Ma a Népszabó megint hozta a cigánymentegető, rajvédő formáját: egy velejéig hazug propagandacikket arról, hogy bezzeg a spanyolok milyen szépen integrálták a cigókat, ott nincs kirekesztés, nincs cigányüldözés, van viszont harmónia és mindenki hepi.
Először is, tisztázzuk: a spanyolok nálunk sokkal-sokkal durvábban fellépnek a cigányok ellen. Ott teljesen természetes az, hogy a spanyolok egyszerűen összefognak és elüldöznek, elkergetnek, kivernek minden cigányt a településeikről. Hadd utaljunk például ERRE a konkrét, alig három évvel (nem évtizedekkel!) ezelőtti esetre (és ez egy a sokból!). Ennyit a lap azon állításáról, hogyaszongya „Látják azt is, hogy Magyarországon az utóbbi időben elszabadultak az indulatok. Spanyolországban már nincsenek ilyen támadások a romák ellen”.
Bár abban tényleg igaza van, hogy olyan támadások nincsenek az ottani korcsok ellen, mint nálunk. Verbálisak – mert mi maximum csak verbálisan, szóban „támadjuk” meg őket. A spanyolok sokkal-sokkal keményebben odaütnek, és simán elkergetik a cigókat.
Természetesen arról mélyen hallgat a lap, hogy az ottani cigóknak csak a 30%-a végzi el az általánost (konkrét, hivatalos, fél évvel [nem, nem évtizedekkel!] ezelőtti adatok ITT), meg hogy az ottani cigányok bűnelkövetési rátája kb. hússzoros a fehérekéhez képest és szinte mind visszaeső (hivatalos(!) statisztika ITT). Ami szintúgy friss (kb. négy éves) adat.
Minderről mély a kuss – a lényeg az, hogy a Népszabadság megint hazudhasson egy jót, és próbálja azt bemesélni az olvasóinak, hogy igenis vannak olyan országok, ahol sikerült a cigányság integrációja, és csakis a mi, náci rasszista kirekesztő magyarok hibája az, hogy mi nem voltunk ugyanerre képesek. Nem, nincsenek – amit még a francia nagykövet is egyértelműen leszögezett (tessék elolvasni és az esetleges vitákban buzgón hivatkozni EZT). Az orkokat soha egyetlen egy ország nem volt képes integrálni, őket a társadalom hasznos, semmilyen módon ki nem „lógó” részévé tenni. Nem is lehet – ezek egyszerűen (a viselkedésük, tetteik alapján) nem emberek – önmaguk írják ki magukat a civilizációból.
Ettől függetlenül vannak érdekes dolgok a cikkben (ezért is idézzük); pl. eleve a címadó gondolat.
'Nem csak zenészek lehetünk'
Oktatást és munkahelyet adtak a romáknak
Rosa Vázqueztől még a nevét is elvették. Családját arról a földesúrról nevezték el, akinek a birtokán kétszáz évvel ezelőtt a cigányok éltek. Gyerekkorában a francói törvények arra kényszerítették, hogy faluról falura vándoroljon a szüleivel. Apja mégis ragaszkodott hozzá, hogy iskolába írassa a lányát. Így viszont naponta szembesült azzal, hogy nemkívánatos személy: „Kutyáknak és cigányoknak tilos a belépés” – ez a tábla lógott a boltok ajtaján. Ma is jól emlékszik rá, hogy kilenc-tízévesen csak állt az ajtó előtt, és várt türelmesen, amíg a barátnői megvették az édességet vagy az üdítőitalt.
Az 1,4% csekély arány mellett az is segíti a spanyol megoldást, hogy náluk nincsenek olyan reménytelenül leszakadt tájak és települések mint nálunk, ahol koncentrálódik a cigányság. Jóllehet a viszonylag szegényebb Andalúziában vannak a legnagyobb arányban, ott sem alkotnak olyan reménytelen gócokat, mint nálunk (vagy Szlovákiában).
