Az ügy azután vált ismertté, hogy a bántalmazásról készítettek egy félperces videót, ami aztán elkezdett terjengeni az interneten. Persze a fentebb hivatkozott New York Post is, annak ellenére (vagy pont azért), hogy „konzervatív” napilapként fut, kitakarta a kis bűnözők arcát, gondolom, a „szermélységi jogaik miatt”.

Azonban nem jártak túl az eszünkön, Vincent James Telegram-csatornáján elérhető az eredeti verzió, s itt egyértelműen látható, mely rasszhoz tartoznak az elkövetők, illetve az is, hogy több fekete társuk biztatja őket az ütlegelésre. Felnőtt nem lépett közbe, nem intette rendre őket senki.

A sértett édesanya a sajtónak elmondta, hogy büntetőeljárást fog követelni a támadók ellen, főleg, hogy ugyanebben az iskolában már a másik két gyermekét (egy 10 és egy 7 éves fiút) is megverték. A Coconut Palm K-8 Academy (egyfajta mezőgazdasági előkészítő általános iskola) névre hallgató intézmény természetesen nem sokat tesz az erőszak megfékezéséért, ami állítólag már így is akkora méreteket ölt, hogy leterheli az iskolai adminisztrációt, így a kislány édesanyjának azt javasolták „megoldásképpen”, hogy írassa a gyermekeit máshova.

A Miami-Dade megyei állami iskolák iskolai rendőrsége (Miami-Dade Schools Police) közleményük szerint az elkövetőket letartóztatta, de, hogy milyen következménye lesz az esetnek, különösebb illúzióink – szerintem – ne legyenek. A közleményben helyet kapott némi rizsa is a „tisztelet és az önuralom fontosságáról”, valamint „a közösségi média helyes használatáról”, nyilván ez majd „biztosan egy csapásra áldott jó lélekké” teszi az összes erőszakos kis négert.

Sajnos a fentebb olvasottak nem minősülnek elszigetelt esetnek, a legtöbb még csak el sem jut a médiáig, de még az alternatív hírforrások sem szerezhetnek mindenről tudomást, egyrészt a véges erőforrások miatt, másrészt azért, mert sok közülük ki sem derül. A nyilvánvaló rasszkérdés ellenére a fősodratban senki nem vizsgálja őket ebből a szemszögből – nincs is rá nagyon lehetőség –, pedig évről évre növekvő esetszámokról beszélhetünk. Csinálnak viszont mást: maszatolnak.

Az ügyről beszámolt egy lokális rádió és hírportál, a Y100 Miami is, nevezetesen egy Zuri Anderson nevű véglény, akinek gonoszsága a kinézetén is megmutatkozik.

A magát „újságírónak” nevező illető a megírt cikkhez olyan stock fotót csatolt (jobban mondva, hogy ne csak az ő felelőssége legyen, a portál csatolta), ahol egy fehér fiú üt egy fehér kislányt, azonban a „turpisságra” mások is felfigyeltek, így rövidesen lecserélték azt – még mindig nem az eredeti elkövetőkre – hanem egy sárga iskolabuszra, így jelenleg is ez a kép fut a cikkben. Szerencsétlenségükre – és a mi szerencsénkre – a Google Képek az eredeti verziót tárolta el, megőrizve azt az utókor számára:

Elon Musk nem feltétlenül a szívünk csücske minden téren, azonban mindez azért kaphatott nagyobb publicitást, mert a Twitter teret engedett neki, mint ahogy a képek egy jelentős része is ott lelhető fel, pl. Zuri Anderson rövid biográfiája is ott tudott elterjedni a leghamarabb.

A fehérellenes lobbi egy pillanat erejéig félig-meddig meghátrált a képcserével, azonban sokkal nagyobb nyomást kell rájuk helyezni a jövőben, hogy valaha esély legyen arra, hogy hosszú évtizedek árán helyre álljanak a dolgok.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Ui.: Zuri Andersont valószínűleg elérte a felháborodás, mert Twitter-fiókját levédette, csak jóváhagyott követők láthatják a bejegyzéseit. Ahogy fentebb írtam, a szégyenteljes eset nem csak Anderson felelőssége, hanem a lapé, rádióé is. Azt azonban kizártnak tartom, hogy Anderson mint „újságíró” ne tudott volna az illusztrációról, hiszen ha ez így volt, már százszor elnézést kérhetett volna, ennek azonban nem találtam sehol nyomát.