Olaszországban a következő héten, 2012. augusztus 12-től elképesztő feminista diktátumot vezetnek be. Az új törvény, amelyet az “esélyegyenlőség” címkéjével sóztak rá az olasz népre, nem csak a köztulajdonban lévő, hanem a tőzsdén bejegyzett magántulajdonú nagyvállalatokat is (!) arra kényszeríti, hogy a vállalati igazgatótanácsokban a nők arányát két lépésben legalább 33%-ra növeljék.

A kvótatörvényt megalkotó két nőszemély (Alessia Mosca, a baloldali Demokrata Párt (PD) és Lella Golfo a közép-jobb Szabadság Népe (PdL) képviselője) alapos munkát végzett, tehát a rendszabályozás nem ismer ellentmondást és kegyelmet. A három hónapos türelmi időt követően azokat a vállalatokat, amelyek nem hajtják végre a diktátumot döbbenetes mértékű (százezer és egy millió euró közötti) pénzbüntetéssel sújthatja az állam, sőt mi több, további négy hónapos sikertelen haladék után az igazgatótanácsot kényszerrel fel is oszlathatják!
A jogszabály mintegy 2100 olasz vállalat életét keseríti majd meg. A törvény betartatásáról a Consob, az olasz állami tőzsdefelügyelet valamint az esélyegyenlőségi minisztérium gondoskodik majd. A jogtiprás szembetűnő; az ilyen diktátum a demokratikus elvek két lábbal tiprása, megcsúfolása, afféle feminista “szép új világ”. Tulajdonképpen a totalitárius diktatúrákban kell keresgélnünk a párját az efféle törvényhozásnak, amely ennyire nem tiszteli a magántulajdont. Szögezzük le, a magánbefektetőknek joga lenne eldönteni, hogy milyen személyeket kívánnak látni a cég sikerét vagy bukását leginkább meghatározó igazgatótanácsi posztokon. Egyébként ennél félelmetesebb gazdasági rombolást elgondolni is nehéz, hiszen ez a törvény a maga módján kiveszi az intézkedés szabadságát azok kezéből, akik a saját pénzüket kockáztatják egy nagyobb magánvállalat keretei között, ugyanakkor egymás ellen hangolja a vezetőket. A kvótaterroristák viszont örvendeznek; hatezer nő juthat így vezető pozícióba. Egyesek gazdaságpolitikai demagógiát is tálalnak a törvény mellé; “mindenki hasznot fog ebből húzni”, hiszen szerintük válságban amúgy is jobban teljesítenek a női vezetők.
Ne gondoljuk, hogy példa nélküli az olasz agymenés; Norvégiában 2008-tól 40%-os női vezetői jelenlétet írtak elő egy diktátumban a tőzsdei vállalatok igazgató tanácsaiban. És ne gondoljuk azt sem, hogy könnyedén megúszhatjuk kis hazánkban az efféle baromságokat. Ez év márciusában Viviane Reding, igazságügyekért felelős európai biztos megfenyegette egész európát; az Európai Bizottság még ebben az évben beterjesztheti azt a törvényjavaslatot, amely az egész EU-ra nézve kötelezően előírhatja a női kvótát. Az előzetes tervek szerint 2015-ig 30%, aztán 2020-ig 40% női vezetőt zsarolnak majd ki a vállalatok tulajdonosaiból, vezetőiből. Tehát készen áll az újabb érv az EU-szkeptikusok számára: miért is nem érdemes a hülye szabályok Európájához tartozni.
(Férfihang nyomán)