Leszögezem, információimat nem magamtól találom ki, mindazokat tűzoltók véleményének összességéből alakítottam ki. Vegyük sorra az elmúlt 10 évet. Rögvest 2010-ben kivezetésre került a 13. havi illetmény megmaradt része. Aztán a tűzoltók túlmunkáinak kifizetésére született egy kormányrendelet, amelyek alapján, hogy stílszerűen fogalmazzunk, soha, de soha nem kellett volna kifizetni az elmaradt járandóságokat.

2011-ben az államadósság felelősévé tette a kormány a korkedvezményes, korengedményes hivatásosokat, majd meg is szűnt a korkedvezményes nyugdíj. Menjünk tovább. 2012-ben korlátozták a szakszervezeti jogokat és államosították a tűzoltóságokat, így az ország fő tűzoltóinak egy része úgy lett tűzoltó tábornok, hogy határőr, rendőr, vagy postás volt előtte, de lehetett volna akármi más is. 2013-ban létrejött egy állami érdekképviselet, amely 50 millió forint állami támogatásból gazdálkodik, ezzel szemben a dolgozói érdekképviseletek mennyiből? 0 forint állami támogatásból.

De nem volt év változás nélkül, tartogatottak „kellemes”meglepetéseket a következő esztendők is.

2014-hez is úgy érkeztünk el, hogy a megígért rendvédelmi életpályamodellt még mindig nem indították útjára. Sőt, 2015-ben szinte minden hivatásost „megfenyítettek”, és az új szolgálati törvény alapján 4 évre visszavetették a következő fizetési fokozat várakozási idejében, majd sokakat „lefokoztak”. Aztán 2016-ban azt láttuk, hogy a létszámhiány egyre nőni kezdett a sorozatos, elhibázott döntések miatt. Az életpálya hiánya, a gyenge bérek miatt elindult a határvadász-toborzás, amitől fellendülést várt a kormány. 2017-ben némi fénysugarat véltek felfedezni a tűzoltók, ugyanis megjelent az egészségkárosodási ellátás, aminek korábban más volt a megnevezése, de 2012-ig teljesen működőképes volt, mígnem akkor eltörölték. Reménykedtek, de tévedtek, mikor azt látták környezetükben, hogy lényegében 20 ezer forinttal kerülnek utcára megsérült bajtársak.

2018-ra világossá vált, hogy az életpályamodell propagandája egy totális kudarc, tömegével szerelnek már le a rendőrök, börtönőrök, tűzoltók és vámosok. 2019-ben bevezették a rendészeti igazgatási alkalmazotti jogviszonyt, így a közalkalmazottak nagyjából 15 százaléka hagyta el a rendvédelmi szerveket. Végignézve az addig eltelt 8 évet, úgy nézett ki, hol a fentebb már említett 13. havi szűnt meg, hol a komplett szociális háló, hol a cafeteria lett szűkösebb, vagy annak felhasználhatósága csökkent, majd köddé vált a bérpótlék, a bérkiegészítés, adójóváírás és így tovább.

Úgy számolják, hogy az inflációs hatáson kívül ez évi 600 ezer forint mínuszt jelentett a legalacsonyabb fizetéssel rendelkező tiszthelyettesi állomány minden egyes tagjának is.

De mi történt idén?

Persze, voltak szép és hangzatos ígéretek. Például 10% illetményalap-emelés, amire cirka 13 éve várnak. Lesz új egyenruha, amit persze megvehetnek ők maguk. Persze, mint mondták, „mindenkinek kicsit többet kell dolgoznia”, de idegességre semmi ok, „egy kis türelmet kérnek”.

Aztán most jött a járvány, és „még több türelmet kérnek”. Az pedig már mindent elmond a körülményekről, hogy az illetékes miniszterrel sem tudták felvenni a kapcsolatot a tűzoltó-szakszervezetek, akinek dolga lett volna tájékoztatni a miniszterelnököt a helyzetről… Innen nézve, az érem másik oldalát egy pillanatra felvillantva, látható, igen erősen megkérdőjelezhető Orbán kijelentése. De vajon mikor lesz, s mi kell ahhoz, hogy végre fordulat álljon be?

Lantos János – Kuruc.info