Talán néhányan még emlékeznek rá, hogy az ún. „utolsó esély“ fedőnevű zsidó hajtóvadászat keretében elsőként az Ausztráliában élő egykori nyilas Polgár Lajost vádolták meg háborús és emberiség ellenes bűnök elkövetésével. Még javában tombolt körülötte a szokásos cirkusz, és a hivatalos magyar szervek éppen a kiadatási kérelmét fontolgatták, amikor 89 éves korában, 2006. július 8-án hirtelen elhalálozott, s így erre már nem került sor.
Én annak idején végig személyes kapcsolatban álltam vele, és mint a Szittyakürt főszerkesztője folyamatosan tudósítottam ügyének állásáról. Egy interjút is közöltünk, amelyben kinyilvánította, hogy örülne annak, ha kiadnák és otthon bíróság elé állítanák, mert akkor legalább nyilvánosan megcáfolhatná az ellene felhozott hazugságokat.
Hogy ez miért pont most jutott az eszembe? Olvasom, hogy egy jóember a napokban azt a szenzációs kijelentést tette, miszerint „a nyilas pártnak volt cigány tagozata is”. Mivel a nyilasokkal kapcsolatban az elmúlt évtizedekben már minden elképzelhető baromságot megfogalmaztak, ez a kijelentés mégis újdonságnak tűnhet. Pedig nem az!
 Németh György szociológus, a "cigánytagozat-elmélet" atyja |
Polgár Lajos ügyének volt ugyanis egy olyan mozzanata, ami annak idején – főleg a megvádolt elhalálozása következtében – nem kapott méltó nyilvánosságot. Mivel az egykori nyilas már nem tudott az ellene felhozott vádakra válaszolni, a mi kötelességünk maradt, hogy gátat vessünk a gátlástalan hazudozásnak.
Ugorjunk kicsit vissza az időben!
Ahogy annak idején ironikusan megjósoltuk, nem kellett sokáig várni arra, hogy a kilátásba helyezett 10 000 dollár jutalom ellenében jelentkezzen az első „koronatanú”. A The Australian c. lap 2006. február 17-i számában szenzációként újságolták, hogy mindössze 30 percnyi távolságra Polgár Lajos lakóhelyétől él „egykori áldozata“, a 82 esztendős Susanne Nozick.
A történet, amelyet az idős hölgy ecsetel – a lap szerint – a bizonyíték arra, hogy a Hűség Háza egykori parancsnoka háborús és népellenes bűnös.
És most idézzünk röviden a The Australian szenzációs beszámolójából:
„Nozick asszony 19 éves volt, és a budapesti Szeretetkórházban rejtőzködött a második világháború végső hónapjaiban, amikor katonák letartóztatták és elvitték anyjával együtt a hírhedt Hűség Házába, a rettegett magyar fasiszta nyilaskeresztes szervezet központjába. Ott arra kényszerítették, hogy végignézze, amint anyját megerőszakolják és brutálisan megverik.Nozick asszony, aki nem emlékszik, hogy Polgár urat látta volna, világosan emlékszik, hogy amikor be volt zárva a pincében, látta, amint egy zsidó professzornak kinyomták a szemét egy bottal.Emlékszik egy terhes asszonyra, aki elvetélt a szüntelen ütlegelésektől. Emlékszik a szexuális megaláztatásra, amelyet elszenvedett a 15 nyilaskeresztes férfi kezei között."A nyilasok cigányokat uszítottak az asszonyokra, és ők megerőszakoltak minket, majd egy nagy botot nyomtak belém is – mondta Nozick asszony. Valami papírt égettek a lábszáramon. Ezután nem tudtam járni. Édesanyámra egy cigányt tettek. Megkínozták anyámat. Összeverték őt. Mindenki sikítozott. Én is sikoltoztam, ő is sikoltozott, majd elájultunk. Egy vödörből hideg vizet öntöttek ránk, majd mindent újra végigcsináltak.Később az asszonyokat meztelenül kimeneteltették a Duna-partra és legtöbbjüket, köztük édesanyámat is, agyonlőtték. A folyóhoz való menetelés mínusz 30 fok hidegben történt."Nozick asszony nem tudta, hogy egy nyilaskeresztes katona miért gúnyolta őt e szavakkal: „Szép Rebeka, tudsz úszni?” De valahogyan megmenekült a golyótól, aminek meg kellett volna ölnie őt. Élve esett a jeges Dunába, amikor a sebesült anyja vízbe fulladt. Nozick asszony tanúvallomása most a magyar kormánynál van, amely Polgár urat népirtással gyanúsítja, és vizsgálja a háborús tevékenységét.”
