– A magyar embernek van étkezési szokása: csúszómászót, rovart nem eszünk. Ezzel a rovardologgal azt készítik elő, hogy azokban az országokban, ahol ezeket fogyasztják, azok számára ez a lehetőség is meglegyen – ezt még kedden mondta Fazekas Sándor egy csepeli lakossági fórumon. A földművelésügyi miniszter szavai szerint étkezési szokásaink a keresztény európai értékrend ismérvei, valóságos igazodási pontok, amelyek megőrzésével a Soros-terv, a migránsok betelepítése ellen is küzdünk.
Ha Fazekas Sándor szavaiból indulunk ki, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által fenntartott Szent István Egyetem a Soros-terv megvalósításán fáradozik, hiszen az intézmény élelmiszer-tudományi kara első ízben rendezte meg rovaripari konferenciáját, ahol bárki kóstolhatott csúszómászókból készült "finomságokat".
 Tálcán kínálták a Soros-eledelt (Fotó: Végh László / Magyar Nemzet) |
Az ízlelőbimbók tesztje mellett az előadások betekintést adtak az ízeltlábúak felhasználhatóságába takarmányozási és élelmiszeripari vonatkozásban a magyar piacon. Ezenkívül szó esett a jogi szabályozásról, a rovartenyésztésről, az érzékszervi tényezőkről, a fogyasztói fogadtatásról.
Utóbbi téren egyébiránt elég nagy az elutasítás. Ezt Kasza Gyulának, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) elnöki megbízottjának előadásából tudhattuk meg, amelynek adatai szerint a magyarok 70 százaléka teljes mértékben elutasító a rovaralapú élelmiszerekkel szemben.
A Nébih által készített felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek 25 százaléka egy esélyt adna a rovaroknak, s egyszer kipróbálná, milyen az ízük, míg öt százalék szívesen fogyasztaná. A feltételes mód már csak azért is helytálló, mert hazánkban – csakúgy, mint az Európai Unió 80 százalékában – tilos a rovaralapú élelmiszerek forgalomba hozatala. De a megengedő szabályozású öt tagállamban is csak 2020-ig kaphatók ilyen ételek.
E tilalomnak több oka is van. Az egyik, hogy allergiás tüneteket okozhatnak, de az is lényeges, hogy nincs kiforrott tenyésztési technikájuk a rovaroknak.
A harmadik fontos szempont, hogy ezek az állatok szeméttel is etethetők, és ezzel sok tenyésztő visszaélhetne, ami népegészségügyi kockázattal is járna – fejtette ki még a bogárkóstoló előtt Kasza Gyula.
A konferencián elhangzott, két honosított rovarfaj van, amelyet használunk, a méh és a selyemhernyó. Napjainkban egyre nő az igény az állatok takarmányozásában az alternatív fehérjeforrások felhasználása iránt.
Mint Mézes Miklós akadémikus előadásában kifejtette, a rovarok nagy előnye, hogy gyorsan szaporíthatók, szinte kimeríthetetlen fehérjeforrásként szolgálhatnak. Jelenleg több mint kétezer emberi fogyasztásra alkalmas rovarfaj ismert. Ezek közül a leggyakrabban bogarakat, hernyókat, hangyákat, méheket, darazsakat és termeszeket fogyasztanak, jellemzően a távol-keleti országokban.
A konferencia egyik szervezője, Antonovits Bence a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy nyugaton vannak, akik a divat miatt eszik a rovarokat (és a belőlük készített, teljesen konvencionálisnak ható élelmiszereket), de a többség környezetvédelmi megfontolásokból eszi meg őket. A hagyományosan tenyésztett állatok tartása ugyanis rendkívül környezetszennyező. A rovarok ezzel szemben keveset esznek, termékenyek, kevés helyre van szükségük, és szőröstül-bőröstül felhasználhatók.
Antonovits egy belgiumi cégnél tenyészt tücsköket, milliószámra havonta. Elmondása szerint az iparág soha nem látott mértékben növekszik, nem tudnak annyi tücsköt termelni, amit ne kapkodnának el azonnal.
Mi azért titkon reménykedünk benne, hazánk ebből a forradalomból ki fog maradni.
(MNO nyomán)
