Ebben a szituációban került sor a tartományi miniszterelnök megválasztására február 5-én. Az első fordulóban Ramelownak, a Baloldal jelöltjének 46 szavazatot kellett volna kapnia, de csak 43-at kapott. A második fordulóban abszolút többséget kellett volna kapnia, ezt sem kapta meg. (Ezekben a fordulókban az AfD saját jelöltjére szavazott.) A parlamenti játékszabályok szerint a harmadik fordulót az nyeri meg, aki a legtöbb szavazatot kapja. Ekkor viszont az AfD nem saját jelöltjét, hanem a CDU és az FDP közös jelöltjét, a liberális Kemmericht támogatta. Az ezt követő országos felbolydulás ismert az olvasók számára.

Hiába a hisztérikus elhatárolódás az AfD-től, a balosok Lipcsétől Hamburgig törnek-zúznak, autókat gyújtanak fel, nekik nem tetsző, az AfD-vel véletlenül sem összemosható politikusokat fenyegetnek, egyiknek a házára festékbombát is dobtak.

A magyar sajtóban meglepően jó elemzést ad Rab Irén cikke.

A magyar médiafogyasztó számára lassan kezd világossá válni: a CDU nem győzni, nem kormányozni akar, hanem a hatalmat a kommunistáknak átjátszani. (Ajánljuk a felismerést Szíjártó Péter külügyminiszternek, és a Merkelt és a CDU-t konzervatívnak nevező Orbán-kormánynak.)

A felbolydulás pedig azért van, mert Türingia ezt is kíméletlenül megmutatta.

A fasisztázás, nácizás viszont olyan erős azóta is, hogy reális veszélye van egy baloldali diktatúra létrejöttének a nevükben is baloldali pártok (SPD, Linke, Grüne) vezetésével és az ún. konzervatív erők (CDU, CSU, FDP) csöndes asszisztálásával. Hogyan is mondta Ignazio Silone olasz író?

Hogy mi is vezetett ehhez a patthelyzethez, maga Ramelow árulta el egy Twitter-bejegyzésében. Egyik követője megkérdezi tőle, miért ment bele ebbe a bizonytalan kimenetelű választásba.

Ramelow válaszában arra utal, hogy le volt zsírozva a türingiai CDU-val. Majd az FDP-vel még decemberben, hogy négy uniós képviselő a miniszterelnök-választás előtt kimegy WC-re, és így Ramelow simán miniszterelnök lesz. Ramelow: "Nincs ebben semmi különös. Korábban is éltünk evvel a lehetőséggel. A módszert pairingnak hívják." Az ügyet a Bild szellőzteti meg (fizetős). Ramelow persze utólag tagad, de tagadása eléggé vértelen.

Hogy végül is mi vezetett ahhoz, hogy a 4 képviselő mégsem ment ki a döntő pillanatban a WC-re, hanem megszavazta a konzervatív oldal jelöltjét, nem tudjuk, de jelenleg mellékes. Az eset megmutatja: Németországban súlyos politikai válság van.

Foglaljuk össze tehát még egyszer: a 2019. októberi tartományi választások a konzervatív erők hajszálnyi többségét eredményezték, de csak úgy, ha ehhez az AfD-t is hozzászámítjuk.

Ilyen feltételek mellett a CDU nem akart kormányozni. A mai német baloldali pártok sokkal inkább sztálinisták, mint amennyire fasiszta az AfD.

A CDU mégis inkább nekik akarja a hatalmat átjátszani.

Négy CDU-képviselő nem tartotta magát a szennyes alkuhoz, hogy szavazás előtt kimegy a WC-re. (Az esetet az Afrikából utasítgató Merkel (Angela Angolából) elgáncsolásának lehet tekinteni regionális CDU részéről.)

Így a tartományi parlament érvényesen miniszterelnöknek választja a liberális Kemmericht.

Az ezt követő balos tüntetési hullám anyagi károkat okoz és közéleti személyiségek testi épségét fenyegeti. A balos hisztéria hatására (amit a sajtó is megtámogat) Kemmerich lemond. Evvel ugyan semmit nem old meg, viszont pártjának maradék hitelét is lerombolja.

A balos hisztériához (mindenkiben nácit látnak) úgy az ún. konzervatív pártok, mint a sajtó jó képet vágnak, de nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a médiák még heccelik is a baloldali anarchistákat.

Feszülten figyeljük a fejleményeket, és főleg azt, mikor ébred fel Michel (az alvó német alattvaló beceneve).

2020. február