Ennyit az ausztrál lap által megtalált „koronatanú” megható elbeszéléséből. Milyen kicsi a világ, gondolhatnánk, hogy az egyetlen koronatanút – mit ad Isten – pont Polgár Lajos közvetlen szomszédságában fedezte föl az igazság kiderítésére éhes újságíró. De nem a világ kicsi, hanem az agyunk zsugorodhatott minimálisra, ha egyáltalán hitelt adunk az ilyen és hasonló szívszorító vallomásoknak. Azt már megtanulhattuk, hogy holokauszt-túlélők vallomásainak igazságtartalmával kapcsolatban nincs helye kételkedésnek, még akkor sem, ha ezek a vallomások legtöbbször ellentmondanak az egyetemes természeti törvényeknek is.
Most, csak úgy magamban, azért elgondolkoznék egy kicsit hangosan Nozick asszony (micsoda gyönyörű magyar név!) szívbemarkoló történetén. Az általa elmondottak állítása szerint 1945 januárjában játszódtak Budapesten, a Hűség Háza pincéjében. Köztudomású és bizonyított tény azonban, hogy az egész nyilas vezető gárda – köztük Polgár Lajossal – már karácsony előtt végleg elhagyta Budapestet. Lehetséges lenne, hogy ez az elvetemült Polgár Lajos élete kockáztatásával visszaszökött a szovjet által körülzárt Budapestre, hogy ott többedmagával védtelen zsidó nőket erőszakoljon, kínozzon és gyilkoljon? (Igaz, Hanna Reitsch, a kitűnő német pilótanő is berepült 1945 áprilisában élete kockáztatásával a körülzárt Berlinbe, de csak azért, hogy még egyszer találkozhasson Hitlerrel, és rábeszélje a szökésre.)
Na de maradjunk csak Polgár Lajosnál, akinek normális körülmények között semmi, de semmi köze nem lehet ezekhez a dolgokhoz, ha azok egyáltalán megtörténtek. És itt van a kutya elásva. A nyilasok rémtetteiről hallottunk már elég borzalmas elbeszélést az elmúlt 70 évben, de eddig arról még soha nem esett szó, hogy cigányokkal közösen követték volna el azokat. Lehet, hogy át kell írni a történelmet? Nyilasok és cigányok kegyetlenkedése a védtelen zsidókkal? Ez aztán tényleg új a nap alatt. Nem csoda, hogy a hír hallatára a Jeruzsálemben székelő Simon Wiesenthal Központ igazgatója, Efraim Zuroff rögtön Melbourne-be utazott, hogy személyesen is megismerje a „koronatanút”.
És most őszintén szólva tanácstalan vagyok! Lehetséges lenne, hogy a cigányokat nemigen kedvelő, és most sokak által szinte hősként ünnepelt szociológusnak esetleg mégis igaza van és a Hűség Házában a nyilasokkal karöltve kegyetlenkedő cigányok csupán „a nyilas párt cigány tagozatának” tagjai voltak? Jóemberek! Most én vagyok hülye, vagy kezd lassan mindenki végleg meghibbanni itt, a nemzeti oldalon?
Aztán végül van itt még néhány apróság, ami nem hagy nyugodni, de hát az valószínűleg az én butaságomból következik. Mert tegyük fel, hogy 1945 januárjában Budapesten mínusz 30 fok hideg volt. Nem kellett volna akkor befagynia a Dunának? És ha befagyott, akkor hogyan lehetett belelőni a vízbe valakit, és hogyan tudott az illető mégis kiúszni, mint Nozick asszony is tette? Na de ezek csak amolyan mellékes dolgok, amivel egy magára valamit is adó történész nem nagyon foglalkozik.
 A befagyott Duna 1945 januárjában |
Önkéntelenül is Norman Finkelstein zsidó professzor bölcs megállapítása jut az eszembe, aki feltette a kérdést: ha mindenki, aki manapság holokauszt-túlélőnek adja ki magát, valóban az, akkor kit öletett meg Hitler egyáltalán?
Dobszay Károly - Kuruc.info
Kiegészítés: Ki volt Polgár Lajos?
Polgár Lajos 1917. január 26-án született Debrecenben. Középiskoláiból hat évet a Piarista Gimnáziumban, majd a hetedik és nyolcadikat a hírneves debreceni Református Kollégium gimnáziumában végzi, és érettségivel fejezi be 1935-ben. A Tisza István Tudományegyetemen három évig orvostant hallgat, majd áttér a jog- és államtudományra, amelyet 1942-ben absolutoriummal végez. Jelentkezik a doktori szigorlatra, de elkészülni már nem tud, mert a mellékesen futó politikai elfoglaltságában nagy és fontos változások történtek. Érettségi után 18 éves korában csatlakozik párttagként a Hungarista Mozgalomhoz, ahol 24 éves koráig az ifjúsági főkerületvezetői tisztséget tölti be. Később a párt debreceni városvezetője lesz, majd rövidesen Hajdú vármegye megyevezetője. 1942 januárjában Szálasi Ferenc az akkor 25 éves Polgár Lajost a három megyéből álló debreceni főkerület élére nevezi ki. 1942. október elsején megkezdi katonai szolgálatát.
