Ugyanakkor kifejezetten támogatásomról biztosítok MINDEN Wass Albert melletti akciót, legyen szó szoborállításról, könyvkiadásról, előadásról – annál is inkább, mert korábban a Szabadság téri Hazatérés Templomának altemplomában megnyílt Szabó Dezső Színházban az én szerkesztésemben mutattunk be többször is (ha nem is elsőként, de az elsők között) egész estés Wass Albert-estet Angyal János, Balogh Márton, Csurka László, Dörner György, Hegedûs Zsuzsanna, ifj. Jászai László, Raksányi Gellért, Sárdy Barbara, Weisz Ildikó valamint jómagam közremûködésével – zeneszerző: Papp Gyula.

Sajnálatosan – nem lévén még internetes nemzeti lapok – akkoriban minderről csakis a Pannon Rádió és a Magyar Fórum számolt be (fizetett hirdetésként a Budapest Televízió is), ám sem a velünk szemben álló, sem a nemzetinek nevezett sajtó (mely utóbbi manapság már természetesen ünnepli a százéves írót) egy sort sem volt hajlandó írni rólunk, illetve az előadásról – sem előtte, sem utána.

Ma a tiltakozók hihetetlen támogatást kapnak – ennyit a médiaegyensúlyról.

Visszatérve a velem nem azonos Mészáros Sándor szerkesztőre: a sajtóetika nevében ezúton kérem, hogy a jövőben jelölje legalább egy, a nevébe betoldott betûvel azt, hogy ő a szerkesztők, írók között – de legalábbis a kortárs írók között – e szignóval a második, a fiatalabb. Mindezt természetesen az idősebb jogán kérem, hiszen én 1950-ban születtem, 1968 óta publikálok hivatásszerûen, ő pedig – az interneten olvasott adatok szerint – 1959-es születésû. Tekintettel arra, hogy világnézetünk a legcsekélyebb mértékben sem azonos, ráadásul e konkrét ügyben ugyancsak meghatározó esztétikai, de még inkább világnézeti összeütközésbe is kerültünk, az ügy megoldása sürgőssé vált: határolódjon el ekként ő is tőlem, miként most elhatárolódom én is tőle.

Wass Albert kedvelői természetesen a jövőben is számíthatnak rám, s adott esetben – ha sikerül megszereznem – az előadás videofelvételét is közkinccsé teszem.

Mészáros Sándor
azaz: Mészáros Sunyó, a Pannon és Kincsem Rádió egykori (fő)szerkesztője

2003, Szabó Dezsõ Színház, "A víz szalad, a kõ marad" c. Wass Albert est egy pillanata. A mikrofonnál Mészáros Sándor, a háttérben (balról jobbra) ifj. Jászai László, Hegedûs Zsuzsanna, Balogh Márton, Dörner György és Weisz Ildikó

Aláírása kapcsán azt kérdeztük tőle: Nem Csurka szeretője (Papolczyné Balla Gizella) volt a főszerkesztő?

– Gizinek természetesen semmiféle hivatalos funkciója nem volt a rádión belül, bár az operatív dolgok jó részét ő intézte. A hivatalos bejegyzés szerint Győrffy Bence (ez ugyan álnév, de ezt használta) volt a felelős szerkesztő. Engem (már nem emlékszem pontosan mikor, de természetesen nem az elején, hanem Gidóék kiválása után, amikor heti négy napon át voltam ügyeletes) a Magyar Fórum egy cikkén keresztül neveztek ki főszerkesztőnek, amit az adott heti értekezleten és valamelyik Hősök terei nagygyûlésen be is jelentettek. Ettől kezdve a tulajdonosi jogokat gyakorló Gizi rendszeresen felelősségre is vont ezért-azért, mondván, hogy nekem kell a részletekre ügyelnem, hisz én vagyok a főszerkesztő, aki nem sokkal később éppen ezért minden nap dolgoztam. Főszerkesztőségemet (mármint a kinevezést) „magammal vittem” a Kincsem Rádióhoz is, ahol azonban egy komolyabb konfliktus után lényegében leváltódtam. Nincs nagyzási mániám. De tudni kell, hogy a tisztségek elosztása a Pannonnál semmiben nem hasonlított semmilyen hagyományos médiafelálláshoz.

Pár hétig Sipos Zoltán is volt főszerkesztő. Egyébként a legelső felállás szerint minden napnak külön főszerkesztője volt + egy hírszerkesztője és egy hírolvasója. Természetesen ekkor Feró volt a főszerk., legalábbis kedden, a mi napunkon. Ekkoriban – szintén a szájhagyomány szerint – Győri Béla számított „szuperfőszerkesztőnek”.

A főszerkesztői kinevezéssel csak számonkérések jártak (mármint engem le lehetett szúrni), de én magam valójában nem tettem többet, mint hogy tudomásul vettem a kinevezést, ami – megjegyzem – előzetes megkérdezésem nélkül történt. A főszerkesztői jogokat csak magammal szemben gyakoroltam, de a kinevezés ténye igaz – akkoriban bejárta az internetet is, és mindenki meg volt győződve, hogy ettől a fizetésem is megváltozott. Pedig dehogy.

Mindenesetre ma is örülök, hogy az első nyilvános, magyar nemzeti radikális rádiónál főszerkesztő is lehettem. A sok nehézség ellenére nagyon szerettem ott dolgozni, s bár megvan a véleményem Giziről is, Csurkáról is, azért a Pannont (vagy éppen a Trianon-emlékmûsort, a Rákóczi- és a Wass Albert-estet) mindenképp a javukra írom.

(Kuruc.info)

Kapcsolódó cikkeink:
- Az ex-pannonos Mészáros Sunyó a be nem jelentett újságírótüntetésről
- Csurkáék kivégezték a Kincsem Rádiót