Az utóbbi negyven év óriási változást hozott a spanyol cigányok életében. Rosa Vázquez ma büszkén vállalja a származását. – A kultúránkat és a nyelvünket megőrizzük, de nekünk is igazodnunk kell a világhoz. Elvégre nem a középkorban élünk – fogalmaz határozottan. A hatvanéves asszony már a spanyol rendszerváltás előtt tagja volt a roma nőket tömörítő mozgalomnak. Azt vallja, hogy sosem szabad megalkudni a helyzettel, mindig tovább kell lépni. Párás lesz a szeme, amikor az unokájáról beszél: a 16 éves fiú négyévesen már olvasott, és eltökélt vágya, hogy könyvillusztrátor legyen. – Hol van az megírva, hogy mi csak zenészek lehetünk? Miért ne lehetnénk pszichológusok, orvosok, művészek? Ősi kultúránk erre is képessé tesz minket – meséli nagy lendülettel. (Kuruc.info: 1.) pszichológusok, orvosok? Egyetlen ilyen cigány nincs... Maximum pár a kutya által nem értékelt „művészzseni”, mint nálunk pl. Csík Ferenc. 2.) „Ősi kultúránk erre is képessé tesz minket” - hahaha, ezen jót röhögtem. Az a „kultúra”, ami még az írásbeliséget sem ismeri, és még Bolgár Györgyék(!) szerint is alacsonyabb rendű, mint a fehér?)
Ha tömegesen nem is öntik a spanyol egyetemek a roma diplomásokat, a spanyol cigányság mai helyzete európai összehasonlításban sikertörténetnek számít. Míg 1975-ben a cigányok 75 százaléka nyomornegyedekben, komfort nélküli lakásokban élt, addig 2007-re ez az arány már csak 12 százalék. Harminc évvel ezelőtt nem is tanulhattak, míg most csaknem az összes roma kisgyerek jár iskolába. Igaz, sokan tizenegy-tizenkét évesen kimaradnak. A munkanélküliség négy százalékkal haladja meg a mindenkori spanyol adatokat, de tény, a romák 40 százaléka időszakos, átmeneti és alacsonyan kvalifikált munkát végez. Ám nincsenek nyomornegyedek, putrik, és nincs erőszakos romaellenesség sem a társadalomban.
– Oktatás, foglalkoztatás és politikai szólamok helyett pragmatizmus – sorolja Isidro Rodríguez, a Fundación Secretariado Gitano (FSG) nevű alapítvány igazgatója a siker titkát. De nem hallgatja el azt sem, hogy a 700 ezres roma közösség aránya csupán a spanyol társadalom 1,4 százaléka. – A spanyol megközelítés az volt, hogy előbb az életkörülményeket kell javítani, és csak utána érdemes a politikai részvételről papolni. Ellenkező esetben lesz egy szűk roma elit, de a többség marad ott, ahol volt – magyarázza.
Az 1982 óta működő, 800 főt foglalkoztató FSG minden spanyol városban jelen van, felkarolja a családokat, támogatja a romák szakképzését és elhelyezkedését. A munkatársak többsége spanyol, egyharmad a cigányok aránya. Szándékos a keveredés, bizonyítani szeretnék, hogy a közös munka igenis lehetséges. Nagyáruházak és szállodaláncok tartoznak a klienseik közé. A francia Carrefourral együttműködve roma nőket képeznek ki pénztárosnak, árufeltöltőnek: a képzést ők fizetik, és az asszonyok a legtöbb esetben maradnak. De ötcsillagos szállodákba is visznek szobaasszonyokat, pincéreket, mikor, mire van igény.
– Ez nem pénzkérdés – rázza a fejét Rodriguez. – Nálunk is válság van, de nem érzem, hogy kevésbé tudnának elhelyezkedni a romák. A nagyvállalatok érzékenyek a jó hírükre, szívesen részt vesznek a programokban. Az alapítvány túlnyomórészt EU-alapokból finanszírozza a tevékenységét, a többit a tartományi kormányok teszik mellé. Látják azt is, hogy Magyarországon az utóbbi időben elszabadultak az indulatok. Spanyolországban már nincsenek ilyen támadások a romák ellen, de az előítéletek még mindig érezhetők. Az emberek hajlamosak a tízszázaléknyi nyomort látni, és nehéz meggyőzni őket, hogy a többség már nem ilyen.
