Rengeteg cégvezető, politikus, köztük Barack Obama előző elnök és hollywoodi filmsztárok is kikeltek Donald Trump döntése ellen, pedig ő csak azt tette, amit a megígért. Mint mondta, „engem azért választottak meg, hogy Pittsburgh polgárait képviseljem, nem pedig Párizsét”. Ez a kijelentés nagyon is passzol a beiktatásakor elhangzott szavaihoz: „America first” – Első helyen Amerika. Érdemes tisztázni a legfontosabb kérdéseket, hogy mi jöhet most ezután.

Nem. Szimplán bejelentette, hogy az Egyesült Államok kihátrál a paktumból, de rajtuk kívül még közel 200 ország tagja marad, ami az ő részvételükkel ugyanúgy életben marad és folytatódik a teljesítés. Azt is elmondta, nyitott olyan tárgyalások megkezdésére, amely új kondíciókat biztosítana az USA-nak vagy akár egy teljesen új egyezményt is alkotna. Ha ezek közül sikerülne valamelyik, az azt jelentené, hogy az amerikai munkásoknak, akiknek nagyon sokat köszönhet a megválasztásáért, előnyösebb helyzetbe kerülnének, ugyanis például Barack Obama elnöksége alatt rengeteg állás szűnt meg a bányászatban, ezen kívül a többi résztvevő országnak is többet kellene tennie.

Hasonló a helyzet, mint amikor a NATO-tagállamokat sarkallja cselekvésre, miután 2014-ben egyezményben vállalták, hogy a védelmi kiadásaikat a GDP-jük 2 százalékára emelik, ezt eddig alig néhány ország teljesítette: az USA-n kívül a britek, a lengyelek, a görögök és az észtek – a potyautas rendszernek vége.

Először is Trumpnak 2019-ig várnia kell, hogy hivatalosan benyújtsa a kilépési szándékot, ezután az USA egy egyéves átmeneti időszakba lép, és csak ezután léphetnek ki. Ez azt is jelenti, hogy a 2020-as elnöki kampányban ennek a kérdésnek biztos, hogy kiemelt szerepe lesz, emiatt könnyen elképzelhető, hogy maga Trump is meggondolja magát, de a jövőbeli demokrata ellenfele ezer százalék, hogy vissza akarja majd állítani és kijátssza a környezetvédő kártyát. Persze előbb hivatalosan ismét elnökjelöltet kell csinálni Donald Trumpból.

Trump elmondta, hogy ő maga nyitott a feltételek újratárgyalására, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem is ragaszkodik hozzá, úgy fogalmazott: „ha tárgyalhatunk, az jó, ha nem, az is megfelel”. Azt is hangoztatta, hogy egy Amerika számára előnyösebb szerződést szeretne, ugyanakkor a többi országtól nehezen elvárható, hogy egy ilyen, több éves folyamat végén létrejött paktumot újranyissanak.

Nyilván pezsgőt bontottak a nehézipari vállalatok, a széntermeléssel foglalkozó cégek, illetve mindenki, akinek a tevékenysége nehezen hozható összhangba a párizsi egyezménnyel. Amiről egyébként tudni kell, hogy az egyes országok önmaguk szabhatják meg a saját széndioxid-kibocsátásra vonatkozó vállalásaikat, ráadásul hogyha ezeket sem sikerült betartani, nincs semmilyen kényszerítő mechanizmus a paktumban, amivel azt betartatnák. Szóval gyakorlatilag, ha valaki mond valamit, hogy azt teljesíti, de aztán mégse, akkor sem történik semmi. Ehhez az is hozzájön, hogy a tagországok 5 évente felülvizsgálhatják a vállalásaikat.

Ugyanakkor a kereskedelemben már elképzelhetőek bizonyos „büntetések”: először is ott vannak az országok, amelyek kiszabhatnak akár a széntermeléshez köthető vámokat, de maguk az emberek is dönthetnek úgy szubjektívan, hogy nekik nem kellenek az amerikai áruk emiatt. Ez egyelőre nehezen megjósolható.

Igazából nem sok változást, vagy legalábbis nem olyan drámaian nagyot, mint azt sokan beállítják vagy gondolják. Az Obama-kormány alatt az ország széndioxid-kibocsátása csökkent ugyan, de Trump tervei alapján is maximum stagnálásra állna át. Sokkal fontosabb kérdés, hogy a csütörtöki döntés milyen hatással lesz a többi országra, mások is elhatározzák magukat a kilépés mellett? Kína és India többször is kifejezte, hogy kitart az egyezmény mellet, aztán hogy ez hosszú távon is így marad-e, az majd kiderül.

Maga a párizsi klímaegyezmény tavaly novemberben lépett hatályba, miután kellő mennyiségű ország ratifikálta és ültette át jogrendszerébe. Fő célkitűzése, hogy a bolygó légkörének átlagos felmelegedése 2 Celsius fok alatt maradjon.

Áder János köztársasági elnök aláírja a tavaly Párizsban megkötött klímavédelmi egyezményt az ENSZ New York-i székházában 2016. április 22-én. A történelmi jelentőségűként értékelt éghajlatvédelmi megállapodás központi célkitűzése a globális átlaghőmérséklet emelkedésének jóval két Celsius-fok alatt tartása és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése (MTI Fotó: Bruzák Noémi)

Akadémikusok korábban azzal érveltek, hogy a felmelegedés súlyosbodása számos állatfaj kihalásához és a tengerszint visszafordíthatatlan emelkedéséhez vezetne. Nem is beszélve a migrációról, a globális felmelegedés csak rádob egy lapáttal az Európába igyekvő afrikaiak és ázsiaiak millióinak elhatározására.

A Climate Interactive elemzése szerint a párizsi egyezmény vállalásai alapján az Egyesült Államok nélkül 3,6 fokkal emelkedne a hőmérséklet 2100-ig, velük pedig “csak” 3,3 Celsiusszal.

Ma a legnagyobb széndioxid-kibocsátó Kína, akiknek egyébként folyamatosan emelkedik a károsanyag-emissziója, azt ígérték, 2030-ban éri el a csúcsát a szennyezésük. Indiával karöltve arra hivatkoznak, hogy az ő gazdaságuk nem annyira fejlett, mint az USA-é, ezért még nem állnak készen a kibocsátás mérséklésére.

Donald Trump az amerikai munkahelyeket jelölte meg a kilépés legfőbb okaként, ugyanakkor egyes tanulmányok szerint – amit egyébként napenergiával foglalkozó cégek finanszíroztak – ma már több ember dolgozik napelemek építésével, telepítésével és fenntartásával, mint mondjuk szénbányákban. Szerintük a termelés növekedésével sem garantált a munkahelyek azonos arányú emelkedése, köszönhetően az automatizációnak

(Híradó - Bloomberg - Climate Interactive nyomán)

Korábban írtuk: Trump kilépteti országát a párizsi klímaegyezményből: a nyugati vezetők nagyon csalódottak, de elutasítják az újratárgyalást