért nagy püspökünk, Márton Áron a rá jellemző határtalan bölcsességgel és előrelátással – számolva esetleges bebörtönözésével is –, amikor a romániai kommunista hatalomátvétel kétségtelenné vált, „befagyasztotta” az Erdélyi Római Katolikus Státus működését, ekképp megmentve annak vagyonát és szellemi értékeit az utókor számára. A II. Vatikáni Zsinat idején az Erdélyi Római Katolikus Státus ebben az „alvó” állapotában van. Magas szintű jogfilozófiai vita döntheti csak el, hogy ebben az állapotában bármely egyházi törvény módosíthatja-e a Státus jogkörét.
Tény, hogy a kommunizmus bukása után az Ön elődje Ft. Bálint Lajos érsek újraélesztette az Erdélyi Római Katolikus Státust, melynek huszonnégy tagú, legfőbb testületébe, az Igazgató Tanácsba e sorok íróját is felkérte és kinevezte. Az 1997-2000 között ülésező, előbb már hivatkozott erdélyi Főegyházmegyei Zsinat hosszan bíbelődött a Státus új szabályzatának kidolgozásával. A végleges szövegtervezet kidolgozásával nem más, mint az Ön mostani intézkedésével főesperesekből falusi pappá átminősített Ft. Csató Béla és Ft. Dr. Czirják Árpád volt megbízva… (Sajnálatos, hogy az Igazgató Tanács tagjaként sem találkozhattam a végleges szöveggel.)
Akárhogy is legyen, ennek az egyedülálló, fél évezredes erdélyi magyar katolikus hagyománynak az éltetése valamennyiünk kötelessége, különösképpen, hogy a Státusgyűlés határozatait szavazás útján, a többség akarata szerint hozza, és ez a püspökre is kötelező. Fontos tudnunk: határozatainak jogerejéhez a Státusnak semmi felsőbb jóváhagyásra nincs szüksége, mert saját autonómiája ügykörében végérvényesen dönt.
Lehet, hogy a csíksomlyói hívek által megszervezett plébánosválasztás nemhogy törvénybe ütköző, hanem erdélyi hagyományainkat tiszteletben tartó, törvényes és igazságos.
Főtisztelendő Érsek Atya!
Az erdélyi római katolikus egyházmegye autonómiája igazi autonómia. Nem azért zárja ki az állam beavatkozását, hogy a püspök hatalma korlátlan legyen! Az erdélyi római katolikus egyházmegye fél évezred alatt kimunkált autonómiája az egyházhatalomban a püspökön kívül alkotmányos és önálló részt ad a klérusnak és a laikusoknak. A hívek így válnak irányított tömegből felelős, önigazgató katolikus közösséggé, amely saját egyházi szükségleteiről önmaga gondoskodik, s azokat önmaga látja el.
Főtisztelendő Érsek Atya! Mint azt jelen nyílt levelemben többször aláhúztam, az Ön által önhatalmúlag és a hívek akaratát semmibe vevő módon elrendelt papi és főpapi áthelyezések hatása messze túlnőtt az egyházközségek, az Egyház, sőt Erdély határain is. Mind Ft. Dr. Czirják Árpád, mind Ft. Gergely István, mind Ft. Csató Béla áthelyezése károsan érinti az egyházközségeket, az erdélyi és az egyetemes magyarságot. Mint Erdélyben élő katolikus hívő és mint a legitimitását a világ valamennyi magyar közösségéből eredeztető, legnagyobb magyar civil szervezet vezetője, kötelességem felemelni hangomat a magyar közösségek zaklatása ellen.
Tisztelettel kérem Önt, vegye újból fontolóra a kérdést, vesse össze az Ön által bizonyára ismert, de nyilvánosságra nem hozott, vélt hasznot, az okozott kárral, és cselekedjék az Önre bízott, érintett hívek sokaságának akarata szerint.
Most még lehet.
Tisztelettel és szeretettel,
Budapest – Kolozsvár, 2007. augusztus 10-én
Patrubány Miklós,
az Erdélyi Római Katolikus Státus Igazgató Tanácsának világi tagja,
a Magyarok Világszövetségének elnöke