Kiképzése után tartalékos tiszti iskolába kerül Kassán és 1944-ben rangelsőként fejezi be, amelynek alapján a debreceni 6. hadtest parancsnokságon kerül beosztásra. 1944. október 12-én a hadtest azonnali kiürítési parancsot kap Budapestre való irányítással. 1944. október 15-én egy kis felvidéki falu közelében értesül Horthy Miklós kormányzó fegyverletételi intézkedéséről, majd másnap Szálasi Ferenc hadparancsáról. Ekkor elindult Budapest felé, ahova október 17-én meg is érkezik. Szálasi utasítására felmentik a további katonai szolgálat alól és dr. Gera József, a pártépítés vezetőjének és egyben Szálasi helyettesének javaslatára az országos munkarendvezetői tisztségre kap megbízást. Ezzel a beosztással tagja lett a legfelsőbb tíztagú Pártvezetői Tanácsnak is. Mellékesen rövid ideig a Hűség Háza parancsnoki tisztségét is ellátta.
Karácsony előestéjén a pártvezetőség elhagyta Budapestet, és Kapuváron ütötte fel székhelyét. A pártvezetőség úgy döntött, hogy haladéktalanul főmegbízottat küld ki Németországba, aki gondoskodik arról, hogy a magyar menekültek megfelelő elbánásban részesüljenek. Szálasi döntése alapján Polgár Lajos lett a német birodalmi főmegbízott. 1944. december 31-én hagyta el Magyarországot. 1945. február 5-től kormánybiztosi megbízást is kapott, hogy a csendőrséggel és a rendőrséggel is rendelkezhessen közigazgatási vonalon.
A háború végével nyilvánvaló okból nevet változtatott, és a francia zónába menekült, ahol a Rajna-menti Müllheimban kapott állást a francia hadsereg üzletében. 1948-ban esküdött örök hűséget feleségének, Elzának. Végül 1949. május 31-én kivándoroltak Ausztráliába, ahol a bonegillai táborban töltött pár hét után mint házaspár kaptak alkalmazást egy nagy juhfarmon Victoria államban.
Tíz évet töltöttek vidéken, amely alatt két gyermekük született. Közben Polgár Lajos bekapcsolódott a nemzeti emigráció munkájába, és állandó cikkírója lett több nemzeti elkötelezettségű lapnak, köztük az Ausztráliában kiadott és Kántor Béla nevével fémjelzett Hungarista Tájékoztatónak és az Egyesült Államokban megjelenő Szittyakürtnek is, amelynek legelső, 1962. októberi számának címlapján Szittyakürt címmel szintén ő jegyezte a vezércikket.
1957-ben kéri a bevándorlási minisztériumtól nevének visszaállítását és egyben az ausztrál állampolgárságot. Nyolc hónapos nyomozás után hívják be ismét, és közlik vele, hogy Nürnbergben, New Yorkban, Tel-Avivban és Budapesten tett kivizsgálásokon nem találtak semmi bűnt feljegyezve ellene, és ezek alapján a miniszter hozzájárult, hogy eredeti nevét ismét viselhesse, és elfogadják ausztrál állampolgárnak.
Elzát 1957-ben súlyos autószerencsétlenség éri, és elveszti a jobb lábát. Ez arra kényszeríti őket, hogy a vidéki életet feladják, és Melbourne-be költözzenek. Itt teljes erővel bekapcsolódnak a magyar társadalmi életbe. Polgár Lajos és Elza a Rákóczi Egyesület vezetőségi tagja lesz. Később alapító tagja lesz a Turáni Történelmi és Kulturális Szövetségnek, majd elnöke, és Doroszlay Károllyal megrendezi a világ első nagy sikerű Turáni Fesztiválját.
A magyarságért végzett munkájának elismeréseképpen 1978-ban a Szent László Rend tagjává avatják, majd 1987-ben a rend lovagkeresztjével tüntetik ki.
Éppen nyugdíjazásakor indult meg a melbourne-i új wantirnai Magyar Központ építése, amelynek alapító igazgatója volt, és amelynek ettől kezdve minden szabad idejét szenteli. Közben évtizedeken keresztül az ausztráliai Magyar Élet című lap állandó munkatársa is.
 |
A nyilas múltját soha nem tagadó Polgár Lajos ellen 2005 nyarán a nácivadász Simon Wiesental Központ kezdeményezésére hajtóvadászatot indítanak, és koholt, soha nem bizonyított háborús és népellenes bűnök vádjával akarják a bíróság elé állítani.
Majd egy évi, a világ nyilvánossága előtt is bátor kitartással és gerincességgel folytatott küzdelem után, 2006. július 8-án – harc közben – szólította el a hirtelen halál.
A melbourne-i Magyar Központ Szent István kápolnájában tartott katolikus szertartáson a nemzethű magyarság nagy tömege jelenlétével fejezte ki megbecsülését és tiszteletét Polgár Lajos iránt. Hamvait a Központ területén található urnafalba helyezték örök nyugalomra.
