Magyari Béla 1949-ben született Kiskunfélegyházán, és már tizenévesen is az volt az egyetlen célja, hogy a repülésből éljen. 1967–1971 között a magyar, majd a szovjet repülőműszaki főiskola növendéke volt, 1972-ben lett repülőtiszt. Farkas Bertalannal együtt Pápán szolgáltak, Mig–21-eseikkel repültek. Magyari 1977-ben lett első osztályú vadászrepülő.

A Szovjetunió és a kelet-európai országok közös Interkozmosz űrkutatási programjában – amely lehetőséget adott a tagországoknak is asztronautát juttatni az űrbe egy-egy szovjet űrhajós társaságában – is ők ketten vettek részt. 1978-tól két éven át kozmonauta-kiképzésen vettek részt a Gagarin Űrhajóskiképző Központban.

A Szojuz–36 fedélzetén végül nem ő és szovjet társa, Vlagyimir Dzsanyibekov, hanem Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov jutott fel az űrbe 1980. május 26-án.

A HVG-nek 2015-ben azt mondta, előre tudták, ki lesz közülük az első számú pilóta, ám ezt a helyzetet tudták kezelni. "Megfogadtuk Bercivel, hogy a keletnémetek példáját követjük, akiknél semmiféle felesleges rivalizálás nem volt. A programban részt vevő többi nemzet űrhajósai, a csehek vagy a lengyelek azonban aljas módszerekkel, feljelentgetésekkel próbálták elütni egymást az űrrepüléstől. Mi azonban meg akartuk mutatni, hogy jobbak vagyunk náluk. Nem rivalizáltunk, inkább egymást segítettük a felkészülésben" – mesélte büszkén az egyezségről.

Űrkutatással foglalkozó rendezvények rendszeres előadója, a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke volt - írja a HVG.