Sokak számára talán kicsit unalmas (nem lesz benne teljes gőzös zsidózás / cigányozás), ámde, a fajvédők elleni intellektuális harcban, szerfölött hasznos cikk következik a mai Magyar Hírlapból. A Czirok Péter (LIFE), Mohácsi Erzsébet stb.-féle hazugságok megcáfolásához elsőrangú. Téma: a cigányok iskolai integrációja, amiről mi is már számos cikket írtunk, ill. vettünk át (lásd pl. EZT és legfőképp EZT).
"Álhumánus megoldások
Szakemberek szerint az integráció néha többet árt, mint használ
"Álhumánus megoldások
Szakemberek szerint az integráció néha többet árt, mint használ
Rövidesen országos jogvédő hálózat szövődhet a roma gyermekek szegregált oktatásának felszámolására. Pedagógusok, oktatási szakemberek szerint azonban nem feltétlenül segíti a cigányság felzárkóztatását a kikényszerített integráció.
Jogvédő hálózat felállítását tervezi a Mozgalom a Deszegrációért Alapítvány – jelentette be Mohácsi Viktória, az SZDSZ európai parlamenti képviselője, mivel négyszáz iskolában szegregáltan folyik a roma gyerekek oktatása. Egy felmérésre hivatkozva a liberális politikus kijelentette: ahol elkülönítve tanítják a diákokat, ott alacsonyabb szintű a képzés, és rosszabbak a továbbtanulási eredmények. Mohácsi Viktória elmondta, mivel az unió további 12 államában létező probléma a szegregált oktatás, ezért az Európai Bizottság a deszegregációs irányelvek megalkotását fontolgatja.
Álhumánus megoldás az integráció, mivel nincsen megfelelő iskolai felszerelés, a pedagógusoknak pedig nincsen meg a kellő szakmai képzettségük arra, hogy a sokféle nevelési igényű gyermekkel egyszerre foglalkozzanak egy osztályközösségben – erre a következtetésre jutottak pedagógusok, oktatási szakemberek és kutatók egy az Élőlánc Mozgalom és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által szervezett május végi konferencián. Lányi András, az Élőlánc Mozgalom elnökségi tagja szerint az esélyeket az iskola nem tudja kiegyenlíteni, mert már nem a gyermekszegénység problémájával és a romakérdéssel találkozik, hanem a családok leszakadása zajlik.
Vajda Zsuzsa, a Miskolci Egyetem pszichológustanára szerint sem jelent az integráció egyetemes megoldást. Előadásában megjegyezte: a 2000-es évek elejéig az elszegényedő gyermekek felzárkóztatásán volt a hangsúly, és ehhez rengeteg pályázati pénzt is biztosítottak. Idővel azonban felcserélődött a cél és az eszköz, és most az integrációt tekintik kizárólagos lehetőségnek. Vajda Zsuzsa szerint azonban integrált környezetben, szegregált felzárkóztatásra lenne szükség. Eredményt a foglalkoztatási rendszer átalakítása nélkül nem lehet elérni. A szülőknek értelmes elfoglaltságot kell biztosítani, amelyhez megfelelő helyszín lehetne a kulturális központtá alakított iskola. A szakember tapasztalatai szerint a leszakadó felnőtt társadalom egy része képtelen az önfenntartásra, így gyermekét sem tudja segíteni, a másik része pedig ellenségesen viszonyul az oktatási intézményekhez. Ezen az ellenérzésen úgy lehetne változtatni, hogy tanórákon túl a gyermekeket az iskolában kellene tartani, és a szabadidős, közösségi tevékenységekbe a szüleiket is be kellene vonni. Vajda Zsuzsa tapasztalatai szerint a kistelepülésekről a városokba, harmincfős osztályokba kényszerített romagyermekek közül sokan kiesnek a rendszerből, mert egy akár ezerkétszáz fős intézményben kevesebb figyelem irányulhat rájuk, mint egy kis létszámú közösségben. Váradi Monika, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának tudományos főmunkatársa elmondta, nincsenek adatok arról, hogy mi történik az osztálytermekben az integráció után. Egy másik problémára is felhívta a figyelmet: az oktatási tárca a szegregációt tartja a rossz tanulmányi eredmények okának, ám a minisztériumnak nincsen programja azoknak az iskoláknak, amelyek a szabad iskolaválasztás, illetve a demográfiai folyamatok miatt önhibájukon kívül válnak úgynevezett gettóiskolákká. Váradi Monika kutatásai szerint nem ördögtől való, ha egy településen szegregált oktatás van. Hozzátette: a kisiskolákban a pedagógusok olyan speciális tananyagot és módszertant is kifejlesztettek már, amellyel eredményesen csökkenthető a szociális hátrányokból fakadó esélyegyenlőtlenség."
