Többször hivatkoztunk a tökös, sváb Németkérre, mint annak a mintapéldájára, hogyan kell összefogni a betelepülni szándékozó bűnözőcigányok ellen. Lássuk a Zóna legújabb, kapcsolódó cikkét.
"Németkéren nem kértek a paksi romákból, ezért lebontották a nekik kiszemelt házakat. Az akció bejött

szerző: Munkácsy Márton
2008. október 6. hétfő

Németkér népe nem kért négy paksi roma családból. Hat éve a falu apraja-nagyja inkább lebontott három házat, csak ne kelljen befogadni a jövevényeket. A zóna megnézte, mi lett a társadalmi munka gyümölcse: a hajléktalanok Faddon élnek.
  
Előítélet: tényeken vagy hibás, merev általánosításon alapuló előre kialakított vélemény.

Az előítélet vezetett bajhoz hat évvel ezelőtt a Tolna megyei Németkéren. A faluba hír érkezett, hogy a szomszédos Pakson lebontják a városhoz közeli Bedőtanya egykori cselédsorának életveszélyessé vált épületét, ahol négy roma család huszonkilenc tagja lakott. Németkéren három ház is eladósorban volt, és a paksi önkormányzat úgy látta megoldhatónak a bedőtanyaiak ügyét, ha megveszi nekik a házakat. Pakson nem akadt nekik hely. (Kuruc.info: f@szt előítélet. Egy bűnözőcsaládról van szó. Meg lehet nézni, mit csinálnak MOST Faddon. Többször tudósítottunk már a faddi történésekről; tessék beütni a keresőbe azt, hogy "fadd".)

Igazság szerint a paksiakon kívül Dunaszentgyörgyön, Faddon és Gerjenben sem akarták befogadni a hajléktalanná lett romákat, igaz, az a hír járta róluk, hogy munka helyett már évek óta bűnözésből élnek. Már-már sikertelen lett a házkeresés, de Németkéren akadt valaki, aki hajlandó volt eladni a házát a költözést finanszírozó paksi önkormányzatnak.

Lincshangulat
A költözés napján egyre nagyobb tömegben verődtek össze a németkériek, és bizony egyre hangosabban fejezték ki nemtetszésüket az új lakók miatt. Estére szabályos lincshangulat alakult ki a faluban, majd a felbőszült falusiak – betanított munkástól a mérnökig – nekiestek a bedőtanyaiak otthonául kiszemelt háznak, és gyakorlatilag lebontották. Az 1800 lelkes településen kétszázan vettek részt a puszta kézzel végzett házrombolásban.

Az akkori polgármester próbálta csitítani a tömeget, de a népharag nem törődött vele. (Az eset miatt később le is mondott.) A szétvert házat aztán napokig őrizték, „nehogy meglepjék őket a bedőtanyaiak”. A fedél nélkül maradó négy család végül nem költözött Németkérre, a rendőrség viszont nyomozott az ügyben. Az őrjöngő falusiak közül egypárat pénzbírsággal sújtottak, másokat próbára bocsátott a bíróság. A cikk folytatása...


Rossz emberek
A zóna annak járt utána, vége lett-e a történetnek. Fóber Ferenc szerint igen. A kórházban lévő polgármester helyett nyilatkozó németkéri alpolgármester úgy látja, a kérdés „szépen megoldódott”, az önkormányzat ugyanis – kárpótlásul – vett a településen egy házat a helyi cigány önkormányzatnak.

A zóna kérdésére, mi a garancia arra, hogy a helyiek nem esnek neki a közösségi háznak is, Fóber azt mondta, a németkérieknek sosem a cigányokkal volt bajuk, hanem a „rossz emberekkel”, mint a bedőtanyaiak, akikkel az alpolgármester tudomása szerint most Faddon „bajlódnak”. A romák mintegy tíz százalékát adják Németkér lakosságának.

A legnagyobb rasszisták
A helyi cigány önkormányzat vezetője, Pongó Ignác azonban úgy látja, „az országon végigsöprő cigányellenesség” Németkért sem hagyta ki. „Közösségi házat, azt kaptunk, de a cigányellenesség nagyfokú, minden kis bűncselekménynél mi vagyunk az elsők, akiket elővesznek.” Pongó a házromboláskor azzal szerzett hírnevet magának a környéken, hogy cigányvezető létére maga is hevesen ellenezte a bedőtanyaiak beköltözését. „Minket kiáltottak ki a legnagyobb rasszistának, mert nem akartunk ide bűnözőket” – keseredik el Pongó Ignác.

Nagyjából egy éve újra felvetődött, hogy a bedőtanyai családok közül néhány mégis Németkérre költözne. A faluban megindult a szóbeszéd, néhány villanyoszlopra pedig romaellenes plakátok kerültek ki. Több évek óta ott élő cigány családot fenyegettek meg, hogy „ha az utcán találja őket az este, könnyen elütheti őket egy teherautó”. A helyzet annyira felfokozódott, hogy a rendőrség megerősített egységeket küldött a faluba, és még a vadászok is rendteremtő céllal járőröztek a falu környékén. A készültséget látva, Pongó levelet írt az ombudsmannak, hogy ez azért talán túlzás, hiszen csak néhány romáról van szó.

Mikor a munkalehetőségekről kérdezem, csak sóhajt. „A legnagyobb munkahely a közcélú foglalkoztatás” – próbálja eladhatóan megnevezni a közmunkát. A lehetőség nélküli élet viszont, úgy tűnik, összehozza az embereket, mert Pongó szerint nincs napi feszültség a házrombolók és a helyi romák között. „Találkozunk, köszönünk, együtt élünk.” A cigányok közösségi házát pedig nem bántja senki, annak ellenére, hogy a közösségi programok helyett már évek óta hajléktalan roma családokat szállásolnak el benne. „Igaz – mondja Pongó –, a rezsiért lakóknak kikötötték, senki sem maradhat örökre.”"
Kuruc.info: Ugye, emlékszünk még arra az aljas, 2002-es hazugságáradatra, amit a fajvédők okádtak világgá, kezdve Máté Tisztességtelen Bárdos Krisztinával? Amúgy a cikk most sem emlékezik meg olyan "apróságokról", hogy vevőként a paksi cigány önkormányzat vezetőjének unokaöccse lépett fel, egészen későig titkolva a valós szándékot: azt, hogy ez a bűnözőcsalád akar beköltözni. A bedőtanyaiak minden emberségből kivetkőzött "kannibálok" voltak, agresszív bűnözőkkel. A németkéri, őslakos, tisztességes cigányok maguk is is rettegtek tőlük, Paks is szabadulni akart a bandától. Érdekes módon a rózsadombi, újlipótvárosi fajvédők sem ajánlottak nekik szállást. Vajon miért?

Ma Faddot "boldogítják". Meg is lehet nézni, mit csinálnak – nem véletlenül szerepel a bűnügyi és a gárdás hírekben a település szinte nap, mint nap, miközben a putricigány-fertőzetlen Németkér sohasem. Biztosan véletlen ez is...