Először is, tisztázzuk: a spanyolok nálunk sokkal-sokkal durvábban fellépnek a cigányok ellen. Ott teljesen természetes az, hogy a spanyolok egyszerűen összefognak és elüldöznek, elkergetnek, kivernek minden cigányt a településeikről. Hadd utaljunk például ERRE a konkrét, alig három évvel (nem évtizedekkel!) ezelőtti esetre (és ez egy a sokból!). Ennyit a lap azon állításáról, hogyaszongya „Látják azt is, hogy Magyarországon az utóbbi időben elszabadultak az indulatok. Spanyolországban már nincsenek ilyen támadások a romák ellen”.
Bár abban tényleg igaza van, hogy olyan támadások nincsenek az ottani korcsok ellen, mint nálunk. Verbálisak – mert mi maximum csak verbálisan, szóban „támadjuk” meg őket. A spanyolok sokkal-sokkal keményebben odaütnek, és simán elkergetik a cigókat.
Természetesen arról mélyen hallgat a lap, hogy az ottani cigóknak csak a 30%-a végzi el az általánost (konkrét, hivatalos, fél évvel [nem, nem évtizedekkel!] ezelőtti adatok ITT), meg hogy az ottani cigányok bűnelkövetési rátája kb. hússzoros a fehérekéhez képest és szinte mind visszaeső (hivatalos(!) statisztika ITT). Ami szintúgy friss (kb. négy éves) adat.
Minderről mély a kuss – a lényeg az, hogy a Népszabadság megint hazudhasson egy jót, és próbálja azt bemesélni az olvasóinak, hogy igenis vannak olyan országok, ahol sikerült a cigányság integrációja, és csakis a mi, náci rasszista kirekesztő magyarok hibája az, hogy mi nem voltunk ugyanerre képesek. Nem, nincsenek – amit még a francia nagykövet is egyértelműen leszögezett (tessék elolvasni és az esetleges vitákban buzgón hivatkozni EZT). Az orkokat soha egyetlen egy ország nem volt képes integrálni, őket a társadalom hasznos, semmilyen módon ki nem „lógó” részévé tenni. Nem is lehet – ezek egyszerűen (a viselkedésük, tetteik alapján) nem emberek – önmaguk írják ki magukat a civilizációból.
Ettől függetlenül vannak érdekes dolgok a cikkben (ezért is idézzük); pl. eleve a címadó gondolat.
'Nem csak zenészek lehetünk'
Oktatást és munkahelyet adtak a romáknak
Rosa Vázqueztől még a nevét is elvették. Családját arról a földesúrról nevezték el, akinek a birtokán kétszáz évvel ezelőtt a cigányok éltek. Gyerekkorában a francói törvények arra kényszerítették, hogy faluról falura vándoroljon a szüleivel. Apja mégis ragaszkodott hozzá, hogy iskolába írassa a lányát. Így viszont naponta szembesült azzal, hogy nemkívánatos személy: „Kutyáknak és cigányoknak tilos a belépés” – ez a tábla lógott a boltok ajtaján. Ma is jól emlékszik rá, hogy kilenc-tízévesen csak állt az ajtó előtt, és várt türelmesen, amíg a barátnői megvették az édességet vagy az üdítőitalt.
Az 1,4% csekély arány mellett az is segíti a spanyol megoldást, hogy náluk nincsenek olyan reménytelenül leszakadt tájak és települések mint nálunk, ahol koncentrálódik a cigányság. Jóllehet a viszonylag szegényebb Andalúziában vannak a legnagyobb arányban, ott sem alkotnak olyan reménytelen gócokat, mint nálunk (vagy Szlovákiában).
