Az unitárius lelkész a Duna Napokon mondott ünnepi beszédében rámutatott: a Duna-ház és a Duna Napok épp annak a narratívának a megtestesítői és igazolói, annak az értéknek a tapasztalható valósága, hogy amit Isten egybekötött, amit nyelv és vallás, amit zene és irodalom összekötött, azt ember és hatalmak határrajzolással sem szakíthatnak szét.

"Ami szép és igaz, ami üdvös és egyetemes, azt ne zárják le. (…) Ezt tisztelettel kérem, és hiszem, hogy kérésem halló fülekre fog találni" - mondta a lelkész, arra utalva, hogy vannak, akik szerint az idei a Duna Napok utolsó rendezvénye.

Csécs Márton Lőrinc a dél-erdélyi szórványmagyarság nehéz sorsára is felhívta a figyelmet. Rámutatott: 1920 óta 750 ezer romániai magyar vándorolt át és telepedett meg Magyarországon. És ez csak az anyaország irányába történő mozgás, alig több mint egymillió magyar maradt szülőföldjén - hívta fel a figyelmet.

"Száz esztendő alatt Torockó lakossága negyedére csökkent" - ismertette a jelenlegi demográfiai adatokat.

"Akik magyar szónak adnak itt hangot, akik magyar módra húzzák a vonót, ropják a táncot, akik magyar motívumokat festenek, akik magyar nyelven imádkoznak, akik együtt szurkolnak a magyar válogatottnak - legyen az bármilyen sportág -, akik nagy áldozatok árán is sokszor megaláztatást elviselve, de mégis hűségesek maradtak nyelvükhöz és kultúrájukhoz, azokat az embereket és közösségeket, kérem, hogy senki se hagyja magára" - fogalmazott a lelkész.

Kiemelte: a Duna-ház és a Duna Napok nem másért, hanem értük vannak.

A Duna-ház ma már a megye leghatékonyabb magyar kulturális központja, amiért hálás neki a torockói közösség, az Aranyosmente, Nagyenyed és környékének magyarsága. A Duna Nap nem csak a régiót, hanem a szélesebb magyar erdélyi közösséget is megszólította és kiszolgálta, és ma is ezt teszi - hangsúlyozta.

Köszönetet mondott Dobos Menyhértnek, hogy munkatársaival elültette a Duna-ház és Duna Napok magvait, és Altorjai Anitának, hogy öntözte azt a maga munkatársaival, mivel mindketten tudták, hogy közös a cél.

Csécs Márton Lőrinc úgy fogalmazott: "Akkor tudunk megmaradni, ha van hitünk az élő Istenben, képesek vagyunk egymásban meglátni a testvért, feladatainkban és kihívásainkban pedig megtaláljuk a feloldást adó közös nevezőt."

"Nem volt egyszerű, de megtanultuk, hogy amit sikerült közös erőfeszítéssel elérni, ahhoz nekünk kell legyen bölcsességünk közösen meg is tartani. Elszigetelődve mindig bajban voltunk. Összefogva, összetartozva pedig mindig egy lépéssel előrébb" - mondta, hangsúlyozva: "több szál köt össze, mint ahány él elválaszt".

Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának elnöke felidézte a Duna-ház létrehozását a településen, és azt mondta: a Duna-ház mindannyiunké. "A miénk ott odaát, és a tiétek itt" - fogalmazott.

Felelevenítette az első Duna Nap rendezvényét, amikor délután esett az eső, majd a megnyitó előtt pár perccel kisütött a nap, és a Székelykő két csúcsa között egy szivárvány jelent meg. "Ez a szivárvány üzent nekünk akkor, és üzen azóta is, hogy jó úton járunk" - mondta.

Úgy fogalmazott: szereti Torockót a történelmével, a lelkével együtt, a több évszázada itt élő emberek energiája "visszaköszön bennünk". Azt mondta, a több évszázados lelkierő tart meg, és csak reménykedni tud, hogy Torockó jövője ugyanilyen lesz, és ugyanúgy szeretni fogják az elkövetkező évszázadokban is.

(MTI)