A második világháború idején, a Don-kanyarban napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 2. magyar hadsereg. A 75 évvel ezelőtti tragédiában több mint 100 ezer magyar katona halt meg, akik többsége ma is jeltelen sírban nyugszik.

A Mátyás-templomban tartott engesztelő szentmisén Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke egy a doni tragédiában résztvevő tábori lelkész imádságának felolvasásával emlékezett meg a hősi halottakról, majd kiemelte, hogy nem csak a harcokban elesett, vagy a fagyhalál miatt életüket vesztettekre, de a fogságba esett katonákra és azokra is emlékeznünk kell, akik itthon kerültek börtönbe, vagy épp ítéltettek élethosszon át tartó hallgatásra. Mint Berta Tibor fogalmazott, a történelmi emlékezetet nem lehet kipusztítani. Emlékezni kell, még akkor is, ha fájdalmas a múlt.

A Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke arról is szólt, hogy a Don mentén harcolók számtalanszor tettek tanúbizonyságot a katonaerények legszebbikéről: az önfeláldozásra is kész bajtársiasságról. Ez annak bizonyítéka, hogy az ember embert tudott maradni még a legvégső időkben is, ami egyet jelentett a béke diadalával a háború felett.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán Szabó István, a HM honvédelmi ügyekért felelős államtitkára úgy fogalmazott, hogy a Don-kanyar a Magyar Honvédség fekete napjaként került be a történelmünkbe. „A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok, az elesettek és fogságba kerültek száma sajnos még ma sem ismert. Ám az bizonyos, hogy ez volt a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb embervesztesége, a magyar katonák egyik legnagyobb véráldozata” – jelentette ki Szabó István. Katonai sírfeliratok ismert szövegét idézve elmondta: „Senki nem tölt be szebben földi célt, mint ki holtával hazájának élt – olvashatjuk ezt a mondatot több katonai emlékművön is. De akartak-e ezek az emberek meghalni, hősi halottá válni? Valószínűleg nem. Viszont katonák voltak, akik felesküdtek hazájuk védelmére és az eskühöz hűen küzdöttek a végsőkig és adták legdrágább kincsüket, az életüket a hazáért.”

A megemlékezésen Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, illetve valamiért Totha Péter Joel, Mazsihisz-kötődésű vezető tábori főrabbi is mondtak imádságot, majd a résztvevők koszorúk elhelyezésével tisztelegtek a hősi halottak emléke előtt.

Több éves hagyománynak megfelelően a rendezvény részeként Jásdi Balázs a Magyar Tartalékosok Szövetség hagyományőrző tagozatának vezetője átvette Korom Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokától a XIX. Doni Hősök Emléktúra – amelynek fővédnöke Benkő Tibor honvédelmi miniszter – útba indító menetparancsát.

(Honvédelem nyomán; fotók: Rácz Tünde)