Az utóbbi negyven év óriási változást hozott a spanyol cigányok életében. Rosa Vázquez ma büszkén vállalja a származását. – A kultúránkat és a nyelvünket megőrizzük, de nekünk is igazodnunk kell a világhoz. Elvégre nem a középkorban élünk – fogalmaz határozottan. A hatvanéves asszony már a spanyol rendszerváltás előtt tagja volt a roma nőket tömörítő mozgalomnak. Azt vallja, hogy sosem szabad megalkudni a helyzettel, mindig tovább kell lépni. Párás lesz a szeme, amikor az unokájáról beszél: a 16 éves fiú négyévesen már olvasott, és eltökélt vágya, hogy könyvillusztrátor legyen. – Hol van az megírva, hogy mi csak zenészek lehetünk? Miért ne lehetnénk pszichológusok, orvosok, művészek? Ősi kultúránk erre is képessé tesz minket – meséli nagy lendülettel. (Kuruc.info: 1.) pszichológusok, orvosok? Egyetlen ilyen cigány nincs... Maximum pár a kutya által nem értékelt „művészzseni”, mint nálunk pl. Csík Ferenc. 2.) „Ősi kultúránk erre is képessé tesz minket” - hahaha, ezen jót röhögtem. Az a „kultúra”, ami még az írásbeliséget sem ismeri, és még Bolgár Györgyék(!) szerint is alacsonyabb rendű, mint a fehér?)
Ha tömegesen nem is öntik a spanyol egyetemek a roma diplomásokat, a spanyol cigányság mai helyzete európai összehasonlításban sikertörténetnek számít. Míg 1975-ben a cigányok 75 százaléka nyomornegyedekben, komfort nélküli lakásokban élt, addig 2007-re ez az arány már csak 12 százalék. Harminc évvel ezelőtt nem is tanulhattak, míg most csaknem az összes roma kisgyerek jár iskolába. Igaz, sokan tizenegy-tizenkét évesen kimaradnak. A munkanélküliség négy százalékkal haladja meg a mindenkori spanyol adatokat, de tény, a romák 40 százaléka időszakos, átmeneti és alacsonyan kvalifikált munkát végez. Ám nincsenek nyomornegyedek, putrik, és nincs erőszakos romaellenesség sem a társadalomban.
– Oktatás, foglalkoztatás és politikai szólamok helyett pragmatizmus – sorolja Isidro Rodríguez, a Fundación Secretariado Gitano (FSG) nevű alapítvány igazgatója a siker titkát. De nem hallgatja el azt sem, hogy a 700 ezres roma közösség aránya csupán a spanyol társadalom 1,4 százaléka. – A spanyol megközelítés az volt, hogy előbb az életkörülményeket kell javítani, és csak utána érdemes a politikai részvételről papolni. Ellenkező esetben lesz egy szűk roma elit, de a többség marad ott, ahol volt – magyarázza.
Az 1982 óta működő, 800 főt foglalkoztató FSG minden spanyol városban jelen van, felkarolja a családokat, támogatja a romák szakképzését és elhelyezkedését. A munkatársak többsége spanyol, egyharmad a cigányok aránya. Szándékos a keveredés, bizonyítani szeretnék, hogy a közös munka igenis lehetséges. Nagyáruházak és szállodaláncok tartoznak a klienseik közé. A francia Carrefourral együttműködve roma nőket képeznek ki pénztárosnak, árufeltöltőnek: a képzést ők fizetik, és az asszonyok a legtöbb esetben maradnak. De ötcsillagos szállodákba is visznek szobaasszonyokat, pincéreket, mikor, mire van igény.
– Ez nem pénzkérdés – rázza a fejét Rodriguez. – Nálunk is válság van, de nem érzem, hogy kevésbé tudnának elhelyezkedni a romák. A nagyvállalatok érzékenyek a jó hírükre, szívesen részt vesznek a programokban. Az alapítvány túlnyomórészt EU-alapokból finanszírozza a tevékenységét, a többit a tartományi kormányok teszik mellé. Látják azt is, hogy Magyarországon az utóbbi időben elszabadultak az indulatok. Spanyolországban már nincsenek ilyen támadások a romák ellen, de az előítéletek még mindig érezhetők. Az emberek hajlamosak a tízszázaléknyi nyomort látni, és nehéz meggyőzni őket, hogy a többség már nem ilyen.