(Sándor Csilla – MH)
Jogvédő hálózat felállítását tervezi a Mozgalom a Deszegrációért Alapítvány – jelentette be Mohácsi Viktória, az SZDSZ európai parlamenti képviselője, mivel négyszáz iskolában szegregáltan folyik a roma gyerekek oktatása. Egy felmérésre hivatkozva a liberális politikus kijelentette: ahol elkülönítve tanítják a diákokat, ott alacsonyabb szintű a képzés, és rosszabbak a továbbtanulási eredmények. Mohácsi Viktória elmondta, mivel az unió további 12 államában létező probléma a szegregált oktatás, ezért az Európai Bizottság a deszegregációs irányelvek megalkotását fontolgatja.
Álhumánus megoldás az integráció, mivel nincsen megfelelő iskolai felszerelés, a pedagógusoknak pedig nincsen meg a kellő szakmai képzettségük arra, hogy a sokféle nevelési igényű gyermekkel egyszerre foglalkozzanak egy osztályközösségben – erre a következtetésre jutottak pedagógusok, oktatási szakemberek és kutatók egy az Élőlánc Mozgalom és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által szervezett május végi konferencián. Lányi András, az Élőlánc Mozgalom elnökségi tagja szerint az esélyeket az iskola nem tudja kiegyenlíteni, mert már nem a gyermekszegénység problémájával és a romakérdéssel találkozik, hanem a családok leszakadása zajlik.
Vajda Zsuzsa, a Miskolci Egyetem pszichológustanára szerint sem jelent az integráció egyetemes megoldást. Előadásában megjegyezte: a 2000-es évek elejéig az elszegényedő gyermekek felzárkóztatásán volt a hangsúly, és ehhez rengeteg pályázati pénzt is biztosítottak. Idővel azonban felcserélődött a cél és az eszköz, és most az integrációt tekintik kizárólagos lehetőségnek. Vajda Zsuzsa szerint azonban integrált környezetben, szegregált felzárkóztatásra lenne szükség. Eredményt a foglalkoztatási rendszer átalakítása nélkül nem lehet elérni. A szülőknek értelmes elfoglaltságot kell biztosítani, amelyhez megfelelő helyszín lehetne a kulturális központtá alakított iskola. A szakember tapasztalatai szerint a leszakadó felnőtt társadalom egy része képtelen az önfenntartásra, így gyermekét sem tudja segíteni, a másik része pedig ellenségesen viszonyul az oktatási intézményekhez. Ezen az ellenérzésen úgy lehetne változtatni, hogy tanórákon túl a gyermekeket az iskolában kellene tartani, és a szabadidős, közösségi tevékenységekbe a szüleiket is be kellene vonni. Vajda Zsuzsa tapasztalatai szerint a kistelepülésekről a városokba, harmincfős osztályokba kényszerített romagyermekek közül sokan kiesnek a rendszerből, mert egy akár ezerkétszáz fős intézményben kevesebb figyelem irányulhat rájuk, mint egy kis létszámú közösségben. Váradi Monika, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának tudományos főmunkatársa elmondta, nincsenek adatok arról, hogy mi történik az osztálytermekben az integráció után. Egy másik problémára is felhívta a figyelmet: az oktatási tárca a szegregációt tartja a rossz tanulmányi eredmények okának, ám a minisztériumnak nincsen programja azoknak az iskoláknak, amelyek a szabad iskolaválasztás, illetve a demográfiai folyamatok miatt önhibájukon kívül válnak úgynevezett gettóiskolákká. Váradi Monika kutatásai szerint nem ördögtől való, ha egy településen szegregált oktatás van. Hozzátette: a kisiskolákban a pedagógusok olyan speciális tananyagot és módszertant is kifejlesztettek már, amellyel eredményesen csökkenthető a szociális hátrányokból fakadó esélyegyenlőtlenség."
(Sándor Csilla – MH)
