A vizsgálat tárgya a nőstény és hím egyedek viszonya volt, amelynek során megállapították, hogy a hímek sokszor, és bizony alaposan eldöngetik szívük szerelmét. A különböző emberi közösségek berkeiben - azok civilizációs fejlettségi színvonalától függetlenül - szintén nem ismeretlen az asszonyverés, sőt egyes kultúrák a rendszeres elpáholást a szenvedélyes szerelem jeleként értékelik.

A modern szociológia elsősorban a férfiak alkoholizmusát tartja a kapcsolatokon belüli erőszak elsődleges okának, ám nem kizárt, hogy a primátusok viselkedésének tanulmányozása után ez a tétel is árnyaltabb magyarázatot nyerhet, lévén derék genetikai rokonaink csak igen kevés, az érett gyümölcsökben rejlő erjedt alkoholba „fojtják néha majombánatukat”.

A tudósok a megfigyelések helyszínéül a békés tanzániai rezervátumokat választották, és összesen három évig végezték kutatásaikat. Ian Gilby antropológus szerint a csimpánzok hímjei kevés gyengédséget mutatnak „kedveseik” iránt, csipkedik, rugdossák, harapdálják és pofozzák őket szakadatlanul. Csakhogy e szokatlan udvarlást néhány nap múlva szenvedélyes szerelmi periódus követi, és éppen az inzultált csimpánzleány lesz a hím kölykeinek anyja.

A megfigyeléseken kívül érdekes genetikai elemzéseket is végzett a Gilby-csapat, mégpedig 31 kiskölyköt vizsgáltak meg arra vonatkozóan, hogy „kire is ütött ez a gyerek?” A megfigyelés három éve alatt a „verekedős” hímek által biztosított szaporulat volt a legmagasabb a közösségen belül, míg a békésebb természetű, filozofikus hajlamú hímek kevés esetben voltak apai szerepre választva a majomhölgyek által.

Különös, hogy az emberi közösségekben sem ismeretlen ez a fajta szexuális magatartásfajta, csak talán a majmok józanabb életvezetéssel dicsekedhetnek. Természetesen sietős analógiákat felállítani nem célszerű, inkább nézzük tovább a tudósok kísérleteinek eredményeit, kik szerint a rendszeres fenyítés óvó, profilaktikus célokat szolgál a majmok hímjeinél, mintegy állandó félelemben tartják szívük választottját, hogy annak eszébe se jusson félrelépni, és így a hím dicső családfáját bepiszkítani.

A genetikai vizsgálatok eredménye alapján viszont úgy tűnik, hogy a primátusok hölgyei is inkább a természetanya törvényeit követik, mint hímjeik eltángálással fűszerezett intéseit, ugyanis a 31 vizsgált majomgyerek között szép számmal akadt a „férjek” számára ismeretlen eredetű génképpel rendelkező egyed, ez által úgy tűnik a majomhölgyek „erkölcstelen” viselkedése jobban megfelel a természet által diktált sokszínűség törvényének, hiszen így a majomanya mintegy bementette a hím által uralt közösségbe a „balkézről” született egészséges kölyköket, ugyanis a domináns hímek gyakran felfalják vagy megölik más almok kölykeit, így biztosítva a saját genetikai vonaluk túlélését a majompopulációban. Talán nem véletlenül nőnemű maga a „természet” szó szinte a világ valamennyi nyelvén. Nemrég az USA területén végeztek anonim „genetikai azonosító” vizsgálatokat, és kiderült, hogy a lakosság mintegy 10 százaléka nem attól az apától származik, mint akinek a neve a születésnél bejegyzésre került.

Forrás: Arizona State University

Derek Muir
London