Frissítés (12:19): 1.) Szika László Kelemen facebookos hozzászólására („Csak halkan jegyzem meg, hogy pár éve a szlovénok sem sokat lacafacáztak, körül vették a cigány fertözött részt és fegyverrel üzték ki öket, lövöldözés is volt, de senkit sem érdekelt.Nem lázongottak ÁMERIKÁBA SEM A SZLOVÉNOK ELLEN.”) válaszként: igen, a szlovénokat sem hurcolták meg. Azokat a szlovénokat, akik nem csupán a cigányüldözésükről híresek, hanem arról is, hogy milyen zseniálisan elvették a cigányaik szlovén állampolgárságát, azokat hontalanná téve (kötelező anyag ITT). Érdekes, nekik szabad – ahogy a franciáknak is. Meg egy sor egyéb népnek. Csak nálunk van kőbe vésve az, hogy soha, semmi szín alatt nem szabad a többszörös gyilkosoktól, a nekünk csak és kizárólag kárt okozó, ember alatti patkányoktól elvenni azt, amire többszörösen érdemtelennek bizonyultak: az állampolgárságot. Az ugyanis nem jog kellene hogy legyen, hanem érdem, amit ki kell érdemelni – és, bizony, el is lehet veszteni. Ezt jól tudják a franciák, a szlovénok stb. – csak mi nem.
2.) közzétesszük Gan Ceann igazán kitűnő, kapcsolódó facebookos hozzászólását, hadd olvassa garantáltan mindenki:
Az ilyen írások, híradások célja az elterelés. Amikor az emberek túlságosan bepöccennének a cigányállatra, lehoznak egy-két ilyet, hogy megpróbálják ellesúlyozni az eseményeket, és lehűtsék a kedélyeket.
Kár, hogy 80-100 cigányállat támadását nem lehet külföldi überboldog cigányállatok híreivel ellensúlyozni, még akkor sem, ha igaz lenne. Ami persze biológiai, pszichológiai és szociológiai képtelenség.
A cigányállatot egyébként a fehér felsőbbrendűség hirdetésével igazán nem vádolható arabok is utálják. Náluk is az emberi faj legaljának a szinonimája ez a szó. Nem, nem az itt élő araboknál. A saját országaikban.
"A gadzsari vagy núri vagy navvar néven emlegetett cigányokat olyanoknak tartják, akik előtt semminek sincs értéke: elment a cigány, s itt maradt az összetört víztároló.
...
Rettegést, félelmet váltanak ki: a cigányasszony szomszédai úrnője (rettegnek nyelvétől, s hallgatását hízelgéssel igyekeznek megnyerni). A cigány az egyiptomi közmondásokban a hitvány ember szinonimája: minden sikátorban vannak cigányok."
Forrás:
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/arabkoz.html
Eléggé a vége felé találhatók a különféle emberekkel, embercsoportokkal kapcsolatos közmondásaik (most még). Érdemes megörökíteni az utókor számára, mielőtt utoléri a modern könyvégetés.
2.) közzétesszük Gan Ceann igazán kitűnő, kapcsolódó facebookos hozzászólását, hadd olvassa garantáltan mindenki:
Az ilyen írások, híradások célja az elterelés. Amikor az emberek túlságosan bepöccennének a cigányállatra, lehoznak egy-két ilyet, hogy megpróbálják ellesúlyozni az eseményeket, és lehűtsék a kedélyeket.
Kár, hogy 80-100 cigányállat támadását nem lehet külföldi überboldog cigányállatok híreivel ellensúlyozni, még akkor sem, ha igaz lenne. Ami persze biológiai, pszichológiai és szociológiai képtelenség.
A cigányállatot egyébként a fehér felsőbbrendűség hirdetésével igazán nem vádolható arabok is utálják. Náluk is az emberi faj legaljának a szinonimája ez a szó. Nem, nem az itt élő araboknál. A saját országaikban.
"A gadzsari vagy núri vagy navvar néven emlegetett cigányokat olyanoknak tartják, akik előtt semminek sincs értéke: elment a cigány, s itt maradt az összetört víztároló.
...
Rettegést, félelmet váltanak ki: a cigányasszony szomszédai úrnője (rettegnek nyelvétől, s hallgatását hízelgéssel igyekeznek megnyerni). A cigány az egyiptomi közmondásokban a hitvány ember szinonimája: minden sikátorban vannak cigányok."
Forrás:
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/arabkoz.html
Eléggé a vége felé találhatók a különféle emberekkel, embercsoportokkal kapcsolatos közmondásaik (most még). Érdemes megörökíteni az utókor számára, mielőtt utoléri a modern könyvégetés.
