Az amerikai Idaho állam törvényhozása hétfőn megszavazott egy törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné a halálbüntetések kivégzőosztag általi végrehajtását a méreginjekciók alternatívájaként. Ezzel az állam Mississippi, Utah, Oklahoma és Dél-Karolina után az ötödik amerikai tagállam, amelyben választhatóvá válhat ez a kivégzési mód - jelentette az AP hírügynökség.
 Fotó: Trent Nelson/AP |
A sortűz általi kivégzési mód visszavezetése azután vált aktuális kérdéssé az Egyesült Államokban, hogy sokan megkérdőjelezték a méreginjekcióval történő kivégzések hatékonyságát és humánusságát. A méreginjekció a 2000-es években vált az első számú kivégzési eszközzé, a gyógyszergyártó cégek azonban elkezdték korlátozni az injekcióhoz szükséges kémiai anyagok szállítását, mert érvelésük szerintük az élet mentésére, és nem a kioltására fejlesztették ki őket.
Az amerikai büntetésvégrehajtási intézeteknek ezért új típusú, könnyebben hozzáférhető hatóanyagok után kellett nézniük, amelyek azonban bírálóik szerint rendkívüli fájdalmat okozhatnak az elítéltnek. Egyes államokban emiatt a villamosszék és a gázkamra alkalmazásán is elgondolkoztak. A kivégzőosztagok is ekkor kerültek képbe, noha a régi időket idéző gyakorlat inkább a hadsereghez kötődött, és az Egyesült Államokban főként a polgárháborús dezertőrök kivégzésénél alkalmazták őket.
Az idahói törvényjavaslat szerint a kivégzőosztagokat csak abban az esetben alkalmaznák, ha az ítéletet végrehajtó intézmény nem tudja beszerezni a méreginjekciókhoz szükséges hatóanyagokat.
Amerikai sajtóbeszámolók szerint az Idaho konzervatív többségű szenátusában 24 igen szavazattal, 11 nem ellenében elfogadott előterjesztést már csak Brad Little kormányzónak kell aláírnia ahhoz, hogy a törvény hatályba lépjen.
A legutóbbi sortüzes kivégzést 2010. június 18-án hajtották végre Utah államban. (Akkor készült a fenti fénykép.) A halálra ítélt Ronnie Lee Gardnert egy homokzsákokkal körbevett székbe ültették. Az ötfős kivégzőosztag nyolc méterről célzott a szívére, Gardnert két perccel később halottnak nyilvánították. Egyikük fegyverébe vaktöltényt helyeztek, hogy a kivégzőosztag tagjai, akiknek később esetleg lelkifurdalásuk támadna a kivégzésben való részvétel miatt, abban bízhassanak, nem az ő lövedékük járult hozzá az elítélt halálához.
A kivégzőosztag mellett érvelők szerint ez a mód okozza a legkevesebb fájdalmat az elítélteknek: a szívet ért lövések ugyanis azonnal eszméletvesztést okoznak, utána pedig az elítélt gyorsan elvérzik. Így érvelt Sonia Sotomayor, a legfelsőbb bíróság egyik tagja is, aki 2017-ben támogatta egy alabamai halálraítélt kérelmét ennek a kivégzési módnak az alkalmazására, a testület azonban elutasította azt.
A módszer bírálói leggyakrabban azzal érvelnek, hogy a sortűz nemcsak véres és erőszakos, hanem súlyos traumát okozhat a szemtanúknak és az ítélet végrehajtóinak. Emellett a sortűz egy 2019-es szövetségi ügyben elhangzott orvosi szakvélemény szerint korántsem garantálja a fájdalommentes halált: az elítélt ugyanis a lövések után akár 10 másodpercig is eszméleténél maradhat, attól függően, hogy a lövedékek milyen testrészeket érnek, halála előtt így pokoli fájdalmakat élhet át.
A sortűz hatékonysága mellett szól, hogy a statisztikák szerint 1890 és 2010 között a méreginjekciós kivégzések 7,1 százaléka, az akasztások 3,1 százaléka, a villamosszékes kivégzések 1,9 százaléka volt sikertelen. A vizsgált időszakban ezzel szemben sortűz esetén csupán egyetlen alkalommal akadt probléma a végrehajtásnál: 1879-ben Utah államban a kivégzők nem találták el egy Wallace Wilkerson nevű elítélt szívét, ezért 27 percig tartott a férfi haláltusája.
(MTI nyomán)
